Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-23 / 19. szám

^ 1983. januar 23„ vasárnap ¥ NÉPÚJSÁG Békésszentandráson S zorgalmas, dolgos emberek lakják Békésszentandrást. Igaz, sokáig szegény községként tartották számon. A gyenge föld nem adott megélhetést a családoknak. A férfiak vették a talicskát, a vándorbotot, és nekivágtak a nagyvilágnak. Ették a kubikosok nehéz kenyerét. Az igazi fordulatot a mezőgazdaság szocialista átszervezése hozta az 1960-as években. Pálus András tanácselnök és Laczkó József, a községi pártbizottság titkára elmondotta, hogy a 4,5 ezer lelket számláló településen 1961 óta van vezetékes ivóvíz. Nincs gond a bölcsödével, az óvodával, az iskolával, a kereskedel­mi alapellátással. Járdát, kövesutat építettek, évente 40—50 modern, fürdőszobás családi házat hoznak tető alá. Figye­lemre méltó: az elmúlt esztendőben, a felszabadulás óta elő­ször nem csökkent, hanem gyarapodott a község lakossága. Visszajönnek az emberek Szarvasról, Öcsödről és a környező településekről. Munkalehetőséget helyben, vagy a közeli vá­rosban, Szarvason találnak. A háztájiban és a kisgazdasá­gokban zöldséget termelnek, állatot tartanak. Ma már 880 nőnek van állandó munkahelye. Legtöbben az ÁFÉSZ bélüzemébcn, a vasipari szövetkezet helyi rész­legében, a szőnyegszövőben dolgoznak, és természetesen in­gáznak is. A tavaly, január elsején bevezetett új orvosi ügyeleti rendszer bevált, megoldott a körzeti orvosi ellátás, csak a gyermekorvosi hely nincs betöltve, pedig minden ké­szen áll: a rendelő és az orvosi lakás is. Jelenleg négy kilométer utat építenek az üdülőkhöz, a tulajdonosok segítségével. Mintegy 200 telket osztanak ki az arborétumi üdülősoron, és folytatják a kertes családi házak építését. A Tessedik Tsz új utcát nyit, ahol 16 szövetkezeti társasházat húznak fel. Most készül a szennyvíz-elvezető rendszer terve. Még ebben az évben befejezik a kerékpárút építését, központi fűtést kap a két óvoda, bitumenes pályát adnak át az új általános iskolában. A tervidőszak végén újabb négy utcában lesz kövesút. Megszépül a diákotthon Szőnyeg és nyersszövet Néhány nap híján most lesz egy éves a szentandrási iskola. Bármelyik község, vá­ros megirigyelhetné a szép, jól felszerelt, nyolc tanter­mes iskolát, amelyet akkor ar kondorosi tsz építői készí­tettek el. A viszonylag rövid idő alatt felépült iskola azért is emlékezik szívesen a kivitelezőkre, mert a szere­léssel, a munkával kapcsola­tosan azóta sincsen panasz. Ha már a panasznál tar­tunk!.. . A hatholdas egyko­ri kastélykert szélén maga­Matematikaóra az egyik szaktanteremben sodó új iskola mellett húzó­dik meg a diákotthonnak helyt adó igen régi épület. A közel félezer diák közül hat­vannak valóban otthont je­lent. A tanyasi iskolák fel­számolásakor, tizenöt évvel ezelőtt létesítették. Az épület elavult, állaga meggyengült. Mára már készen áll a tel­jes felújítási terve, amelynek kivitelezéséhez a nyári taní­tási szünetben szeretnének hozzákezdeni. A legfonto­sabb munka a falak talajvíz­szigetelése. Majd központi fűtésrendszert kap a diák­otthon, s végre elkészülhet­nek a mosdók, fürdőhelyisé­gek is. A szentandrásiak re­mélik, hogy a munkákat végző kondorosiak most sem hagyják cserben őket, a szeptemberi iskolakezdésre a lakók elfoglalhatják helyü­ket. A közel félezer iskolás ka­binetrendszer jellegű okta­tási formában sajátítja el a tananyagot a jól felszerelt szaktantermekben. Néhány évvel ezelőtt társadalmi ösz- szefogással tanterem is épült. Tavasszal ezt kiegészítendő, sportpályát is építenek a szép parkban. Ismét számítanak a szentandrásiak segítőkészsé­gére. Párbeszéd a „dióhéjban” Gondok az OBC-ben Az ABC-áruház havi forgalma 3 millió forint A kereskedelmi alapellátás jó — mondotta a tanácsel­nök és a párttitkár. Az ABC--áruházban az egyik asszony egyetért ezzel, de hozzáteszi: — Sokszor kevés a felvá­gott, a tőkehús, és kenyeret sem lehet kapni már dél­után 4 órakor ... . Csik Ferenc, az üzlet veze­tője tud a gondokról. — Nézze, 1975-ben nyílt meg az üzlet. Akkor másfél millió forint volt a havi forgalom. Most a duplája. Az orosházi FÜSZÉRT ha­vonta négyszer, a Gyulai Húskombinát és a szarvasi húsüzem hetente kétszer szállít. — Mégsem elég? — Inkább a választékkal van baj. Ha háromféle fel­vágottat kínálunk, biztos, hogy a negyedik kellene. Ha nem tudunk adni sertés­combot, azt mondják, nincs hús az üzletben. Elisme­rem: kolbászból és egyéb szárazáruból kevés van, vi­szont ezek elosztásos cik­kek. — De kenyérből elegendőt sütnek . . . — Nagyon nehéz az igé­nyeket felmérni. Mi tudjuk, hogy például hétköznap 3 és 1 kilós kenyérből 6-7 má­zsát vesznek meg. Ugyanak­kor árusít kenyeret a ter­melőszövetkezeti és a sütő­ipari bolt is. Amikor ná­luk elfogy az áru, lehúz­Az oldalt írták: Nemesi László és Seres Sándor. A fotókat Veress Erzsi készítette. zák a rolót, a vevők meg jönnek az ABC-be. így aligha lehet tervezni. — Miért nem egyeztetnek1 — Valóban le kellene ülni, és beszélni a nehézségek­ről. Csak nincs, aki kezde­ményezzen. Apróság, ugye? Szépség­hibája, hogy a vásárló üres gyomorral bosszankodik. Va­jon meddig? — Csak itt tudunk leülni, be- szélgetni, ebben az ablaka nincs dióhéj irodában — mutatja az utat a békésszentandrási műve­lődési házban az igazgató, Rába István. Ami azt illeti, erről az épületről sok mindent el lehet mondani, csak egy valamit sem. Azt, hogy küllemével vonzani tudja a közönséget. Itt-ott kar­tondarabok tartják a hullani kész vakolatdarabokat. A meny- nyezeten, a falakon . . . — Mennyi pénz jut a „tarta­lomra-”? — Tavaly 264 ezer volt a költ­ségvetésünk, ebből a bevételi terv nyolcvannégy ezer. — Mire telt belőle? — Az úgynevezett nagytermi rendezvények sorában hat szín­házi és műsoros estet tartottunk a felnőtteknek, öt előadást a gyerekeknek. — S kik léptek a közönség elé? — Úgy szokták mondani: hak- nizók. Én nem szeretem ezt a szót, mert rossz íz tapadt hoz-* zá. Sokszor színvonalasabbak ezek a ..magántársulatok”, mint a hivatalosan szervezettek. An­nak tudatában mondom ezt, hogy a haknisok ellen védtele­nek vagyunk, ha bárminemű probléma is felmerül. — S akkor mégis miért? . . . — Az Országos Rendező Iroda által megszabott díjakat nem tudjuk megfizetni. A színpad A közelmúltban adták át a Tessedik Termelőszövetkezet üzemi konyháját és éttermét. Egyszerre 120-an tudnak asz­talhoz ülni; sokan hazaviszik — a vélemények szerint igen ízletes — előfizetéses ebédet Munkában a kötözőgép, amely a láncfonalakat köti össze. Ezt a műveletet régen kézzel csinálták hiányosságai miatt a színházak sem igen állnak velünk szóba. — Hány nem műsoros est volt? — Nyolcvankettőben három. Táncos est. Zenekarral, diszkó­val. — Hány fiatal jött el? — Alkalmanként átlagban hat­van—kilencven. — ... és a nagyteremben akár háromszázötvenen is elférnek. — Igen. Ráfizetéses volt mind­egyik. — Ügy tudom, kiállításokat is rendeznek. — Tavaly ebből is három volt. Kettő a Hazafias Népfront által vándoroltatott fotókiállítás. A harmadik pedig az orosházi amatőrök tárlata. És: öt, úgy­nevezett egyéb program, a nagy- közönségnek. Többek között ta­lálkozó Bujtor Istvánnal, Mé­szöly Kálmán szövetségi kapi­tánnyal. Telt ház volt. — De az igazsághoz az is hoz­zátartozik, . . . — . . . hogy jól működő kis­csoportjaink, klubjaink vannak, hogy a gyermekszakkörökkel nincsen gondunk, mert az iskola ad nekik otthont, segít biztosíta­ni a működési feltételeket. — S a „dióhéj” marad? — Egyelőre és érthetően! Előbb az iskola háza táját kell rendbe hozni. Bár nyáron sze­retnénk körbevakolni az épüle­tet. Legalább a vályogtéglák ne hulljanak ki tovább! . . . Mindenki tudja: Békés­szentandráson hagyományai vannak a szőnyegkészítésnek. Termékeiket ismerik az or­szágban, a világban. Méltó versenytársai szépségben, minőségben a nagy múltú közel-keleti gyártóknak. Csakhogy ez nem minden. Ma már az árakat sem hagy­hatjuk figyelmen kívül. A szentandrási szőnyeg ezekhez képest meglehetősen drága, így az utóbbi időben lany­hult a hazai és a külföldi kereslet. Mit lehet tenni ilyen kö­rülmények között? Cuczi Er­nő, a Békésszentandrási Sző­nyegszövő Háziipari Szövet­kezet elnöke szerint az új gazdasági szabályozók sem kedveztek a kézimunka-igé­nyes szőnyegek előállításá­nak. Az alacsony kereset mi­att a lányok-asszonyok nagy része más munka után né­zett. Ezért át kellett térni a gépesítésre. Először hat szövőgépet vásároltak, je­lenleg 78 ilyen masina dol­gozik az új üzemcsarnokok­ban. Nőtt a termelékenység, a nyereség, öt év alatt meg­háromszorozták a termelést. Ennek hatására a VI. ötéves tervben a Hagyományos sző­nyeggyártás is 6-7 százalék­kal emelkedik. A kevés saját fejlesztési alap arra inspirálta a szö­vetkezetét, hogy üzleti part­ner után nézzen. Létre is jött immár nyolc éve az együttműködés a Lenfonó és Szövőipari Vállalattal. A szerződés értelmében nyers­szövetet gyártanak, a buda­pestiek pedig kikészítéssel foglalkoznak. Az áru nagy része tőkés és szocialista or­szágokban talál gazdára. A 70 dolgozót foglalkoztató üzem az elmúlt évben 60, az idén 90 millió forint termelé­si értéket állított, illetve ál­lít elő. Természetesen a szőnyeg- gyártásról sem mondanak le. Ápolják a hagyományokat. Az idén 20 százalékkal több kézi csomózású szőnyeget ké­szítenek, mint tavaly. Ipar­művészek bevonásával azon törik a fejüket: hogyan le­hetne olyan egyedi, különle­ges termékekkel meglepni a kereskedőket, amely jó pia­cot jelentene a nyugati or­szágokban is. ...és akkor a háztáji! A község kevésbé látvá­nyos, de mindenképpen nagy hasznot hozó nevezetességei közé tartozik az, amit úgy szoktak fogalmazni: kima­gasló színvonalú a háztáji állattartás, példamutató an­nak szövetkezeti támogatá­sa. A nagyközség két termelő­szövetkezete — a Zalka és a Tessedik — valóban erejéhez mérten mindent megtesz azért, hogy a „második gaz­daság” jó irányban, ered­ményesen fejlődjék. Az el­múlt évben több, mint hat­ezer hízott sertést adtak le a szentandrásiak értékesí­tésre. Ebből közel négyezer a Zalka Termelőszövetke­zet „körzetében” hízott. Oláh Géza főagronómus és Pákái Emil főágazat-vezető érthetően természetesének veszi az állattartási kedvet. — Segítjük is fenntartani, fokozni, ahogyan erőnkből telik. Évente kétszer lehet takarmányt — búzát, kuko­ricát, árpát, koncentrátu- mot — tápot, terményt vá­sárolni a szövetkezettől, s azt kedvező feltételek mellett kifizetni. A takarmány azon­ban mard: a tárolást a szö­vetkezet vállalja. Bejelentés alapján a termelő igényei szerint — akár kétnaponként — szállítjuk el a házakhoz a kért mennyiséget, fajtát. Természetesen nemcsak a szövetkezet tagjai része­sülnek ebben a sok köny- nyebbséget nyújtó lehető­ségben. A tagoknak két­száz négyszögöl kaszálót is biztosít, elsősorban az apró­jószágok zöldtakarmánnyal való ellátására. A fejlődés azonban nem áll meg. Éppen a háztáji se­gítése érdekében a két szö­vetkezet félezer vagonos be­fogadóképességű terménytá­rolót épít, amely — a ter­vek szerint — az új ter­mést már fogadni tudja. Jó ütemben halad az 500 vagonos terménytároló vázszerke­zetének szerelése

Next

/
Thumbnails
Contents