Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-25 / 20. szám
1983. január 25., kedd \ Exportfékek A szarvasi ÁFÉSZ leértékelt áruk boltjában mindig akad néhány különleges darab. A vásárlók szívesen válogatnak a bőséges kinálatból, amely a gyermekholmiktól az extra* méretekig terjed. Az üzlet havi átlagos forgalma 300 ezer forint Játékgyártás és -értékesítés gyermekcipőben Az ÁFÉSZ-ek évtizedek óta foglalkoznak exportra alkalmas áruk termelésével,' felvásárlásával, feldolgozásával és értékesítésével. Hozzájárulnak a külgazdasági egyensúly javításához, a fogyasztási cikkek behozatalával pedig a belföldi árualapok választékát bővítik. Figyelemre méltó, hogy jórészt helyi alapanyagokból, máshol nem hasznosítható nyersanyagokból viszonylag kevés munkaerő bevonásával, kis befektetéssel állítják elő külföldön eladható cikkeiket. Résen kell lenni Békés megye fogyasztási szövetkezetei az elmúlt évben 1 milliárd 300 millió forint értékű árut vásároltak fel és értékesítettek, ebből 700 milliót tett ki az export. A szövetkezeti vezetők, a SZÖVOSZ illetékesei gyakran hangoztatták: összehangoltabb munkára lenne szükség a szállítást szervezők és a külkereskedelmi vállalatok között, a piac alakulásáról alig van információjuk, a külföldi szerződéseket későn, vagy egyáltalán nem kötik, meg, és az árak sem úffy alakultak, ahogy szerették volna. — Keményedik a piac — mondja Csáti János, a Me- zőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ elnöke. — Állandóan résen kell lennünk, keresni az újabb eladási lehetőségeket. A világ gazdasága alakul, változik. Időnként a legjobb minőségű élelmiszer, állati termék is eladhatatlanná válik. A fejlett országokban is szűkül a fogyasztás, az emberek spórolnak, az olcsóbb árut keresik, a fejlődő országokban súlyos pénzügyi gondok fékezik a behozatalt. Tavaly év elején mi is átalakítottuk termelésünk szerkezetét. A nyúl kereslete mérséklődött, a galambé viszont jónak ígérkezett. így 1982-ben 60 százalékkal növeltük a galambexportot. Nagy bánatunk, hogy csak fél évig ment jól az üzlet. Ugyanakkor a szállítással sincs minden rendben. Jellemző példa: decemberben 15 nap alatt 72 vagon exportárut adtak fel, míg egész évben ez a szám 793 vagont tett ki. Az ideális az lenne, ha minden hónapban 60 vagon termék szállítására lenne. lehetőség. — Nehezíti a dolgunkat, hogy ez a munka aprólékos, és sok bért felemészt — folytatja az elnök. — November második felétől szinte éjjel-nappal, szombaton és vasárnap is dolgoztak a baromfifeldolgozó, a toll- és a seprűüzemben. Szerencsére a megyei tanácstól kaptunk egymillió 540 ezer forint bérpreferenciát. Lassú döntések Tehát a lecke fel van adva, amit jól akarnak megoldani a szövetkezet vezetői és dolgozói. Csakhogy ehhez nagy erőfeszítésekre van szükség. Az export árbevétele 1981-ben elérte a 386,5 millió forintot, amely 9 millió 575 ezer dollárnak felel meg. Ez azt jelenti: 1982-ben 10 százalékkal több árut kellett külföldre dollárért eladni, ugyanannyi pénzért. De hallgassuk meg erről Csóti Jánost: — Ennek okát a világpiaci árak változásában kell keresni. Az elmúlt év második felében a toll ára 20, a libamájé 15 százalékkal csökkent. Ezenkívül a valutaárfolyamok is változtak. Leértékelték a francia frankot, amely a seprű eladásánál 13 százalékos árcsökkenést jelentett. Mindezek ellenére 1982-ben csaknem 416 millió forint értékű árut exportáltunk, 7,6 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Így 10,3 millió dollárt hoztunk a népgazdaságnak, amely egymillióval haladta meg az 1981. évit. A számok mindenesetre imponálóak. Mégis azt kell mondanunk, hogy a szövetkezetnek nem mindig éri meg a minden áron való export. Minden egyes galambon például 28,70 forint a veszteség. A nemrégen vásárolt, NSZK- gyártmányú tollosztályozó Mi lehet a megoldás? Semmi esetre sem az exportálásról való lemondás. A felvásárlási árak csökkentése sem járható út, hiszen ez a termelési kedvet befolyásolná. Nagy tartalékok vannak a szállítás jobb megszervezésében, a feldolgozók és a külkereskedelmi vállalatok, valamint az ÁFÉSZ-ek kapcsolatának kiszélesítésében, újabb együttműködési lehetőségek keresése a nyugati partnerekkel. — Az utóbbi időben, pontosabban 1982 óta kevés gondunk van a külkereskedelmi vállalatokkal, rengeteget tettek a kapcsolatok erősítéséért — állítja az elnök. — Értékesítésünk 95 százalékát a segítségükkel bonyolítjuk le. Részt veszünk a külföldi tárgyalásokon, naprakész a piaci információ. Már az elmúlt év végén tudtuk, hogy miből mennyit termeljünk 1983- ban. Ennek alapján a galambfeldolgozást 600 ezerről egymillióra emeljük. A döntések meghozatalával viszont nem kellene annyit várni. Tavaly 5 ezer tonna cirokmagot szállítottunk Svájcba, de erről csak májusban értesítettek bennünket, holott a termék már ősszel a raktárhan hevert. A cirokszakáll tárolása is rengetegbe kerül. Ezzel is sok bajunk volt. Három évig 20 százalékkal olcsóbban voltunk kénytelenek eladni. Most már sorban állnak a vevők, emelkednek az árak, a franciákon kívül az USA- ba is szállítunk seprűt. Vigyék Kecskemétre Hogy mit hoz a jövő, nehéz lenne megjósolni. A szövetkezet 1983. évi tervei mértéktartóak, de reálisak. Ezek szerint az 1981. évi exportszínvonalat szeretnék tartani, amely 40 millió forint árbevétel-csökkenést jelent. Növelik a seprű, a cirokszakáll és galamb kivitelét, nem nő viszont a nyúl, a libamáj, a toll exportja. — Kétségtelen, a további fejlődést gátolja a pénzhiány — kesereg Csóti János. — Az utóbbi hat esztendőben az ipari termelésünk megnégyszereződött, mégis pénzszűkében vagyunk. Termékeinket kis üzemekben állítjuk elő, a felvásárlást, a termeltetést háztáji gazdaságokban szervezzük az 54 fogyasztási szövetkezet segítségével. A szerződés megkötésétől az áru eladásáig egy év telik el, amely bizony költséges. Mégis vállaljuk az export bővítését, mert nagyok a lehetőségek. De ehhez fejlesztés kellene. A kunágotai kisállatfeldolgozó üzemünk korszerűtlen, nem felel meg a mai követelményeknek. Az országos és a megyei szövetség összesen 47 millió forintot adna. Az MNB-től 95 millió forint konvertálható hitelt kértünk, de sajnos, visszautasították. Pedig a toll, a kisállati termékek exportja már az első évben 7 millió dollárral többet hozna a konyhára, mint jelenleg. A beruházás elmaradása 40—45 százalékkal csökkenti az export dollárbevételét. A MÉM azzal érvéi, hogy a BOV-nak Kecskeméten, a FOT-nak Jászberényben szabad feldolgozó kapacitása van. Vigyük oda a libát. ' Tegyük hozzá: nem mindegy, hogy mondjuk Ke- vermesről 100—150 kilométerre szállítják a májlibát, amely a hosszú úton tönkremegy. Egyébként a szövetkezet fizetőképes, eddig mindenféle pénzügyi követelésnek eleget tett. Az elnök azonban bizakodó, és újabb üzleten töri a fejét. — Több alkalommal jártam külföldön — meséli —, ahol egyebek között a toll- feldolgozást tanulmányoztam. — Azt tapasztaltam, hogy a mi toliunkból paplant és egyéb ruházati cikkeket készítenek, és jó pénzért eladják Japánnak. Arra gondoltam: van jó minőségű toliunk, szakemberünk, épületünk. Csupán gépet és technológiát kell vásárolnunk. A TERIMPEX és az ARTEX Külkereskedelmi Vállalattal, valamint egy nyugatnémet céggel kooperációs szerződést kötöttünk, amelynek értelmében paplant, hálózsákot és dzsekiket gyártunk. Már működik a tollosztályozó, a mosó- és a szárítógép. Az első félévben mintegy 6 ezer, a másodikban 24 ezer, 1984-ben pedig 40—50 ezer paplant készítünk, elsősorban NSZK megrendelőknek. De nem mondunk le a seprűgyárfásról sem. Az idén 240 ezerről 350 ezerre növeljük a termelést. Most szervezzük a bedolgozói rendszert és a gazdasági munkaközösséget. Nem árt megjegyezni: csak a paplanüzlet évi 5-6 millió márka bevételt jelent majd a népgazdaságnak. A dolgok viszont összefüggnek. Ha nem lesz új kisállat-feldolgozó üzem, aligha tudják mivel megtölteni a paplanokat, a hálózsákokat. Tudjuk, kevés a pénz, meg kell nézni, hová tesz- szük a forintjainkat. Mindig jól megnézzük? _ Seres Sándor A játékvásárlásra fordított lakossági kiadások az elmúlt tíz évben mintegy háromszorosára növekedtek, 1982-ben csaknem 1,7 milliárd forint értékű játék kelt el. A forgalomba hozott játékok 60 százaléka itthon készül, 40 százaléka pedig importból származik — egyebek mellett ezt állapította meg az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tanulmánya, amely a játékértékesítés és -gyártás helyzetét és a hosszú távú fejlesztés lehetőségeit vizsgálta. A tanulmány azt is megállapítja: a kínálat csaknem 2200 fajta játékból áll — ez a mennyiség nemzetközi mércével mérve azonban igen szerény. A választék — a műanyag játékok kivételével — szűkös. A logikai és a művészeti összerakó játékoktól eltekintve a termékek korszerűtlenek, nem kis részüket 10—15 éve változatlan formában árusítják. Az áruskála összetételének helytelenségét mutatja, hogy a játékok készítői nem veszik figyelembe az egyes korosztályok sajátosságait, igényeit; különösen szembeötlő a csecsemőjátékok hiánya. Szegényes a játékokat ismertető irodalom is, a játékokhoz mellékelt leírások — ha egyáltalán vannak ilyenek — többnyire nem hívják fel a figyelmet az adott játékok használatának valamennyi lehetőségére. A kereskedelem szervezete és eszközei a jelenlegi követelményeknek egyáltalán nem, vagy csak alig- alig tesznek eleget. Kevés a szaküzlet, számuk — a naSóvári József lökösházi lakos már fiatal korában is volt rablás miatt büntetve. Súlyos testi sértésért javítóintézeti nevelésre ítélte a bíróság. A büntetésből azonban nem okult. A múlt év szeptember 8-án ismét súlyos bűncselekményt követett el. Ittas állapotban kiment Lökösházán a vasútállomásra. Felszállt a Békéscsabára induló személyvonatra. Néhány perc múlva egy másik utas követte, mégpedig L. János, idős, kunágotai lakos. Budapestre akart utazni a nővére temetésére. Sóvárival a kocsi peronján találkozott. Azt hitte, hogy a fiatalember le akar szállni a vonatról, ezért oldalt húzógyobb áruházak szakosított osztályaival is — mindösz- sze mintegy 70, a boltok átlagos alapterülete nem éri el a 70 négyzetmétert. A raktárterek a legtöbb helyen igen kicsik, ezért szinte naponta lenne szükségük utánpótlásra, ez pedig majdnem megoldhatatlan. Gondot okoz, hogy az eladók szakértelme sem mindig megfelelő, s létszámuk — különösen a csúcsidőszakban — nem elegendő a forgalom lebonyolításához. A játékértékesítés helyzete, lehetőségei egyenesen következnek a gyártás színvonalából. A termelők többsége alacsony szervezettséggel, elavult gépekkel és technológiával, elhanyagolt épületekben állítja elő a játékokat. A tervezésnél kevés az új, eredeti ötlet, forma- tervezőt általában nem alkalmaznak. Az OMFB tanulmánya rámutat: a játék- gyártás fejlődése egyoldalú és alkalomszerű. A termelés dinamikus növekedése az utóbbi években egy igen sikeres játéknak — a bűvös kockának —, illetve ennek más játékokra való visszahatásának köszönhető. A Rubik-kocka látványos befutása azt eredményezte, hogy konvertibilis játékex- pqrtunk 1981-ben elérte a 23 millió dollárt. 1982-ben az export az értékesítési lehetőségek csökkenése folytán mintegy 6 millió dollárra esett vissza. Más termékek kivitelét nemegyszer akadályozta, hogy az árak sok esetben igen messze vannak a realitásoktól, játékaink árszintje a nyugat-európai termelők árainál 20—30, a távol-keledott. Sóvári azonban megragadta a mellén a kabátot, és pénzt követelt tőle. Az idős ember kijelentette, högy nincs pénze. „Akkor adjon legalább 50 forintot” — dör- rent rá Sóvári. „Ennyi sincs nálam”, volt a válasz. Sóvári nem engedte el. Kikutatta a zsebeit. A kabát külső zsebében két darab golyóstollat talált, azokat elvette. Ezután kinézett a kocsiból. L. János ezt az alkalmat akarta kihasználni, hogy a peronról bemenjen a kocsi belsejébe. A fiatalember azonban visszarántotta, s öklével arcába csapott. Olyan erővel, hogy az idős ember elesett. L. János jobb kezét nadrágja zsebében tartotta. Ott volt a pénze. Amikor eltieknél legalább 50 százalékkal magasabb. A dokumentum — amely ipari, bel- és külkereskedelmi szakemberek bevonásával készült — az előrelépés érdekében javaslatokat tesz. Ahhoz, hogy a magyar játékok magasabb minőségi osztályba kerüljenek, differenciált fejlesztés szükséges. Ám elsősorban nem a kapacitások növelésére, hanem mindenekelőtt a gyártás szellemi színvonalának fokozására és a minőség javítására van szükség. A játékszakma korántsem rózsaszínű képének javításához olyan irányú fejlesztést kell megvalósítani, amely viszonylag csekély anyagérték mellett magas szellemi munkaértéket képvisel. Megoldandó feladat az olyan, egymáshoz kapcsolódó játékcsaládok létrehozása, amelyek a szocialista importból beszerezhető termékek körébe is illeszthetők. A belkereskedelmi értékesítésben az OMFB-tanulmány egyebek mellett márkaboltok létrehozását, az idényüzletek számának növelését javasolja. Nem utolsó szempont: javítani kell a játékok csomagolását, törekedve arra, hogy ezek az esztétikai hatás mellett a maximális információt is megadják. Ebben jelentős feladatot kell kapnia az 1981-ben megalakult, 31 tagú Play-Coop Játékipari Koordinációs Társaságnak, amely a játéktervezés, -gyártás és -értékesítés szervező és koordináló centrumává válhat. A társaság tagjai közös gyártmány- és gyártásfejlesztést, marketing- és információs tevékenységet végeznek. esett, nem vette ki kezét a zsebéből. Sóvári többször megütötte, majd kirántotta a zsebéből a kezét és szétfeszítette a markát. Az idős ember mintegy 920 forintot szorongatott a kezében. A pénzt Sóvári elvette, majd elmenekült a helyszínről. A bántalmazás következtében L. Jánosnak megrepedt az orrcsontja, 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A Gyulai Járásbíróság Sóvári Józsefet rablás és súlyos testi sértés bűntette miatt két év és 6 hónap sza- badságveszésre ítélte. A szabadságvesztést börtönben kell letöltenie. Az ítélet nem jogerős. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Munkában a tollmosó és szárítógép Fotó: Veress Erzsi n tárgyalóteremből Rablásért két év és hat hónap szabadságvesztés
