Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
1983. január 22,, szombat Lengyelországi változások O Csak a szükségállapot segített 1982 decemberének utolsó napján felfüggesztették a szükségállapotot Lengyelországban. A katonák visszamentek a laktanyákba ... Ez az utóbbi mondat igen jól hangzik. Ám nem igaz. A katonák ugyanis eddig is ott voltak. Mert különös szükségállapot volt ez. Szükségállapot. Lengyelül ez a kifejezés államjogilag nem ismert, ezért hadiállapotnak nevezték. így fordították a nyugati sajtóban is. Mindegy hogyan mondjuk, igen rossz a kifejezés akusztikája. Nem titkolom, magam is némi szorongással indultam el felfedező sétára varsói tartózkodásom első estéjén. De a szorongás hamar eloszlott. Először is: katonaság sehol. Rendőrök ügyeltek a közbiztonságra, nem többen, mint a világ bármely nagyvárosában. A szorongás helyére lassan némi restelkedés, szégyenérzet lépett, amikor tetten értem magam: miért is csodálkozom olyan magától értetődő dolgokon, mint a szórakozni induló. jólöltözött emberék sokasága, a párolgó főtt kolbász a bisztró kirakatában, az utcai árus gyümölccsel megrakott standja, a zsúfolt könyvesboltok, a napi- és hetilapok sokaságát kínáló újságosbódé, vagy éppen a kapu alatt csókolózó fiatalok látványa. .A tájékoztatási miniszter meghívásának tettem eleget néhány kollégámmal decemberben, s találkozhattam két miniszterelnök-helyettessel, államtitkárokkal, miniszterekkel, a Központi Bizottság egyik titkárával, vajdasági, nagyüzemi vezetőkkel, munkásokkal. Elsőként talán az tisztázódott a beszélgetések során, hogy a lengyelországi válság nem 1981. december 13-ával, a szükségállapot elrendelésével kezdődött. Ez az intézkedés — ma már elmondhatjuk — a válságból kivezető hosszú út első, nagyon kemény és fájó. de elkerülhetetlen lépése volt. Szükségállapot egy szocialista országban? Talán a mai napig nem emésztettük meg magunkban a dolog tragikus voltát. Legalább a kérdést fogalmazzuk meg: milyen mély és sok összetevőből álló válságfolyamat kellett ahoz. hogy idejusson Lengyelország? — Űjabbkori történelmünk legnagyobb válsága után vagyunk, mint a súlyos infarktus után gyógyuló beteg — jellemezte a helyzetet Tadeusz Hupalowski tábornok, közigazgatási miniszter. Mieczyslaw F. Rakowski miniszterelnök-helyettes: ,,Az, hogy sikerült megállítani a lengyel állam politikai, gazdasági struktúrájának felbomlási folyamatát, s mindezt saját erőből, joggal tartjuk a párt, a szocialista állam történelmi eredményének. Sikerült elkerülni, hogy az események sorén a nemzet tartós sebeket kapjon. Elenyésző számban voltak áldozatok, pedig, bár minden emberélet drága, elképzelhető volt, hogy sokkal több áldozattal jár majd a rendcsinálás.” Időzzünk egy kicsit az okoknál. Sok ember meghallgatása után sem szeretném egyszerűen józan pragmatizmusnak nevezni, a realitásérzék sem elég pontos jelző arra, ahogyan ma a lengyel vezetés gondolkodik, elemzi a történteket és formálja a taktikai, stratégiai célkitűzéseit. A magyar újságíró megannyi hazai és nemzetközi tapasztalat ismeretében sem merészkedhet az elemző ítéletalkotás utcájába. Hallgassuk ezért, mit mondtak a legilletékesebbek. Hogyan is jutott ide Lengyelország? Ismét Rakowski: „Nem tudunk kormányozni. Ez a lengyel hagyományokból is fakad. Mi, mint új uralkodó osztály nem tudtunk ettől a hagyománytól megszabadulni.” Franciszek Dabrowszki, a krakkói vajdasági pártbi- zotság titkára: ,,1980 augusztusa nem jött váratlanul. A régi pártvezetés nem vezetett, hanem uralkodott. Hiányzott a bírálat, az önkontroll. A nép morális, ideológiai egységéről beszéltek, de nem figyeltek az emberek véleményére. A propagandában csak sikereket volt szabad hangoztatni.” Zygmunt Rybiczki, az államjog tudósa, a miniszter- tanács jogi ügyekkel foglalkozó államtitkára: „A munkásosztály fellépése 1980 augusztusában teljesen autentikus volt. Egy új, a szocializmusnak megfelelő jogrendért, reformokért emeltek szót. Éppen ezért ma is a munkások képviselőivel megkötött augusztusi