Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

1983. január 8., szombat Fiatalok szocialista országokban A Csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai társadal­mi munkában gondozzák a városok parkjait, tereit. A képen: Prága történelmi kerületében, az Óvárosban két fiatal ápol ja a Húsz János-szobor pázsitját és a köré ültetett cserjéket Fiatal műszakiak körzeti állomása Plovdivban. Az állomás tagjai 4—11. osztályos tanulók. A képen: az elektronikai szakkör lelkes tagjai A régészeti kör gazdag leletgyűjteménye Az NDK 5400 iskolájában van napközi otthon. Jól képzett tanárok foglalkoznak itt a gye­rekekkel. Elegendő idő jut pihenésre, játékra, a másnapi órákra való felkészülésre, addig, amíg a szüleiknek elfoglaltsága van. Különböző szakkörök és kultúrdélutánok szinesítik a napközi otthonok életét. A képen: „meseóra” a napköziben Az UNICEF által alapított műanyag cikkeket gyártó vállalat Dai Kim játékkészí­tő üzeme Hanoiban. Az el­múlt év harmadik negyed­évében több mint 200 ezer gumijátékot készítettek az őszi fesztiválokra Ifjúsági műszaki szakkör Mongóliában. A Szovjetunió mű­szaki és gazdasági segítségével létesített ifjúsági műszaki kultúrházban gyakorlati foglalkozást tartanak A Dél-Pjongan tartománybeli Szuncson ipari főiskola hallga­tói fizikaórán Bőrruházati kiállítás Ulánbátorban. A szőrmefeldolgozó vál­lalatok kiállításán csinos manökenek divatbemutatót is tar­tanak (Fotó: MTI — KS) ■KHáUKTiltj Golyóbiztos ruházat Izraelből Első látásra ez a divatbe­mutató a New York-i Sohó- ban semmiben sem különbö­zik a többitől: elegáns szmo­kingokat, pehellyel bélelt, steppelt zakókat mutatnak be a közönségnek. „Sportos, józanságukkal vonzó kreáci­ók”, leheli a bemondó a mik­rofonba, de hozzáfűzi, mi -teszi különlegessé ezeket a divatholmikat: „abszolút go- lyóállóak. Ezt a gyártó ga­rantálja.” Egy izraeli cégről van szó, amely a „divatos, golyóbiztos ruházattal” nagy üzletet akar csinálni. Valamennyi modell hatékonyságát „kipróbálták” az izraeli csapatok Libanon­ban. Nem véletlen, hogy a kí­sérteties divatház, az Eagle Military Gear Overseas Ltd (EMGO) alelnöknője, Róni Silvershatz bemutatta az Egyesült Államokban az 1982/83-as szezon őszi-téli kollekcióját. Biztos, hogy nem csalatkozik a jó kará­csonyi üzlethez fűzött re­ményeiben. De már más pia­cok felé is kacsingat, rövide­sen Guatemalát, Kolumbiát, Szingapúrt és a Német Szö­vetségi Köztársaságot is bol­dogítani fogja a divatipar legújabb slágerével. Az anyag, amelyből a ru­házat készült, a libanoni in­vázió során sok izraeli kato­nának megmentette az életét — hirdeti a gyártó. Minden ruhadarab megfelel a fegy­veres erők követelményeinek. Abban az esetben, ha a ka­tona elesik, a fogyasztói ár­ban még egy egymillió dol­láros életbiztosítás is benn- foglaltatik! Már körülbelül 350 dollá­rért kapható olyan mellény, amely ellenáll a bűntények­nél használt legtöbb kézi tűz­fegyver golyójának — mond­ja Silvershatz asszony. A modelleket Jón Jolcin készítette, aki mint sportru­házat-tervező szerzett hírne­vet magának. Egyik ruha­darab sem nyom többet 1,8 kilogrammnál — viselésük „nagyon kényelmes”. Az EMGO egyelőre az Egyesült Államok kiválasz­tott sportüzleteiben árusítja a háborúban kipróbált termé­keit. A kollekciói rövidesen kaphatók lesznek az ameri­kai áruházakban is. Azt, hogy az EMGO a félelemből akar üzletet csinálni, vagy a félelmet akarja Szítani, sem az izraeli születésű Jolcin, sem Frau Silvershatz nem ismeri el. Az alelnöknő szerint „az emberek bizton­ságosabban érzik magukat, ha be vannak biztosítva”. Ilyen egyszerű a dolog. Az EMGO-nak talán nem az Egyesült Államokban kellett volna elkezdenie az üzletet, hanem az izraeliek libanoni betörése előtt a palesztino­kat kellett volna ellátni a biztonsági ruházattal. Ez azonban természetesen nem lett volna jó üzlet. Az EMGO két. hónap alatt 500 ezer dolláros forgalmat bonyolított le Amerikában — mondja Silvershatz asszony. II női bűnözés A bűnözés a férfiak dol­ga. Ausztriában 16 elítélt férfira jut egy nő, és ezek­nek a nőknek a nagy több-- ségét kisebb lopásokért, rá­galmazásért, becsületsérté­sért, titkos prostitúcióért ítél­ték el; a súlyos bűncselek­ményt elkövető nő ritkaság. Hagyományosan négy „ti­pikus női” bűncselekmény van: a gyermekgyilkosság, a titkos prostitúció, a magzat­elhajtás és a mérgezéses gyilkosság — ez a bűncse­lekmény a XIX. század óta alig bukkant fel az igazság­szolgáltatás évkönyveiben. A nők „felségterületei” a kisebb törvénysértések, a vétség és a szabálysértés, mindenekelőtt a „lépcsőházi bűncselekmények”: a rágal­mazás, a becsületsértés, a hamis tanúzás. Nagy a ki­sebb lopások, mint például a jelentéktelen bolti lopások aránya, míg a betöréses lo­pásoknál a nők aránya már csak alig 5 százalék. Tehát a nők „természettől fogva becsületesek?” Aligha. Szociológusok szerint a nő agresszivitását kezdettől fog­va különböző mechanizmu­sok gátolják és befelé irá­nyítják. A kislány „ne sza­ladgáljon”, „az okosabb en­ged, ,nagylányhoz’ illően vi­selkedik”. A szeretet bizo­nyítékaira, illetve a szeretet- megvonásra nevelési techni­kák gondoskodnak arról, hogy az agresszióküszöb még magasabb lesz. A Gallup-intézet egyik közvéleménykutatása kiderí­tette, hogy a megkérdezettek egy nőt az esetek többségé­ben enyhébben büntetnének egy bűncselekményért, mint egy férfit, ellenben az „el­térő magatartást” — akkor is, ha nem bűncselekmény! — sokkal szigorúbban ítélik meg és büntetik a nőknél.- Még az olyan nem bűnöző jellegű cselekményekért is, mint amilyen a kocsma sű­rű látogatása, a züllés, a promiszkuitás, szigorú neve­lő és büntető intézkedéseket követelnek. Vezető feministák szerint gyakran az intézeti vagy ambuláns pszichiátriai keze­lés sem egyéb, mint bünte­tő és nevelő intézkedés a „nem szerephez illő maga­tartásért” (a pszichiátriai kezelésben részesülő nők szá­ma messze meghaladja a fér­fiakét). Megszületett a „komputer-film” a Walt Disney stúdióban A 22 millió dolláros költség­gel készült Trón című filmnek Steven Lisberger a szerzője. A hatalmas összeg tetemes részét egy technikai szempontból mind ez ideig példa nélkül álló stáb kialakítására fordították. Ezzel a stábbal forgatták a félig já­tékfilmet, félig komputerizált animációs filmet. Lisberger ír­ta a forgatókönyvet, és az övé az az ötlet is, hogy filmjét a Walt Disney stúdiónak adja el. A filmet az Egyesült Államok­ban eléggé langyos fogadtatás­ban részesítette a közönség. Kétségtelen, hogy a film elké­szítése — elsősorban technikai téren — rendkívüli nehézségek­be ütközött. A produkció első kilenc hónapjában a forgatás résztvevőit csak az érdekelte, vajon elkészíthető-e egyáltalán a film, vagy sem. Két hónap elteltével már tudták, hogy a filmet meg lehet és meg is fog­ják csinálni, csak ki tudja, mi­lyen hosszú időt vesz majd igénybe a forgatás. Az utolsó hetekben azután a munka hi­hetetlenül felgyorsult. Lisberger kijelentette: „Min­denki azt kérdezte, vajon a technológia tükrözheti-e a rea­litást. Véleményem szerint a komputerekben olyan stílus rej­lik. amelyet fel lehet használni műalkotások elkészítésére.” Filmjében a stáb egy kompu­terből áll, amelyben az egyéni programozások keltik életre a jó és gonosz szereplőket. A komputer-film viszonylagos sikere ellenére Lisberger a kö­zeljövőben „igazi” szereplőkkel kíván filmet csinálni. Ez a film fogja eldönteni, vajon Lisber­ger igazi filmrendező-e.

Next

/
Thumbnails
Contents