Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-05 / 3. szám

1983. január 5., szerda Üdülési, utazási szokásaink HNF elnökségi ülés Gyulán DÉLÚAGÍARORSZRB .. Kolbászból font kerítés. A népi szólás szerint gazda­géinál kolbászból fonják még a kerítést is. Tűnődhe­tünk: vajon mekkora kerí­tés fonható 73 mázsa hot- dog kolbászból? Ám ez még semmi. Kolbászféle a virsli is, abból pedig még az előb­binél is többet, 302 mázsá- nyit gyártott az év végi ün­nepekre a Szegedi Szalámi­gyár és Húskombinát. Az új évre bort, búzát, békességet szoktunk kívánni. A szalá­migyáriak kolbászt is kíván­nak és adnak is hozzá ... Orvosok segítői. Az ünne­pi híradások többsége az egészségeseknek szól. Am a hosszú ünnepnapokon sem feledkeznek meg azokról, akik orvosi segítségre, netán műtéti beavatkozásra szorul­nak. A két ünnep között több mint 200-an adtak vért Szegeden és a szegedi já­rásban. A SZOTE vértransz­fúziós állomásán a véradás mellett szerológiai ellenőrző vizsgálatokat is végeznek. Vakáció — a suliban. Az első gyanús jelek már útköz­ben észlelhetők: végig a fel­sővárosi panelházak között itt is, ott is 3-4. gyerek fo­cival vagy játékpisztollyal futkos és kiabál. Az újság­író egy iskolába látogatott el. Arra volt kíváncsi, ho­gyan töltik a gyerekek a vakációt, milyen programot kínálnak azoknak, akik nap­köziben vannak a szünidő alatt. A programok között szerepelt nyitott tornaterem­akció, ahol a gyerekek röp- labdázhattak, focizhattak, pingpongozhattak. De volt filmvetítés, tévézés, könyv­tárlátogatás és séta a Tisza- parton. így kell járni, úgy kell járni. A közelmúltban négy­napos vizsgaelőkészítő nép­tánctanfolyamot szerveztek a Tisza.ligetben. A tavaly de­cemberben indított tanfo­lyam elvégzésével C kategó­riás minősítést lehet szerez­ni. A havonta lezajló kurzu­sokon részt vevő fiatalok zö­me valamelyik megyei nép­táncegyüttes tagja, ifjúsági csoport vezetője. Egyikük az egri tanárképző főiskola másodéves hallgatója, és a helyi néptáncegyüttesben táncol. Az ő szavait idéz­zük: „Szívesen foglalkozom a gyerekekkel, és nem tar­tom kizártnak, hogy gya­korló pedagógusként gyer- mektánccsoportot szervez­zek.” Ha lebeg a gömb. Két év­vel ezelőtt megszületett a szolnoki hőlégballonosok el­ső légi járműve. Azóta ez a sportág újabb és újabb hí­veket toborzott. Varga Jó­zsef, az MHSZ szolnoki re­pülős és ejtőernyős klubjá­nak hőlégbaílonosa: „Aki ilyen pilóta akar lenni, elő­ször be kell lépnie egy, a sportággal foglalkozó MHSZ- klubba, majd itt lehet meg­szerezni a repüléshez szük­séges engedélyt. Egy átlagos ballon bizony sokba kerül, de a vállalatok támogatásá­val építeni sokkal könnyebb. A reklámozás mellett a bal­lon kiválóan alkalmas ha­társzemlékre, vadszámlálás­ra — egyszóval gazdasági szempontból nem haszonta­lan eszköz.” Autóalkatrészek a mellék­üzemágból. A tiszagyendai Lenin Termelőszövetkezet melléküzemágában 47 asz- szony a budapesti Villtesz Ipari Szövetkezet megbízásá­ból autóalkatrészeket szerel. Egyik termékük az autólám­pa, a másik az indító nyo­mógomb, melyből exportra is gyártanak. A továbbfej­lesztés érdekében új, majd 500 négyzetméter alapterü­letű szerelőcsarnokot építe­nek, melyben jövőre a ter­vek szerint 140 ezer pár lámpa és 380 ezer nyomó­gomb készül. ruMi rwtrrknu. Krrmouamx ^ S*™"» HÍRLAP Facsillárok. Hódmezővá­sárhelyen az Elektrofém Ipari Szövetkezet 2-es szá­mú szereldéjében mennyeze­ti csillárok készülnek. A piaci felmérés szerint e ter­mékük igen közkedvelt, hi­szen szállítanak belőle több szocialista országba és bel­földre is. A három- és öt­karú, bronzbarna profilfa elemből összeállított, gömb­burával díszített világítótes­tekből tízezer darabot gyár­tott 1982-ben a szövetkezet. A Molnár-dixieland. Az ország legjelentősebb vidéki dzsesszzenekara, dixieland­fesztiválok főszereplője és nyertese. Nemrég személy- csere történt az együttes­ben, bár eleinte nagy volt a meglepetés, napirendre tér­tek a dolog felett. Gondjaik azért vannak, hiszen kevés a jó dzsesszénekes és dzsessz- bőgős az országban. Mivel önellátóak, bizonyos gondok­kal küszködnek anyagi szempontból is. A lemezfel­vételek terén elkeserítő a helyzetük; van anyaguk, de még sehonnan sem kaptak választ. Ha lenne egy társu­lás, amely kiadná lemezei­ket, véleményük szerint nyu­godtan vevőkre találnának. Zöldbabfeldolgozó gépek. A Vásárhelyi Vas- és Fém­ipari Szövetkezet zöldbab­feldolgozó gépek gyártását kezdte meg az elmúlt év második felében. A tartóáll­ványra helyezett tisztító­szerkezet rozsdamentes acél­ból készült, benne a forgó­dob, s a hozzá illeszkedő részegységek a beöntött kon­zervipari nyersanyagot fél­kész termékké dolgozzák fel. Gyermekek a szállodában. Karácsonykor számos szocia­lista brigád, vállalati kol­lektíva hív meg állami gon­dozott gyerekeket, hogy együtt kellemesen tölthessék el az ünnepet. Az ilyen jel­legű vendégeskedésnek már évek óta hagyománya van a debreceni Aranybika Szállo­dában. Az egyik különte­remben karácsonyfát állítot­tak fel számukra, és mind­egyikük ajándékot is kapott. A (biztos) úr hangja. A gyalogos — mint annyiszor — most is lelép a járdáról, pedig utolsót villant a zöld és megjelent a piros szín a közlekedési jelzőlámpán. Alig tesz egy lépést, tenori hang — akár az Ür hangja a Tragédiából — állítja meg: „A gyalogos ne lépjen le a járdáról! Már piros a lám­pa!” A gyalogos felnéz, ke­resi a hang (szóró) gazdáját. Nem nehéz megtalálni: kék­fehér rendőrautó utasa ő. Hősünk visszalép a járdára. S amíg a zöld jelzés körbe­jár, olyan a kereszteződés, amilyennek az a nagy (KRESZ) könyvben meg van írva. Aztán — miután el­haladt az URH-s — minden megy a régiben. Ez az igazi tragédia. összeállította: B. Á. Az utóbbi években a turiz­mus a lakosság egyre na­gyobb hányadánál a szabad idő tartalmas eltöltésének egyik formájává, az élet­mód részévé vált. A lakos­ság 28 százaléka, vagyis mintegy 3 milliónyian hasz­nálják fel szabadságukat tar­tós utazásra, több mint 2 millió a rendszeresen víken- dezők száma, s csaknem 6 és fél millió azoké, akik ki- sebb-nagyobb rendszeresség­gel járnak kirándulni. Mind­ez a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi felmérésé­ből tűnik ki, melynek során csaknem 8 ezer család ada­tait dolgozták fel. A lakosság mintegy 70 szá­zaléka vesz részt a turizmus valamilyen formájában. Évente összesen 115—118 millió napot töltenek ezzel, ami a szabadidőalap körül­belül 10 százaléka. Ez az ún. utazási intenzitás — a nem­zetközi összehasonlítással fi­gyelembe véve — lényegében megfelel az ország gazdasá­gi fejlettségének, a lakosság életszínvonalának, s mai élet­módjának. Az idegenforgalmi mozgás szempontjából a legaktívab­bak a szellemi foglalkozású­ak, a városlakók, az átlagos­Egy nyáriasan szép, nap­fényes decemberi napon két öregember sétált előttem a járdán Békéscsabán. A nyug­díjasok helyzetéről, az itt-ott várható áremelkedésekről beszélgettek, hol magyarul, hol szlovákul. Kíváncsi vol­tam őszinte véleményükre, ezért illik, nem illik, követ­tem őket. Egy vendéglátóipari egy­ségbe tértek be. Úgy látszik, ismerik a két jó cimborát, mert kérés nélkül hozták nekik a három-három centes kisüstit és hozzá a nagy po­hár szódavizet. A pörge bajszú, pirospozs­gás arcú, jó kedélyű öreg­ember látszott beszédesebb­nek. Az alföldi parasztembe­rekre jellemző keskeny pere­mű kalapját fejebúbjára tol­ta, és mesélni kezdett: — Nagy idő az kérem, amit én megéltem. Rég el­múltam 80 éves, megéltem két világháborút. Az volt a legborzalmasabb, a többi ahhoz képest népünnepély volt. Pedig nem volt könnyű az életem. Nagy családból szár­mazom, már 12 éves korom­ban cselédnek adtak. Eleinte libapásztorkodással kezd­tem, aztán, ahogy csepered­tem, mindig nehezebb mun­kát bízott rám a gazda, ösz- szesen 22 évig cselédesked- tem. De kérem szépen, mit ki nem bír a fiatal szervezet! Én rriár „csak a szépre em­nál magasabb jövedelműek, továbbá a 30 év körüli kor­osztály, valamint azok. akik­nek üdülőingatlanuk van. Lé­nyegesen kevesebbet utaznak a mezőgazdasági körzetekben élők, az alacsony jövedelmű­ek és alacsony iskolázottsá- gúak, s ugyancsak kevésbé mozgékonyak a nagycsaládo­sok. A munkások az átlagos­nál valamivel kedvezőbb helyzetben vannak, ha a ví- kendezéseket és a kirándulá­sokat nézzük, kevésbé jó a kép a külföldi utazásokat il­letően. A turisztikát a lakos­ság egy jelentős részénél még csak a kirándulás jelen­ti, aminek egyebek között az idegenforgalmi infrastruktú­ra hiánya és a turizmus in­tézményi kereteinek fogya­tékossága is az oka. A statisztikusok adatai sze­rint a turizmusban részt ve­vő családok évente átlagosan 4360 forintot költenek erre a célra, vagyis az összes sze­mélyi jövedelem körülbelül 5 százalékát. Az átlag termé­szetesen lényeges különbsé­geket takar, ám így is mu­tatja: e kiadások jelentős súllyal szerepelnek a fo­gyasztásban, ez pedig a tu­rizmus társadalmi méretű szükségletté válását igazolja. lékezem” ... Nyáron, emlék­szem, kegyetlen hőségben arattunk. Aztán jött a csép- lés. Ügy ontotta a masina a szemet és a szalmát, hogy szinte futva dolgoztunk haj­naltól késő estig. Csípett a por, no meg éhesek is vol­tunk a nagy munkában, de ki figyelt oda! Hiszen ott voltak a lányok, ebédidőben, vagy este munka után mégis el lehetett egy kicsikét ud- varolgatni — kacsint hun­cutul. Egyszóval szép volt, el­múlt az ifjúság. Aztán há­rom hold földön gazdálkod­tam. Megvoltam én a legne­hezebb években is, hiszen ahol cselédeskedtem, elles­tem a gazdálkodás minden csínját-bínját. Ügy hogy a három hold föld bizony meg­adta nekem a mindennapi kenyeret, még annál is töb­bet. Aztán 1960-ban — én is, mint sok más gazdatársam — beléptem a termelőszöveU kezeibe. Mindent kezdhet­tem elölről. Ez már nem volt cselédsor, de nem is vol­tam a magam gazdája. Azt kellett tennem, amit mond­tak. Mindenki emlékszik a kezdeti nehéz esztendőkre. De megérte ... Én amondó vagyok, hogy soha rosszabb ne legyen. Beléptünk annak idején a szövetkezetbe, mert erre agi­táltak bennünket, no meg nem akartam utolsónak kí­vül maradni. Hittem is, nem Tegnap, kedden délután ülést tartott a Hazafias Nép­front Gyula városi bizottsá­gának elnöksége. Ezen első­ként Banadics Márton, a népfront városi elnöke tájé­koztatást adott a közelgő idő­közi tanácstagválasztással kapcsolatos feladatokról. El­mondotta, hogy Gyulán há­rom tanácstagi körzet ürese­dett meg, amelyekre új ta­nácstagokat ajánlott, majd Négyen követték el a bűn­cselekményt. A főkolompos L. K. fiatalkorú, mindössze 17 éves. Korához képest azonban igen fejlett, erős fi­zikumú fiatalember. Mező- berényben született, cigány- családban. Rendezett körül­mények között nőtt fel. A nyomozati anyag szerint rob­banékony, goromba termé­szetű, különösen a nőkkel szemben. Három vádlottársa viszont felnőtt korú. Lakatos Sándor, Mezőberény, Táncsics út 26 A szám alatti lakos nős, gyermeke is van, s jó anyagi körülmények között él. Fodor Tibor, Bélmegyer, Tanya 309. szám alatti lakost munkatársai szolid, csendes embernek ismerték. Darócz Antal, Mezőberény, Gárdo­nyi út 22. szám alatti lakost is megbecsülték a munkahe­lyén. Hogyan keveredtek te­hát bele ebbe a visszataszító bűnügybe, amelyet a közel­múltban a békéscsabai váro­si bíróság tárgyalt? Erre a kérdésre maguk sem tudtak pontos választ adni. Bizonyá­ra közrejátszott az ital. A múlt év június 20-án mind a négyen a mezőberé- nyi Liget vendéglőben italoz­tak. Ott szórakozott T. Mag­dolna és H. Mária is. A fia­talkorú L. K.-nak megtetszett T. Magdolna. Éppen ezért, mikor a lány barátnője, H. Mária kiment a vendéglőből, a fiatalember utánaindult, és megkérte, hogy közölje T. Magdolnával, meg szerfetne vele ismerkedni. H. Mária ezt meg is tette. T. Magdol­na viszont kijelentette, nem foglalkozik cigányokkal. Ne­ki egy másik fiú tetszik. L. K. viszont fogta magát, és is, amit a jövőről mondtak. Azt pßdig végképp nem gon­doltam, hogy egyszer én, az egykori cseléd, majd magán­gazda, nyugdíjas paraszt le­szek. Most meg valósággal ké­nyeztetnek bennünket. Ki­rándulni visz a szövetkezet autóbusza az ország külön­böző tájaira. Soha életemben — a háborús éveket leszá­mítva — nem utaztam any- nyit, mint amióta nyugdíjas vagyok. Az időmből is kite­lik, no meg ha már öreg is az ember, jólesik megismer­ni az ország más tájékát, ho­gyan élnek ott az emberek. Nagyon sok szépet láttam az utóbbi években, örül a lel­kem, hogy mindenfelé lá­tom a sok új házat, iskolát, óvodát, kórházat és egyéb épületet. Ilyenkor büszkén kihúzom magam: mégis na­gyon gazdag ez a mi ha­zánk ... Ha kedvünk tartja, dolgoz­hatunk is olykor a szövetke­zetben. Tavasszal el szoktam járni meggyet szedni, ősszel pedig almaszüretre. Jól is esik egy kis fizikai munka, no meg ott összejövünk a régi cimborákkal, elbeszélge­tünk, hallunk egymásról. Persze munka közben ami gyümölcsöt megeszünk, azért sem kell pénzt adni. Igaz, hogy a ház körül sok a tennivaló. De azért bőven jut idő sétálgatásra, tere- ferére is. Hallom, suttogják: ennek is, annak is felmegy ismertette a választással ösz- szefüggő feladatokat. Második napirendi pont­ként dr. Horváth István, az OTP gyulai fiókigazgatója részletes tájékoztatót adott az ez évi hitelfeltételek vál­tozásairól, különös figyelem­mel az új családiház-építők- nek nyújtandó kedvezőbb kölcsönökről. A népfront városi elnöksé­gének ülése bejelentésekkel fejeződött be. Béla Ottó leült a két lány asztalához. Elkezdett udvarolni a lány­nak, kérte, hogy járjon vele. A három vádlottársa pedig ott sétált az asztaluk körül. A lány erre fogta magát és átült egy másik asztalhoz. A fiatalembert elfogta az in­dulat, és kijelentette H. Má­riának: ma éjszakára ez a lány kell nekem, úgyis meg- szerzem. A védlottársai ez után ugratni kezdték, hogy nem sikerült „felszednie” a lányt. T. Magdolna eközben megbeszélte egy másik fiú­val, hogy együtt mennek ha­za, L. K. azonban szemmel tartotta, majd amikor magá­ra maradt, kényszerítette, hogy vele menjen. Megfogta a kezét, és maga után húz­ta, A többi vádlott közrefog­ta őket és így mentek a li­getbe. Itt L. K. erőszakot követett el. A többiek is kö­vették. A lány könyörgött, hogy engedjék haza. A fia­talember viszont kijelentette, hogy azt ők mondják meg, mikor mehet haza. A cigány­telepre kísérték. Ott ismét erőszakot követtek el. A békéscsabai városi bíró­ság többek által elkövetett erőszakos nemi közösülés mi­att L. K.-t 3 év és 8 hónap, fiatalkorúak börtönében le­töltendő szabadságvesztésre ítélte, három évre pedig el­tiltotta a közügyek gyakor­lásától. Ugyanakkor Lakatos Sándort 4 év, Fodor Tibort 3 év 4 hónap, Darócz Antalt ugyancsak 3 év és 4 hónap fegyházzal sújtotta. Mellék- büntetésként a három fel­nőtt korú vádlottat négy év­re eltiltotta a közügyek gya­korlásától. Az ítélet nem jog­erős. c , az ára, pár százalékkal. Az újságot is rendszeresen olva­som, hallgatom a rádiót, né­zem a tv-t. Én amondó va­gyok, hogy a magyar paraszt ilyen jól még soha nem élt, mint most. Igaz, hogy meg kell dolgozni mindenért. De most legalább mindenki ma­gának dolgozik. Amikor cse­lédek voltunk, jóformán csak enni kaptunk — melyik gazdánál mit — és valamifé­le ruhafélét. Kimérték az éves komenciót, de attól „nem mentünk a falnak”. Most viszont, ha valaki tisz­tességgel dolgozik a közös­ben, és vállalja a háztájit is, úriember módjára élhet. Csak elnézem — és nem irigylem —, hogy mennyi parasztember jár autóval, szépen felöltözve. Olyan ron­gyos gúnyában már meg sem jelennének az utcán, amilyenben a régi cselédem­ber járt. Én magam is öreg­ember létemre, megnézem, hogyan lépek ki a kapun. Azért, mert megöregedtem, nyugdíjas vagyok, nem ha­gyom el magam. Naponta el­ballagok errefelé, igencsak összetalálkozok egy-egy régi cimborával, sorstárssal. Jól­esik egy kicsit elbeszélgetni, véleményt cserélni. Mond­hatom: mindannyian úgy véljük: érdemes volt annak idején belépni. Ma már a gépóriások dolgoznak, csak kezelni kell őket szeretettel, szakértelemmel. Mi öregek megalapoztuk a nagyüzemi gazdaságokat, a fiataloknak pedig azt kívánom, hogy él­jenek a lehetőségekkel, és legyenek nagyon boldogok. Ary Róza Kaszaperen néhány évvel ezelőtt adták át rendeltetésének a 300 adagos napközis konyhát, ahol az óvodásokon és is­kolásokon kívül az öregek napközi otthona részére, vala­mint a házi szociális gondozásra szoruló embereknek is főznek ebédet Fotó: Veress Erzsi Csak a szépre emlékezem A tárgyalóteremből Úgyis megszerzem magamnak azt a lányt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents