Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-29 / 24. szám
o1983. január 29., szombat KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Hírül adta a Mercurius Veridicus Mercurius Hungaricus (Magyar Mercurius) majd a második számtól Mercurius Veridicus ex Hungarica címet kapta az első magyar hazai hírlap, amely a kuruc szabadságharc idején jelent meg, hogy a külhoni országokat is tudósítsa az eseményekről, s így igazabb képet alakíthassanak ki a magyarországi helyzetről. Ezen szándék vezette II. Rákóczi Ferencet, amikor Ráday Pál kancelláriai igazgatót megbízta a lap szerkesztésével. Az újságot azon igény teremtette meg, mely szerint a 18. században a diplomáciának fontos tartozéka lett a tájékoztatás, s így a fejedelem diplomáciai tevékenységéhez szorosan kapcsolódik, hiszen igazolni kellett a fegyveres felkelés jogosságát is. A nemzetközi közvéleményt meg kellett győznie a háború jogosságáról, és ezért már 1704. legelején kiadja a Manifestumot, amely részletesen ismertette az üralkodóház törvényszegéseit, 1704 őszén pedig megjelenik az ÚJVÁRI KIÁLTVÁNY. Ilyen előzmények után került sor az első hazai újság közreadására, amelyet Esterházy Antal gróf tábornagy javallott Rákóczinak, amit a fejedelem felkarolt, de nem a tábornagyot bízta meg a szerkesztésével, mivel személyét nem találta arra alkalmasnak, hanem Ráday Pált, aki képes volt olyan lapot szerkeszteni, amely megállhatja az összehasonlítást a kor más országbéli újságaival is. Ezzel kezdődik el a hazai magyar publicisztika, bár igaz, hogy a Mercurius latin nyelven íródott. A Mercurius első száma általában katonai jelentéseZsadányi Lajos: Meghal a fa... Meghal a fa, ha nincs levél. Ha nincs virág, meghal nem él. Ha nincs gyümölcs, ha nem terem, féreg rág a gyökereken. A haláltól ki menti meg? Mindenki csak siet, siet. A száraz ág mit mond neki? Leroppant ja s földre veti. Meghal a fa, ha nincs levél. Ha nincs virág nincs már remény. Fejsze-vigyor villan ezüst... S száll az égre a szürke füst. két közölt, ez is volt a cél, amit a kurucokkal rokonszenvező országokban örömmel is fogadtak, mert . így igazabb képet alkothattak a magyarországi helyzetről. A lap 1705-től 1710-ig jelent meg, egy olyan időszakban, amely a magyar szabadság- harc küzdelmes időszaka, amely kezdődött az 1704. december 25-én Nagyszombatnál elszenvedett vereséggel, és zárul a nagymajtényi fegyverletétellel, majd a szatmári békével. Hazai előzmény nélkül jelent meg az első újság, nem volt könnyű Ráday Pálnak az úttörő szerepében, de a megjelent példányok, a fennmaradt kéziratok alapján megállapítható, hogy a kor színvonalán álló lapot teremtett. 1705 májusában jelent meg az első szám, amelyben összefoglaló helyzetjelentéseket olvashattak a kurucok állásairól, a császáriak mozgásáról, s azokról a zavaró manőverekről, amelyek gyengítették a császáriak állásait. Ebben az első számban található egy olyan tudósítás is, amely Gyulával kapcsolatos. A következőket írja a Mercurius május 28- án, a Körös folyó melletti táborból jelentvén: „Károlyi Sándor generális úr őkegyelmessége titkon arról értesült, hogy a rácok a Maros mellett gyülekeznek. Miután a fejedelem őfenségétől már előzőleg parancsot kapott, hogy szálljon velük szembe, összevonta a parancsnoksága alatt levő katonaságot, és szorgosan készült egyrészt a császári kézen levő Gyula vára meg- ostromlására, másrészt az ellenség támadásainak visz- szaverésére. Eközben hirtelen hírét hozták, hogy az összegyülekezett rácok nemcsak a Körös folyón keltek át, hanem Kunhegyes mezővárost is elhamvasztották, elhajtva onnan minden jószágot, s az ingóságokat is zsákmányra hányva. Olyan sebesen tehát, ahogy csak tudta, még mielőtt ő maga a gyalogsággal követhette volna őket, Boné és Nyíri ezredes urakat a lovassággal, valamint egY német századot két tábori ágyúval előre küldött. Ezek az ellenséget... azon nyomban megtámadták ..., elkezdték ágyúval lőni. Amikor az ellenség az ágyúzást nem tudta tovább elviselni, elhatározta, hogy a gazdag zsákmány védelmére közelharcba ereszkedik; erős rohammal rárontott tehát a mi katonaságunkra. A két fél között változó szerencsével sokáig folyt a dühödt harc, míg végül a győzelem a rácok . osztályrésze lett. Nyíri ezredes urat golyó verte át, s a mieink közül negyvenötöt megöltek, ágyúinkat is megszerezték. Ám de midőn a futva menekülők a generális úrral szembetalálkoztak, és elmondották neki a csata szerencsétlen kimenetelét, ő kocsin szállított gyalogsággal tüstént üldözőbe vette az ellenséget ... majd pedig elérve, mely épp a Körös folyón volt átkelőben zsákmányával, azon nyomban rátámadt és megfutamította; visszaszerezte az ágyúkat, sőt hármat az ellenséges ágyúkból is zsákmányolt... azt a néhány embert, aki elmenekült ... Gyula váráig üldözte ... A generális úr ismételten parancsot kapott Gyula megostromlására.” A Mercurius első szakasza az 1708. agusztus 3-i, vesztett trencséni csata után zárult le. Ezen eseményről még híradással volt, ezzel akarta a fejedelem az ellenséges újságok propagandáját megelőzni. A lap közel egyéves hallgatás után jelenik meg ismételten, de ekkor már Bercsényi Miklós főgenerális kancelláriáján szerkesztették. Megváltozott a lap stílusa is, Ráday Pál publicisztikáját döcögő mondatokkal, laza szerkesztéssel 'megírt számok követik. Nyomdatechnikailag is silányabb kivitelűek ezek a számok. Az első magyarországi újság utolsó híre 1710. március 26-án íródott, s az utolsó számot április 5-én adták ki. Pontos adatunk arra nézve, hogy hány példányban jelent meg általában a lap, nincs. Talán száz példányt is elért egy-egy szám, ugyanis a fő cél a diplomaták és a fejedelmi udvarok tájékoztatása volt, nem pedig a széles közönségé. A mi vidékünket érintő utolsó hír 1710. február 26-án keltezett e'gy Nagykárolyból származó tudósítással, amely arról szól, hogy Nyúzó ezredes parancsnoksága alatt lengyel csapatok február 23-Éyn a Körösnél rajtaütöttek a fosztogató rácokon, két zászlót és negyven rác szekeret zsákmányoltak, valamint ötven foglyot ejtettek.. A Mercurius Veridicus a Magyar Helikon Kiadó gondozásában nemrég jelent meg hasonmás kiadásban, a latin szövegek Kenéz Győző tolmácsolásában olvashatók. Benda Kálmán bevezető tanulmánya jó áttekintést ad a lap megjelenésének körülményeiről, a jegyzetek pedig jól segítik az olvasót az eligazodásban, a Mercurius utalásainak megértésében. Fülöp Béla A nautiluszcsiga háza A háborúban földig rombolt állomást az elsők közt építették újjá. Meghökkentően modern volt, amikor kész lett. Keresztboltíves, vasbeton kupolák, szemeteiket gyönyörködtető sgraf- fitók, és márvány, márvány mindenütt. Volt ott egy bronzcsövű kerámia falikút is. Stilizált zöld hullámok, kecsesen áramvonalas halak és gyöngyöző buborékok fél szobafalnyi kompozíciója jelezte, hogy a víz iható. A kupolák azóta megfáradtak — vörös rozsdás húzott betonvasak éktelenkednek az íves mennyezet alatt —, a sgraffitók színe megfakult, s a márványpadlót olajos fűrészpor borítja vastagon. S hogy hová tűnt a tenger tisztaságát idéző falikép a kút fölül? Ki tudja? Helyén olcsó fürdőszobacsempe, s rajta bádogtáblán az írás: IVÖVÍZ. * * * — Mikor megy a legközelebbi vonat Nyíregyháza felé? — Az öreg hölgy felnéz valami bonyolult mintájú horgolásból, s szemügyre veszi. — Elnézést — bátortalanodon! el —. Nyíregyháza felé, ha lehetne... — Huszonháromnullahat — mormogja kedvetlenül a hölgy, s visszabújik mintái közé. — Bocsánat — próbálkozom megint. — Ezen a táblán van egy korábbi is, azon a másikon meg ... — Huszonháromnullahat! — mondja most már föl se pillantva, de keményen. — Csak azért kérdezem, mert a két táblán nem egyformán van írva, és tizenegy óra még nagyon messze van. — Huszonháromnullahat! Világos?! — Világos! — húzom ki magam a hajdan jól begyakorolt mozdulattal. — Kérek engedélyt távozni! * * * Állok a váróteremben. Valahol itt kell lennie. Emlékszem rá gyermekkoromból. Egy nautiluszcsiga háza, a piszkei vörös márványba kö- vesedve. Félrekotrom lábammal a fűrészport, s gyönyörködöm. Itt van. Átmérője jó másfél arasz. Van több is, ennél kisebb, de erre emlékszem, a legnagyobbra. ötszázmillió év távlatából üzen ez a hibátlan természeti csoda. Tűhegyes körzővel volna csak megszerkeszthető ilyen pontosan, az aranymetszés szabályai szerint. , Kőbe zárt Bartpk-zene a lucskos fűrészpor alatt. * * * Barna ragasztószalaggal*- felnyalt papírfecni a hajdan csillogó üvegajtón: NEM BEJÁRAT. Beljebb egy másikon: A W. C. NEM'JÖ, NE HASZNÁLD. Ösztönösen irtózom ezektől a rojtosan tépett papíroktól, rossz kézzel írt filctollbetűktől. Ök ugyanis az előőrsök. A pusztulás vírusai. Már az első nap megjelennek, ha nem vigyázunk. A Fő-Fő-Átadó még alig tette zsebre az elvágott szalagdarabkát, valahol már ott lóg tépetten, elálló celluxfülekkel, hogy: BÜFÉ A II. EMELETEN. / Aztán a vírus szaporodásnak indul a lelki restség ideális, és könnyen hozzáférhető táptalaján. Miatta nem veszi észre, akire tartozik, hogy lóg a villanykapcsoló, kifordult fészkéből a tipli, s kiakadtak a függönykarikák. Testet-lelket rombol e kór, s a betegség lefolyása viharos, mígnem eljön a vég, a mocskos fűrészpor- alom a márványpadlaton, és ez az orrbavágó, homlokon- csapó HUSZONHÁROMNULLAHAT, a bonyolult mintájú csipkeköltemény fölött. * * * Mit tudtál te, nautiluszcsiga, amit mi nem tudunk? Mester Attila Fülöp Ilona: Életfa Varsa Zoltán versei: Z. a vonaton „Ez az!” — kiáltott föl Z. lelkesülten a Szentes—Makói cirkálón dülöngve midőn a fényes kajüt-ajtót belökve a főtt kolbászok illat-spiráljai között megállt a Fehér-kabátos előtt. „Kávé és datolya-ízű szelünk van! Ez az ... ! Azannyát!” — s édesdeden hallgatta a sínek locspgását, a neon-sirályok sikoltásait, a lámpaszemű halak bukkanó csobbanását míg mediterrán Pénelopék, szubtrópusi Nauszikák tündököltek a száguldó partokon. A hold pengéje sziszegve átsüvített a kéken hullámzó termőföldek fölött. Cím nélkül A zsilettpenge először hullt a kádba ... Játékosan, lebegve elmerült, Alig-hullámzó (alig-) mélységbe hulltan gyöngyként viliódzó, metsző fényeket üzent a víztükörre, s éleit oly keccsel táncoltatta, akár egy fém-medúza. S fönt a meztelenül kuporgó, védtelen homlokon az összeszabdalt fények, a halántékon sötétlő árnyékok lüktetése fölerősödött. A sosem-gondolt esély plasztikus, tapintható közelben már-már végső formába türemkedett. A fürdőszoba kopott eszközei kékes kontúr-izzásban fényelegtek, mikor a pengét ujjai közé szorítva felmutatta győztesen, mosolyogva a 40 wattos, sápadt napkorongnak ... Fülöp Ilona: Ex libris-tervek
