Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-23 / 19. szám

NÉPÚJSÁG 1983. január 23-, vasárnap II felvilágosodás századának szép öröksége Földvédelem * •, —I :—1.^.2'.:jí^.1—^.v.- ............*.— Kétszáz éve született Stendhal A francia Stendhal tartós népszerűsége alighanem egyedülálló a világirodalom­ban. Jóval halála után, csak 1880 körül fedezték fel a naturalisták, Zola, Taine, többen közülük példaképük­nek is tekintették. S azóta — száz éve — csaknem va­lamennyi jelentős nyelvre lefordították, világszerte ol­vassák, ismerik műveit — a XIX. századi író napjaink­ban is egyfolytában divatos. Magyarországon szintén a legkeresettebb epikusok egyi­ke. 35 év alatt 1 443 570 pél­dányban jelentek meg mun­kái, csak a Vörös és fekete 526 ezer példányban. 17 ki­adásban. Bár irodalmi szalo­nokban gyakran megfordult, életében alig akadt értő ol­vasója, sikere; szinte isme­retlenül halt meg 1842-ben. Pedig becsvágyó volt, töreke­dett a sikerre, az elismerés­re. Ugyanakkor bölcsen be­látta, hogy mondandója megelőzi korát, s hitt abban, hogy későbbi idők emberei megértik nézeteit. Stendhal irodalmi nagyságát amíg élt, csak barátja, Mérimée, Bal­zac, meg Goethe ismerték fel. Stendhal álnév, egy né­met kisvárost így hívnak ma is az NDK területén. Mag­deburg közelében. Eredeti nevén, Henri Beyle Gre- noble-ban született 1783. ja­nuár 23-án — ma kétszáz éve — gazdag, királypárti családban. Olyan családban, ahol már gyermekkorában sem érezte jól magát, csak édesanyját szerette igazán, őt is korán, hétévesen elve­szítette. Hamar lett szenve­délyes lázadó minden lojális, katolikus megnyilvánulás el­len. A jakobinusokkal szim­patizált, s ehhez az állás­pontjához haláláig követke­zetesen hű is maradt. Magát materialistának, racionalis­tának vallotta. Napóleon katonájaként be­járta Olaszországot, Német­országot, megfordult Auszt­riában. Hazánkhoz legköze­lebb Triesztben volt, ahon­nan a bécsi reakció kitessé­kelte a jakobinus konzult. Mivel gazdasági tisztként vett részt a háborúban, a győztes olasz hadjáratban, a milánói bevonulásban, az igazi véres harcok kellős közepéig sosem jutott el. Ta­lán ezért is fordult Napóle­on bukása után az irodalom­hoz. Először fordítással, úti­rajzokkal. esszékkel próbált maradandót alkotni, dicső­séget szerzni. Többnyire Pá­rizsban és Milánóban élt: kedvenc városa az utóbbi volt mindig. Sírjára azt a feliratot vésték olaszul, amit maga fogalmazott e célra: „Visse, serisse, amo.” Azaz: éltem, írtam, szerettem. Ügy tűnik, a sírfeliratban művészi és emberi arc poe­ticáját foglalta össze. Stendhal nagyra becsülte a szenvedélyeket, de sosem he­lyezte azokat az életszerűség, az értelem, a megfontolt cselekvés fölé. Ideálja a tel­jes ember volt, aki érzelme­it bölcsen tudja értelmének alárendelni, s ezzel harmo­nikus egyéniséget valósít meg önmagában. A Vörös és fekete Julien Sorelja okos, érzékeny. Ta­lán visszataszítóan képmu­tató, törtető, karrierista a felületes, vagy csak figyel­metlen olvasó szemében. Tu­lajdonképpen csak azért Wotan és népe Képes kiadvány jelenik meg januárban, Richard Wagner halálának 100. év­fordulója alkalmából —Wo­tan és népe címmel. Szerzője Erdősi-Imre Má­ria, a Magyar Rádióban el­hangzott, a fővárosi, megyei lapokban — közöttük a Bé­kés megyei Népújságban —, hetilapokban, képes folyóira­tokban, üzemi sajtóban meg­jelent cikkeinek válogatását adja közre, egy évszázadot felölelő képanyaggal illuszt­rálva. A Wagner életét publikáló kiadványban, életműve tük­rében próbálja . bizonyítani, hogy nem is olyan görön­gyös, tövises az az út, amely a nehéznek tartott komoly zene világába vezet. „A földgolyó e zenébe bur­kolózik esténként” — írta Thomas Mann 1933-ban Wagner muzsikájáról. „Fér­jem zenéjét a magyarok ér­tették meg először” — mon­dotta Cosima Liszt, Richard Wagner felesége 1870-ben. „Ott leszek veletek, nélkü­lem nem megy” — üzente Wagner, halála előtt a jövő századnak. Az új képes kiadvány nemzetközi áttekintést ad Wagner műveinek napjaink­ban történő színpadra állítá­sáról, értelmezéséről, bemu­tatja a külföldi és a magyar Wagner-interpretátorokat, felidézi a hazai operakultúra eseményeit. A szerző tolmá­csolásában a művészeti élet ismert személyiségei valla­nak a komoly zene értékei­ről, szépségeiről. A Wotan és népe kapható majd a könyvesboltokban és az újságárusoknál. n Honismeret 6. számából Jó hír mindazoknak, akik gyűjtik, ápolják nemzeti ha­gyományainkat. Megjelent a Honismeret cí­mű folyóirat legújabb szá­ma! Érdekességek: Az igazi Bo­gár Imre betyárról az új ku­tatások alapján; Tudósítás Somogyi Imréről, a biciklis apostolról, aki a 30-as évek­ben felhagyva szobrászmű­vészeti kísérleteivel, biciklin indult el tanyáról tanyára mint néptanító; Fejezetek egy magyarországi görög fa­lu történetéből, Beloiannisz (Iváncsa); Tudósítás a Bács- Kiskun megyei földrajzi ne­vek gyűjtéséről, módszertani segítség a tanyanevek gyűj­téséhez. Ha már ismeri a Honisme­retet, maradjon jó barátja! Ha még nem ismerné: új ba­rátra lel benne. Egyébként a folyóirat legutóbbi száma több Békés megyei vonatko­zású írást is tartalmaz. ilyen, hogy igazi lényét meg­őrizhesse. A Pármai kolostor Fabrizio dél Dongójában fék­telen gyűlölet és határtalan szerelem csap össze. Mind­két főhős, valamint a befe­jezetlen Vörös és fehér Lu- cien Leuwenje, valamennyi­en becsvágyó, célratörő em­berek, ha úgy teszik, kar­rieristák. Kitágul előttük a tér, fölcsillan a lehetőség, hogy bizonyíthassák önma­gukat. Érvényesülési és bol­dogságvágyuk egész lényüket betölti. ■ Stendhal hőseit saját éle­téből meríti, jellemei sok ha­sonlóságot mutatnak írójuk­kal. S mert Stendhal sze­rint minden embernek köte­lessége saját boldogságát ki­vívni, elítélt mindenfajta közönyt, közömbösséget; tisztelte az erényt, a kitar­tást. Elítélte az érzelgősséget — legalább annyira, ameny- nyire a tartalmas szenvedé­lyeket tisztelte —, mivel az szerinte elöbb-utóbb melan­kóliát. kétséget, tehetetlensé­get szül. Embereszménye erős egyéniség volt, vállal­kozó kedvű, ma úgy mon­danánk: rámenős, de olyan ember, aki az úton mindvé­gig önmagához hű, erköl­csös marad. Eszerint alkot­ta meg figuráit, szeretettel, együttérzéssel. Így sikerült bonyolult belső konfliktu­saikat, szerelmüket, büszke­ségüket. hatalomvágyukat meggyőzően elénk tárni. Illés Endre szerint Sten­dhal „a felvilágosodás szá­zadának szép öröksége”. Szá­momra az értelmes szenve­dély rabja és hirdetője. Aki­nek mondandója ma is mo­dern, a huszadik századi írók üzeneteivel vetekszik. Nem csoda, hogy a vallásos, szánom-bánom irodalomhoz, cikornyás, dagályos stílus­hoz szokott olvasók, a XIX. századi kortársak kihívóan antiklerikálisnak, megdöb­bentően egyszerűnek talál­ták. A boldogság hajszolása pedig végképp nem impo­nált nekik. Niedzielsky Katalin Politikai könyvek sikere az üveggyárban Sok éves hagyomány már az Orosházi Üveggyárban, hogy minden esztendő elején kis ünnepségen értékelik a politikai könyvterjesztést. Szerdán délután Tarján Jó­zsef, a nagyüzem pártbizott­ságának titkára beszélt a terjesztési felelősök előtt. Tájékoztatójának első részé­ben a gyár elmúlt évi gaz­dasági eredményeit elemezte, majd a politikai könyvek — a Kossuth Könyvkiadó által megjelentetett folyóiratok, kötetek, kiadványok — ter­jesztési sikeréről adott szá­mot. Az elmúlt esztendőben 240 ezer forint értékű köny­vet vásároltak a dolgozók. Az egy üveggyári dolgozóra tehát több mint nyolcvan fo­rintos átlag jut, ami két és félszer nagyobb a megyei átlagnál. 1981-hez viszonyít­va 40 ezer forinttal nőtt a Kossuth-könyvekre költött összeg. A titkár arról is beszá­molt, hogy újabb 35 előfize­tője lett a Pártélet című fo­lyóiratnak. Az ünnepség vé­gén elismeréseket, jutalma­kat nyújtott át a legjobban tevékenykedő terjesztőknek, aktivistáknak. M egyénk egyik jól gaz­dálkodó termelőszö­vetkezetének elnöke mondotta: „Nálunk sok ter­mőterület- esett ki azáltal, hogy hosszú ideig a táblá­kon végeztük a műtrágya és a növényvédő szer keveré­sét, gépbe töltését. Látva mindezt, úgy határoztunk, hogy központi agrokémiai ke­verőtelepet alakítunk ki szö­vetkezetünkben.” Tudták, mindez pénzbe kerül, de hosszú távon megtérül a be­ruházás. Mondhatnék, a jó példa ragadós. De vajon, hány mezőgazdasági nagy­üzemünk követte a figyelem­re méltó vállalkozást? Békés megyev területének 73,4 százaléka a szántó. Ez az ahány magasabb, mint az országos átlag. Az elmúlt 15 év során ebbe a művelési ágba tartozó terület több mint 20 ezer hektárral csök­kent. Vitathatatlan, a csök­kenés az élet, a fejlődés ve­lejárója. Nem mindegy azon­ban, hogy hol és miért fogy a termőföld. Békés megye mezőgazdasága jól helytállt — a nehezedő feltételek kö­zepette is — az elmúlt évben, állapították meg a minap a mezőgazdasági aktívaérte­kezleten. De az idén még több, jobb, s ami a döntő, gazdaságosan előállított, ex- portminöségű termékre van szükség. Éppen ezért nem lehet közömbös a számunk­ra, hogy itt, az ország élés­kamrájának nevezett Békés­ben ez a csökkenés meg­haladja az ésszerű mérté­ket. A megye vezetői érzik a súlyát mindennek, ezért is dolgoztak ki egy hosszabb távú programot a mezőgaz­dasági földterületek racio­nális hasznosítására és vé­delmére. Békésben az V. öt­éves tervidőszak során mint­egy 50 ezer hektáron való­sult meg a komplex melio­ráció, amelyhez jelentős ál­lami támogatást kaptak a nagyüzemek. Az eddigi ered­mények azt igazolják, hogy ez az eljárás segíti leghaté­konyabban a termőföld vé­delmét és hasznosítását. A jelen tervidőszakban várha­tóan további 50 ezer hektár területen végezhető el a melioráció. Ennek egy ré­szét a Körösök völgyében, míg a másikat a megye déli részén, a löszháti területeken valósítják meg. Napjaink­ban új feladat is jelentkezik. Mégpedig a már meliorált területek karbantartása, amelyhez megfelelő üzemi hátteret — szervezeti és technikai feltételt — kell biztosítani. A meliorációval párhu­zamosan haladnak a rekultivációs mun­kák is. Ez a szakmai körök­ben egyre inkább gyakorivá váló kifejezés az emberi be­avatkozások miatt elpusz­tult természeti környezet tu­datos helyreállítását jelenti. A gyakorlat azt igazolja, hogy a melioráció során a különböző utak. csatornák és létesítmények építésére fordított földterülethez ha­sonló nagyságrendű, esetleg kissé nagyobb területeket tesznek termővé az üzemek. A rekultivációt — amelyhez állami támogatás is adható — önmagában is végzik a gazdaságok. Az elmúlt négy évben megyénkben mintegy 500 hektár termőföldet adtak vissza a termelésnek ezzel az eljárással. A munkála­tokban élen jár a Szarvasi Állami Tangazdaság. Az utóbbi két esztendőben több mint 100 hektáron végezte el a rekultivációt. Az elmúlt néhány évben egyre több helyen jelentke­zik a műtrágyázás hatása­ként megyénkben is a tala­jok fokozatos savanyodása. Ezen a gondon szakszerű mésztrágyázással segíthetnek az üzemek. Békés megyében két cukorgyár — a sarkadi és a Mezőhegyesi Mezőgaz­dasági Kombinát cukorgyá­ra — működik. Az ott kelet­kezett mésziszap szakszerű felhasználásával csökkenteni lehet a talajok savanyodását. Jelentős tartalékot jelent a megyében található tanya, helyek művelésbe állítása. A legutóbbi felmérések szerint mintegy 770 ilyen elhagyott tanyahely van a megyében. Ezeknek a felszámolásával, ésszerű termelésbe vonásával csaknem 200 hektár termő- terület nyerhető. Ehhez a feladathoz állami támogatást is kaphatnak a nagyüzemek. Az elmúlt időszakban több. a földvédelmet szolgáló ren­delkezés látott napvilágot. Jelentősen emelkedett a föld- használati díj összege is. Mindez arra ösztönözte a beruházókat, hogy ne pénz­ben térítsenek. Ehelyett az általuk felhasznált földterü­let mértékéig az eddig még ' kihasználatlanul álló földe­ket tegyék termővé. Jó pél­dáját lathatjuk ennek Tarho- son. Az 1980-as árvizet kö­vetően új védtöltés építésé­hez kezdtek. A gátrendszer létesítéséhez szükséges föld­területért az új rendelkezés szerint csaknem 3 millió fo­rint térítési díjat kellett vol­na fizetniük. A helyi tanács azonban a felhasznált föld mértékének megfelelően ed­dig mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területen szántót hozott létre, teljesítve ezzel az előírásokat. S zólnunk kell még a MÉM közelmúltban napvilágot látott új rendelkezéséről. Ennek ér­telmében ez év január else­jétől valamennyi mezőgazda- sági nagyüzemben szakkép­zett üzemi földnyilvántartót kell beállítani. Ezek a rende­letek azt fejezik ki, hogy hazánkban a termőföld tu­lajdonformájától függetlenül nemzeti kincs. Védeni, óvni kell! Verasztó Lajos Termékváltás Battonyán Hosszú ideig a különféle nyílászárók készítése jelen­tette a fő bevételi forrást a Battonyai Asztalosipari Szö­vetkezetben. Emellett kisebb mennyiségben olcsó, festett konyhabútorokat is gyártot­tak, és úgy tűnt, ez a két termék biztosítja a megélhe­tést. Először a konyhabútorral volt baj, rohamosan csök­kent a kereslet, az utolsó né­hány darabon "több mint egy év alatt tudtak csak túladni. Ezután 1981-ben a nyílászá­rók forgalma is visszaesett. Míg régebben sorba álltak a vevők az ajtókért, ablako­kért, 1981-ben szinte semmit sem lehetett eladni. Ekkor határozták el Battonyán, hogy véget vetnek az egyol­dalú profilnak és valami másba kezdenek. Több lehetséges partnernél jártak megrendelésért, végül a TANÉRT-tel kötöttek szer­ződést iskolabútorok gyártá­sára. Fortuna István, a szö­vetkezet elnöke elmondta, hogy azért választották ezt a termékcsoportot, mert nem túlságosan bonyolult, megle­vő gépeik jórészt használha­tók, és hosszú távon biztosan lesz piaca ezeknek a tanuló- asztaloknak. Elősegítette a döntést, hogy a nyílászárógyártás már nem volt gazdaságos a szö­vetkezetnek. Nem tudtak elég gyorsan és termeléke­nyen dolgozni ahhoz, hogy jól meglegyenek csak ebből az egy termékből. így el­határozták, hogy a nyílászá­rógyártást visszafejlesztik, helyette inkább a bútorgyár­tást választják. Ehhez uni­verzális gépeket, ragasztópré­seket vásárolnak a közeljö­vőben, így termelékenyebben végezhetik majd a munkát. Erre a termelékenységja­vulásra szükség is van, mert a Battonyai Asztalosipari Szövetkezet bérszínvonala a legalacsonyabb a megyében az ipari szövetkezetek kö­zött. Mindössze 34 ezer 821 forint volt a múlt évi átlag, és ennyi pénzért a jó szak­emberek nem maradnak a szövetkezetben. Ahhoz vi­szont. hogy bért növelhesse­nek, komolyan kell nőnie az eredménynek, mert csak így lehet pénzhez jutni. No, és még azzal, hogy „beszállnak” a tőkés exportba. Természe­tesen egyelőre nem önálló exportot akarnak, ehhez hiá­nyoznak a feltételek, de szí­vesen kooperálnának a me­gyei bútorgyárral. Jelenleg is több szövetkezettel áll kapcsolatban a vezetőség, rö­videsen döntenek arról, hogy kikkel kötnek szerződést. Addig is úgy kívánják többletkeresethez juttatni a tagjaikat, hogy két-három szakcsoportot szerveznek. Ezekben a szakcsoportokban többletmunkát vállalhatná­nak és többletbért is kaphat­nának a szövetkezet tagjai. Szükség is lenne a szakcso­portokra, mert az alacsony bérszínvonal miatt egyre fogy a szövetkezet létszáma, az idei évben várhatóan csak 140-en lesznek. Ügy tűnik, a nehezén már túljutottak a battonyai asz­talosok. Sikerült megtalálni azt a terméket, mellyel hosz- szú távon megélhetnek. Most már a termelés korszerűsíté­sén, a hatékonyság fokozásán van a hangsúly, hogy kor­szerűségben, bérszínvonalban felzárkózhassanak a megyei szövetkezeti átlaghoz. L. L. Nyílászárók helyett iskolabútorok készülnek a Battonyai Asztalosipari Szövetkezetben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents