Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-29 / 24. szám

--------------------------------------------------IZHÜUmcj Ha a család nem család... a 1983. január 29., szombat Egy élet története Asszonyok a munkásmozgalomban A mesélő Örzsi néni Él Nagykamaráson és Al­máskamaráson egy idős test­vérpár, Urbán Antalné és Urbán Ferencné. Sorsuk úgy hozta, hogy Liebszter Erzsé­betnek és Annának még a férjeik is testvérek voltak, s egy házban élt a nagy csa­lád.' Urbán Antalné, örzsi néni 78 éve ellenére élénk észjárású, jó humorú, egye­nes derekú asszony, míg test­vére, sajnos, már mozgásá­ban korlátozott, beteg. Ör­zsi néni gyerekkorukról, kö­zös sorsukról így emlékezik: — Föld nélküli proletárok voltak a szüléink. Öt testvé- rem közül én voltam a leg­idősebb. A 9. évemet töltöt­tem, amikor édesapámat be­hívták az első világháborúba. Édesanyámnak sokat kellett dolgoznia, hogy annyi száj­nak enni adjon. A testvére­im gondja így főleg rám maradt. Éjjel sokat sírtunk, mert féltünk. Amikor elő­ször sütöttem kenyeret tíz­éves se voltam, igaz, nem valami jól sikerült. Tanulni akartam, úgy terveztem, óvónő leszek. Csak álom ma­radt a vágyam, pedig mind a hat osztályt kitűnővel vé­geztem. Hogy édesanyámon könnyítsék, kimaradtam az iskolából, és napszámba mentem. Hajnal 3-kor kel­tem, este 9—10-kor feküd­tem le. Nem is tudom, ho­gyan lehetett azt kibírni. Na­gyon szerettem dolgozni, ta­lán azért viseltem így a sor­somat. Hol az egyik nagy gazdánál, hol a másiknál dolgoztam egészen 20 éves koromig. Az istállóban hál­tunk, a lovak az egyik, mi meg a másik oldalon. Volt olyan gazda, aki enni is adott, kukacos szalonnát és mindennap bablevest... 1919-ben édesapám haza­jött, a következő évben még egy testvérem született. Ugyanabban az évben lett beteg édesanyám, és négy év után meghalt. A gyerekek gondja, baja megint rám szakadt, de már könnyebb volt, mert nagyobbak lettek. Néhánv hónap múlva édes­apám megnősült, de olyan lett a mostohánk, hogy még a saját keresetünkből vett élelmet is elzárta előlünk. A testvéreim neveléséért min­den tőlem telhetőt megtet­tem, később mindnyájan párttagok lettek. Különösen a kicsire voltam büszke, a maga erejéből tanult és dol­gozott. Pontosan nem is tu­dom, hány évig igazgatta az erzsébeti papírgyárat. 1925-ben mentem férjhez, a férjem nagyon jó ember volt, szerette a testvéreimet. A szomszédunkban egy 9- gyermekes család lakott, lát­tam a gyerekek sorsát, s megfogadtam, ha belepusz­tulok is, az én gyerekemnek jobb sorsa lesz. Megint csak a dolog segített, mosni jár­tam, varrtam, dolgoztam a mezőn. Mégis nagyon szegé­nyek voltunk, pedig részes munkát is vállaltunk. Három család lakott együtt a két­szobás lakásban. Jószágot se tudtunk tartani, pedig abból legalább egy kis pénzt kap­tunk volna. A férjem már korán közösségi érzelmű em­ber volt, ő vitt engem is a mozgalomba. Emlékszem, egy esetre; eladtam pár td- jást, s kérdezem a férjem­től, hogy sót vegyünk-e, vagy befizetjük a pénzt a földmunkások országos szö­vetségének? Akkoriban úgy volt, hogy ahányan meghal­tak a szövetség tagjai közül, annyi 10 fillért fizettünk a családjuk segítésére. A fér­jem azt mondta, oda fizes­sünk inkább. Előfordult, hogy .három napig nem volt ott­hon se só, se zsír, még