Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-23 / 19. szám
NÉPÚJSÁG 1983. január 23., vasárnap o Szabó Iván Munkácsy-díjas kiváló művész kiállítása nyílt meg a Vígadó Galériában. A művész szobrai, kisplasztikái, érmei és domborművei a legutóbbi néhány esztendőben készültek. Valamennyi anyaga bronz, s a művek gyakran vallanak a 70 éves mester örök szerelméről, a táncról, amely egész életútját végigkísérte. A kép címe: Kútnál (Fotó: MTI — Molnár Edit felvétele — KS) Pályázat belföldi tudományos ösztöndíjakra A Tudományos Minősítő Bizottság pályázati felhívást adott ki az 1983. évi belföldi tudományos Jovábbképzési ösztöndíjakra. Most a tudományos továbbképzés belföldi ösztöndíjas és levelező formájára lehet pályázni. A képzési idő három év, az ösztöndíj- havi 4000 forint. Pályázhatnak 35 évnél fiatalabb, egyetemi végzettségű, már alkalmazásban levő vagy pályakezdő szakemberek. A már alkalmazásban álló pályázóknak eddigi munkájuk idején elért kezdeti tudományos teljesítményeikkel; a pályakezdőknek a szakmai tanulmányi eredményeikkel, tudományos diákköri teljesítményeikkel kell igazolniuk a kutatómunka iránti készségüket. Pályázati feltétel valamely idegen nyelvből a középfokú nyelvvizsga, illetve ilyen szintű nyelvtudásról bizonyságtétel a felvételi során. A pályázatokat 1983. február 28-ig kell beadni annál a kutatóhelynél, ahoi az érintettek magukat továbbképezni szándékoznak. A pályázók április—május folyamán felvételi vizsgát tesznek, eredményéről június 30- ig kapnak értesítést. A pályázat részletes feltételeit és az egyéb tudnivalókat a pályázati felhívás és mellékletei tartalmazzák. Ezek beszerezhetők a kuta-. tóhelyeken, és a tudományos minősítő bizottság titkárságán. Nyugat-európai turnéra utazott a szegedi opera Szombaton kéthetes nyugat-európai vendégszereplésre utazott a Szegedi Nemzeti Színház csaknem száztagú együttese. Ausztriában kétszer, az NSZK-ban tízszer és Hollandiában egyszer mutatják be Rossini: A sevillai borbély című vígoperáját. A szegedi operisták két szereposztásban tanulták be a művet, s így szinte naponta váltva egymást viszik színre az operát. A szegedi szimfonikusokat Pál Tamás, illetve Molnár László dirigálja. Az olasz nyelvű előadásokon többek között Sebastian Gonzales, Réti Csaba, Kenesey Gábor, Kuncz László, Vá- mossy Éva, Varsányi Mária, Póka- Balázs, Egri László, Gregor József, Szakály Péter, Lengyel Ildikó és Gortva Irén lép színpadra. Csikós Attila olyan díszleteket tervezett a külföldi turnéra, amely a különféle színpadok méreteihez igazítható, szűkíthető vagy bővíthető. A jelmezeket Huros Annamária tervezte. Az opera rendezője Horváth Zoltán. Pézsmavadászat a Fertő tavon A Fertő tavi halászoknak, nádaratóknak, vízi embereknek jól jövedelmező téli mellékfoglalkozása a most kezdődött pézsmavadászat. Eay-egy szépen fejlett pézsmapocok prémjéért 100 forint körüli összeget fizetnek. Az állatok a nádasok és nádszigetek közelében építik ki téli szálláshelyüket. Valóságos kis várakat alakítanak ki a víz alatt. Ezeket a helyeket jól ismerik a vadászok, s közelükben helyezik el varsáikat. Európában a Fertőnél élnek a legnagyobb tömegben ezek a szapora prémes állatok, s eredményes vadászati idényben több ezret is elejtenek belőlük. Vadászatuk egészen a tél végéig, a tavasz elejéig tart, csak olyankor szakítják félbe. amikor a tó befagy. Valamikor a Fertő tóba torkolló patakok mentén, a Hanságban, a Rábánál és Szigetközben is gyakori volt a pézsmapocok, napjainkban azonban már csak a Fertőn ejtik el nagyobb mennyiségben. Január 14-én, pénteken tartották az MSZBT által meghirdetett „Távoli városok, közeli barátok” című vetélkedő megyei döntőjét a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet klubjában. A másfél órán át tartó versenyt Rózsa B. György, a rádió riportere vezette, és háromfős zsűri bírálta a válaszok helyességét, a feladatok megoldását. A vetélkedőn nyolc csapat közül végül a Békéscsabai Konzervgyár szerezte meg az első helyet, jogot nyerve ezzel a területi döntőn való részvételre. A képen a győztes csapat Fotó: Kiszely János Video-oktatás az iskolában Pedagógusok panaszolják, hogy az Iskolatelevízió kiváló adásait alig-tudják az oktatásban felhasználni, mert az órarendet szinte lehetetlen ahhoz igazítani. A megoldást csupán az jelenthetné, ha az iskolák képmagnón rögzíthetnék az adásokat, s majd azokat a megfelelő időben vetíthetnék a tanulóknak. Ám aligha kerülhet a jelenlegi viszonyok között a szórakoztató elektronika e remek terméke az iskolák birtokába, hiszen gyakorlatilag nem kapható. Egyedül a Bizományi Áruház Vállalat egyes üzletei árusítanak képmagnót, méghozzá irreálisan magas, 120—150 ezer forintos áron. S így is csupán elvétve, alkalmanként. A bizományi üzletekbe ugyanis azok a képmagnók kerülnek, amelyeket magánszemélyek hoznak be külföldről. Sőt, azoknak is csak egy része; a vámkezelést megkerülő készülékek, és az el vámoltak közül is jó néhány a szabad piacon cserél gazdát. A kereslet jóval meghaladja a kínálatot: ez veri fel az árakat. Képmagnót ugyanis nemcsak az iskolákban, hanem tudományos intézetekben, művelődési házakban is kiválóan lehetne hasznosítani, hiszen az nem csupán a televíziós adások rögzítésére alkalmas. Képmagnón meg lehet örökíteni, illetve le lehet vetíteni bármilyen, megfelelő módon készült filmet, akár amatőr alkotást is. Az Ofotért a közelmúltban videoszalont nyitott Budapesten, ahol széles választékban mutatja be a külföldi videokészülékeket. Közben pedig tárgyalásokat folytat hazai és külföldi gyárakkal — az Orionnal, a Videotonnal, illetve a Foto Quellével és másokkal — annak érdekében, hogy képmagnók kerülhessenek forgalomba az Ofotért-üzletekben. Termelési kooperációkról, kereskedelmi egyezményekről , folynak a tárgyalások; az már bizonyosnak látszik, hogy az idén tavasszal az Ofotért néhány üzletében megkezdik a képmagnók árusítását. Ha terveik valóra válnak, akkor letörik a feketepiacot, az árakat 40—50 százalékkal mérséklik. A képmagnók árusítása mellett a használatához szükséges szolgáltatásokat is kiterjesztikv Ilyen például a kazettákon levő műsorok átmásolása üres kazettákra; erre jelenleg csak magánszemélyek vállalkoznak, hozzávetőlegesen 1200 forintért. Akkor, amikor például nürnbergi áruházak a náluk vásárolt videokazettákra díjmentesen másolják át a vevő által kért műsort. Az Ofotért terveiben szerepel, hogy a képmagnó mellett a hozzá használható felvevőt, illetve kazettákat is árusít majd. A tavasszal forgalomba kerülő képmagnó — amelyet egyelőre az Ofotért importál — körülbelül 70 0QÓ forintba kerül. Ha a magyar gyárak is bekapcsolódnak a gyártásba, akkor az árak csökkenhetnek, és a képmagnó a művelődési házak, a nagyobb iskolák mindennapos használati eszközévé válik, egyaránt szolgálva az oktatást, a művelődést és a szórakozást. Gál Zsuzsa Tizenkétmillió szölüoltvány A mátraalji történelmi borvidéken megkezdték a szőlős vidékek jellegzetes nagy téli munkáját, a szőlőoltványok készítését. A tervek szerint csak a termelő- szövetkezetekben mintegy 12 millió vadalanyt párosítanak az idén nemes vesszővel. A legtöbb oltvány a nagyrédei Szőlőskert, az aba- sári Rákóczi, valamint a markazi Mátra völgye Tsz- ben készül. A mátraalji oltványok eljutnak az ország minden tájára, körülbelül 50 százalékukat pedig külföldön értékesítik. A termelők tapasztalatai szerint a későn érő szőlőket hazánkban az utóbbi években gyakran súlyosan károsította a szélsőséges időjárás. Éppen ezért most már mindenütt a nagyüzemi művelésre is alkalmas korai és középérésű fehér borszőlőfajták telepítését szorgalmazzák. Az oltványkészítők szem előtt tartják azt is, hogy egyre keresettebb külföldön is az egri történelmi borvidék híressége a bikavér, ezért mind nagyobb táblákon telepítenek kékszőlő fajtákat, s ehhez az idén nagy mennyiségű oltványt készítenek. Ugyanígy az étkezési és borászati célra egyaránt alkalmas saszlából, amely az utóbbi években külföldön is erős érdeklődést keltett. Az Ofotért videoszalonjában (Hauer Lajos felvétele - KS) Egy tudással butábban szinkronmotor lényege tehát nem más, mint... — magyarázza a műszaki kérdésekben otthonos barátom, és én lelkiismeretesen hallgatom. ..'I dolgok vannak földön és egen. ..” — mormolhatnám közben Hamlet-et, ha nem lenne erőltetett a citátum, mert bölcselmem azt legalábbis felfogni volt, és lesz is talán még jó ideig, hogy egy tudással ismét butább lettem. A szinkronmotor jóvoltából. Hogy mondta — ha mondta egyáltalán — Szophoklész? Valahogy így: Sok van mi csodálatos, de az embernél semmi sincs csodálatosabb. Minden bizonnyal igaza van, csakhogy akkor én nem vagyok ember. De csodálatos ember az semmiképpen sem. Ahogyan telnek az évek, és mind újabb és újabb tudásra teszek szert, úgy leszek egyre butább. Lehet, hogy széles e hazában, sőt széles e világon én vagyok csak az egyetlen olyan ember, aki a tudástól butul, de az is lehet, hogy csak én vagyok az egyetlen olyan, aki ezt be is vallja. Beláthatatlan távolságok, és ’TFnézhetetlen, sőt bemérhetetlen mélységek nyílnak meg előttem egyre-másra a tudomány újabb sikereinek hallatán, olvastán. Sőt, gyakran a tudomány mások számára minden bizonnyal közhelyszerűen egyszerű, ám nékem szájtátian csodálatra késztető már régen fel-, és kihasznált, alkalmazott, bevezetett, vagy éppen már el is dobott vívmányai hallatán is. Avagy láttán. Minél többet tudok arról, amiről eddig nem tudtam, minél szélesebbre feszegetem, vagy feszítik nékem az egzakt tudományok kapuit, annál jobban érzem butaságom. Meghőkölök és nekikeseredem: minek nékem mindig és egyre többről megtudni, hogy nem tudok róla, hogy nem értem, vagy ha értem, hát csak most értem meg, pedig már évtizede fölényes biztonsággal tudnom kellett volna a dolog lényegét? Itt van ez a szinkronmotor is. Nyugodtan ültem eladdig a kis presszóasztalnál, hörpölvén kedvenc italomat. Hanyag eleganciával fejtegettem a világpolitika szerintem várható jövőbeli fejlődését, ejtettem néhány szót, természetesen csak úgy mellékesen, beavatottan, otthonosan a színház, az irodalom aktuális kérdéseiről, s akkor valahogyan felvetődött a szinkronmotor fogalma — és én megint butább lettem egy tudással. Oda-, lett az iménti magabiztosságom, minden valós, vagy csinált fölényem, szembekerültem ismét és újra azzal a ténnyel, hogy félszéllemű vagyok. A világnak csak egyik szellemi felére készítettek fel annak idején, az úgynevezett humán műveltségre, amely mindig előkelő arisztokratizmussal utasította el az egzakt tudományokat. Az élet e spektrumába nem fért bele az „ibolyántúli” szellemi sugárzás. A latin auktorokon, a görög klasszikusokon, az angol drámaírókon túl és mellett még Stephenson és gőzgépe is legfeljebb egy vasárnapi magazin kuriózuma volt csupán. A művelt ember és a technikai, a műszaki tudományok között nem volt egyenlőségi jel. Hiába volt egy mérnök akár még oly sikeres feltaláló is, szakbarbár maradt, mert nem ismerte Miltont és az Elveszett paradicsomot — például. Ezzel a csodálatos — mert valóban csodálatos is — teherrel a hátamon ülök most itt szemben azzal az átkozott szinkronmotorral, amelynek értem én, hogyne érteném a működési elvét, a hasznosságát is, ám mégis ... Aki húszéves korában tanul meg úszni, annak soha nem lesz igazi vízbiztonsága. Állok a Ferihegyi repülőtéren, várok, vagy vendéget, vagy arra, hogy magam utazzak. Értem, tökéletesen értem, milyen fizikai törvények között és miatt emelkedik a magasba a több tonnás, szárnyas test. De megérteni, hát azt nem tudom. Annyi vicék, vacak kisebb, nagyobb rádió van körülöttem, hogy talán még ott is szól egy, ahol a király is maga kapcsolja ki, vagy be . . . Értem, hogyne érteném a rádióhullámok „törvényét”, azt azért tanultam, pótoltam is, amit egykor nem tanultam meg belőle, a dolog tehát teljesen világos. Ha megérteném, hogy az a bizonyos hullám miért pont az én elemes kis zsebrádiómat találta meg itt lenn a garázsban? Mert bár mindent értek, ezt meg nem értem. És miközben minél messzebbre és mélyebbre hatolok éveim múlásával egy eladdig számomra terra incog- nita-n, az egzakt tudományok és a tudományos praktikumok — elnézést e magam gyártotta fogaimért — világában, mind jobban érzem: mindent értek, de sajnos, keveset értek meg. S itt az igekötő szerepe nem holmi írói, vagy újságírói nyelvénckedés, hanem a belső azonosulás, az otthonosság, a teljes szellemi abszorpció gondja és problémája, léte és hiánya. Egyszerűbben: annak a kifejezése és kifejtése, hogy jómagam is szakbarbár vagyok. De legalábbis voltam. Félszellemű. Akinek óriási erőfeszítéseket jelent, hogy pótolja, ahol és ahogyan tudja, a világ és a szelleme szükségletének a másik felét. Hogy teljes szellemű, azazhogy értékű ember legyek. Arra a kis hátralevő időre még. A világot — sajnos — politikailag fel lehet osztani, földrajzilag is, a fent és lent földi fogalmai szerint is. Ám az emberi szellem, amely maga is része a világ egységének, az anyagi világ valóságának, nos az ember e léptéke és értéke szerint is a világ egy és oszthatatlan. Való igaz: senki sem lehet egyszerre mérnök és csillagász, _egyben képzőművész, drámaíró és zeneszerző is. Ráadásul, mind — együttvéve-téve ezt alkotó módon és magas szinten. A Leonardók, és a Hermán Ottók korszaka régen lejárt. De az univerzálisan fogékony, a szellemileg sokoldalúan felkészített emberek korszaka csak most jött el. Teljesen ostoba dolog szétválasztani, akár még kérdésfeltevés formájában is: humán műveltséget-e, vagy műszaki, technikai kultúrát? Műveltséget! Alapot ahhoz, hogy fogékony legyen az emberi szellem minden irányban, hogy módja és lehetősége nyíljék ezekből az „irányokból" kiválasztani a maga számára a megfelelőt. Vagy hogy éppen fordítva: ezek az „irányok” találjanak rá a megfelelő készségű és fogékonyságú elmére. Aki megtanult kellő időben úszni, az lehet jó vízilabdás, vagy gyenge időt elérő gyorsúszó, de vízbefúló semmiképpen sem. O szinkronmotor lényege tehát nem más, mint az, hogy... — magyarázza a barátom, és én megértőén bólintok. Mert eljutottam azért már odáig, hogy értem, mit nem értek. Gyurkó Géza
