Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 6. szám
1983. január 8., szombat o A Hortobágyi Állami Gazdaság Tukán, a régi kendergyár betonmedencéit átalakítva és kibővítve angolnanevelő telepet hozott létre. A tizennyolc medencéből évente 150 tonna angolnát halászhatnak le és exportálhatnak, de már 1982-ben is 140 mázsát értékesítettek külpiacon ebből a drága halfajtából (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS) Jog és gazdaság Interjú dr. Markója Imre igazságügyminiszterrel Megkezdődött az országos szilótáncfesztivál Tegnap a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban a kötelező próbákkal megkezdődött a 3 napos VI. országos szólótáncfesztivál. A már hagyományos szemlén ezúttal csaknem 70-en vetélkednek, ' a lányok az aranygyöngy, illetve a fiúk az aranysarkantyú díjáért. A versenyt a második napon, ma bonyolítják le. Az eredményt vasárnap hirdetik ki, s ugyanakkor tartják meg a szemle gálaestjét is. Nívódíj a szilveszteri rádióműsorért A Magyar Rádió elnöksége ní- vódijjal jutalmazta a Kabarészínház szilveszteri. Alom az államban című műsorának készítőit. A közreműködők közül Bárdy György, Benedek Miklós. Boncz Géza, Halász László. Hau- mann Péter. Inke László. Lehr Ferenc, Major Tamás, Markos György, Nádas György, Soós András, Verebes István, valamint a szerkesztők- Farkasházy Tivadar, Kaposy Miklós. Sinkó Péter, Marton Frigyes — a rendezésért is — kapták meg a kitüntetést. A mikroelektronikai kormánybiztos — az illetékes minisztériumok, vállalatok, társadalmi, illetve tömegszervezetek és országos érdekképviseleti szervek közreműködésével — „Fiatalok a mikroelektronika alkalmazásáért” címmel nyilvános pályázatot hirdetett. A mintegy 4,5 milliárd forintos költséggel megvalósuló elektronikai fejlesztési programmal teljesen új iparág születik, amely mintegy 3000 szakembert foglalkoztathat, s az új iparág számít a fiatalok aktivitására, kezdeményezőkészségére. A pályázat célja — mint ezt Sándory Mihály kormánybiztos pénteki sajtótájékoztatóján elmondta —, hogy segítse az elektronizálás fejlesztését, az elektroniElkészült a Bitó 2 bauxitbánya Korszerű bauxitbányát helyeztek üzembe pénteken Kincsesbányán, a Fejér megyei Bauxitbányák Vállalat telepén. A 780 millió forintos értékű beruházással csaknem 11 kilométer hosz- szú lejtős aknát és függőleges aknát mélyítettek. Az új bányában az anyag- és személyszállításra, hazánkban először, Diesel-üzemű bányakocsikat használnak, és számítógép-vezérlésű irányítórendszert alakítottak ki. A rakodógépekkel kitermelt ércről már a föld alatt eldöntik, milyen célra dolgozzák fel, ugyanis üzemszerűen alkalmazzák a neutron- aktivizációs anyagvizsgálatot. A bauxitmintát izotópos gyorselemzésnek vetik alá, és a minőségtől függően elkülönítve szállítják tovább. A Bitó 2 nevű új bauxitbánya avatóünnepségén Soltész István ipari miniszterhelyettes elismeréssel szólt arról, hogy a hat éve kezdett állami nagyberuházást a Fejér megyei Bauxitbányák Vállalat és a Bányászati Aknamélyítő Vállalat határidőre és 15 millió forint költségmegtakarítással valósította meg. kai alkatrészek és rendszerek felhasználásán alapuló, korszerű, versenyképes termékek részarányának növelését, hatékony alkalmazása műszaki-gazdasági feltételeinek javítását. Vállalati, intézményi kollektívák és egyének összesen hét témakörben pályázhatnak. A pályamunkák beküldési határideje szeptember 15. A részletes kiírás a MTESZ koordinációs titkárságán kérhető. A pályamű- veket szakértő zsűrik értékelik, s a bíráló bizottság az eredményeket december 15- ig hirdeti ki. A díjazott pályamunkák a pályázatot kiíró szervek tulajdonába kerülnek, s a bíráló bizottság a pályadíjra nem javasolt, de egyes részleteiben hasznosítható munkákat megvásárolja. Fontos eredménye a jogalkotásnak, hogy a ’70-es évek végére a gazdasági élet területén is kialakítottuk a fejlett szocializmust építő társadalmunk követelményeinek megfelelő magas szintű szabályozást. Ugyanakkor az utóbbi években különösen nyilvánvalóvá vált, hogy — bár gazdaságirányítási rendszerünk alapvető elvei a gyakorlatban jól beváltak — állandó feladatnak kell tekinteni irányítási rendszerünk korszerűsítését. Különösen fontossá teszi ezt, hogy közismerten nehezebbé váltak gazdasági építőmunkánk külső és belső feltételei, s a gazdaságirányításban is elengedhetetlen a gyors alkalmazkodás a megváltozott követelményekhez. E követelményrendszer hátterét, feladatait megvilágítandó kért interjút dr. Markója Imre igazságügyminisztertől Tóth Ferenc, az MTI főmunkatársa: a jog és gazdaság kapcsolatáról, a jogalkotásnak a népgazdaság eredményesebb működésében, a vállalatok és más gazdálkodó szervezetek gördülékenyebb kapcsolatainak kialakításában betöltött szerepéről kérdezte a minisztert. — Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném — mondotta dr. Markója Imre —, hogy a jogot végső fokon a társadalmi és gazdasági viszonyok határozzák meg. A jog ugyanakkor nemcsak kifejezi ezeket a viszonyokat, hanem hatást is gyakorol rájuk, tehát egyaránt fontos funkciót tölt be társadalom- politikánk és gazdaságpolitikánk megvalósításában. Persze bármennyire fontos feladatok is hárulnak a jogra, szerepét hiba lenne túlbecsülni. A társadalom igazgatásában és a népgazdaság eredményesebb működésének segítésében a jog nem az egyedüli és nem is az elsődleges eszköz. Ebben a politikai és közgazdasági eszköztár széles körű igénybevételének van döntő jelentősége. A jog csak ehhez kapcsolódva, a politikai és köz- gazdasági intézkedésekkel teljes összhangban töltheti be megfelelően a reá háruló szolgálati szerepet. Gazdálkodási szervezetünk rugalmas működésében, ugyanakkor a jogszabályi rendelkezések szigorú betartásában hogyan lehet összhangot teremteni? A jog miként tud lépést tartani az élet gyorsan változó gyakorlatával? — A jog — amint erre az előzőekben már utaltam — a gazdasági viszonyok védelmében és fejlesztésében csak akkor töltheti be jól a szerepét, ha megfelel a gazdasági követelményeknek, összhangban van a gazdasági viszonyokkal. — Egy olyan jogi szabályozás, amelynek megvalósulásához még nincsenek meg a szükséges gazdasági feltételek — a gyakorlatban nem érheti el a célját. A jog funkciójának betöltését azonban nemcsak az „előreszala- dás” akadályozza, hanem az is, ha nem halad együtt a gazdasági viszonyokban bekövetkezett változásokkal, nem alkalmazkodik a megváltozott feltételekhez. Ez esetben a jog gátolja az előrelépést — holott az az alapvető feladata, hogy előmozdítsa a gazdasági fejlődést, helyes irányba befolyásolja a gazdaságban végbemenő folyamatokat. A jogi szábályozással szemben kettős követelményt kell támasztanunk. Egyfelől törekednünk kell arra, hogy a szabályozás a lehetőségekhez képest minél stabilabb legyen, mert a szabályok gyakori változtatása nemcsak a joganyag elsajátítását. hanem az ahhoz való „alkalmazkodást” is akadályozza. Nyilvánvaló, hogy nagyon nehéz helyes — különösen hosszabb távra szóló — gazdasági döntéseket hozni akkor, ha nem lehet számításba venni azt, milyen jogi keretek között kell a döntések végrehajtásakor a gazdálkodást folytatni. A jog stabilitását nagymértékben elősegíti, ha mellőzzük az indokolatlan, aprólékos beavatkozást a társadalmi-gazdasági életbe, s eredményesen lépünk fel az olyan hibás szemlélettel szemben, amely a jogi rendezésnek a lényeges kérdésekre koncentrálása helyett az élet minden jelenségét szabályokba akarja „gyömöszölni”. Az ilyen „túlszabályozás” ma nem lebecsülendő veszély, s szorosan összefügg azzal a téves felfogással, hogy a problémák megoldásának- a jog az egyedüli, mindenható eszköze. Nem kis szerepet játszik a túlszabályozásra való — gyakran tapasztalható — törekvésben az sem, hogy a problémák jelentkezésekor egyszerűbbnek látszik jogszabályt kiadni — még ha ez nem is jelent valódi megoldást —, mint megkeresni azokat az intézkedéseket, amelyekkel a gondokat valóban orvosolni lehet. Gazdaságirányítási rendszerünk alaDvető elve. hogy egvüttesen érvényesüljön a hatékony közoonti irányítás és a gazdálkodó szervezetek önállósága. kezdeményezőkészsége. — Problémáink megoldása érdekében nemcsak a központi irányítás egyik eszközét jelentő jogalkotásnak keli lépést tartania a változó követelményekkel, hanem a gazdálkodó szervezetek „magatartásának” is. Hogyan mérhető, miként értékelhető a jog szolgálati szerepe a gazdaságban? Milyen további kodifikációs vagy jogszabály- kyrszerüsítési elképzelések vannak a jogi és a gazdasági élet szorosan összefüggő kapcsolat- rendszerének javítására? — Ügy ítélem meg, hogy a magasabb szintű szabályozás területén a jog alapvetően jól tölti be funkcióját, szolgálati szerepét. Ez vonatkozik a gazdasági élet szabályozására is. Nem ilyen egy- éaíelműen kedvező a helyzet az alacsonyabb szintű jogszabályokkal és az úgynevezett jogi iránymutatásokkal kapcsolatban. A túlszabályozás — már érintett — problémája is elsősorban itt jelentkezik. Az utóbbi időben erre a területre is fokozott figyelmet fordítottunk; így minisztertanácsi határozat kötelezi az érdekelteket az alacsonyabb szintű joganyag rendezésére, korszerűsítésére és egyszerűsítésére, s ma már ugyancsak kormányhatározat szabja meg a jogi iránymutatások kibocsátásának rendjét is. Az elért eredmények azonban még csak az első lépést jelentik. További, jelentős erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy az alacsonyabb szintű jogszabályok és a jogi iránymutatások terén is rendet teremthessünk. Ami a további jogalkotási feladatokat illeti, ezek alapját az 1981—1985. közötti időszak jogalkotási feladatairól szóló minisztertanácsi határozat jelenti. Hangsúlyozni szeretném, hogy itt a XII. pártkongresszus határozatához és — különösen a gazdasági élet területén — az ötéves népgazdasági tervhez kapcsolódó programról, nem pedig merev előírásokról van szó. — A változó körülményekhez igazodás ugyanis szükségképpen olyan feladatok elvégzését is megkívánja, amelyeket a minisztertanácsi határozat előkészítésekor még nem lehetett figyelembe venni. A gazdasági élet szabályozásával kapcsolatos, előttünk álló feladatok közül a következőket szeretném kiemelni. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a gazdálkodó szervezetek nagyobb önállóságával szükségképpen együttjáró fokozottabb felelősség érvényesülése terén gondok vannak; felelősségi rendszerünk nem minden esetben működik megfelelően. Előfordul, hogy a népgazdaság számára kimutathatóan jelentős károkat okozó mulasztásokért a felelősségre vonás elmarad, vagy az alkalmazott szankciók nem állnak arányban a népgazdaságnak okozott hátránnyal. Napirenden van ezért felelősségi rendszerünk átfogó vizsgálata és továbbfejlesztése. A felelősségi rendszer működésének hatékonyabbá tétele érdekében sokirányú — egymással összehangolt — intézkedés megtételét tervezzük. Így tovább kívánjuk fejleszteni ellenőrzési rendszerünket, különösen az ár- és a minőségellenőrzés területén. Az ellenőrzés és a szankcionálás közötti szorosabb kapcsolat megteremtése érdekében — elgondolásaink szerint — jogszabály írná elő, hogy az ellenőrző szerv javaslata alapján kötelező a fegyelmi eljárás lefolytatása, s ennek eredményéről tájékoztatni kell az ellenőrzést végző szervet. Tökéletesíteni akarjuk jogi szankciórendszerünket is. Ennek során foglalkozunk a fegyelmi felelősségre vonással kapcsolatos elévülési szabályok módosításával, mert ezek egyes esetekben indokolatlanul gátolják a súlyos kötelezettségszegések szankcionálását. Tervezzük a gazdasági bírságról szóló jogszabály módosítását annak érdekében, hogy ez a szankció hatékonyabbá váljon, s a gazdálkodó szervezet bírságolását követően a felelős személyekkel szemben is következetesen alkalmazzák a szükséges szankciókat. Rendezni kívánjuk a testületi felelősség kérdését, azért is, mert ma a gazdasági életben mind szélesebb körűvé váló kollektív döntés gyakran „elmossa” az egyéni felelősséget. A tisztességtelen gazdálkodás tilalmáról szóló törvény- erejű rendelet várható megalkotása szintén előmozdíthatja a felelősségi rendszer jobb működését. Jelenleg nincs olyan jogszabályunk, amely ezt a kérdést átfogóan rendezné. A gazdálkodás törvényes működésének biztosításában jelentős feladatok hárulnak a gazdálkodó szerveknél működő jogtanácsosokra. A jogtanácsosokról szóló jelenlegi — és alapjaiban még ma is időálló szabályozást tartalmazó — kormányrendelet hatályba lépése óta eltelt több mint egy évtized alatt a gazdasági életben, a gazdaságirányításban és a gazdaság szervezetében jelentős változások mentek végbe. Üj szervezeti formák jöttek létre, s a legváltozatosabb tevékenységekre alakulnak, és egyre szélesebb körben terjednek a különböző kisvállalkozások. A gazdálkodó egységek számának növekedése, szervezeti rendszerének differenciálása és a gazdasági viszonyok bonyolultabbá válása szükségszerűen vonja maga után a jogsegély iránti igény jelenleg is tapasztalható és a jövőben még inkább várható növekedését. A gazdasági fejlődés feltétlenül igényli a jog- tanácsosi szervezet és tevékenység továbbfejlesztését. Ehhez nemcsak gyakorlati intézkedésekre, hanem új, magas szintű jogszabály alkotására is szükség van. A jogtanácsosi tevékenységről tervezett törvényerejű rendelet alapvető célkitűzése: a jogtanácsosok helyzetének és tevékenységének átfogó rendezésével emelje a jogi munka színvonalát, s ezáltal erősítse a jog szerepét a népgazdaságban. Változást tervezünk a jogtanácsosok alkalmazási feltételeiben. A cél az, hogy a jövőben jogtanácsosi feladatokat csak olyan személy láthasson el, aki a jogtanácsosokkal szemben támasztott feltételeknek mindenben megfelel. — Az összehangolt jogpolitikai irányítás az Igazságügyi Minisztérium keretében oldható meg. Az igazságügyminiszternek ilyen irányú jogköre — bár nem intézményesítetten, de — eddig is volt. Indokolt, hogy a jövőben az igazságügyminiszter rendszeresebben és hatékonyabban végezze a jogpolitikai irányító és koordináló tevékenységet. Ez a jogköre természetesen nem érinti a miniszterek (országos hatáskörű szervek vezetői) jelenlegi jogkörét és felelősségét, ugyanakkor elősegíti azt, hogy a gazdasági joggyakorlatban, a jogpolitikai kérdésekben egységesebb, a törvényesség követelményeinek megfelelőbb szemlélet és gyakorlat alakuljon ki. Várhatók-e az állampolgárok kezdeményezőkészségét, élet- és munkakörülményeit közvetlenül érintő új szabályozások? Társadalmi termelésünk hatékonyabbá tételének, nemzetközi versenyképességünk fokozásának egyik kulcskérdése az innovációs folyamatok eredményesebb kibontakoztatása. A jogalkalmazás során szerzett tapasztalatokra és a megnövekedett műszaki-gazdasági követelményekre tekintettel szükségessé vált az újításokra és a találmányokra vonatkozó joganyag korszerűsítése. Ez az igény erőteljesen merült fel az újítók és feltalálók nemrégiben megtartott V. országos tanácskozásán is. A továbbfejlesztés fő célja az újítók és feltalálók ösztönzésének, jogvédelmének erősítése, az újító mozgalomban a műszaki értelmiség részvételének fokozása, a beruházási újításokra, az energiamegtakarítással, környezetvédelemmel, munkavédelemmel kapcsolatos újításokra vonatkozó érdekeltség növelése, az újítási és találmányi eljárások gyorsítása, egyszerűsítése. A földek és telkek tulajdonára, használatára, az ingatlanforgalomra és a földvédelemre vonatkozó jogi szabályozás jelenleg igen széttagolt. Külön jogszabályok tartalmazzák például az állami földtulajdonra, a termelőszövetkezeti földekre, a személyi és zártkerti földtulajdonra, az állami szervek magánszemélyektől történő ingatlanvásárlásaira, a tartós földhasználatra, az állampolgárok telektulajdonának mértékére, a földvédelemre vonatkozó rendelkezéseket. — A szabályozás alapvető kérdéseinek, koncepciójának kidolgozását az érdekelt minisztériumokkal, országos hatáskörű szervekkel együtt megkezdtük; jogászok, közgazdászok, földhivatali szakemberek bevonásával folyamatban van az elméleti megalapozó munka. A törvény tervezete előreláthatólag 1985-ben kerül az országgyűlés elé. Társadalmi viszonyaink fejlődése és gazdasági céljaink elérése szükségessé teszi új munka törvénykönyve megalkotását. Ez ugyancsak távlati jellegű feladat. A szabályozásnak eddigi szocialista vívmányaink megőrzéséből kell kiindulnia, s a teljes és hatékony foglalkoztatás feltételeinek megalapozását, további fenntartását kell elősegítenie. Ennek érdekében a munkáltatók és a dolgozók jogainak és kötelezettségeinek az eddiginél pontosabb összhangját kell kialakítani. Célunk az is, hogy a szabályozás rugalmasabbá tételével és egyszerűsítésével a jogalkalmazás számára is kedvezőbb feltételeket teremtsünk — zárta az interjút dr. Markója Imre. Pályázat „Fiatalok a mikroelektronika alkalmazásáért”