megállapodások talaján állunk.” Zénón Körnender miniszterelnök-helyettes, a Fax katolikus szervezet elnöke: „A válságnak gazdasági okai is vannak. Ma, utólag igen nehéz meggyőzni az embereket arról, hogy hosszú ideig túlzottan jól éltek ahhoz képest, amit a termelés színvonala, a munka hatékonysága megengedett volna. Ebből óriási nemzeti eladósodás keletkezett, amely 1981 végére a katasztrofális összeomlás szélére vezette az országot.” Jan Glowczyk, a LEMP Központi Bizottságának titkára: „Az 1980 augusztusi események után folyamatosan lépéshátrányba kerültünk. A párt.egyre veszített erejéből, akcióképessége legyengült. Egy időben túlságosan a múltra koncentráltunk. Mindenki — és nem alaptalanul — a régi vezetés hibáira, egyes személyek felelősségére figyelt. Kellett ezzel is foglalkozni, de nem ilyen egyoldalúan. Túlságosan hosszú volt ez az időszak. Az ellenség szította e kérdés körül a lángot, hiszen érdeke volt, hogy a párt önmagával vitatkozzon, így szabadabb volt a kezük. Időközben a párt kongresz- szusa válságos helyzetet teremtett. Demokratikus úton új Központi Bizottságot is választott. Ekkor az ellenség frontális támadást indított a párt ellen. Közben a sorai jelentősen megerősödtek. Kiépült az apparátusuk, megjelentek a külföldön kiképzett vezetőik is. Az erőre tehát erővel kellett válaszolni. A pártnak ' volt ereje: a szilárd, hazájához hű, kommunista vezetés alatt álló hadsereg.” És megszületett az elhatározás: katonai szükségállapotot kell elrendelni. Jaruzelski tábornok 1981. december 13-án, reggel hat órakor a rádióban és a televízióban ezt el is mondta a lengyel népnek. Az emberek tudomásul vették, de a legtöbben arra a mondatára emlékeztek, hogy a szükségállapot csak addig tart, amíg a helyzet indokolja. (Következik: 2. Mit akart a Szolidaritás?) T. Varga József NAG1 Több bőrkabát a szalagon A magyar vásárlók is jól ismerik a mongol bőrruházati cikkeket, a mongol export világszerte keresett termékeit. Mongólia második legnagyobb városa, Darhan bőrruházati kombinátja ifjú munkásainak az idei évben takarékossággal 73-ról 76 százalékra sikerült növelniük a feldolgozott anyagok hatásfokát. Más szavakkal azt jelenti ez, hogy ugyanolyan mennyiségű nyersanyagból több kiváló minőségű női, férfi és gyermek bőrkabát hagyta el a szalagot. Az előzmény: a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága határozatot hozott az anyagtakarékosságról. Az üzem kommunistái, majd az egész kollektíva megvitatta a határozatot, javaslatok születtek, amelyeknek megvalósulása tette lehetővé az elért eredményt. A kombinát eddigi „szűk keresztmetszete” volt a cserzőüzem, amelyet jelenleg bolgár szakemberek bevonásával felújítanak, korszerűsítenek. A rekonstrukció befejezése után, 1984-ben megduplázódik a termelés, mindenekelőtt a berendezések jobb kihasználása, újabb műszakok szervezése révén. A minőség megóvása felett a szakszervezet és az ifjúsági szövetség vállalt védnökséget. A „nyersanyagszállító” mezőgazdaság is komoly erőfeszítéseket tett az idén a lehetőségek jobb kihasználására, a növendékállatok veszteségmentes felnevelése, a gabona- és takarmánynövények hektáronkénti hozamának növelésére. Az állat- tenyésztők mintegy 9,5 millió növendékállat felnevelésével túlteljesítették a párt XVIII. kongresszusa által meghatározott célt is. A nehéz viszonyok ellenére ugyancsak kiválóak voltak a terméshozamok. Az eredményeket pedig elsősorban nem a művelési terület növelésével, hanem a talaj alapos megmunkálásával és trágyázásával érték el. A munkaversenyben különösen kitűnt ezen a téren az Ulánbátortól nyugatra fekvő Ba- jancoght állami gazdaság. A Mongol Népi Forradalmi Párt útmutatása alapján az egész népgazdaságban, a fém- és fafeldolgozásban és más iparágakban is fokozott erőfeszítéseket tesznek a hatékonyság növelésére. Az anyagtartalékok felhasználása révén jelenleg évi 50 millió tugrik (körülbelül 160 millió forint) többletnyereséget tűztek ki célul. Ezt az ötéves terv végére, 1985-re meg akarják duplázni. g- >• Félidős számvetés Az indiai nagyipar egyik fellegvára, a bokarói kohászati müvek (Fotó — TASZSZ — MTI — KS) Január 26.: Az Indiai Köztársaság kikiáltásának, az alkotmány életbe lépésének évfordulója, az ' ország nemzeti ünnepe. Kellemetlen eredményt hozott az év elején rendezett néhány helyi választás az indiai kormánypárt számára. A nemzeti kongresszus (I) — az I betű Indira Gandhi kormányfő nevét jelzi, megkülönböztetésül a kongresszus párt másik csoportjától — általában visszaesett, s olyan államokban szorult vissza, ahol azelőtt a miniszterelnökasszony hívei voltak többségben. Tevékeny külpolitika Igaz, e veszteségek egyelőre nem jártak komolyabb következménnyel. Indira Gandhi változatlanul kényelmes, kétharmados parlamenti többségre támaszkodhat. Ám Üj-Delhiben nyílt titok volt, hogy a kormányfő a helyi törvényhozások .megújítását egyben erőpróbának szánta, kitapogatandó, milyen támogatásra számíthat most. túljutva immár megbízatásának félidején — hiszen éppen három éve vette ismét kezébe a kormányrudat a hatalmas, kontinensnyi délázsiai államban. így Gandhi asszonynak lassan döntenie kell, vár-e az országos választásokkal 1984—85-ig, vagy idő előtti voksolást ír ki. A helyi választások eredménye tehát egyfajta félidős számvetést tesz lehetővé, jelezve, hogy nem teljes a megelégedettség a kormányfő háromesztendős tevékenységével. Indira Gandhit külpolitikai téren éri kevesebb bírálat. Még ellenfelei is elkeli, hogy ismerjék: a hagyományos, pozitív semlegességen alapuló diplomácia nagy tekintélyt szerzett Indiának. Gandhi asszony mögött csúcstalálkozókkal zsúfolt hónapok állnak. Járt a Perzsa-vidéken, Kelet-Afriká- ban, találkozott a szovjet és az amerikai vezetőkkel, a francia, egyiptomi, bangladesi és pakisztáni elnökkel stb. Üj-Delhi a helyszíne az el ném kötelezettek márciusra tervezett konferenciájának. A mozgalom soros elnöke ezzel automatikusan az indiai kormányfő lesz. Gondok és sikerek Ellentmondásosabb a kép — s ezt tükrözik a részleges választások — a belpolitika, s különösen a gazdaság terén. India (bár ipari potenciálját tekintve már a világ körülbelül tizedik hatalma) napjainkban is kénytelen az elmaradottság ezernyi terhével küzdeni. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem alig 250 dollár körül jár. Az éhínség rémét ugyan leküzdötték, de a 700 milliós lakosság legalább fele ma is a létminimum alatt él. Indira Gandhi néhány téren sikert ért el, például csökkent az infláció, kielégítő a mező- gazdasági termelés, s rekord hitelt szavazott meg az országnak a Nemzetközi Valutaalap. Más problémákkal azon-' bán erőfeszítései ellenére sem tudott megbirkózni. Késik a remélt gazdasági fellendülés, megmaradt a költségvetés hiánya, s a társadalmi egyenGandhi asszony mozgalmas diplomáciai tevékenységének egyik legutóbbi eseménye: az indiai kormányfő Francois Mitterrand francia elnökkel tárgyalt (Fotó: AP — MTI — KS) Falusi életkép — meg napjainkban is aránytalanul nagy a kézi munka szerepe (Fotó — Newsweek — KS) tétlenségek feszítő ereje. Mindehhez járult az elmúlt esztendőben a sztrájktilalom miatti tiltakozások sora, a bombay-i rendőrlázadás, a kiirthatatlan korrupció, a vallási-nemzetiségi összecsapások szaporodása. Megoldatlan gond a _ túlzott nép- szaporulat, s a nagyarányú írástudatlanság is. India egységére pedig veszélyes fenyegetést jelent a különböző szeparista mozgalmak felerősödése, elsősorban az asszami feszültség, s a szikh nacionalistáknak az elmúlt hónapokban ismét előtérbe került követelései. Nem javult a kormánypárt megosztottsága, igaz az ellenzék sem képes hatékony egységfrontot kialakítani. A második félidő... Indira Gandhi távolról sincs tehát könnyű helyzetben. A 65 esztendős kormányfő, aki növekvő jelentőségű világpolitikai szerepet tölt be, az elkövetkezendő időben fokozott figyelmet kell hogy fordítson _ hazája belső fejleményeire. Hivatali megbízatásának második felében egyre inkább koncentrálnia kell az országos választások közeledtére is. Szegő Gábor
