Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-13 / 37. szám
1983. február 13., vasárnap II 1 BÉKÉS MEGYEI 1 NÉPÚJSÁG ren téli negyei R égen úgy mondták, Bélmegyer amolyan vendégmarasztaló falu. Ilyenkor, ha megenyhült az idő, lépni nem lehetett a tengernyi sártól. Ma már nem olyan gondja ez a községnek, hiszen 1978 és 1981 között 4,7 millió forintot fordítottak a tanácsi tulajdonú utakra, s már elmondhatják, minden ilyen út aszfalttal borított. Ez évre áthúzódott, s az idén be is fejeződik a teljes belvízrendezés, melyre 5,5 millió forintot fordítottak. A vízmű-rekonstrukció első ütemében elkészült egy 50 köbméteres tározó, melyet július 1-ig helyeznek üzcinbe. Eddig, bár a község lakossága el volt látva vezetékes vízzel, nyáron vízkorlátozásra volt szükség, ez már a múlté. A tározónak egyébként 1990-ig elkészül az ugyancsak 50 köbméteres, ikertestvére is. Akkorra tervezik egy új kút fúrását is. A község gyarapításából egyre inkább kiveszi részét a lakosság. Még 1981-ben mintegy 380 ezer forint volt a társadalmi munka értéke, az elmúlt évben ez a szám több mint duplájára, 800 ezerre emelkedett. A lakosság létszáma sokáig csökkent, ám — mióta a helyi termelőszövetkezet melléküzemágakkal is bővíteni igyekszik a munkalehetőségeket — a közelmúltban elérték, hogy a lé- lekszám csökkenése megszűnt. Egyre több fiatal választja lakóhelyéül a községet, ahol született, s eddig élt. Az örvendetes változást bizonyítja az is, hogy az iskolában, a 10—14 tanulót számláló felsőbb osztályok után, az idén indult első osztályba már 24 tanuló iratkozott be ... S ha már a községről beszélünk, nem feledkezhetünk meg a közeljövőben megvalósuló tervekről sem, melyeket egyre inkább helyi erőforrásokból valósítanak meg. Az elmúlt évben kezdődött a Szabadság téren létrehozandó pihenő- és i játszópark tervezése, amelyet előreláthatólag még ez évben birtokukba vehetnek a gyerekek. A cél, kaput nyitni az óvoda, s a művelődési ház között, melynek parkjában játszási lehetőségek várják a legifjabbakat. A nagyobbaknak kézi- labdapálya készül, melyet télen — ha az idő is úgy akarja — korcsolyapályaként is működtethetnek. A község lakosságának életmódja is sokban változott az elmúlt években. A munka mellett egyre nagyobb az igény a tanulásra, művelődésre, a kulturált szórakozásra. A központi iskola felépítésével megteremtődött az általános iskolai oktatás feltétele. 1950-től 1980-ig csaknem ezren végezték cl a községben az általános iskolát. Az utóbbi 15 évben mindenki elvégezte az általános iskola 8 osztályát. A kulturális igényeket az 1957-ben felépített művelődési ház, s a, községi könyvtár látja el. A rádió, a televízió, a napi-, hetilapok és a folyóiratok az itt lakók mindennapjainak épp olyan szerves részei, mint a munka vagy a pihenés... Juci néni Gyakran látják karikázni a falu utcáján. Ottjártunk- kor újságokat hordott szét: mint vöröskeresztes aktíva árulja a Családi lapot. „Harminccal kezdtem, és most 170-et is eladok” — mondja büszkén. Ám Lipcsei Ger- gelyné, vagy ahogy a községben szólítják, Juci néni korántsem elégszik meg ennyi társadalmi munkával. Gondolt egyet, és jelentkezett a díszítőművészeti szakkörvezetők tanfolyamára. így tanult meg hímezni. Azóta kicsiket, nagyokat egyforma türelemmel, odaadással avat be a hímzés titkaiba. Nemrég kirándultak is, Körösladányba az ottani szakkörbe . .. S ha már Juci néniről esett szó, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a község jól működő nyugdíjasklubja is őt mondhatja elnökének, s ez sem csekélység! MC — gondokkal Megérkezett a kenyér Két hatalmas cserépkályha ontja a meleget az ABC áruházban, amelyet tavaly kibővítettek, s így tágas az eladótér, kényelmesen lehet vásárolni. Nézzünk körbe. A bejárattól jobbra zömmel iparcikk és vegyi áru, ruházat, balra konzervek, italok, élelmiszerek. Itt áll a hűtőpult is, benne két szál olasz és egy szál csabai felvágott, sajtok, krémtúró, joghurt, tej, tejföl. Odébb lángolt kolbász, a sarokban kenyér, péksütemény. A bejárattal szemközti pulton, egy nagy kartondobozban tasakos kerti vetőmagvak, ezek között válogat Nagy Sándorné, Mariska néni. — Itt mindenki termel legalább egy kis zöldséget a konyhára. Ha meg több is terem, el szoktuk vinni a békési piacra, bár most már drága lesz egy pár tyúkkal, egy kaska zöldséggel bebu- szozni, meg a nagy csomagot nem is szeretik a sofőrök. — Most mit tetszik venni? — Céklát néztem, de nincs. A zöldséget, répát már rég megvettem, azt mindig innen viszem — magyarázza Mariska éni. — Más egyéb, dughagyma, miegymás meg kerül otthon. Szóval, nagyjából megterem, ami kell, csak a gyümölcs, az nem nagyon, már kétszer kivitte a fákat a víz. A faluban két bolt van, egy pici vegyesbolt, és ez az ABC. Mindkettőt a Békés és Vidéke ÁFÉSZ üzemelteti. Ám az ABC a falubelieknek sok bosszúságot okoz, mert gond van az áruellátással, hol tejet, hol friss kenyeret nem lehet kapni, de előfordult, nem is olyan régen, hogy még szappant sem. Megerősíti a háziasz- szonyok panaszát Báli Mihály tanácselnök is, aki szerint ezt a gondot már szóvá tették az ÁFÉSZ-nél, de kedvező változás mind a mai napig nem történt. ...s az oktatás? Az iskolépületben körülnézve a tanácselnök szavaira emlékezünk, aki örömmel számolt be arról, hogy a közelmúltban újították fel az iskola épületét. Az olajtüzelésről áttértek a központi széntüzelésre — ez mintegy 1 millió 600 ezer forintba került —, s mint Postás Sándor igazgatóhelyettes elmondja, mind a 158 tanuló örömmel veszi az állandó, jó meleget. A pedagógusellátás is jó, hiszen csupán egy a képesítés •'nélküli nevelő, a másik már főiskolára jár. Az óvodában hasonlóan jó a helyzet, hiszen mind a négy óvónő felsőfokú végzettséggel rendelkezik, igaz, kettő jelenleg gyesen van, s őket ideiglenesen képesítés nélküli dolgozókkal pótolták. A belmegyeri új Barázda Tsz fafeldolgozó és csomagolóüzemében 82-en dolgoznak. Mint Dán Márton ágazatvezető elmondta, az ágazat tiszta bevétele mintegy 20-21 millió forint. Az üzemben különböző típusú rakodólapok, ipari csomagolóládák, mezőgazdasági tartályládák, barkácsáru és faházak készülnek. A készárutermelés mellett vállalnak és végeznek javítószolgáltatást is Jajmegyerböl „Hogy milyen élet volt itt régen? Hajaj! Nem volt az élet, csak kínlódás. Jajme- gyernek hívták a falut, ahol csak nincstelen zsellérek tengették nyomorúságos napjaikat. Apám is cseléd volt... Gyakran eszembe jut, hogy haragudott édesanyám, mikor morogtam, hogy csak akkor vág csirkét, ha a csirke beteg, vagy ha mink vagyunk azok ... Akkoriban, innen kapták a summásokat az uradalmak, 20 kiló burgonya, 1 kiló szalonna volt a heti bér, és ráadásnak egy pengő naponta. S ahogy laktak ... Az ökör kiment a karámból, oda raktak egy kis szalmát, azon aludtak... No és az aratás! Az volt csak a munka! A nők voltak a félrészesek, mert a férfiak keresetének csak a felét kapták, pedig dolgoztak szakadásig. Télen aztán otthon éldegéltek, egy kevesen elmentek napszámba, egy pengőért. A napi kereset egy kiló cukrot sem ért, hiszen az 1 pengő 25 volt.. . Azért ne higgye, hogy csak keseregtünk, hiszen máig is szívesen emlékezem a házi cuhárékra. A lányos ház agyagföldjét lelocsolták, le- törekelték s kezdhették a ci- terások ... Aztán ott volt szórakozásnak a népház, vagy ahogy hívták, a kaszinó. A tanítók a műkedvelőknek színdarabokat tanítottak be. Én is eljártam ide. Egyszer a falu rosszát játszottam el, még sikere is volt. Az év nevezetes napjain — 4-5 alkalommal — eljátszottuk. Ha lement a műsor, kirakták a lócákat, s kezdődött a tánc... A tanítók a gazdálkodásról sem feledkeztek meg, előadást Bélmegyer Szőke János tartottak. De politizálni, azt nem lehetett.. . A felszabadulás után végre a nincstelenek is földhöz jutottak. Lassan megváltozott minden. Megszűnt a cselédélet, végre az ember ember lett. Mert mit mondtak a szegény emberre azelőtt: Csak annyi esze legyen, hogy ha esik az eső, ne álljon az eresz alá! Most meg? Jól élünk, mindent megteremthetünk munkával, ami kell. Nézzen csak körül ... Csak egy baj van, közben az idő lassacskán elfutott felettünk...” (A nehéz időkre a termelőszövetkezet nyugdíjas elnöke, Szőke János emlékezett.) Eleinte megszólták... A tágas munkateremben A tágas, világos munkateremben 24 nő dolgozik a varrógépek mellett. Most éppen tavaszi női blézereket és férfikabátokat készítenek. A RUTEX, a Békéscsabai Textilruházati Ipari Szövetkezet 28-as számú, bélmegyeri részlegében vagyunk. — 1968 márciusa óta működik ez a részleg — világosít fel Vidovenyecz Györgyné részlegvezető —. korábban Vizesfásra kellett kijárnunk, nemrég, pontosan november 19-én költöztünk ebbe a tágas épületbe, ahol régen egy szövőrészleg működött. Zömmel külföldi piacra dolgozunk, egyelőre egy műszakban, reggel 7-től délután 4-ig tart a munkaidő. Nagyon sokat jelentett, hogy beköltözhettünk ide, jobbak a munkakörülmények, jobb a kereset is, aki igekszik, darabbérben 3 ezer forint felett is tud keresni. — Találnak-e még munkát itt helyben a bélmegyeri nők, ha el akarnak helyezkedni? — Aki akar, biztosan — lép közelebb Papp Jánosné, aki a részleg telepítésekor az elsők között vállalt itt munkát. — Ott van a tsz- ben a faüzem, meg újabban a gombatermesztés, és hát nálunk is van még munka. sőt, úgy hallottuk, később tervezik a két műszakot is. Szóba kerül az is, hogyan fogadta a falu közvéleménye annak idején a tényt: a nők is mind nagyobb számban helyezkednek el. összenéznek az asszonyok, aztán egyikük elárulja: bizony, eleinte megszólták, megjegyzéseket tettek rájuk, mondván, milyen asszony az, aki eljár dolgozni, tán nem tudja., eltartani az ura? Néha még most is előfordul, hogy a férj nem veszi jónéven, ha a feleség elhelyezkedik, de az ilyesmi ma már ritkaság, amit megmosolyognak. — Lassan bizony úgy vagyunk, mint a városiak, mindketten dolgozunk, jószágot nemigen tudunk tartani, legföljebb néhány tyúkot — fűzi tovább a szót Fábi Imréné. — Ügy hogy a boltból élünk. Egyszerre többen is tesznek megjegyezést: „Csak élnénk, mert mindig üres!” Egy fiatalasszony is közbeszól: „Szombatonként már fél tíz óra körül nincs tej, de hétköznap 4 óra után sincs, a kenyér meg száraz!” Végül ismét visszaterelődik a szó a részlegre, s kiderül, volna mivel dicsekedniük, hiszen jól működik a két szocialista brigád, melynek lassan már minden tagja Kiváló Dolgozó. Az oldalt írták: Nagy Ágnes, Tóth Ibolya. A fotókat Gál Edit készítette.
