Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 12. szám
1983. január 15., szombat o Textil és kerámia Bár gondolatban nehéz összetársítani az iparművészet e két ágát, mégis sok bennük a közös vonás, hiszen egyik sem jár messze fantáziájában a valóságtól. Legalábbis amit tegnap, pénteken Békésen, • a Jantyik Mátyás Múzeumban tapasztalhatott az érdeklődő: Mészáros Sándor textiltervező és Takács Győző keramikus munkái láttán, amely kiállítás formájában jeleníti meg a valóságot. Mészáros Sándornak, a Békéscsabai Kötöttárugyár anyagtervező iparművészének, mintegy 120 farostlemezre feszített textíliája látható. Ezen, már jól ismert termékek — amely többek között az elmúlt fél évtizedben elnyerte többek közt a liocsei aranydiplomát, a BNV nagydíját — napjainkban a kötöttárugyár első számú alapanyagai. E kelmékből készülnek azok a szabadidős ruhák, amelyek nemcsak Európát, hanem más kontinenseket is meghódítottak már. Ezek mellett láthatók színes-mintás textil faliképéi is, amelyek közül nem egy térhatású megoldásban készült. Takács Győző kerámiái a Körös menti táj rendkívül gazdag hagyományokkal rendelkező motívumait örökítik meg. A békéscsabai művész a korongolható és a kézi fölrakással kialakítható kerámiák mestere, művészete során sokat merített a népi hiedelem világából, más esetben humort visszaadó plasztikái láthatók a múzeumban. Mindennapjaink kisebb-na- gyobb történéseit láthatjuk viszont ezekben, mint például a Lókupec, a Katonahűség, a Butikos elnevezésű kerámiái. A kiállítást tegnap délután nyitotta meg Pap István, Békés város tanácselnök-helyettese. Szerdán a rádióban 1"" » Mesterségünk címere Üjból útjára indította a Magyar Rádió ifjúsági osztálya és az Országos Pedagógiai Intézet pályaválasztási tanácsadó osztálya a Mesterségünk címere pályaválasztási rádiósorozatot. Az öt szakmacsoportot bemutató idei sorozat részeként a műsor szerkesztői az üvegiparral ismertetik meg a hallgatókat, elsősorban a pályaválasztás előtt álló fiatalokat és szüleiket. A január 19-én, délután 3 óra 28 perckor, a Kossuth adón Üveghangok címen sugárzott műsor helyszíne az Orosházi Üveggyár. ■* Az üveggyár életével ismerkedő kis riporterek — Vajek Róbert szerkesztő-riporter segítségével — szakmunkásokat, termelésirányítókat, szakmunkástanulókat és szakembereket szólaltatnak meg, miközben nemcsak a hallgatók, de maguk is megismerkedhetnek a sokfajta tevékenységet folytató gyár életével, s az üvegipari tevékenységekkel. (bse) flnyagtakarékossági pályázat Az ésszerű anyagtakarékossági javaslatokra hirdet másodízben pályázatot az Ipari Minisztérium, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, több minisztériummal és országos hatáskörű szervvel közösen — jelentették be a MTESZ székházában — pénteken megtartott sajtótájékoztatón. Juhász Ádám, ipari minisztériumi államtitkár, a pályázat bíráló bizottságának elnöke elmondta, hogy a pályázat a kormányprogramhoz kapcsolódva a gazdaságosabb anyagfelhasználást, a termékszerkezet-korszerüsi- tést, a gyártmányok és technológiák korszerűsítését szolgálja. Célja: széles körű társadalmi mozgalom kibontakoztatása, az anyagtakarékos szemlélet elterjesztése, hiszen a nemzetközi összehasonlítások élesen kifejezik ipari anyaggazdálkodásunk hiányosságait, a gyors változtatás szükségességét. Az ipar majd minden területén az tapasztalható, hogy anyagfelhasználásunk a fejlett ipari országok gyakorlatához viszonyítva túlzott mértékű. Az államtitkár az első, 1982-ben meghirdetett pályázatról elmondta, hogy mintegy 300 pályamű érkezett be, melyből a bíráló bizottság hatvanat díjazott. Ezek fele azonnal vagy fél éven belül bevezethető módszerekre vonatkozott, s többségük beruházás nélkül megvalósítható. A meghirdető szervek az Alkotó Ifjúság Egyesülést bízták meg a hasznosítással. Becslések szerint az általuk, terjesztett pályaművek bevezetéséből 1983-ban csaknem 200 millió forint értékű nép- gazdasági megtakarítás várható. Az idei pályázaton bárki részt vehet. A pályaművek díjazására és jutalmazására több mint egymillió forint áll rendelkezésre, az első díj — amelyből a bíráló bizottság maximum tízet ad ki — 30 ezer forint. A pályázatok beérkezési határideje 1983. június 15-e. Új kiadványok az Új Aurora gondozásában Keresett a paprikás lókolbász Lehet, hogy kevesebb jut a nyugati piacra, de a hazai növekvő igényeket jobban ki tudják majd elégíteni lóhúsból, és az abból készülő kolbászból érlelt és paprikás szalámiból. A Békés megyei ZÖLDÉRT Vállalat és a békéscsabai vásárcsarnok ugyanis tavaly kísérletképpen kezdte meg a vágólovak feldolgozását, és mintegy húszezer kilogramm árut készített, értékesített. A megyében rövid idő alatt kedvelné vált a „pacikból” készített, kellemesen fűszerezett áru. Ebben az évben már nemcsak a megyéből, de a környező vidékekről és az ország más részéből is vásárol vágóállatokat a vásár- csarnok — a Békéscsabai Kereskedelmi és Vásári Iroda —, hogy folyamatosan elláthassa a megyeközpontban közelmúltban megnyílt lómészárszéket, és a fővárosba is juttasson a gasztronómiai különlegességet kedvelőknek ezekből a termékekből. Megyénk irodalmi és művészeti folyóirata, az Üj Aurora gondozásában január elején három új kiadvány jelent meg. A Történelmi lecke útközben című összeállítás az eddig megjelent békési antológiák sorában a kilencedik. Hasonlóan az előzőekhez, itt élő, itt élt vagy a tájhoz kötődő írók (Szabó Pál, Csák Gyula, Csoór István, Tóth Lajos, Dér Endre, Bertalan Ágnes, Tímár Máté, Varga Imre, Fábián Zoltán) alkotásait gyűjti egybe. A könyv a harmincas évek sanyarú napszámossorsától (Szabó Pál), a második világháború — napjaink eseményeivel keveredő — megdöbbentő emlékein (Tímár Máté, Varga Imre), a felszabadulást követő átalakuláson keresztül (Csák Gyula) vezeti az olvasót a közelmúltba (Tóth Lajos, Bertalan Ágnes) és a jelenbe (Fábián Zoltán). A különböző műfajú prózai munkák nemcsak az elmúlt negyven év —gyakorta kegyetlen — történelmi eseményeit villantják fel, hanem nyomon kísérik a falu, a paraszttársadalom (gyötrelmektől' sem mentes) átalakulását, fejlődését. Az Űj Aurora füzetek tizedik és tizenegyedik darabjaként most jelent meg Bélád; Miklós Az értelem-alapító és Szúdy Géza Ad astra című kiadványa. Béládi Miklós Németh Lászlóról négy tanulmányt közöl. A szellemi országalapító a harmincas évekbeli fiatal, A minőségeszmény írója a tanulmányíró, az Egy korszak alkonya a kései Németh Lászlóval ismerteti meg az olvasót; Az élő Németh László pedig Grezsa Ferenc könyvét mutatja be, amely az író vásárhelyi éveiről született. A magas színvonalú tanulmányok érzékletes nyelven, olvasmányos stílusban íródtak. Szúdy Géza füzete húsz verset tartalmaz. A költő, akinek versei napilapokban, folyóiratokban, antológiákban hosszú ideje szerepelnek, Békésen él, és a megyei írótagozat tagja. . Költeményei meditatívak, filozófikusak, formailag pedig tanúskodnak alkotójuk alapos felkészültségéről. Az Ad astra Szúdy Géza verseinek első önálló válogatása. Mindhárom kiadványt Fi- ladelfi Mihály szerkesztette, Petöcz Károly tipografizálta. A szedés, nyomás és kötés a Kner Nyomda gyomaendrődi üzemében készült. Tomka Mihály Negyvenezer felújított lakás Ö yakran és okkal marasztalják el az építőket, ezért ne vonjuk meg tőlük az elismerést sem, ha arra joggal rászolgálnak. Jól halad ugyanis az országos tatarozási program. Az előirányzat szerint a hatodik ötéves terv első két évében, vagyis 1981—1982- ben 40 ezer lakást kellett felújítaniuk, s további 24 ezret korszerűsíteniük. A még nem végleges mérleg: a jelzett 40 ezer otthon valóban megújult, és ismét a birtokukba vehették a lakók, s több mint 25 ezer, korábban nagyobbrészt komfort nélküli hajlék vált két esztendő alatt komfortos, vagy pedig összkomfortos hellyé. E száraz számok azt jelentik, hogy újból a régi patinájával büszkélkedik Eger, Győr, Szeged vagy éppen Szombathely városközpontja, s az emberek ismét szívesen sétálnak az utcáin, s — ami még ennél is fontosabb — kezd megszűnni a lakosság eláramlása, a történelmi városrészek lakóinak elöregedése. Vagyis, újra megnőtt a belvárosi lakás ázsiója. Sok mindennek köszönhető, hogy idáig érhettünk. A legfontosabbal kezdve: amíg az ötödik ötéves tervben „csak” 30 milliárd forintot tudtunk költeni a tatarozásokra, a hatodikban már 47 milliárd a program. Ez még az emelkedő árakat tekintve is látványos növekménynek számít! Bár igazán nem vagyunk bővében a pénznek, az állam más vonatkozásban sem szűkmarkú. Még 1981-ben döntés született például arról, hogy azok az építőipari szervezetek, amelyek a lakóházak épségének megőrzésével, illetve komfortosabbá tételével foglalkoznak, 661 millió forint fejlesztési támogatást kaphatnak. Ebből már igénybe vehettek 350 milliót, amiből a tatarozási program meggyorsításához feltétlenül szükséges modern gépeket vásárolhattak. További egymilliárd forint vissza nem térítendő állami támogatást kaptak az IKV-k, a városgazdálkodási vállalatok és a költségvetési üzemek a többi között arra, hogy kiépíthessék a telephelyeiket (ilyen bázis nélkül nincs tatarozás!), újabb átmeneti lakásokat hozzanak tető alá, hiszen sok öreg házat csak akkor lehet újjávarázsolni, ha egy időre kiköltöztetik a lakókat. Ezzel még mindig nem teljes az állami segítség listája. De a további részletezés helyett szóljunk inkább arról, hogy a fejleményekben a gazdasági kényszer is közrejátszott. Az az igazán nem örvendetes tény, hogy a már mindenki előtt ismert gazdasági nehézségek miatt — már évek óta csak 180 milliárd forint körüli összeget tudunk költeni beruházásokra. Ez pedig minden érdekelt építőipari vezetőt meggondolásra ösztökélt. Még azt is, aki — ne féljünk kimondani — elég „nagy mellénnyel” járt-kelt néhány esztendeje, s válogathatott a sokféle építési lehetőség közül. Most ő is az agyába véste a régi mondást: aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Végül szóljunk a szemléletről is. Arról, hogy kezd elfogadottá, magától értetődő igazsággá válni, amit a párt Központi Bizottsága mondott ki, még 1978 októberében: a felújítás-korszerűsítés sem alábbvaló az új lakások építésénél. A legtöbb építőipari szervezet dolgozói ugyanis mind jobban megszeretik ezt a munkát. Még akkor is, ha — ismerjük el — sok nyűggel és gonddal jár a régi házakkal bajlódni. Bármennyit is mérgelődnek a tatarozás közben (hiszen mennyi váratlan helyzet adódhat elő ilyenkor!), a kőműveseket, ácsokat, villanyszerelőket is kárpótolja a megújuló épületek látványa, a régi és korábban kesergő lakók megkönnyebbülése. Szépítenénk persze, ha azt mondanánk, hogy e lakók virágesővel köszönik meg a munka befejezését. Erről azért szó sincs! Még ha méltatjuk is az építőket, akkor is maradjunk realisták: bizony, a felújított, korszerűsített házakban is sok a hiánypótlás, akárcsak az új lakásoknál. S ennek nemcsak a hanyagság — időnként a lelkiismeretlenség — az oka, hanem az is, hogy sok tervező még nem nőtt fel igazán ehhez a nagy feladathoz. A feltárások, a diagnosztikai vizsgálatok még nem olyan alaposak, mint kellene. Nem mindenütt halad még jól a tatarozás. Például Pécsett sem, pedig tudvalevő, hogy a 95 vidéki város közül ennek a pannon múltú megyeszékhelynek van a legnagyobb kiterjedésű • történelmi belvárosa. Vagyis a tatarozás szempontjából nem egy város a sok közül! í^pen most kaptuk a hírt, hogy a pécsi Elefántos-ház rekonstrukciójával elégedetlenek a helybeliek, mert ez sem akármilyen ház. Szinte minden pécsi ember tudja: ott Déryné is megszállt. Ippen csak felvillantani tudtuk, mik miI att füstölgünk, sőt, bosszankodunk még. Annak érzékeltetésére: a közvélemény nemcsak, dicsér. Vár is. Többet, jobbat, mint idáigMagyar László II nyugdíjasok lakbéremelésével kapcsolatos szociális támogatásrél II Magyar Pszichiátriai Társaság I. kongresszusa Várostörténeti emlékek Üjabb várostörténeti emlékekre bukkantak a közelmúltban Sopronban. A Petőfi téren, csatornázási munkák közben a felszíntől 1,20 méter mélyen 3-4 méter széles dorongút került elő. A szakemberek ismeretei szerint a települések lakói már az őskortól építettek faragott gerendákból dorongutakat a mocsaras, vizenyős területeken a közlekedés megkönnyítésére. A most megtalált tölgyfa út a régészeti vizsgálatok tapasztalatai szerint az 1600-as évek második felében, a török kor alkonyán készült el, s az egykori halastó mentén húzódott. A tó ma már nem létezik, a XVIII. században azonban még minden bizonnyal megvolt, ezt igazolja Michel Zakarias korabeli metszete. A nyugdíjfolyósító igazgatóság és a MÁV nyugdíjhivatal az 1983. január havi nyugdíjszelvényen — a folyósítási törzs- szám alatt — feltünteti azt a nyugdíjösszeget is, amely az 1983. július 1-től esedékes lak- béremeléssel kapcsolatos szociális támogatás igénylésénél irányadó. Az érintett lakásbérlő nyugdíjasoknak gondosan meg kell őrizniük a januári nyugdíjszelvényt, mert a folyósítási törzsszám alatti összeget kell a lakbérközlő szerv (személyi tulajdonú kötött bérű lakások esetében a helyi tanács végrehajtó bizottságának építésügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve, a fővárosban a Budapest főváros Tanácsa ingatlankezelési és építési főigazgatósága) által kiadott „igénylőlap” megfelelő rovatába beírni. Az 1983. január 1. és 1983. július 1. között nyugdíjba vonulók részére a nyugdíj összegét tartalmazó külön igazolást a határozathoz a nyugdíjat megállapító szervek mellékelik. Ha azonban a nyugdíjas ilyen igazolást nem kap, azt a nyugdíj- folyósító szervtől kérheti. Azoknak a nyugdíjasoknak, akiknek nyugdíját OTP-betét- számlára utalják, az igazolást 1983. februárban küldik ki. A nyugdíjfolyósító igazgatóság felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy a folyósítási törzsszám egy számjeggyel bővül, tehát kilenc számjegyű lesz. Az „igénylőlap”-on ezt a kilenc számjegyből álló törzsszámQt kell feltüntetni. Azok a nyugdíjasok, akik az „igénylőlap”-ot kitöltve, aláírva és a szükséges mellékletekkel — pl. a bérlőtárs kereseti igazolásával — együtt a nyugdíjfolyósító szervhez 1983. április 15-ig megküldik, az 1983. júliusi szociális támogatást az 1983. június hónapban esedékes nyugdíjukkal már kézhez kapják. A Magyar Pszichiátriai Társaság I. kongresszusa kezdődött tegnap a Semmelweis Orvostudományi Egyetem elméleti épületében. Hazai és külföldi pszichiáterek, pszichológusok, biológusok és szociológusok — mintegy 300- an — tanácskoznak a pszichiátria mentálhigiénés problémáiról, a biológiai pszichiátria hazai kutatásainak legújabb eredményeiről, valamint a sürgős és intenzív pszichiátriai ellátás tapasztalatairól. A Magyar Pszichiátriai Társaság csaknem 1500 tagja nevében dr. Juhász Pál elnök köszöntötte a résztvevőket, akik közt ott van Peter Bemer, a Pszichiátriai Világszövetség főtitkára és Tet- suo Fukuda, a Biológiai Pszichiátriai Világszövetség titkára. Megnyitó beszédében Juhász Pál rámutatott arra, hogy a társadalom fejlődésével, az életszínvonal, a szabad idő növekedésével egyidejűleg szaporodnak a pszi- chogén kórokok, az egyéni életút nehézségei. Kiemelte: a pszichiátriai betegek eredményes gyógyításához nélkülözhetetlen a^ alapellátás — a körzeti és az üzemi orvosok — fokozottabb közreműködése. S a társadalomnak is részt kell vennie e betegek gyógyításában, rehabilitációjában. Ezután dr. Peter Bemernek, dr. Vladimir lvanovnak, a várnát pszichiátriai klinika igazgatójának és Carlo Per- risnek, a svédországi umeai egyetem pszichiátriai klinikája igazgatójának átnyújtotta a Magyar Pszichiátriai Társaság tiszteletbeli tagságáról szóló oklevelet és az Oláh Gusztáv-emlékérmet, amelyet a magyar elmegyógyászat kiemelkedő személyiségének emlékére alapítottak. A három napig tartó kongresszuson 250 tudományos referátumot és előadást vitatnak meg a szakemberek. A többi közt szólnak arról, hogy a család, az iskola és más közösségek milyen szerepet töltenek be a gyerekek, a fiatalok lelki egészségének megőrzésében. Miként előzhetők meg és kezelhetők a pszichiátriai betegségek, hogyan rehabilitálhatók az e kórokban szenvedett emberek. Számos előadás foglalkozik a lelki krízisek sürgősségi és kórházi ellátásával, az öngyilkosságok megelőzésének orvosi-társadalmi lehetőségeivel. A szakemberek rámutatnak azokra az új módszerekre, formákra is, amelyek alkalmazása révén a társadalom elősegítheti az alkoholisták gyógyítását, az alkoholizmus elleni küzdelmet.
