Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 6. szám
1983. január 8., szombat Tavasszal ismét Budapesten... Színházi levél Csehov, Illyés világa — új bemutatók Lassan hagyománnyá válik, hogy minden év márciusának utolsó vasárnapját megelőző 10 napon át tart a budapesti tavaszi fesztivál, a kultúra és a turizmus jegyében. E kettő találkozásából nemzetközi mércével mérve is olyan rangos eseménysorozat született, amelynek híre gyorsan bejárta a világsajtót. Az előzményekhez tartozik, hogy hazánkban ezt a fesztivált az Országos Idegenforgalmi Hivatal az 1980. évi idegenforgalmi világkonferencia ajánlásait tartalmazó Manilái Nyilatkozat szellemében hozta létre. A budapesti tavaszi fesztivál rendezvényei azt a gondolatot váltják valóra, hogy a turizmus gazdasági szerepe mellett ezzel egyenrangú tényező annak politikai, társadalmi, kulturális és nevelési szerepe is. A tavalyi fesztivált a Bartók évfordulónak szentelték a rendezők, az ideit pedig századunk másik nagy zeneszerzője és zenepedagógusa. Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója megemlékezésére. Világhírű vendégek Márciusban még nem köszönt be a nagy nyári idegenforgalmi szezon, a szállodák. az éttermek, az idegenforgalmi vendéglátóhelyek zavartalanul fogadhatják a hozzánk látogató turistákat. A fesztivál sikerét bizonyítja: a korábbi években március második felében 20—-25 százalékos volt a szállodák kihasználtsága, a budapesti tavaszi fesztivál idején viszont minden szoba megtelt... „Budapest hívott — és mindenki jött” . .. Ezt az alcímet a Wiener Zeitung 1981 áprilisi számából, J. Frick bevezető mondataiból kölcsönöztük. A lényeget tömören kifejezi. A világon megrendezésre kerülő mintegy háromezer fesztivál közül a budapesti három jellegzetességgel tűnik ki: a kora tavaszi időpont, a műfaji sokféleség és a magyar jelleg. Olyan világhírű művészek látogattak haza a fesztivál idején, mint Amerigo Tot szobrászművész, Cziffra György zongoraművész, John Halas filmrendező, Szász Endre festőművész. Rajtuk kívül természetesen hazai zenei, képzőművészeti életünk kimagasló művészei is felléptek az eddig megtartott két fesztiválon, és így lesz ez a harmadik budapesti tavaszi fesztiválon is. Gazdag program Határainkon belül és külföldön máris több százan foglalkoznak az 1983. évi budapesti tavaszi fesztivál szervezésével. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal megbízásából az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat végzi az előkészítő munka legnagyobb részét, de közreműködnek az utazási irodák, a szálloda-, és vendéglátó vállalatok, a hazai és nemzetközi kulturális intézmények dolgozói is. Érdemes bepillantani az előzetes programokba, amelyekből most még csak ízelítőt adhatunk. A Magyar Állami ©peraház Erkel Színházában Kodály Székely fonója, valamint a Psalmus Hungaricus kerül műsorra március 23- án. Vezényel: Ferencsik János. Ugyanott március 25-én a világhírű I’Musici di Roma kamarazenekar hangversenyét hallhatjuk. Cziffra György zongoraestje március 27-én- lesz az Erkel Színházban. A Budapest Sportcsarnokban március 26-án kerül sor a világhírű Győri Balett műsorára. Haydn: Évszakok és Bartók: A csodálatos mandarin előadásán közreműködik Fülöp Viktor, koreográfus. A művészeti vezető: Markó Iván. A Mátyás templomban Szendrey-Karper László vezetésével a Bakfark Bálint gitárzenekar hangversenyezik március 20-án, egy nappal később a Schola Hunga- rica középkori magyar gregorián és több szólamú énekeket ad elő. A Magyar Állami Népi Együttes lakodalmas műsorát a Budai Vigadóban láthatja a közönség a fesztivál minden napján. A Fővárosi Operettszínház műsorra tűzi a Cigányszerelem, a Marica grófnő, a Denevér című operetteket, és március 25-én itt kerül először közönség elé Fényes Szabolcs új operettje a „Szerdán tavasz lesz”. A két budapesti bábszínházban 18 előadást tartanak. A fesztivál idején a fővárosi filmszínházak „Filmglóbusz” címmel a legkiemelkedőbb hazai és külföldi filmeket mutatják be. Jövő márciusban többek között egy távoli földrész, Ausztrália filmterméséből láthatunk jó néhányat. Ojesztivál mindenkié Immár hagyománnyá vált, hogy a budapesti Utazás című kiállítást a tavaszi fesztivál idején rendezzék meg. A kiállítás a bel- és külföldi utazási programok, a szabad idő programok valóságos börzéje. A társadalmi igényeknek megfelelően az utazási irodák elsőként itt kínálják a kedvezményes utazási lehetőségeket, és sokak számára a kiállítás ad ötletet nyári szabadságuk hasznos eltöltésére. A kiállítást eddig a Néprajzi Múzeum falai között rendezték, de a kiállító külföldi és belföldi utazási irodák érdeklődése annyira megnőtt, hogy ez a rendezvény „kinőtte” eddigi kereteit. Az Utazás ’83 kiállítást a kőbányai vásárvárosba költöztetik, melynek „D” pavilonjában 9 ezer négyzet- méteres területen fogadja a látogatókat. Eddig évente mintegy 130 ezren tekintették meg a kiállítást, jövőre a rendezők félmillió látogatóra számítanak. A szocialista országok utazási irodáin kívül Törökország. Görögország, Egyiptom és számos más ország képviselteti magát az Utazás '83- on. A látogatókat sok szórakozás és meglepetés várja. A Centrum Áruház megrendezi a szabadidőcikkek vásárát, a 25-ös pavilonban a World Press Photo kiállításon a világ legszebb sajtófotóiban gyönyörködhetünk. Lesz ötletbörze és sokféle vetélkedő. A gasztronómiai örömök kedvelői végigkóstolhatják az „ízek utcáját”, a „Kézművesek utcájában” népművészetünk legszebb darabjai között válogathatunk. A 24-es pavilonban népi iparművészeti kiállítás és a táncház programja bonyolódik. Lesz még „derűfesztivál”, és a lacikonyhákon humoristák és színészek szakácskodnak, a látogatók megkóstolhatják a főztjü- ket... A pavilonok mögött a cirkuszsátorban 10 napon keresztül non-stop program is lesz a cirkusz kedvelőinek. A budapesti tavaszi fesztiválra és az Utazás ’83 kiállítás megtekintésére várják a megyéből érkező látogatókat is, akik részére a MÁV 33 százalékos utazási kedvezményt nyújt. Bermann István Pusztán a nevek felsorolásával is jelezni lehetne, hogy színházi életünkben valami mozdulni látszik. Kezdődött az évad azzal, hogy különös buzgalommal jó néhány színház műsorra tűzte Csehov valamelyik drámáját. A Katona József Színházban A manó, a Vígszínházban a Sirály került színre, a Madách Színház Kamaraszínháza pedig a Ványa bácsi újrafogalmazásával jelezte hűségét saját hagyományaihoz, igényeihez. De a főműsoron kívül is egymást követték a Csehov-bemutatók, Pécsett és Szolnokon találkozhattunk Csehov világával. Van is ebben valami törvényszerű. Ez a bemutatósorozat mintegy a művészi erőgyűjtés, a szellemi nekirugaszkodás, az erőösszpontosítás mindegyik színház számára, valamiféle olyan intonáció, amj után az igények is csak emelkedhetnek. Minden Csehov-bemu- tató valamifajta ünnep is, a játék, a gondolat parádéja. Csehovot játszani nálunk sohasem egyszerű lírizálás volt, a szépelgés tobzódása, a széplelkűség elszabadulása, hiszen a szíriészt eleve koncentrációra, szellemi azonosulásra, művészi energiáinak aktivizálására kényszeríti. Furcsa módon azok a színészek, akik igazán mélyen értik, s közvetítik Csehovot, az érzelmek iskolájának olyan stúdiumait élik végig, hogy ez átsugárzik, továbbél későbbi alakításaikban is. Mindebből világossá válik számunkra, hogy Csehovhoz való közelítéseink mindig próbatételt jelentettek a színház, a kritika és a szélesebb művészeti közvélemény számára. így történt ezúttal is. Ha csak a két nagy produkciót tekintjük is: Horvai István Sirály-rendezését a Vígszínházban és Ádám Ottó Ványa bácsi értelmezését, azonnal világossá válik, hogy Csehov mennyire új módon és aktuális igénnyel adja fel az értelmezés leckéjét művészeknek és művészete kedvelőinek egyaránt. Horvai rendezése a rá jellemző bátorsággal, valamiféle filozófiai ernyő ívét bontja kj a_drá- ma fölé. Ezzel teszi izgalmassá a mondanivalót, az előadás mondanivalóját, amely mindenekelőtt emberi kapcsolatok eljegesedéséről szól, amelyben szükségszerűen és fátumszerű kegyetlenséggel törnek rá az emberekre a tragédiák. A társadalmi, morális és sorsrontó kataklizmák. Horvai is, Ádám Ottó is mérhetetlenül tiszteli Csehovot. Hisznek benne. A Ványa bácsi a Madách Színházban ezért mer tradicionálisan egyszerű lenni, mert a játék hangszerelése, a színészi létezés sokszínűsége, az emberi mélységek és tartalmak végtelenjét érzékeltető játékkultúra tud annyi érdekességet, drámaiságot hordozni, hogy a jellemek megfogalmazásának, kibontásá-, nak izgalma egyszeriben elkap bennünket, és a színészi értelmezésekből össze tudjuk rakni nemcsak Csehov világképét, hanem saját látomásunk újjáformálására is kényszerülünk. Ilyen intonáció közepette került színre a Nemzeti Színházban Illyés Gyula Tiszták című drámája. A premier óta is minden előadáson azt érezni, hogy segít megtalálni a színház és irodalom, a színész és a magyar dráma már-már szakadozni látszó kötelékeit. A Tiszták előadása, Kerényi Imre rendezése a Nemzeti Színházban, tehát egyszerre volt jelkép és igénybejelentés, programadás és vallomástétel. Láttam az előadást a pécsi ősbemutatón, azon a hideg téli decemberi napon. Bíráltam az egykori vígszínházi előadás némely megoldatlanságát, tudom, a Nemzeti Színház mostani produkciója sok problémát is felvet. A darab szerkezetét illetően új felismeréseket is kínál, az előadás tanulságai pedig szmjátszásunk egészére nézve hasznosak lehetnek. A dráma egy elpusztított népről, a katharokról szól, akik hajdan Montsegur várába vonultak vissza, hogy életre- halálra me^harcoljanak hitükért. Magatartásuk, szellemiségük messzire világító fáklyaként lobog a történelembe temetve is, hiszen létezésük, elvrendszerük a reformáció előhangja volt, a korán jöttek bátorságával szólották, s emlékük kiirtha- tatlan akkor is, ha hangjukat, még írásos emlékeiket is sikerült tökéletesen megsemmisíteni. Az uralkodó világ letörölte őket a térképről, de nem a világ tudatából. Ezzel a világ lelkiismeretét megszólaltató határozottsággal közelít Illyés Gyula a rég múlt történelemhez. Drámája éppen ezért az emberiséghez fellebbező bátor párbeszéd, a tiszták halála bélyegzi meg a népirtókat, akik a lelkeket semmisítik meg, hogy egy emelkedet- tebb életformát letörölhessenek a világtörténelem színpadáról. Kerényi Imre úgy rendezte meg a drámát, hogy balladisztikus feszültséget támasztva szinte zenei intonációt teremtett, formált a jelenetekből. Hatásosságra törekedett, olykor talán az összecsapások túlzott kiélezésével is, de ezt a komor, kemény történelmi népdrámát kívánta megrendítően felerősíteni. A főszerepet Sinkovits Imre és Bessenyei Ferenc játssza. Dramatikai- lag egymás ellenfelei, de egész színpadi létezésük, játékuk kulturáltsága, szenve- délvessége vallomásos erővel közvetíti az írói mondanivalót. A magyar dráma hangjait ha nem is ilyen ünnepélyesen, ilyen nagy, erőteljes hatásokkal, de imponáló lélektani biztonsággal és benső- séggel fogalmazza meg Sza- konyi Károly Holdtölte című drámája a Madách Kamara- színházban. Két főszereplője van a drámának, egy fiatal házaspár, akik egy bizonyos napon váratlanul és mégis sorsszerűén arra kényszerülnek, hogy szembenézzenek egymással, és tekintetük tükrében megmérjék, megítéljék és megkeressék igazi önmagukat. Játékos szellemi kergetőzéssel kezdődik a színmű, és egyre keményebb párviadallá változik át, egyre feszültebbé válnak a dialógusok, a pengeéles, sebző és ingerlő, kihívó és kegyetlen ítélkező mozdulatok. Sza- konyi Károly pályáján, úgy érzem, fontos állomás ez a mű, mert a lélektani elmélyülés csehovi útjait próbálja végigjárni, a jellem rejtett villódzásait felszínre hozni, a szavak mágiáján úrrá lenni. Nem tökéletes, nem vitathatatlan műalkotás. De becsületes vallomás arról, hogy a hűség önmagunkhoz az élet minőségének alapfeltétele. Csak jó színházi atmoszféra teremthet jó szellemi környezetet az új magyar drámák számára. Ezért hasznos mindaz az új, ami a színházi műhelyekben zajlik, mert azzal biztat, hogy az ígéretes kezdetek folytatódni fognak. A Nemzeti Színházban már próbálni kezdik Sárospataki István, Moldova György és Spiró György drámáit. De remélem, még másutt is készülhetünk ősbemutatókra. Akkor a klasz- szikusok, mai modern külföldi szerzők nemcsak színessé teszik a színház világát, hanem a magyar drámára is kíváncsivá teszik a közönséget . .. Szökés a hálái elöl Hamar kiderül, hogy a halál elől megszökni nem lehet, esetleg csak ideig-óráig, különösen azóta, hogy az élet természetes elmúlásának fel - gyorsításába az ember is egyre jobban' belejátszik. Van ebben a francia filmben minden, ami úgy, ahogy van, elkeserítő, kiábrándító, már olyan fokon, hogy nem elrettent, nem a negatív példákkal ösztönöz javulásra- változásra, hanem mint fentebb is említettem: elkeserít, elszomorít. Az agresszivitás feldicsőítésének és az emberi becsületszó trónfosztásának is mondhatnánk a Jose Giovanni rendezte filmet, mely a profi filmcsi- nálás minden eszközét beveti, ismeri, néhol felfokozot- tan alkalmazza. Ahogyan divatos mondani: patikamérlegen kimérve adagolja a történethez az érzelmeket, adagolja a feszültséget, a cselekmény fordulatait, de adagolja ám a dzsungeltörvény újmódi megnyilvánulásait is. elborzasztva a szemlélőt: hová is jutottak a világ egyes tájain? Várakozással néztem a film elé, hiszen főszerepét Annié Girardot (képünkön) alakítja, a nemzetközi élvonal nagy sztárja, aki sok tucat filmben bizonyította kivételes tehetségét. Egyszóval, ha láttam, élmény volt a vele való találkozás. Sajnos, most nem volt élmény. Pedig az ügyvédnő szerepében, aki a bűnözőkkel és a hatalom néhány vaskosan hasonló képviselőjével is szembe mer szállni, volt alkalma arra, hogy valóban kivételes tehetségét megcsillogtassa; mégis az egész torzó, felemás maradt. Hozzáteszem, hogy nem Girardot tehet róla, hacsak annyiban nem: miért vállalt szerepet ebben a már forgatókönyvi állapotában is láthatóan rossz filmben, hellyel-közzel antihumánus akármiben. Tudom, most azt mondja az olvasó: az előbb azt írtam, hogy profi módon készült film a Szökés a halál elől, s ezt általában akkor szoktuk mondani, ha alá akarjuk húzni a szaktudás, a mesterség és az anyagi-művészeti eszközök teljes jelenlétét. és azt a megmagyarázhatatlan pluszt, mely ezekből a filmekből sugárzik. Igen ám, de ez a plusz, meg a mesterség tudása és egyebek ellenkezőre is fordulhatnak a produkció kimenetelét illetően, ahogyan ebben a filmben tökéletesen át is fordultak. Nem sorolom, miről szól a film, miféle (bizony néhol hihetetlen!) cselekményt hoztak össze írói, alkotói, mert ezúttal valóban az a lényeges, hogy az egész, mint olyan kiábrándít és elszomorít. Már lassan oda sem figyelünk arra, hogy a nyomozás szálai merre vezetnek, és az „igazságot” kereső ügyvédnő hogyan keveredik „hazugságba” önmaga és mások előtt, míg végül kiderül, hogy mégis az „igazság” oldalán állt, de mindez nem éppen elegendő ahhoz, hogy győzzön is, mert amikor „győzne”, a becsületszóra fogadott sérthetetlenség ellenére a rendőrségi mesterlövészek mégis pontot tesznek a „sokat tudó” és ettől veszélyes bűnözők életére ... Csodálom Annié Girar- dot-t, hogy ilyen filmszerepeket is vállal, ki tudja (illetve ő tudja) miért. Rossz hangulatban jöttem ki a moziból. (s—n) Illés Jenő Gönyei Sándor fotóművész az 1920-tól 1944-ig terjedő időszak falusi életéről szóló felvételeit a Néprajzi Múzeum mutatja be. Képünkön Kadarkút (1931) (Hauer Lajos reprodukciója — KS)
