Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-07 / 5. szám

1983. január 7., péntek Folytatják a kékvércsék erdejének rekonstrukciéját A Hortobágyi Nemzeti Park területén az idén foly­tatják az ohati őstölgyes re­konstrukcióját. Ott kezdik a munkát tavasszal, ahol Ho­moki Nagy István forgatta nagy sikerű „Kékvércsék er­dejében” című természettu­dományos filmjét. A több mint 200 hektá­ros ohati erdő területén az utóbbi időben különösen sok volt a kipusztulás. A legöre­gebb fák életkora már 120 —140 év. A legnagyobb kárt azonban nem a fák elörege­dése, hanem a sok pangó víz, a tavaszi olvadások, vagy nagyobb mennyiségű csapadék után ott maradó belvíz okozza. A két eszten­deje meghirdetett rekonst­rukciós program célja ezért elsősorban a vízrendezés megoldása. Belvízelvezető árkokat, csatornákat ásnak a fölösleges víz eltávolítására, és zsilipeket építenek, ame­lyekkel a száraz, aszályos esztendőkben visszatarthat­ják a lehullott csapadékot. Az ohati erdőnek csaknem felén elvégezték már a víz­rendezést, és megkezdték a felújítást is, két esztendő alatt 20 hektáron ültettek makkot á kipusztult fák pót­lására, s az idén ezt a mun­kát is folytatják. Primőr saláta márciusra Benn a bárány, kinn a takarmány Egerben, az Egri Csilla­gok Termelőszövetkezet nö­vényházában már a tavasz­ra készülnek: hozzáláttak a saíátamagvak vetéséhez. A belőlük termő saláta — mintegy 200. ezer fejre szá­mítanak — várhatóan már­ciusban válik piacra éretté. Megkezdték a primőrnek szánt paprikamagvak vetését is. Az üvegházakban mint­egy 30 ezer palántát nevel­nek. A korai magvetés nyo­Faluszéli randevú A szervezett vaddisznóva­dászatok furcsa tapasztalatot hoztak ezen a télen a Vas megyei vadászoknak, vad- gazdálkodással foglalkozó szakembereknek: egyre több foltos, házisertés formájú ál­lat kerül ugyanis terítékre. Alig van hétvége, hogy ne lőnének egyet ezekből a „ve­gyesházasságokból” szárma­zó példányokból. A szakemberek először ar­ra gyanakodtak: távolibb vi­dékekről keveredtek a vasi erdőkbe a keverékállatok, onrf&n, ahol még előfordul erdei makkoltatás, ám en­Tűz a tsz-ben Tűz pusztított a Tolna megyei Gyulaj község Üjbarázda Mgtsz- ben. Kigyulladt egy 300 négy­zetméter alapterületű lóistálló tetőszerkezete, továbbá részben egy 500 négyzetméter alapterü­mán már májusban megje­lenhet a piacon a friss egri zöldpaprika. Az itteni pri­mőrtermelésnek kedvez, hogy a tsz nagy kiterjedésű nö­vényházait helyi földgázzal fűtik. A megye más területein a nagyüzemek csak később lát­nak hozzá a tavaszi magvak vetéséhez, amikor már na­gyobb fűtési költségek nél­kül nevelik a palántákat fó Iiaházakban. nek ellentmond, hogy a leg­különbözőbb területeken is lőttek ilyen példányt. Való­színűbbnek látszik az a fel­tevés, hogy a hatalmas me­zőgazdasági kultúrák révén egészen a falvakig bejönnek a vaddisznók, s a faluszélen jön létre esetenként találko­zó a házisertések és a vad­disznók között. A keverékállatok élete nem valami rózsás, hiszen rontják az állományt, s a vadászok emiatt fokozott energiával hajtják, lövik azokat. letü juhhodály tetőszerkezete. A lóistállóból sikerült az állatokat kimenteni, míg a juhhodályban 200 darab birka bennégett. A tűzoltóegységeknek a termelő­szövetkezeti dolgozók segítségé­vel sikerült a tüzet eloltani. A tűz keletkezése részletes körül­ményeinek tisztázására a vizs­gálat megkezdődött Békés megyében az utób­bi 4-5 évben a juhászat évenként 10—15 százalékos ütemben fejlődött. A megye északi részén adottak az ősgyepek, amelyeknek a ki­használása rrpndenképpen indokolt. Érdekes, hogy bár az importtakarmányt nem igénylő juh tartására az ál­lam nem ad külön támoga­tást, s az utóbbi évben csök­kent a juhhús iránti keres­let is, mégis nyereséges az ágazat. — A juhászat a jelentős növekedéssel egy időben a tartás korszerűsítésében csak kisebb lépéseket tudott ten­ni. Nem pusztán azért, mert a birka tartása legelőhöz kötött, hanem azért is, mert a juhtelepek általában szét­szórtak. Ezen túlmenően ma sem találunk a korábbi 250-es nyájak helyett 300- asnál nagyobbakat. A takar­mányozás sem korszerűsö­dött, ami csak fokozza a gondokat: nincs elegendő juhász — rajzolja fel a ké­pet az ágazat megyei hely­zetéről Laczó Pál, a Békés megyei Tsz-szövetség főelő­adója. Az ecsegfalvi Egyetértés Tsz-ben a növénytermesztés 1981-ben befejezett fej­lesztése után a juhászat fel­futtatását valósították meg. A beruházást megelőző el­képzelésekről Ágfalvi Já­nos tsz-elnök a következő­ket mondja: — Hagyományos, de nem nagy birkatartó üzem a mi­enk. Telepeink szétszórtak, elavultak voltak. Egy régi, de jó állapotban levő tele­pet fejlesztettünk 1982-ben tovább úgy, hogy a DATE karcagi Kísérleti Kutató In­tézetében kialakított fémvá­zas alapszerkezetű, kupola­tetős hodályát a füzesgyar­mati lucernarendszeren ke­resztül rendeltük meg. — Mit tart lényegesnek a karcagi technológiában? — Elsősorban „emberkí­mélő” jellegét, mert a hodá- lyokon kívül betonozott uta­kon megközelíthető, külső etetőkben tákarmányozunk. Amikor megmondtuk a ju­hászoknak milyen lesz, ho­gyan fog kinézni, el sem tudták képzelni. Csak ami­kor már elkészültek az épü­letek, főleg a tető, akkor hitték el, hogy nem álom, amit mondtunk. Lényeges az is, hogy gyors és olcsó a technológia, mert 1982 nyarán kezdtük el a beruházást, és be is fejez­tük. Egy férőhely 2600 fo­rintba került, míg ezzel szemben az országos átlag 3500—4000 forint. Az is a fejlesztés mellett szól, hogy így egy helyre koncentrál­hattuk a juhtenyésztést, itt helyeztük el a táptakar­mányt, s a telephez közel vannak a legelők. Ugyan­csak a karcagi kutatóinté­zet segítségével telepítettük újra a gyepek egy részét, s tesszük ezt a jövőben is. Az FLR által megvásárolt szabadalom alapján a me­gyében elsőként Ecsegfal- ván építették meg Kiss Fe­renc tervező irányításával az új típusú épületeket. A tsz a meglevő egymillió 200 ezer forint saját erőhöz hí­jéit kapott e cél megvalósí­tására a banktól. A tervek szerint 3 év alatt megtérülő juhászati telepfejlesztés eredményeként 2 ezer bir­kát tartanak a közepes nagyságú közös gazdaság­ban, s a jövőben 3600 da­rab tartására ad lehetőséget a telep. Elletik, hizlalják és nyírják a juhokat, majd a tsz a hortobágyi vágóhídra szállítja a jószágokat, egy részük exportra kerül. — Én már 8 éve vagyok juhász a tsz-ben, a fiam is hazajött, hogy itt dolgozhas­son mellettem. Most már érdemes itt dolgozni, mert az etetés a hárdm új, egyen­ként 500 férőhelyes hodály- ban igen egyszerű, nem kell az egész akol jószágot kite­relni. Az is fontos, hogy az elletés jobb körülmények között folyhat, remélhető­leg kisebb lesz a nevelési veszteség — fűzi hozzá az elnök szavaihoz Bere László tsz-tag, majd így folytatja: — Jöjjenek, elnök elvtárs, van egy olyan bárányunk, amilyen még sosem volt. Az állományfejlesztéskor a Du­nántúlról hoztunk jószágo­kat, az utódok között lett egy rozsdavörös bárány is, meg jó néhány kormos. A bárányok megtekintése után az elnök az úton, a tsz-iroda felé még elmond­ja: — A dévaványai Arany­kalász Tsz munkáját dicséri a juhtelep. Kár, hogy nincs több a megyében. A karca­gi tapasztalatok azt mutat­ják, jól alkalmazható ez a tartási technológia, amit mi is bevezettünk. Kép, szöveg: Számadó Julianna V flz útépítés lehetőségei Lehet-e kevesebből többet? A hetvenes évek elején úgy tűnt, az RRP forradalmasítja az útépítést. Az amerikai vegyszer azonban Európában igen rövid életűnek bizonyult, pedig korábban nagy reményeket fűztek alkalmazásához a szakemberek. Ügy gondolták, ha Vietnamban a föld a vegyszer hatására beton keménységűvé vált és harckocsikat is elbírt, megfelel majd földrészünkön is a földutak „kezelésére”. Magyarországon és így Békés megyében is folytattak ilyen kísérleteket. A Csanádapáca—Dombegyház közötti úton és Békéscsabán a Bessenyei utcában próbálkoztak az új, min­den korábbinál gyorsabb és olcsóbb útépítési eljárással. A vegyszer, bár hatását nem lehetett teljesen kétségbe vonni, végül is alkalmatlannak bizonyult. A szakemberek a viet­namitól eltérő talajszerkezettel magyarázták a kudarcot. Azóta az RRP szinte teljesen a feledés homályába merült. Jelentős hőenergia-megtakarítás a fűtés ésszerűsítésével Maradtak a lassúbb és költségesebb útépítési eljárá­sok. Mindez persze nem je­lentette valamennyi kísérlet feladását, hiszen szilárd bur­kolatú utak építésére, széle­sítésére soha sem volt akkora szükség, mint éppen napja­inkban. Ugyanakkor a növek­vő igények és a csökkenő lehetőségek időszakát éljük. Az ellentmondás feloldását csakis az eddiginél olcsóbb módszerek segíthetik. Hogy valójában mekkora szükség van gazdaságosabb eljárásokra, azt a következő számadatok is bizonyítják. Békés megye elmaradottsá­gát a községek, városok hely­zete példázza a legjobban. A megye belterületi útjainak kiépítettsége 1981-ben __17,3 s zázalékos volt, az országos 40,3 százalékkal szemben. Annak ellenére, hogy a vá­rosok a negyedik és ötödik ötéves terv időszaka alatt, előbb 176, majd 253 millió forintot fordítottak az úthá­lózat fejlesztésére, korszerű­sítésére, fenntartására, a szi­lárd burkolatú utak aránya nem érte el a 26 százalékot, az ország városainak átlagos kiépítettsége ugyanakkor meghaladta a 47 százalékot. Míg a megyeszékhelyen ez a szám 35,8, addig a többi fel­sőfokú központban 63,6 szá­zalék volt. „A szemléletesség kedvé­ért jegyezzük meg, hogy ha Békéscsaba 1981-ben utol akarta volna érni a felsőfo­kú központok kiépítettségét, a városban 50 kilométer új utat kellett volna építeni” — olvashatjuk egy tanulmány­ban. Ilyen gyors ütemű vál­tozásra a város lakói, veze­tői nem számíthatnak, ezért a rendelkezésre álló pénz minden eddiginél ésszerűbb felhasználására van szükség. Ezt követeli egyébként az egyre nagyobb mértékű mo­torizáció is. A megyei tanács, hogy az olcsóbb eljárások meghono­sítását ösztönözze, pályázatot írt ki. Az erre a célra ren­delkezésre álló pénzt azok között a települések között osztják szét, amelyek a pá­lyázatban a legésszerűbb ja­vaslatot teszik az összeg fel- használására. A békéscsabai Városi Ta­nács például három munka- csoportnak, többek között a MTESZ Közlekedéstudomá­nyi Egyesülete Békés megyei szervezetének is megbízást adott gazdaságos útpályaszer­kezetek feltárására. A tanul­mányok elkészültek, mint ki­derült, többségében már is­mert, vagy alkalmazott mód­szereket .ajánlanak az anya­gok készítői. A megye legna­gyobb útépítő, -fenntartó vállalata, a KPM nem egy, a hagyományosnál gazdaságo­sabb módszert használ már évek óta eredményesen. A hagyományos útszerke­zetek kő felhasználásával ké­szültek. A bányák 200—300 kilométeres távolsága, a kő energiaigényes kitermelése, szállítása azonban költséges­sé tette az utak építésének, szélesítésének ezt a módját. Ezért fordultak a szakembe­rek a helyj anyagok felhasz­nálása felé. Ebből a szem­pontból az úgynevezett ce­mentes stabilizáció bizonyult a legelőnyösebb megoldás­nak, amikor is a homokot cement hozzáadásával teszik alkalmassá utak építésére. A KPM az elmúlt hét év­ben 500 ezer négyzetméter utat épített, illetve szélesített ilyen módszerrel, a hagyo­mányosnál 30 százalékkal olcsóbban. Ez alatt az idő alatt, mintegy 250 ezer tonna követ és a szállítás hatalmas költségeit váltották ki. A megyében ebben az évben al­kalmazták először a pernye­betont. A hőerőművek salak­ját Biharugra térségében 10 kilométer út erősítésére hasz­nálták fel. A megtakarítás itt 20—30 százalék, s jövőre to­vább folytatódik ez a prog­ram is. A városok, községek ígv már többségében kipróbált és bevált módszerekre tá­maszkodhatnak. A legújabb eljárások azonban még az eddigieknél is többet tud­nak. A települések mostani törekvése természetesen nemcsak község- és városfej­lesztési. valamint népgazda­sági érdekeket szolgál. A rendelkezésre álló összegből uevanis, ha ez kisebb is, mint amennyire korábban számítani lehetett, több szi­lárd burkolatú út készülhet, és ez javíthatja a teleDÜlé- sek lakóinak közérzetét is. Kepenyes János A Békés megyei Tüzelés- technikai Vállalat hét éve foglalkozik a fűtés ésszerű­sítésével, hőenergia megta­karításával. A feladat ered­ményes végrehajtására szak­embereket képzett ki, mű­helyeket létesített, és a tü­zelőberendezések, illetve a tüzelőanyagok hatásfokának növelésére speciális eszközö­ket, műszereket vásárolt. En­nek eredményeként évente mintegy 15 millió forint ér­tékű tüzelőanyagot takarított meg a megrendelők javára. A vállalat 1975. óta jelentő­sen fejlődött, amit egyebek közt kifejezésre juttat, hogy akkor két, ma pedig 30 szer­vizgépkocsival látja el a tü­zeléstechnikai szolgáltatást. Varga János igazgató tá­jékoztatása szerint energia­megtakarításban a legjobb eredményt 1982-ben érte el a vállalat. Ennek is tulajdo­nítható, hogy további ener­giaracionalizálásra hat és fél millió forintot kapott, amely­ből eddig 10 gépkocsit és egy esztergagépet vásárolt. 1983-ban új műhelyt létesít Békéscsabán, újabb műsze­reket, anyagokat szerez be, és továbbképzést szervez. Le­hetőség nyílt arra is, hogy novemberben a kiemelt szak­munkások részére 8 száza­lékos bérkorrekciót hajtson végre. A jövőben az olajkályha helyett várhatóan több lesz majd a szén- és vegyes­tüzelésű cserépkályhaigény. Nemcsak a családi házak­ban, hanem például óvo­dákban, üzletekben is gaz­daságosan használható, ezért ebből a vállalat 1983-ban 500—600 cserépkályha-rheg- rendelés teljesítésére készül fel. A mezőgazdasági üzemek is egyre inkább szükséges­nek tartják a fűtést szolgá­ló berendezések hatásfoká­nak a növelését, ezért elvé­geztetik a most már éven­ként kötelező biztonságtech­nikai felülvizsgálatot. Ennek a feladatnak a végrehajtá­sára központilag a vállala­tot jelölték ki. A dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek javítására a vállalat Békésen több mint kétmillió forintért új épüle­tet létesít a kirendeltség ré­szére. Orosházán és Mező- kovácsházán áj műhelyt ala­kít ki. A vállalat az elkészült kályhákhoz fűtési útmutatót ad a megrendelőknek. A ki- rendeltségek szakemberei díjmentesen tanácsot adnak mindenkinek, aki hozzájuk fordul. _

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents