Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 18. szám

1983. január 22., szombat Gyermekgondozási szabadságon Tartalmas napok, hetek, évek... Domokos János Vannak, akik várják őket, vannak, akik tartanak tő­lük, sőt olyanok is akad­nak, akik azt hiszik, re­cepteket tudnak adni a gon­dok megoldására. Huszonöt év alatt a népi ellenőrök immár fogalommá váltak, beleivódtak a köztudatba. Olyan állami ellenőrző szer­vet . képviselnek, mely fel­adatát a dolgozók széles ré­tegeinek bevonásával oldja meg. n jobbítás szándékával Domokos János, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal megyei igazgatója 1958 feb­ruárjában az elsők között lett népi ellenőr. A városi szervezet elnökétől, Gyuska Máriától vette át a megbízó- levelet. Akkoriban a békés­csabai forgácsoló szerszám- gyárban főkönyvelőként dol­gozott. — Hallottam a népi ellen­őrzés megalakulásáról. írtak róla az újságok, de ponto­san még nem tudtam, mi a feladata. A következő év­ben vettem részt az első vizsgálatban. A kisiparosok tevékenységét néztük meg a városban. Némi értetlenség­gel és bizonyos tartózkodás­sal fogadtak minket. Két év eltelvével átkerült a megyei NEB-hez. A me­gyei bizottság tagja lett. Na­gyobb hatáskört kapott, de a követelmények is nagyob­bak lettek. A vizsgálatok­ban munkabizottság vezető­jeként működött közre, me­lyekbe ekkor már szakem­bereket is bevontak. A vizs­gálatok témája egyre ma­gasabb szakértelmet is meg­követelt. Górcső alá vették a vállalatok, szövetkezetek, intézmények bizonylati, pénzügyi, gazdálkodási fe­gyelmét. Kezdetben ezek a vizsgálatok céljellegűek vol­tak. Arra kerestek választ elsősorban, hogy a jogszabá­lyokat miként tartják be. Később a vizsgálatok egyre átfogóbbá váltak, egyre szé­lesebb területeket öleltek át. Az eltelt 25 év alatt - a népi ellenőrzés érzékletesen követte a társadalmi, gazda­gsági változásokat és az ezzel kapcsolatos célkitűzéseket. 1960-ban már olyan kérdé­sek merültek fel, hogy a vállalatok, a szövetkezetek miképp tesznek eleget a gazdálkodási követelmények­nek, milyen a termelékeny­ség, milyen a hatékonyság. — Hogyan alakult az évek során a vizsgált egységekben a pénzügyi, gazdálkodási fe­gyelem? Dr. Horváth Győzőné — Az első vizsgálatok ta­pasztalatai is azt igazolják, hogy az állami vállalatoknál nagyobb volt a rend, mint a szövetkezetekben. Enyhén szólva a pénzügyi gazdálko­dási fegyelem helyenként sántított. Javaslatokat tet­tünk a vizsgálatok nyomán a hibák megszüntetésére. Később, -3-4 év elteltével is­mét vizsgálatot tartottunk. Arra kerestünk , választ, hogy a rendellenességek fel­számolására tett intézkedé­seket hogyan hajtották vég­re. Az utóvizsgálatok sze­rint a vizsgált egységekben a pénzügyi, gazdasági fegye­lem sokat javult. — Milyen szándékkal ve­zette a vizsgálatokat? — Mindig a jobbítás és a segítés szándékával. A vizs­gálatok tapasztalatait mint főkönyvelő, később pedig mint igazgató a saját mun­kámban is hasznosítottam. Domokos János odaadó munkájának elismeréseként a népi ellenőrzés megalaku­lásának 20 éves jubileumán a KNEB elnökétől átvette az emlékplakettet és a Kiváló Népi Ellenőr kitüntetést. Kimozdulni a holtpontról — Az első megbízást a békéscsabai Népi Ellenőrzé­si Bizottságtól kaptam, még 1959-ben. Az OTP főköny­velője voltam. Most is em­lékszem a megbízólevélre. Ügy szólt, hogy az illetékes szervek javaslata alapján népi ellenőri teendőkkel bíz­nak meg, a visszavonásig. Ez a megbízatás jelenleg is tart. Mondja dr. Horváth Győzőné, kiváló népi _ellen- őr. Az elmúlt 25 évben sok vizsgálatban vett részt. Kö­zülük a legemlékezetesebb a gyógyvizek idegenforgalmi hasznosításával kapcsolatos vizsgálat volt. — Ekkor már a megyei NEB munkabizottságának tagjaként tevékenykedtem. A munkabizottságban öten vol­tunk, s ehhez még három 9 fős csoport tartozott. Szak­embereket vontunk be a vizsgálatba, közöttük egy or­vost is. A vizsgálat jól si­került. Emlékszem, kifogá­soltuk, hogy a külföldiek olyan kedvezményeket vet­tek akkoriban igénybe, me­lyek csak a hazaiakat illet­ték volna meg. Javasoltuk, hogy bővítsék a gyulai Vár­fürdőnél a gyógyszállót. Az­óta ez meg is történt. X Szecskái Árpád — Mint népi ellenőr, ki­től kapott a legtöbb segítsé­get? — Sok segítséget kaptam a megyei Népi Ellenőrzési Bizottságtól, meg a központi népi ellenőrzéstől is. Több­ször fölhívtak Pestre, és rész­letesen tájékoztattak minket a vizsgálatok céljáról és az ellenőrzés módszeréről. Ter­mészetesen egymást is segí­tettük a munkában. — Hogyan fogadták a né­pi ellenőröket a vizsgált szer­vek? — Kezdetben tartózkodás­sal, később pedig, mikor köz­ismert lett a népi ellenőr­zés, volt olyan eset, amikor vártak minket, de az is elő­fordult az egyik szövetkezet­ben, bár nem mondták meg, de éreztették velünk, hogy a vizsgálattal csak az időt ra­boljuk. Ám az is előfordult, hogy valósággal örültek ne­künk. — Milyen vizsgálatnál? —- Amikor a felnőtt lakos­ság beiskolázását vizsgáltuk. Az egyik vállalat vezetősége mindent elkövetett a beisko­lázásért, a dolgozók viszont nehezen vállalták a tanulást. Az okokat kellett feltárnunk, meg azt, miképpen lehetne kimozdulni a holtpontról. Ez volt a legfontosabb — Első vizsgálatom egy levéllel volt kapcsolatos — emlékszik vissza a kezdet éveire Szócskái Árpád. A MÁV-nál dolgozott műszaki és pénzügyi vonalon. — Milyen levél volt? — Névtelen. Békésről, a tangazdaságból érkezett. A levél szabálytalanságokat és különböző visszaéléseket ve­tett fel. Kimentünk a hely­színre. Bizony nem valami szívélyes fogadtatásban volt részünk. Teljesen elzárkóz­tak a vizsgálat elől. Ügy, hogy nem tudtunk a dolog végére járni. Ez a kezdeti időszak volt. Akkoriban még nem voltak olyan előírások, mint ma. Sőt ezekben az években még kevés volt a népi ellen­őr is. Volt olyan év, amikor Szécskai Árpádra háromszor is sor került. Később általá­ban évente kétszer vett részt ellenőrzésekben. Ezekről az ellenőrzésekről leltárt készí­tett. Több mint 50 vizsgálat­ban vett részt mint vizsgáló bizottsági tag, vagy mint cso­portvezető. — Lakossági bejelentéssel később is foglalkozott? — Igen, mégpedig 1960- ban. Névtelen feljelentés ér­kezett Köröstarcsáról, a ha­lászati és rizstermelő cso­porttól. Ketten -mentünk ki. Felkerestük a dolgozókat. Egyikük nagy meglepeté­sünkre szinte szorul szóra idézte a névtelen levelet. Megkérdeztük, honnan ve­szi ezeket a gondolatokat. Kiderült, ő volt a névtelen levél írója. Nyugodtan alá­írhatta volna a hevét is, hi­szen a bejelentőt védi a tör­vény. A bejelentésnek volt némi alapja, de a levélíró alaposan eltúlozta a dolgo­kat. Rendeztük' az ügyet. — Sok időt vesz igénybe a vizsgálatokra való felkészü­lés?-— Az első vizsgálatok in­kább hibakereső vizsgálatok voltak. Később olyan átfogó vizsgálatokra került sor, melyek egyre inkább köz- gazdasági elemző munkát követeltek meg. Ezek alapos felkészülést igényeltek. Sok­szor foglalkoztam munkaidő után a felkészüléssel, sőt er­re fordítottam a pihenőna­pokat is. — Tapasztalata szerint mennyire voltak hatékonyak a vizsgálatok? — A vizsgálatok nyomán hatékony intézkedések szü­lettek. Ez mindig így volt. Sőt utóvizsgálattal ismét visszatértünk a korábbi té­mára, hogy ezeket az intéz­kedéseket miképpen hajtot­ták végre. Mindenhol javu­lást tapasztaltunk. De hadd idézzek fel egy olyan vizs­gálatot, amely sok gondot okozott. JEz volt talán a leg­nehezebb. A folyékony tüze­lőanyaggal való gazdálkodás­sal foglalkoztunk 1973-ban. Temérdek hiányosságot álla­pítottunk meg. Szabálytalan­ság is akadt bőviben. Példá­ul bizonylatként a naptár szerepelt. A kilométeróra több járműnél ki volt kap­csolva, előfordult aztán prémiumok jogtalan kifize­tése, sőt benzinjegyekkel is manipuláltak. A vizsgálat után javaslatokat tettünk a szabálytalanságok kiküszöbö­lésére. Három év elteltével ismét visszatértünk a témá­ra. A helyzet azonban alig változott. Ugyanazok a hi­bák, ugyanazok a szabályta­lanságok. Az utóvizsgálatot ezúttal azonban fegyelmi, kártérítési intézkedések kö­vették. S egyben szabályoz­ták ezt a tevékenységet. Szécskai Árpád nyugdíjas. Ám mint népi ellenőr to­vábbra is részt vesz a vizs­gálatokban. Vajon kellően megbecsülik a népi ellen­őröket? — Úgy érzem, igen. A munkahelyemen is elismer­ték ezt a tevékenységet, bár a munkámat a MÁV-nál ar­ra az időre senki sem vé­gezte el helyettem, amíg a népi ellenőri feladatokat lát­tam el. Mi népi ellenőrök társadalmi munkában tevé­kenykedünk. Megkaptam a Munka Érdemrendet, és Ki­váló Népi Ellenőr lettem. Szívesen vállaltam mindig ezt a felelősségteljes megbí­zatást. ♦ Az elmúlt 25 évben a Né­pi Ellenőrzési Bizottságok te­vékenysége hasznosan szol­gálta megyénk társadalmi, gazdasági, szociális fejlődé­sét. Csak elismeréssel lehet szólni azokról, akik minden­napi munkájuk mellett vál­lalták és lelkiismeretesen el­látták ezt a fontos társadal­mi megbízatást. Megyénkben jelenleg mintegy 1600 népi ellenőr tevékenykedik. Scrédi János Fotó: Fazekas László Csengetnek a mezőberényi lakótelepi otthon ajtaján. Fiatalember érkezik, köszön, s máris kérdi: — Egész nap tanulnom kell, a kislányom, Vanda, ha megérkezik az óvodából, átjöhet hozzátok? — Persze, ebédeljen is ná­lunk — válaszol készséggel a háziasszony, Szücsné Szik­lai Éva. — Ebben a házban mindenki segít a másiknak — magyarázza később. — Többen tanulunk, s ilyenkor, vizsgaidőszakban megsokszo­rozódnak a tennivalóink. Szücsné, Éva évek óta gyermekgondozási szabadsá­gát tölti, neveli az ötéves Krisztiánt, s a másfél éves Nikolettát. Közben tanul, harmadéves a szegedi tanár­képző főiskola magyar—nép­művelés szakán. — Amikor a fiammal vol­tam itthon gyesen, akkor is jó volt, dé állandóan csak pelenkáztam, porszívóztam, takarítottam, lestem a pók­hálókat. Sokat dolgoztam, fáradt, ideges voltam, vala­hogyan szétesett a napom. Most több a dolgom, mégis jobban tudom beosztani az időmet. A gyerekek a leg­fontosabbak, ez természetes, hozzájuk igazítom a többi feladatom. A tanulás nem okoz gondot. Reggelenként 5 órakor kelek fel, fél hétig tanulok. Ekkor ébredeznek a gyerekek. Reggeli készülő­dés, takarítás után ki-ki a maga útjára megy. A férjem tévészerelő, rengeteg dolog­gal, a fiunk félnapos az óvo­dában. Mi lányok 9 órától maradunk egyedül, 11-ig új­ra bújhatom a könyveimet. Ekkor fogok hozzá az ebéd készítéséhez, s evés után sé­tálni megyünk. A napirendet hallgatva vi­lágos, hogy nem sok ideje marad „unatkozásra” a fia­talasszonynak. Azt is el­árulja, hogy családja segít­sége nélkül nem tudna ény- nyit vállalni. A szülei, az anyósa gyakran besegítenek a gyermekmegőrzésbe, bevá­sárlásba. A házbeli szomszé­dok, ha tudják, hogy vizsgá­ra készül, elkérik az apró­ságokat. — Jó ilyen emberek között élni — mesél tovább Éva. — Nemegyszer előfordult, hogy vizsgáról hazaérkezve az asztalon halászlé fogadott — egyik szomszédasszony jó­voltából. Vagy például ha torlódik a munkám, Kriszta a harmadikról szívesen le­szalad hozzánk takarítani. Amikor gondom, sürgős mondandóm van, legalább 6—8 helyre bekopoghatok a házban, ahol szívesen meg­hallgatnak. A tanulás jelen­ti a kapcsolatot a külvilág­gal, így nyitottá válik az ember. Kollokviumon, vizs­gán vagy éppen a vonaton találkozunk az ország más vidékeiről érkező kollégák­kal. Beszélgetünk, tanulunk egymástól új módszereket, ötleteket cserélünk a mun­kánkhoz. A szomszéd szobában fel­sír a pici lány. Ébredezik a délelőtti alvásból. A szeme még kicsit sírós, a szája le­görbül, de anyukája ölében hamar megvigasztalódik. A gyerekkuckó tele játékokkal és könyvekkel. A Legó-kész- let és a- főiskolai jegyzetek békésen megférnek egymás mellett. A polcokon árulko­dó jelek; ikebana, papírhaj­togatás, festékek. Amerre jár a világban Éva, minden­hol tanul valami játékot, hasznos időtöltést, amit az­tán a saját és a mások gyer­mekeinek tovább adhat. Munkahelyén, a művelődési házban is mindig a fiatalok­kal, a gyerekekkel foglalko­zott szívesen. Most sem sza­kadt el a . közösségtől, tagja a községi KISZ-bizottságnak. s az ifjúsági házban a 8. osz­tályosok klubját vezeti. — Nagyon szeretem azt a kis társaságot — mondja lelkesen. — A főiskolán ta­nultakat körükben azonnal hasznosíthatom. Sokat be­szélgetünk a fiatalokat fog­lalkoztató kérdésekről; a vi­selkedésről, a pályaválasz­tásról, a szerelemről. A fi­úk főként műszaki érdeklő­désűek, otthonról elhozzák a diszkófelszerelésüket, de az olyan ám, amiről mi gye­rekkorunkban nem is ál­modtunk. A lányok segítsé­gével játékokat, vetélkedő­ket állítunk össze. Ez a munkám, a szórakozásom ré­sze. A férjem nagyon elfog­lalt, nem járunk el itthon­ról, de mikor is mennénk? Ja, el ne felejtsem, a köny­vesbolt körül alakulóban van egy teljesen önkéntesen gyülekező társaság, a könyv­barát klub. Oda eljárok, filmről, könyvről, kultúráról beszélgetünk. A főiskolán 1984 nyarán végzek, akkor lesz a kislányunk 3 éves és visszamegyek dolgozni. Fiatal beszélgetőtársunk egy a sok kismama közül, aki jól egyezteti össze a csa­ládi élet örömeit, a gyer­meknevelést, a hasznosan el­töltött szabad idő perceit a tanulás óráival. Nem sza­kadt el az emberektől, mun­katársaitól. Számára tartal­mas öröm az otthoniét, amely később szakmai bol­dogulását is megkönnyíti. Bede Zsóka Fotó: Veress Erzsi Népi ellenőrök 25 eve

Next

/
Thumbnails
Contents