Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-13 / 10. szám
1983. január 13., csütörtök Szellemi export — tranzitáruk ellenőrzése A Minőségi Ellenőrző Rt. szakemberei évente több tízezer vagonnyi tranzitárut ellenőriznek — az esetek többségében Záhonyban, illetve Sopronban a külföldi importőr és szállítmányozó cégek megbízása alapján. Vizsgálják a Magyarországon áthaladó áru állapotát, az átrakás, az átfejtés szakszerűségét, minőségét, s felmérik a sérüléseket. A vizsgálatról a MERT külföldi megbízóinak idegen nyelvű bizonyítványt állít ki. A záhonyi vasúti határállomás térségében, ahol külön MERT-képviseletet létesítettek, mintegy 60 vállalati szakember dolgozik. A szovjet vasúttal kialakított jó kapcsolat eredményeként a tranzitáruk ellenőrzésére már nemcsak a határállomás innenső oldalán, hanem egyre nagyobb számban szovjet területen, Csap térségében kerül sor. Itt ellenőrzik, hogy a Szovjetunióba, vagy a Szovjetunión túli országokba, valamint a Közel-Keletre szállított áruk állapota megfelel-e az előírtaknak. A Minőségi Ellenőrző Rt. a tranzitáruk ellenőrzésével évről évre bővíti szellemi exportját, megbízóik több mint 90 százaléka olyan tőkés importáló, exportáló, vagy szállítmányozó cég, amely Magyarországon keresztül fuvaroztat a Szovjetunióba, vagy a Szovjetunión keresztül távolabbi országokba, illetve onnan importál Ausztriába, Svájcba, Olaszországba, Spanyolországba, Franciaországba, Jugoszláviába. A MERT devizabevétele a tranzitáruk minőség- ellenőrzéséből évente átlagosan meghaladja a 10 millió forintot. Gerendás! retusálok A gerendási Munkácsy Termelőszövetkezet is ugyanazzal a problémával került szembe a hetvenes években, mint sok hozzá hasonló mezőgazdasági nagyüzem. Egyre több gépet vásároltak, egyre korszerűbb lett a termelési technológia, és ezzel együtt egyre kevesebb munkaerőre volt szükségük. Főleg a szakképzetlen, úgynevezett gyalogmunkások váltak feleslegessé, legalábbis ami a mezőgazdasági munkát illeti. A férfiak viszonylag könnyen találtak más munkát maguknak, hiszen jobban bírták az esetleges fizikai megterhelést, de a nők foglalkoztatásáról valamilyen módon gondoskodnia kellett a szövetkezetnek. Kapóra jött egy másik szövetkezet, az orosházi KAZÉP ajánlata: szívesen létrehoznának egy közös vállalkozást a gerendásiakkal, melyben az ipari szövetkezetben gyártott oxidkerámia-termékeket retusálnák Gerendáson. ♦ — A mi szövetkezetünk 3 ezer 500 hektáron gazdálkodik, 830 tagunk van, közülük négyszázötvenen vesznek részt aktívan a termelő munkában. Éves árbevételünk 150 millió forint, ebből úgy 85 milliót hoz a növénytermesztés, 35 milliót az állattenyésztés, a többit a háztáji felvásárlás és néhány egyéb tevékenység, köztük az oxid- kerámiaretus adja — mondja Kiss László, a Munkácsy Tsz elnöke. Mint a számokból is látható, az ipari melléküzemág nem hoz túl sokat a konyhára, nem is azért csinálják. A gerendásiak jó földön gazdálkodnak, meghozza a mező- gazdaság is a szükséges pénzt, a melléküzemágat főleg azért üzemeltetik, hogy az ott foglalkoztatott 44 lánynak, asszonynak rendszeres munkát biztosítsanak. Jó azért is ez a helyi munkalehetőség, mert így a téesz — ha szükség van rá — bármikor igénybe veheti az ott dolgozókat. Különösen kampánymunkák idején kél el az ő segítségük is. Király Béla főmezőgazdásszal együtt indulunk egy rövid üzemlátogatásra. — Mikor a két gerendási téesz egyesült, az egyik központ feleslegessé vált, az üres épületekben rendeztük be ezt a melléküzemágat. A KAZÉP adta a berendezés egy részét, betanította a dolgozókat, és azóta is egyik szakemberük nap mint nap Gerendáson van, segíti, ellenőrzi a munkát. ♦ Csepregi Ferencné, mint a KAZÉP minőségi ellenőre képviselj az ipari szövetkezetei Gerendáson. Minden reggel elhozza gépkocsiján az aznapi munkát, este visz- szaviszi az elkészült darabokat. Elégedett a gerendási nők munkájával. — Könnyű kezet, nagy figyelmet igényel ez a munka. A gerendási asszonyok nagyon igyekvőek, szépen dolgoznak, alig-alig fordul elő, hogy egy-egy darabot vissza kell adnom, újbóli megmunkálásra. Priskin Tiborué szívesén dolgozik a tiszta, világos üzemben. — Nem túl magas a fizetésünk, de ez állandó, biztos kereset. Emellett be tudjuk osztani az időnket, hogy ellássuk a háztájit is. Szerintem nagyon jó, hogy a két szövetkezet együttműködésével létrejött ez az üzem. A munkával Tóth Ernőné is elégedett. — Mindannyian szívesen járunk ide, nem kifogásoljuk azt sem, hogy ha a mezőgazdasági munkák összetorlódnak, minket is odavezényelnek. Az viszont már nem tetszik, hogy későn szóltak, akkor kellett mennünk kapálni, amikor a gaz már bennünket is túlnőtt. IlyenA kiégetett oxidkerámiák egy részének polírozását is Gerendáson csinálják Nagy figyelmet és kézügyességet igényel a retusálás kor már nagyon nehéz fizikai munka ez, utána még legalább egy hétig nem tudtunk rendesen retusálni, úgy tönkrement a kezünk. Hogy mi is ez a retusálás, azt ifjabb Csepregi Ferencné mutatta meg. — A KAZÉP-től megkapjuk a préselt, kiszárított nyers darabokat, de ezeket még nem lehet kiégetni. Mi parafinba mártott vattával, ronggyal leszedjük a sorjá- kat, ha szükséges,- sablonnal méretre igazítjuk, és utána következhet az égetés. Vannak olyan darabok, melyeknél az égetés utánj polírozást is mi csináljuk. ♦ A gerendási kis üzem mindkét szövetkezet reményeit beváltotta, most már a további fejlesztés a cél. A Munkácsy Tsz elnöke, Kiss László szeretné, ha még húsz-harminc szakképzetlen asszonyt munkához tudnának juttatni, Surányi András, a KAZÉP elnöke nem zárkózik el a fejlesztés elől: — Oxidkerámia-terméke- inket egyre több országban ismerik meg és a jó minőség miatt keresik is. Éz meglátszik rendelésállományunkon is, évről évre többet gyártunk. Amennyiben sikerül úgy felfuttatnunk a termelést, ahogy szeretnénk, akkor bővíteni fogjuk a gerendási retusüzemet. Mj elégedettek vagyunk az itteni lányok, asszonyok munkájával, pontosan, gyorsan dolgoznak, miattuk még egyszer sem csúszott a határidő. Olyan partnereket találtunk a gerendási Munkácsy Tsz- ben, akikkel hosszú távon is érdemes dolgozni. Remélem, ők sem csalódtak még bennünk, és így a két szövetkezet a jövőben is együttműködik majd a kölcsönös előnyök alapján. Kép, szöveg: Lányai László Konzervgyári tapasztalatok II nagykorúság első éve A vállalati önállóság lényegét egy élelmiszeripari üzem esetében valószínűleg sokfelől — s egyben a pontosság. a mélységi elemzés több szintjén is — meg lehet ragadni. Mindenesetre nagyon egyszerűen fogalmazva: ha az adott gyár maga dönti el, hogy kivel, vagy kikkel köt szerződést a szükséges nyersanyag megtermelésére, azután, hogy mit készít a felvásárolt termékekből, s végül, hogy miképp értékesíti készáruit — nos, akkor ennek a gyárnak az ‘önállóságából már nem sok hibádzik. Cselekedeteiket ilyen feltételek mellett ugyanis csupán a többi termelő egységre is érvényes központi szabályozás korlátozza. A Békéscsabai Konzervgyár nagykorúságát — önálló cselekvésre jogosultságát — jó egy évvel ezelőtt, 1982. január elsején deklarálták. Egy esztendő elteltével mindenképp jogos a kérdés: mi változott meg ez alatt az egy esztendő alatt a gyár életében, tevékenységében ? Rugalmasabb termeltetés A változások csak az átalakulásokat megelőző időszakhoz viszonyítva értelmezhetők, ez világos. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy menetközben alaposan megmásították a termelés és gazdálkodás feltételeit hordozó központi szabályozókat, így az önálló év eredményeit a tröszti időszak teljesítményeivel statisztikailag összevetni, erőnket meghaladó vállalkozás lenne. Marad a termeltetésfeldolgozás és értékesítés szervezésében teret nyert újdonságok nyomon követése. Ami a termelőkkel kialakított partnerkapcsolatokat illeti, ebben érdekes folyamatnak lehetünk szemtanúi: még korábban a gyáriak esküdtek a bázisgazdaságok rendszerére, addig napjainkban egyre inkább a sok kicsi sokra megy igazsága érvényesül. A zöldségtermesztés tudniillik eljutott ■ arra a pontra gazdaságosságát tekintve, hogy egy-egy tsz-ben, állami gazdaságban nem szívesen vállalkoznak immár a zöldségfélék kiterjedt termesztésére, ezért a gyárnak a korábbinál jóval árnyaltabb termeltetői gyakorlatot kellett és kell kialakítania, mind nagyobb szerephez juttatva a kistermelőket is. Ez azonban bekövetkezett volna akkor is, ha nem szűnik meg történetesen a konzervipari tröszt. S tegyük még hozzá, hogy a termeltetői kapcsolatait a csabai gyár mindig is saját belátása szerint alakította, az önállóság most legfeljebb nagyobb rugalmasságot enged ebben, de nagyobb körültekintést is követel: a kapacitások kihasználásában aligha számíthatnak most már bármiféle központi nyereség-átcsoportosításra. A termelés belső szervezését — ami mindig is a gyár legbelsőbb ügye volt — ugyancsak nem befolyásolták különösebben a gazdálkodás új feltételei. Más kérdés, hogy az alapok, a pénzügyi források önálló képzése most már olyan fejlesztéseket is lehetővé tesz, amiről a békéscsabaiak maguk határozhatnak. Két ilyen beruházást is útnak indítottak — MÉM—OMFB-támogatással — önállóságuk első esztendejében. Az idén jelenik meg tudniillik újdonságként a nem búzaalapanyagból készülő, diétás snacktészta tésztaüzemük termékeként a piacon. A korszerűsítés másik vonalaként pedig meghonosítják az iparágban legkorszerűbbnek számító aszeptikus technológiát - a paradicsom-feldolgozásban. Pont az „i”-re Arra a kérdésre, hogy ez a két előbbi fejlesztés megvalósult volna-e a tröszti fennhatóság alatt is, nincs, aki választ adjon, talán fölösleges is kutatni. Ez alkalommal ugyanis nem a volt tröszt fölöslegességét akarjuk bizonygatni, sem pedig biztonságot adó védőernyő szerepét nagyítva visszasírni. Azt keressük csupán, hogyan élt a Békéscsabai Konzervgyár önállóságával? Már az eddigiek alapján is kimondhatjuk talán, hogy megfelelően. A felsoroltak ugyanis arról tanúskodnak, hogy a végső döntés tulajdonképpen a pontot tette föl az „i”-re, hiszen az önálló cselekvés eleddig is legfőbb jellemzőként határozta meg az itt folyó tevékenységet, ezért sem okozott na- gyob fennakadást egy pillanatra sem az 1981. január elsejével előállott új helyzet. Amiben minden másnál több teendője akadt a csabai konzerveseknek, az a piacozás volt. Erre számítottak is, és készültek is ideje, korán, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a termékpropaganda, a reklám Békéscsabán a tröszti átlagot jóval meghaladóan kapott teret. Ezért azután a belföldi értékesítésben — ahol az áruk 40 százaléka talál fogyasztóra — még a várakozásnál is simább lehetett az átmenet és nem okozott gondot az államközi szerződések alapján teljesített kivitel sem, amelynek szervezését az elmúlt év elején az önállósult gyárak által létrehozott konzervipari közös vállalkozás vállalta magára. Az igazi leckét végül is a tőkés export adta föl a gyárnak. Az értékesítésben 10 százalékos részaránnyal szereplő dollárpiacokat — egy korábbi hanyatló időszak után — úgy sikerült megszervezniük és megtartaniuk, hogy a KÜLKER Vállalattal kart karba öltve, minden közbeeső lépcsőt kiiktatva, közvetlenül tárgyaltak a vevőikkel, megrendelőikkel. Éppen így szűrhették le azt a tapasztalatot is, hogy ha a közvetlenül nyert információkhoz megfelelően tudnak alkalmazkodni, akkor a tőkés kivitel további ütemes növelése sem lehetetlen. R varázsszó: információ Információ! Ügy tűnik, ez az a varázsszó, amelyben az önállóság legfőbb gondjai sűrűsödnek egybe. A gyár vezérkarának összehasonlíthatatlanul nagyobb energiát kellett fordítania a gazdálkodáshoz szükséges információk beszerzéséhez, a partnerkapcsolatok alakításához, tartásához 1982-ben, mint a megelőző években. Ez érthető, is. Hogy mit, mennyiért, kinek és hogyan érdemes gyártani — ezt egy önálló vállalkozásnak naprakészen és jó előre tudnia kell. A változások sorához tartozik tehát, hogy a gyár első számú vezetőinek ma már jóval többet kell dolgozniuk „kifelé”, mint eddig. Kapun belüli eddigi teendőiket pedig jobban meg kell osztaniuk az irányítás második, harmadik vonalával. Ez, abban a helyzetben, amikor az úgynevezett adminisztratív létszám nem növelhető, megköveteli az üzem- és munkaszervezés célirányos átalakítását is. Az előnyök és hátrányok tehát vég nélkül sorolhatók, a valóság végül is az eredményekben mérhető. Egy dolog biztos: az önállósággal nagyobb lendületet kapott gárda az értékesítési lehetőségek felkutatásával most először érte el, hogy a 15 ezer tonna névleges kapacitású tésztaüzemből 20 ezer tonna terméket indítottak útnak a vevőkhöz, köztük jó néhány dollárral fizetőkhöz is! Kőváry E. Péter Növényvédelmi előrejelzés Az őszibarack növényvédelmét más gyümölcsfélékhez képest kevesebb, de annál veszedelmesebb károsító fellépése határozza meg. Elsőként a levélfodrosodást okozó tafrina gombára hívják fel a figyelmet a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ munkatársai. A tafrina már kora tavasszal, rügypattanás után járványos mértékben lép fel. A fertőzés erősségét a szaporító képletek felhalmozódást és a tavaszi időjárás együttesen befolyásolja. A legutóbbi évekhez képest most kisebb a felhalmozódás, s így enyhébb a tavaszi fertőzés veszélye is. Abban az esetben azonban, ha az őszibarack virágzása alatt hűvös, csapadékos időjárás lesz, még így is kialakulhat járvány. Fontos, hogy figyelmet fordítsanak a tavaszi védekezésre, mert a kisebb tünetek megjelenésekor már semmit sem tehetnek. Ha nincsenek levéltetvek az összezsugorodott, torz leveleken, akkor gombabetegségről van szó. A levéltetvek megjelenésére mérsékelten meleg és párás tavaszi időjárás esetén számíthatnak — a veszély csak július elején szűnik meg. Az AGROKER forgalmazza a Reamol GM nevű, úgynevezett szex-csapdákat, amivel a kiskerttulajdonosok vizsgálhatják a termést közvetlenül megtámadó gyümölcsmolyok rajzásának lefutását. így minden más módszernél pontosabban időzíthetik a védekezést. Ha egészséges gyümölcsöt akarnak, az első rajzáscsúcstól kezdve — a lepkék repülésétől függően — általában 2-3 hetenként szükséges az újrapermetezés.
