Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-11 / 8. szám

1983. január 11., kedd \ Jogsegélyszolgálat a mezöhegyesi kombinátban Dr. Tóth Gyula tartja a szakszervezeti jogsegélyszolgálat fogadóóráját. A múlt évben 152 ügyben intézkedtek Fotó: Veress Erzsi — Mi lesz az ügyemmel? A bíróság meghozta az íté­letet. — Ha letelik a 15 nap, és a Társadalombiztosítási Igazgatóság nem fellebbez, akkor jogerőre emelkedik. Ennek alapján számolják majd ki a nyugdíját. Tágas iroda Mezőhegye­sen, a több, mint 3400 dol­gozót foglalkoztató mező­gazdasági kombinát köz­pontjában. Az asztalon ak­ták, ügyiratok, a szekrény­ben jogi szakkönyvek. Egy idős ember toppant be ta­nácsért dr. Tóth Gyulához, a vállalat jogtanácsosához, a szakszervezeti jogsegély- szolgálat vezetőjéhez. Most ment nyugdíjba. Volt hat éve, melyet nem ismertek el. A jogsegélyszolgálat készí­tette el az egykori adatok alapján az igazolást, és be­nyújtotta a keresetlevelet a békéscsabai munkaügyi bí­rósághoz. Nem ez az egyetlen eset. A múlt évben 152 ügyben intézkedtek. A közelmúlt­ban az SZMT is megvizs­gálta a szakszervezeti jog­segélyszolgálat tevékenysé­gét. Jelentésében elismerés­sel szólt erről a munkáról. A kezdeti lépések A gazdaságban 1975-ben indult meg a szakszervezeti jogsegélyszolgálat. Jólle­het, a kijelölt vállalatok kö­zött nem szerepelt Mezőhe­gyes. Ám korábban is gyak­ran felkeresték a dolgozók a jogtanácsost ügyes-bajos dolgaikkal. Dr. Tóth Gyula 27 éve dolgozik megyénk legnagyobb mezőgazdasági üzemében, ö tett javaslatot a jogsegélyszolgálat létesíté­sére. A szakszervezeti bi­zottság elfogadta a javasla­tot. Végeredményben a ko­rábbi gyakorlatot „törvénye­sítették”. Mégis történt vál­tozás. — Létrejött a szervezeti forma, mégpedig egy há­romtagú bizottság, a jogta­nácsossal, a szociálpolitikai és az SZTK-előadóval. Meg­határoztuk kerületenként a fogadóórákat. Ezek voltak a kezdeti lépések. — Bevált ez a forma? — Nem úgy, ahogy gon­doltuk. A kihelyezett foga­dóórákra nemigen mentek el az emberek. Továbbra is bejártak a központba, és itt adták elő panaszaikat. Ennek részben az volt az oka. hogy a fogadóórát tar­tó bizottsági tag nem min­dig tudott megnyugtató választ adni a felvetett problémákra. Ezért a kihe­lyezett fogadóórákat meg­szüntettük. — Minden kerületben? — A legnépesebb kerüle­tekben, Bánkúton, Domb­egyházán és Lökösházán to­vábbra is megmaradt a ko­rábbi gyakorlat. Itt a köz­pontban pedig minden hét­főn tartunk fogadóórát. — Mi lett a bizottsággal? — Később kibővült, de az­tán megszűnt. Most egyedül látom el ezt a feladatot — válaszolja dr. Tóth Gyula. Az első évben mindössze 25 üggyel foglalkozott a jogsegélyszolgálat. A követ­kező években viszont meg­többszöröződött ez a szám. Eleget tenni az igényeknek A korábbi forma megvál­toztatásában az is közreját­szott, hogy a kerületekben nem minden ügyet lehetett helyben rendezni. Márpedig a dolgozók éppen ezt igény­lik. Hogyan sikerül ennek az igénynek eleget tenni? — Ügy, hogy nemcsak a panaszt veszem fel, hanem az azzal kapcsolatos intézé­si feladatokat is ellátom. Tegnap reggel felkeresett az egyik dolgozó. Sérelmezte, hogy nem kapta meg a 40 éves jubileumi jutalmát. Felkerestem az illetékes ügyintézőt. Ügy néz ki, hogy még két éve hiányzik. Az adatokat személyesen fo­gom ellenőrizni. A jövő hé­ten tájékoztatom a dolgo­zót. Se szeri, se száma azok­nak az eseteknek, amikor csak néhány mondatos fel­világosításért, tanácsért ke­resik fel a jogsegélyszolgá­latot. A legtöbb ügynek azonban sok ága-boga van. Valamennyi intézkedések sorozatát igényli. Különféle szervekkel kell tárgyalni, és szükség esetén a képvisele­tet is el kell látni. A kombinát egyik dolgo­zója, egy elvált fiatalasz- szony kevesellte a gyermek- tartási díjat. Pert akart in­dítani. Először azt kellett tisztázni, mennyi volt a férje keresete. Meg kellett tehát keresni a munkahe­lyét. A válasz alapján ki­számították a fiatalasszony jogosultságát. Csak ezután került sor a keresetlevél megfogalmazására és a per megindítására. A jogsegély- szolgálat csak ebben az egy esetben 9 ízben intézkedett. Sok a családjogi jellegű ügy. Többségét a házasság felbontása képezi. Néha azonban csupán egy-egy ha­tósági elírást kell helyesbí­teni. Ez történt a napokban is. Az egyik dolgozó sokall­ta az öröklési illetéket. A fizetési meghagyásból sem tűnt ki, hogy a hagyaték haszonélvezettel van terhel­ve. A jogsegélyszolgálat se­gítségét kérte. Néhány nap múlva megjött a Békés me­gyei Illetékhivatal helyes­bítése. — Én csak bejelentettem a panaszt és elintézték. Ha nincs jogsegélyszolgálat, ne­kem kellett volna utánajár­nom — mondta a dolgozó. Megelőzni a vitát Eredményesen működik közre a jogsegélyszolgálat a munkaügyi viták megelőzé­sében is. Ezzel magyarázha­tó, hogy a mezöhegyesi kom­binátban a viták száma ala­csony. A múlt évben 33 munkaügyi panaszban járt el dr. Tóth Gyula. — Arra törekszünk, hogy az ilyen jellegű ügyeket minél gyorsabban rendez­zük. Az egyik dolgozó a munkaviszony szabálytalan megszüntetése miatt kért jogsegélyt. A tehenészetben dolgozott. 1981-ben határo­zatlan időre szóló szerződést kötött. Később munkahelyén nézeteltérése támadt. Beje­lentette, elmegy, ha nem réndezik a problémáját. Er­re kiadták a munkakönyvét „kilépett” bejegyezéssel, ho­lott a felmondási időt le­dolgozta. Elmagyaráztam a munkahelyi vezetőnek, in­tézkedése helytelen volt. Ha a dolgozó a döntőbizottság­hoz fordul, visszahelyezik. A vitát sikerült megelőzni, most is a tehenészetben dol­gozik. A panaszok többségét a polgári jogi ügyek képvise­lik. Számuk 1982-ben meg­haladta az ötvenet. A leg­különfélébbek. Tartozás, ke­zesség, károkozás, kölcsön- visszatérítés. Akad közöttük olyan is, amelyik kemény diónak bizonyult, s hossza­dalmas eljárást igényelt. — A kombinát egyik nő­dolgozója kezességet vállalt. Telt-múlt az idő, de az adós nem fizetett, hát a kezesnek kellett. Közben ez az asz- szony is szorult helyzetbe került. A férje megbetege­dett. A jogsegélyszolgálat vette kézbe az ügyet. Igen- ám, csakhogy kiderült, az adós fűnek-fának tartozik. Ügy látszott, a dolgozónk pórul fog járni a meggon­dolatlan kezesség vállalá­sáért. Semmi biztosíték nem volt arra, hogy pénzét .visz- szakapja. Az ügy azzal vég­ződött, hogy az asszony ja­vára jelzálogot jegyeztünk be az adós házára. így kénytelen lesz tartozását visszatéríteni. Ezek az esetek is igazol­ják, hogy milyen széles kö­rű tevékenységet folytat a kombinát jogsegélyszolgá­lata. ♦ — Ennek a munkának po­litikai jelentősége van — mondja Csizmás György, a kombinát szakszervezeti bi­zottságának munkatársa. — Nemcsak értékeljük évente, hanem szinte mindennap figyelemmel kísérjük ezt a tevékenységet. Amióta be­vezettük a jogsegélyszolgá­»latot, úgy tapasztaljuk, a dolgozók nyugodtabban te­szik dolgukat. Tudják, ha gondjuk támad, van hova fordulniuk. A gazdaság ve­zetése is segíti ezt a mun­kát. Biztosítja a tárgyi és a személyi feltételeket. Érdeke is. Köztudott, hogy az ügy­intézés olykor napokat vesz igénybe. A jogsegélyszolgá­lat bevezetése óta a mun­kából való kiesés szinte minimális. A dolgozók nem­csak időt, hanem költséget is megtakarítanak^ Mert hi­szen a jogsegélyszolgálat in­gyenes. Serédi János Leányvállalatot alakított a Közlekedéstudományi Intézet A közlekedési és szállítási vállalatok magasabb színvo­nalú gazdálkodásának előse­gítésére Transinnov néven közlekedési műszaki fejlesz­tő leányvállalatot alapított a Közlekedéstudományi Inté­zet. A leányvállalat a közle­kedési szervezetek és válla­latok sajátosságait figyelem­be véve, azok érdekeit szol­gálva vállalkozik műszaki, kutatási és fejlesztési fel­adatok megoldására egyebek között a járműtechnika, a járműfenntartás, az energe­tika és az elektronika terü­letein. Tevékenységi körébe több számos műszaki szol­gáltatás tartozik; így példá­ul készülékek, eszközök, módszerek, berendezések fej­lesztése, illetve gyártása, új­donságok kikísérletezése. El­vállalják licencek, technoló­giák adaptálását, berendez­kednek tervezésre, szerve­zésre, műszaki és minőségi ellenőrzésre, továbbá szak­oktatásra, valamint informá­ciós rendszerek kialakításá­ra. A minél magasabb színvo­nalú szolgáltatást a tudomá­nyos kutatásban és fejlesz­tésben, valamint műszaki megoldások kivitelezésében nagy jártasságot szerzett, ko­rábban közlekedési kutatóin­tézeteknél dolgozó szakem­bergárda, s megfelelő tech­nikai háttér biztosítja. Tervpályázat II mozgássérültek otthona és otthonháza Országosan mintegy 260 ezerre tehető a mozgássérül­tek száma, akik éppen úgy, mint a teljesen ép, egészsé­ges emberek, jogosan igénylik a társadalmi-közösségi kapcsolatokat, részt kérnek a társadalmilag hasznos te­vékenységekből, a munkából, s a helyzetváltoztatást akadályozó állapotuk ellenére is a lehetőségekhez ké­pest teljes életet kívánnak élni. Jelenleg az időskorúak szociális otthonaiban, más mozgássérültektől elkülönítve élnek, s ott nem rendelkeznek a célszerűen szervezhető életvitel feltételeivel. Helyzetükön változtat majd a szo­ciális otthoni és otthonházi ellátás, amelyben később ré­szesülhetnek a család gondoskodását nélkülöző 18 éven felüli és nyugdíjkorhatáron aluli súlyos mozgássérültek. Ennek érdekében hirdetett országos pályázatot az ÉVM, az Egészségügyi Minisztérium, a Fővárosi Tanács, a SZOT és az Egészségügyi Beruházási Vállalat a mozgás- sérültek szociális otthonának és otthonházának megter­vezésére. Az elképzelések szerint elsősorban a VII. öt­éves terv egészségügyi beruházási programjában számol­nak ezekkel az új típusú létesítményekkel, ám a pályá­zatra beérkező legjobb javaslatok, tervek alapján még a jelenlegi tervidőszakban megkezdődhet egy-egy min­taház — a fővárosban a mozgássérültek otthonházi pro­totípusának, vidéken pedig a mozgássérültek szociális otthoni mintapéldányának — építésére. A pályázóktól azt kérik, hogy 150 személyes szociális otthont és 20—50 lakóegységgel rendelkező otthonházat tervezzenek. A pályázatkiírást az EVM építészeti és településfej­lesztési főosztályán vehetik át az érdeklődők. A terveket legkésőbb május 2-ig kell postán elküldeni az Egészség- ügyi Beruházási Vállalatnak. A legjobb munkák díjazá­sára és megvásárlására 580 ezer forintot irányoztak elő. A bíráló bizottság május végéig hirdeti ki a pályázat eredményét. Ennek alapján választják ki azokat a leg­jobb és gazdaságos megoldásokat, amelyek szerint elké­szíthetik az első mintaházak terveit. Vilma néni Sokat hallottam Vilma né­ni, özv. Boda Gyuláné küz­delmes életéről. Évtizedekig élt tanyán, illetve község­ben. Három éve városi lakos Gyulán. Amikor bevezettek a jól fűtött nagyszobába, megkér­deztem: hol találom Vilma nénit. A lánya, veje, uno­kája kuncogva nevettek, és bemutatták nekem a fotel­ban ülő, mosolygós arcú, ter­metes asszonyságot. Ö a Vilma néni! Szinte földb^ gyökerezett a lábam. Nem akartam hin­ni a szememnek. Ott ült ké­nyelmesen, derűsen, egyenes testtartással. Szeméből su­gárzott a jóság, a melegség, a szeretet. Átvillant az agya­mon : ennek az asszonynak nemcsak a ruhája tiszta, ha­nem a lelke is. Amikor beszédbe elegyed­tünk, újabb meglepetés ért: oly szépen, tisztán beszéli édes anyanyelvűnket, hogy melegség járta át tőle szí­vem tájékát. A beszélgetésből kirajzoló­dott előttem egy alföldi asz- szony élete, aki megélt két világháborút, és ezenkívül sok szenvedésben volt része. De, amint látom, jó kedélye, az életbe vetett hite ma sem hagyta el. Édesapja uradalmi kovács volt. Ennélfogva tanyáról tanyára költözködtek. Laktak zsadányi, okányi, kisnyéki, sarkadkeresztúri és más ura­dalomban. Hatan voltak test­vérek. Bizony Vilma néni­nek már kislány korában fújtatnia kellett a kovács­műhelyben, segíteni a ke­nyérkereső édesapának, pe­dig ez a mesterség igen nagy fizikai munkát kívánt. De ő mindig zokszó nélkül csinálta a munkát. Kiscselédnek állt 15 éves korában. Hetenként megsü­tötte a hat búzakenyeret — maga kovászolt, dagasztott, fűtötte a kemencét. Télen az öreg nagyságával Pestre kellett utaznia, s kiszolgál­ni őt kényére-kedvére. Míg­nem egyszer csak jött egy deli legény és elrabolta a leány szívét. Udvarolni nem ért rá a 18'éves, pirospozs- bás arcú, szép, karcsú le­ánynak, hiszen asszony kel­lett a házhoz, ö is kovács volt, csak nem uradalomban: önálló kisiparosként dolgo­zott. Vilma néni fújtathatott to­vább, sőt verte is a vasat. Hat gyereket szült ő is, mint' az édesanyja. Hajnalban ka­kaskukorékolásra ébredt, pat­tant ki az ágyból, s reggelig varrt népes családjának, pénzért másoknak is. Nap­közben pedig segített az urá­nak. Így éltek — jóban-rossz- ban — évtizedekig Sarkad- keresztúron, mígnem 53 évi házasság után, 1958-ban el­ragadta mellőle élete párját a kegyetlen halál. A sarkadkeresztúri Egyet­értés Tsz-be már nyugdíjas­ként lépett be. 1960-ban azonban egyik lányához köl­tözött, ismét tanyára ... A válláról levették a ne­héz terheket, de ő sem ült ölbe tett kézzel. Segített a három gyermek felnevelésé­ben, őszinte nagymama-sze­retettel. Szorgoskodott a ház körül, a kertben, és haszno­sította szinte minden percét. Amikor fogytán volt az ereje, kézimunkához folya­modott. Mindig, mindenben a szépet kereste, itt aztán megtalálta. Az élet azonban kegyetlen. Két évvel ezelőtt végleg le kellett tennie a tűt. Amikor közölték vele, hogy csak operációval távolíthat­ják el szeméről a hályogot, 93 évesen is bátran vállalta a műtétet. Igaz, hogy egyik szemére egyáltalán nem lát, de a másikat 10 dioptriás szemüvegével még hasznosít­ja. Így lett legfőbb szórako­zása az olvasás, a tévéné­zés. Még a meccseket és egyéb sportrendezvényeket is végignézi. Reggel alig várja, hogy hozza a postás az újságot, ö az első, aki végigolvassa szinte minden betűjét. Első­nek a Békés megyei Népúj­ságot veszi kezébe, hiszen ez az ő szűkebb hazájá. Kí­váncsi : hogyan élnek, mit dolgoznak itt az emberek. De érdekli az is, ml törté­nik hazánk más tájain, sőt a nagyvilágban. A családnak oly élethűen számol be az eseményekről, hogy különb informátoruk már nem is le­hetne. Az újságokon kívül nagyon szereti a regényeket. Szíve­sen olvas Szabó Páltól, Mol­dova Györgytől, Sásdi Sán­dortól és számos más írótól. Mindössze három éve él városban a 100. születésnap­jához közeledő Vilma néni. A gyerekei féltették, hogy a tanyasi élet után hogyan hat rftajd rá a civilizált világ, ő azonban úgy költözött be a Mátyás király utcai kertes házba, mintha ott született és élt volna. A tévét, a mag­nót, az autót örömmel fo­gadta, de nem tiltakozott a hallókészülék és a műfog­sor ellen sem. Talán ezért is maradt olyan szép öreg­asszonynak. Hat gyermeke közül egyet temetett el eddig. Él 14 uno­ka, 19 dédunoka és egy ük­unoka — a néni legkedve­sebb „barátnője”. Itt ül Vilma néni velem szemben és mesél. Lelkem mélyén érzem: nemcsak a rendszeres elfoglaltság, ha­nem a népes család hallat­lan szeretete, tiszteletadása tartja őt fiatalosan, és egy­általán életben ilyen küzdel­mes, hosszú évek után. Hoz­zá tud szólni mindenhez, de nem szól bele semmibe. Békesség, szeretet, amivel övéi körülveszik. Lám, így is lehet!... A család bearanyozza utolsó éveit, és ez újabb erőt, egész­séget ad Vilma néninek. Ary Róza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents