Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
iLás Bombák a „szépség szigetén” Korzika Bombarobbanásokkal, merényletekkel kezdődött az új esztendő Korzikán. Napóleon császár szülőhelyéről az elmúlt esztendők során sűrűn érkeztek hasonló hírek: á „Szépség honának” nevezett szigeten csak az elmúlt évben 800 robantást hajtott végre a Korzikai Nemzeti Felszabadítási Front (FLNC) nevű szeparatista szervezet. A mostani terrorhullám azonban kissé még a szakértőket is meglepte. A Mitter- rand-kormány ugyanis tavaly — a szocialista választási igényeknek megfelelően — különleges státuszt biztosított Franciaország 95. megyéje számára. A decentralizációs programba illeszkedve első ízben tartottak tartományi gyűlési választásokat a szigeten, s ősszel az autonómiatörvény alapján összeült a széles körű önkormányzattal rendelkező regionális parlament. Ennek törvényhozó hatalma ugyan nincs, de létrehozásával mégis az élet számos területén (például a költségvetés, a beruházások, a környezet- védelem, a kultúra, a szállítás-közlekedés, a foglalkoztatottság terén) Ajacció kapta meg a közvetlen döntés jogát. Párizs tehát joggal reménykedhetett abban, hogy a megindult reformfolyamat csökkenti a régóta halmozódó feszültséget. Mert gond akad bőven a Földközi-tenger észak-nyugati részén fekvő, valóban festői szépségű kis szigeten. A gazdaság fejletlensége ösztönzi a kivándorlást, ipar alig akad, az életszínvonal pedig messze elmarad az anyaországétól. Az áruk többségét kívülről hozzák be, magas a munkanélküliek aránya, s az elmúlt években fellendült turizmus sem a negyedmilliós őslakosság gazdagodását hozta. Évszázadokon keresztül a klánok, falusi érdekszövetségek uralma nyomta rá bélyegét a politikai életre. Mindehhez járult a korzikai nemzeti mozgalmak megerősödése a hatvanas évektől kezdve. A szeparatista törekvés tucatnyi kisebb-nagyobb pártot, csoportot szült, amelyek közül jó néhány az erőszakos ellenállás útját választotta. A hetvenes években tevékenységük már Franciaországra is átterjedt, nem ritkán kiváltva az elkerülhetetlen ellenterrort. Az egyik januári robbantás színhelye: lerombolt szállodai szoba a sziget fővárosában ♦ OLASZORSZÁG ogliario^ u például a F.R.A.N.C.I.A. elnevezésű szélsőjobboldali magánszervezet akcióit. A tavalyi választások/ idejére a merényleteket felfüggesztették. Ám — amint ősztől kezdve a robbanások újabb hulláma már jelezte — a tűzszünet csak átmenetinek bizonyult. A voksolás nem teremtett tiszta képet, hiszen sem a jobb-, sem a baloldal nem szerzett egyértelmű többséget. Az urnáknál visszaszorult szepara- tisták pedig, úgy tűnik, a nyugtalanság fokozásával akarják jelezni: Korzika elszakadásának, önálló létének irrealitása ellenére továbbra sem tesznek le terveikről. Érthető hát, ha Párizsban világosan érzékelik a veszélyt. A januári merényletsorozat után a minisztertanács elhatározta az FLNC feloszlatását, s köztársasági biztost neveztek ki a rendőri akciók összehangolására. A szeparatizmust csak egy elenyésző kisebbség támogatja — mutatott rá Mitterrand elnök, hozzátéve, hogy a kormány, ha kell, jyélyes fellépéssel biztosítani fogja a törvényes rendet. A tét nem kicsi: a korzikai fejleményeket ugyanis a francia ellenzék felhasználhatja az egész decentralizációs reformirányvonal elleni támadásra. (szegő) Az FLNC csuklyás fegyvereseinek egyik „sajtótájél^pztatója" Ajaccióban (Fotó: AP — MTI — KS) Hz MX sürgősen „szállást” keres ________________________1983. január 22., szombat hogy közeledik március 1.. mind lázasabb vizsgálódás folyik a Pentagon és a Fehér Ház berkeiben: hogyan és hová telepítsék az MX rakétát. A telepítés módja mind a rakéta sebezhetőségét, mind találati pontosságát befolyásolja. A helyhez kötött indítóállás nagyobb sebezhetőség mellett nagyobb találati pontosságot biztosít, míg a helyváltoztató telepítési mód mellett csökken ugyan a sebezhetőség. de a találati pontosság is. A négylépcsős, interkontinentális, ballisztikus rakéta telepítési gondjaival már a negyedik amerikai elnök foglalkozik. Ronald Reagan szerette volna már 1982 végén megszavazva látni az első öt MX rakéta elkészítésére és telepítésére szükséges közel egymilliárd dollárt, valamint a további kutatásifejlesztési kiadások egy 2,5 milliárd dolláros tételét. A kongresszus, amely a katonai-ipari komplexum és a közvélemény között „őrlődik” T- előbbi az 1986-os rendszerbe állítás, utóbbi a „befagyasztás” híve — az MX-probléma Achilles-sar- kát jelentő telepítési kérdésbe akaszkodott bele. A program értelmetlensége így a telepítés módjának hadászati, technikai érvekkel való elvetésében fogalmazódott meg: ezért kell a legutóbb javasolt „kompakt telepítési mód” helyett újat találniuk a Pentagon stratégáinak. Kezdetben a 90 tonnás, tíz — külön-külön célok ellen felhasználható, egyenként maximum 600 kilotonnás — robbanótöltettel ellátott rakétaóriásokból 200-at szándékoztak rendelni. Egy-egy — összesen tehát hatmillió tonna hagyományos robbanóanyag hatóerejét hordozó — MX pusztítóképessége a tíz célponton együttesen háromszáz hirosimai bomba robbanóerejének felel meg, kétszáz rakétáé pedig kétezer célponton hatvanezer hirosimai robbanás erejével ér fel. Persze a tényleges felhasználhatósághoz előbb biztos, sebezhetetlen „otthont” kell biztosítani számukra. Hol és hogyan? — erről folyik a vita. Egy időben szóba került — és most is szóba kerülhet — a tengerre telepítés. Diesel-elektromos „mini-tengeralattjárók” az amerikai partok előtt 1500— 2000 kilométer távolságban cirkálnának, fedélzetükön a négy MX-rakétát magukban foglaló tartályokkal, és akár merülésből indíthatnák az interkontinentális rakétákat. Minthogy a lemerült tengeralattjárók közismert távközlési nehézségekkel küzdenek, a Pentagon azzal a gondolattal is kacérkodott, hogy olyan, közönséges kereskedelmi hajókra rakja az MX-eket, amelyek a hagyományos, nagyforgalmú tengeri útvonalakat járják, és legyen a szovjet műholdak gondja megtalálni 130 millió négyzetkilométeren, sok tízezer hajó között az MX „sétahajókat”. A legfantasztikusabb képet a 4600 indítósiló között vándorló 200 MX-ről rajzolta a világsajtó, hatalmas alagútrendszerekről vagy szuperszéles pályákról, amelyeken 400 tonnás járgányok mozgatnák a 21 méter hosz- szú rakétákat. Itt már az egyes államok hatóságait, a „mozgó békeharcosokat”, a „rakétaeltérítőket”, és a terroristákat is a program ellenfelei közé kellett számítani. Azután következett a Rea- gan-féle „kompakt telepítés” egy 22x3 kilométeres, téglalap alakú területen, amelyen már csak 100 rakéta kapna „összkomfortos lakást”, egymáshoz szinte társbérlői közelségben, azzal az amerikai forgató- könyvvel, hogy az első támadó szovjet rakéta robbanásának mellékhatásai ártalmatlanná tennék a többi támadó szovjet rakétát, s az MX-ek többsége indítható lenne a szovjet célpontok ellen. Ez az úgynevezett test- vérgyilkos-effektus azonban a kongresszusi tagok számára nem tűnt eléggé meggyőzőnek, ezért Reagantól új telepítési javaslatot kértek, még mielőtt a kilátásba helyezett milliárdok felhasználhatók lennének. O „hontalan” MX- nek egyszerűen nincs ésszerű, és minden szempontból támadhatatlan telepítési módja: a fegyverkezési verseny erőltetése nem a biztonságot növeli, hanem a bizonytalanságot. Ha — mint ezt Moszkvából bejelentették — ellensúlyozására szovjet részről megteszik a kényszerű lépéseket, a program egésze kérdésessé válható. Tudományos magazin fl sugárzó fűtés előnyei A szakértők kétféle, sugárzó és konvekciós (valamely közvetítő által ható) fűtést ismernek. A sugárzó fűtés a levegőt nem melegíti, csak a sugárzás útjába eső tárgyat vagy testet hevíti. A hagyományos konvekciós fűtés viszont a fűtőtesten keresztül áramló levegőt melegíti (ilyen a hagyományos radiátor is). Az embernek a sugárzó fűtés a kellemesebb. így már sokfelé fütenek padlókat, oldalfalakat, mennyezeteket. Kipróbált változata az ipari csarnokokban használatos sugárzó ernyő: több négyzetméteres nagyságú acéllapban keringő forró gőz. Tulajdonképpen a sugárzó fűtés előnyeit hasznosítják az egyre inkább terjedő lapradiátorok is. A lapradiátor konstrukciója olyan, hogy a fűtő- vízzel érintkező legmelegebb felület jó része (egysoros radiátornál a felület fele) a fűtendő helyiséggel szemben helyezkedik el. Ez jelentős mértékben fokozza a hőérzetet. De még kétsoros lapradiátor esetén is kedvezőbb a sugárzásos hő hányada — azonos fütővíz-hőmér- sékletet feltételezve — a bordás radiátorhoz képest. Egy angol szabadalom alapján egyes helyiségek falait úgynevezett fűtőelemekkel permetezik vagy festik be. A speciális anyag az áramkörbe kapcsolva melegít, azonban sohasem annyira forróra, hogy bárki ne tudná nyugodtan kézzel megérinteni. A hőt sugárzó különleges festék- bevonatot alumínium fóliaszalagok kötik össze a villamos vezetékkel. E megoldásnál egy helyiségben elég egy fűtött fal. Ma már a tapétafütés is kezd elterjedni. Ellenállásokkal átszőtt tapétát ragasztanak a falakra vagy a mennyezetre. A fűtésnek ez a módja gazdaságos, higiénikus, a tapéta köny- nyen tisztítható, lemosható. Képünkön egy különleges, elektromos lapradiátort láthatunk. Úgy készül, hogy az üvegszálas műanyag lapnak a szoba belseje felé eső oldalára vékony grafitréteget visznek fel, amit azután szigetelőréteggel vonnak be. Az elektromos hálózatra kapcsolva kellemes meleget áraszt az ellenállásfűtésű könnyű és tetszetős lapradiátor. (KS) Vadászat hálóval Az apróvadra nem csak puskával, hálóval is lehet vadászni. De ugyan mivégett fogják be élve a vadat? Ma már korántsem étkezés céljára — mint az ó- és a középkorban —, hiszen a lőtt vad is éppúgy ehető/ Az élve befogott vadnak sokkal fontosabb szerepe van: tenyésztés, vérfelfrissítés céljára exportáljuk, vagy juttatjuk el az ország egyik vidékéről a másikra. A nyűtek élve való befogására szolgáló háló három egymás mögött kifeszített részből áll. A kétoldali külső rész 30x30 cm-es lyukbőségü, a középső pedig laza. bő, vékony zsinegből készült, 4x4 cm-es szemű. E hálót 3 méterenként vasalt hegyű karókra kötik, s ezeket súlyokkal verik a földbe, úgy. hogy a fölvert háló kerítésként áll. Magassága 120 cm. Azt gondolhatnánk, hogy ezt átugorja a nyúl. De ez igen ritkán történik meg, jobbára csak akkor, ha a hálót nem feszítették ki jól. Az állat rendszerint a hálóba ugrik, átcsúszik az oldalsó részek, a ,.tükrök” bő lyukain, de magával húzza a középső laza, sűrű hálót, s abból zsák keletkezik körülötte. Abba a nyúl belegabalyodik — és fogva marad. A hálóvonal két végén derékszögben 60—100 m hosszú szárnyakat állítanak; a tapasztalat szerint ezekben akad meg a legtöbb nyúl. Mivel a háló mindkét oldalról fog. egymást követően jobbról is balról is hajtanak a hálóba, csak a szárnyakat kell mindig a hajtás irányába állítani. Egy-egy hálószakasz hosz- sza .30 vagy 50 méter, egy teljes fogókészlet pedig legalább 1200, de többnyire 1500 méter hosszú. Ezért a nyulak befogásához legalább két — a hálókat és a ládákat szállító — vontató, valamint 50—60 hajtó és hálós kell. A hajtők és a háló két végétől félkör alakban indulnak el, s ha a kör bezárult, a háló felé tartanak. A hajtásban 100 méteres szakaszokra kerül egy-egy fogóember, aki 20—30 méterre a háló előtt hasal zsákon vagy pokrócon, háttal a hálónak. Így látja, mikor jön feléje a nyúl, s amint az elkerülte őt, és már a háló elé ért. felugrik és megriasztja, hogy minél nagyobb lendülettel szaladjon a hálóba. Ha az beugrott, gyorsan odafut, kiszabadítja, hogy össze ne verje magát a fagyos rögökön, s a hajtás befejezéséig a szállító ládába helyezi. Képünkön a vadász utolsó ellenőrzését végzi a felállított, hajtásra előkészített nyúlhálón. (KS)