krumpli se, csak hagymát, "görhét, máiét ettünk. A moz­galomba esküvőnk után mindjárt bekápcsolódtam. Ha jött valamilyen sajtó, vagy választást rendeztek, különösen sok volt a munl ka. Az asszonyoknak kellett a sajtót eladni, szétosztani. A ’30-as években már na­gyon ránk szálltak a csend­őrök. 1931-től az SZDP be­fizetőhelye nálunk volt. Ott jöttek össze választás előtt, úgy is hívták, országháza. A csendőrök gyakran éjjel is kijöttek, összedúrtak, szét­hánytak mindent. Velünk szemben egy nyugdíjas csendőr lakott, a másik ház­ban egy rokkantnak álcá­zott besúgó. Nagyon sok éj­szakát töltöttem mozdulatla­nul állva a kiskapuban. Em­lékszem, az egyik községi választáskor odafagyott a cipőm sarka, ólyan sokáig vigyáztam, hogy rajtunk ne csapjanak a csendőrök. A választási cédulákat vagy ti­zenöten írták a szobában. Akkor meg is nyertük a vá­lasztást, a bírói tisztségen kí­vül mind az ellenzék jutott be. Hát voltak ilyen öröme­ink is. A ’30-as évek vége felé az aktív párttagok fel­vették a kapcsolatot a kom­munista párttal, igaz csak ti­tokban, de nemsokára kitu­dódott. Ezek után még na­gyobb lett a zaklatás. 1941. november 24-e szo­morú nap volt az életünk­ben. A csendőrök reggel megszállták a községet, és vagy 40 embert összeszedtek. Estére 18-an visszajöttek, de a többiekről fél évig semmit sem tudtunk. Később hal­Anna néni lőttük, hogy Békéscsabáról összeláncolva vitték őket a Margit körúti fogházba. On­nan Vácra kerültek, majd 1943. augusztusában szaba­dultak, többen, köztük a fér­jem is, betegen. A felszabadulás után újra bekapcsolódtam a munkába, sokszor éjjel kerültem haza. Az MKP-t 1944-ben megala­kítottuk a községben, és na­gyon sok nő belépett a párt­ba. Ezután hamarosan a Ma­gyar Nők Demokratikus Szö­vetségét is létrehoztuk. 1944- ben az iskolában mindenki karácsonyfáját állítottunk fel, és minden gyerek kapott ajándékot. 1945-ben Pestről hoztak a községünkbe 42 gyermeket, mi is vállaltunk közülük kettőt. A családok olyan szeretettel fogadták őket, hogy van, aki még most is tartja egymással a kapcso­latot. A pestieknek élelmet is gyűjtöttünk. Készt vettünk az iskola helyreállításában. Évekig társadalmi munká­ban meszeltük, szépítettük az iskolát és óvodát. Sokat eljártunk a szomszédos köz­ségekbe és a közeli városok­ba. ahol tanítottak bennün­ket az okos életre, a mozga­lomra. Szerettünk is tanulni, ami nem csoda, hiszen az akkori parasztasszonyokat csak a pap tanította a túlvi- lági boldogságra. Az életem során mindig betöltöttem valami funkciót, voltam MNDSZ-elnök, téesz- igazgatósági tag, tanács- és vb-tag. Minden megmozdulá­son részt vettem, nem han­goskodtam, nem vertem az asztalt, csak csendben dol­goztam. Most már megöre­gedtem, elmondhatom, nem éltem hiába. Van egy fiam, két szép unokám. Nagyon büszke vagyok rájuk. Hát így folyt le az életünk, röviden. * * * A két Urbánné, s a kama- rási mozgalmi asszonyok kö­zül még Dékány Andrásné, a Szocialista Hazáért Érdem­rend tulajdonosa. Tavaly év végén az Urbán testvérek megkapták az 50 éves párt­tagságért járó elismerő ki­tüntetést. Lejegyezte: Bede Zsóka Fotó: Veress Erzsi A szálloda a Petőfi-szi geten, Baja üdülő- és sport- centrumában áll. Harminc­négy két- és háromágyas szobával, két lakosztállyal várja a vendégeket. A fiú nemsokára betölti már a 16. évét.' Amióta csak iskolába jár, mindig is a ve­szélyeztetett gyerekek listá­ján szerepelt, hivatalos kife­jezéssel élve „környezeti ok” miatt. Első osztályos korá­ban jegyezte fel róla a ta­nítónő, hogy a fiú sokat van otthon egyedül, mert a szü­lők a vidéket járják. A leg­nagyobb baj, hogy — amint a nevelési tanácsadó is ja­vasolta — a gyereknek ki­segítő iskolában lenne a he­lye, ám a szülők — élve jo­gukkal — nem voltak haj­landók oda beíratni. így aztán évről évre jobban le­maradt társaitól, magatar­tása egyre romlott, csava­rogni kezdett, agresszívvé vált. S mert közben teltek az évek, a túlkorosok közé került az általános iskolá­ban, mígnem egészségügyi okok miatt felmentést ka­pott. Most otthon táblá­ból ... A kislány első osztályos. Óvodába nem járt, az isko­lai előkészítőt sem végezte el, anyjának kisebb gondja is nagyobb volt ennél- Egy­re volt gondja, az italozás­ra. Egy védőnői látogatás­kor, véletlenül derült ki mindez, ő szólt azután az il­letékeseknek, jelezve, hogy a más megyéből ideköltözött kislány már iskolás korú. A veszélyeztetett gyerekek kö­zött tartják őt is számon. A tanköteles korba lépett kisfiú értelmi képességei egy négyéves gyermek szintjén álltak, így egy évre felmen­tést kapott, s csak a követ­kező őszön kezdett iskolába járni. A folyton éhes, csont­bőr kisgyerek egy lakásnak még jóindulattal sem nevez­hető tanyáról járt be — itt lakott nagyanyjával és any­jával, apja ismeretlen. Az is­kolába kerülő kisfiú a leg­elemibb dolgokat sem is­merte, nem tudott például kanállal bánni, és csak rö­vid szavakat, tőmondatokat használt. Ma már jó helyen van, a pedagógusok segítsé­gével intézetbe került. Az általános iskola gyer­mek- és ifjúságvédelmi fe­lelőse, tapasztalt, középkorú pedagógus, statisztikát mu­tat: — Több mint ezer tanulónk van, és közülük harmincötén veszélyeztetettek, zömmel környezeti okok miatt. Gon­dolom, nem lepi meg, hogy az esetek egyharmadánál minden baj forrása az ita­lozás. Sok közöttük a cson­ka családban élő gyerek, és ami külön feltűnt nekem: négy családnál valamelyik szülő rokkantsági nyugdíjas, és mind a négy esetben erő­sen italoznak ezek az embe­rek. Hogy mindez milyen hatással, milyen következ­ményekkel jár a gyerekekre nézve, azt felesleges is rész­letezni. A veszélyeztetett gyerme­kek, fiatalok helyzetével — a téma fontosságának meg­felelően — megkülönbözte­tett figyelemmel foglalkoz­nak az illetékes szervek, szervezetek, hiszen a veszé­lyeztetettség megszüntetése, a veszélyeztető okok újrater­melődésének megakadályozá­sa fontos társadalompolitikai feladat. Ezzel a témával fog­lalkozott legutóbbi ülésén, a közelmúltban a megyei ta­nács ifjúsági és sportbizott­sága is. A testületnek a me­Változékony, enyhe idő várható. Eleinte nyugat felől több alkalommal megnövek­szik a felhőzet, és elszórtan eső, havas eső is kialakul­hat. Később az északnyuga­ti szél megerősödik, és csa­padék már nem valószínű. A jövő hét első napjaiban a reggeli-délelőtti órákban pá­rásság, köd kialakulására számíthatunk. A hét közepé­től ismét megnövekszik a fel­gyei tanács vb igazgatási osztálya számolt be a veszé­lyeztetett gyermekek és fia­talok helyzetéről. Eszerint megyénkben 1977 gyermekéi veszélyeztetett környezetben, s ezért az esetek 81 százalé­kánál a szülők a felelősek, mégpedig megközelítően min­den harmadik esetben alko­holizáló életmódjuk miatt. Vajon mit lehet tenni eze­kért a gyerekekért, fiatalo­kért? A kérdéssel 1981. au­gusztusi ülésén foglalkozott az MSZMP Politikai Bizott­sága, melynek állásfoglalása szerint a veszélyeztetettség csökkentése érdekében javí­tani kell a megelőzést, minél korábban felderíteni az ilyen eseteket, olyan jelzőrendszert kiépítve, amely a jelenlegi­nél nagyobb biztonsággal tár­ja fel a veszélyeztetettség fo­kát, okait. E feladatra szük­séges alkalmassá tenni az általános és sajátos gyer­mekvédelem intézményrend­szerét. Hangsúlyozza az ál­lásfoglalás, hogy a veszé­lyeztetettség megelőzésének, gondozásának fő színtere a család legyen. A törvényes lehetőségekkel élve az eddi­ginél nagyobb gondot kell fordítani a szülői felelősség hangsúlyozására, s a nevelés elhanyagolása esetén a szá­monkérésre. A gyermekek testi, szelle­mi, érzelmi, erkölcsi fejlődé­sét a legjobban a családi környezet tudja biztosítani, ebben a közösségben tanul­hatja meg a legjobban a fia­tal a társadalmi együttélés szabályait. A szülők köteles­sége — s ezt az ifjúsági tör­vény és a családjogi tör­vény is kimondja —, hogy gyermekeiket gondozzák meg­felelő neveléséről, fejlődéséről gondoskodjanak. E köteles­ségének azonban nem min­den szülő tesz eleget. A gyer­meknevelés elhanyagolása esetén szigorúbban és kö­vetkezetesebben kellene élni a törvényes eszközökkel, s a törvény szigorával eljárni a kötelezettségszegők ellen. A gyámhatóság nem egy eset­ben tapasztalta például, hogy feljelentése nyomán nem történt hathatós intéz­kedés a tartási kötelezettsé­güket elmulasztó, a közve­szélyes munkakerülő szülők ügyében; az eljárást felfüg­gesztették, illetve megszün­tették ellenük. Nehézkes és hosszadalmas az alkoholel- vonó-kezelésre való kötelezés is, előfordul, hogy nem si­kerül bizonyítani a szülők alkoholizáló életmódját, mert a rokonok, szomszédok — félve a részeges ember meg­torlásától — nem hajlandók tanúvallomást tenni ellene. A veszélyeztetett kiskorú­ak érdekvédelmét számos szervezet, intézmény hiva­tott ellátni, s munkájuk csak akkor lehet eredményes, ha együttműködnek. E tevé­kenység irányítása, ellenőr­zése, összehangolása a taná­csi vezető testületek felada­ta. Az együttműködés szer­vezeti keretét a gyermek- és ifjúságvédelmi albizott­ságok, bizottságok adják, amelyekben képviseltetik magukat a párt-s a KISZ- szervezet, a Hazafias Nép­front, az iskola, a munka­hely megbízottjai, pedagó­gusok, óvónők, védőnők, or­vosok, körzeti megbízott rendőrök, gyámügyi ügyin­tézők. Sajnálatos, hogy az 1980-as tanácsi választások után megyénkben nem min­hőzet, és kisebb csapadékra lehet számítani. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet általában mí­nusz 3, plusz 2 fok között várható, de a hét elején en­nél alacsonyabb értékek is valószínűek. A nappali órákban plusz 3, plusz 8 fok között alakul a hőmérséklet. Egy-két napos szünettől el­tekintve időjárásunk válto­denütt alakult újjá ez a szervezet. Békés megyében jelenleg ötven gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság, il­letve albizottság működik. A bizottság tagjai, aktívái különösen sokat tehetnek azért, hogy időben tájékoz­tassák az illetékeseket, ha azt tapasztalják, hogy mun­kahelyükön, lakóhelyükön valamelyik családnál baj van, veszélyben a gyerme­kek nevelése, fejlődése. A megelőzés eszközei, módszerei sokfélék lehetnek, íme néhány példa megyénk­ben: Orosházán az igen jól működő gyermek- és ifjú­ságvédelmi albizottság mun­káját a jövőben a város termelőüzemeiből delegált 54 társadalmi aktíva segíti. Sarkad nagyközség gyámha­tósága levélben kérte fel a munkahelyeket, hogy tájé­koztassák őket, ha azt ta­pasztalják, hogy valamelyik családnál veszélyeztetett helyzetbe kerültek a gyere­kek. Sok településen szer­veznek „szülők akadémiá­ját”, Kaszaperen kismama­klub segíti a gyermekneve­lésre való felkészítésben az anyákat. Kunágotán körze­tekre osztották a falut, és így alakították ki az aktíva­hálózatot, Medgyesegyházán, Mezőhegyesen több munka­helyi ifjúságvédelmi felelős dolgozik. Külön kell szólni az isko­lákról, amelyekkel a leg­több helyen jó a munka- kapcsolata a gyámhatósá­goknak. A pedagógusok szí­vesen vállalnak megelőző pártfogói feladatot, jelzik, ha valamelyik tanulónál rossz családi hátteret tapasztal­nak, segítenek a gyerekek napközi, kollégiumi elhelye­zésében. Mezőkovácsházán például külön értekezletet hívott össze az iskola a ve­szélyeztetett gyerekek szü­leinek. Ugyanakkor az igaz­sághoz tartozik az is, hogy egyes iskolák pedagógusai igyekeznek megszabadulni a /neveletlen” gyermektől. A munkahelyekkel most építi a kapcsolatát a gyámhatóság. Ezt segíti élő az SZMT aján­lása, amelyet a munkahe­lyek szakszervezeti szervei­hez juttattak el, s amelyek konkrét feladatokat tartal­maznak. Érdemes-e? Természetesen igen, hiszen az ifjúság, s végső soron társadalmunk jövőjéről van szó. A gyer­mek- és ifjúságvédelmi mun­ka eredményei ritkán látvá­nyosak, a sok fáradtság nem is mindig jár sikerrel. Példákkal kezdtük, fejez­zük is be egy példával. Idé­zetek egy nyilvántartásból: „Az apának nincs munka- viszonya. Otthon van. So­kat iszik. Rettegésben tart­ja a családot. Ha inni kap, nincs vele baj. Sokat vesze­kednek a szülők. A gyerek számára hiányzik a nyugodt légkör.” A következő be­jegyzés, egy évvel később: „Az apa gyógykezelés után dolgozik. A családi légkör pozitívan változott.” Fél év­vel később: „A változás po­zitív. A családi légkör jó. Az apa rendszeresen dolgo­zik. Nem iszik.” A kisfiú nevét talán törölhetik majd a veszélyeztetettként nyil­vántartott gyerekek listájá­ról... Tóth Ibolya zékony lesz. A levegő hő­mérsékletének, nedvességé­nek, a légnyomásnak, a lég­áramlás erősségének változá­sai azonban minden bizony­nyal csekélyek maradnak. Az általuk okozott, szemmel lát­ható, érezhető időjárás-válto­zások nagyobb mértékűek is lehetnek, s emiatt továbbra is ingadozó lesz hangulatunk. Szervezetünk működését már kevésbé befolyásolják a lég­köri folyamatok, ezekre leg­feljebb a beteg emberek rea­gálhatnak erősebben. Megnyílt a Hotel Sugovica Baja új szállodáját január végén avatták fel, a Hotel Sugovicát, amely határidőre készült el a Bajai Építő- és Építőanyag-ipari Vállalat ki­vitelezésében. Tervezője Tár­nok Zoltán bajai építészmér­nök. A modern épület Az egyik lakosztályban Orvosmeteorológiai előrejelzés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents