Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-04 / 2. szám
\ 1983. január 4., kedd Műszaki fejlesztés és export az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezetben Az Orosházi Vas-, Mű- anyagipari Szövetkezet évente 60 milliá forint értékben gyárt műanyag-feldolgozó gépeket. A vákuumformázó berendezések piacát egyedül uralják. A KGST-szakosodás, a szocialista értékesítési lehetőség biztonságot nyújt ugyan, de a műszaki fejlődés, a termelés gazdaságosabbá tétele újabb és újabb lépéseket kényszerít ki. A szövetkezet abban a szerencsésnek mondható helyzetben van, hogy saját fejlesztésű gépeinek első „vizsgáztatója” is egyben. A tej- és húsipari termékek csomagolásához évente 80 millió forint értékben készítenek műanyag poharakat, do- • bozokát. Így az önálló tervező-fejlesztő csoport mérnökei, műszaki alkalmazottai munka közben ellenőrizhetik, tökéletesíthetik a berendezéseket. Kútba esett kooperáció Néhány éve az olaszok is felfigyeltek az orosháziak tevékenységére. Megrendelésükre új vákuumformázó gép prototípusát készítették el. Ám a tervezett kooperációból nem lett semmi, a gazdasági válság kedvező lehetőségektől fosztotta meg a szövetkezetei. A vákuumformázó továbbfejlesztésében ennek ellenére az olaszok is részt vettek. Tavaly kiegészítő berendezéseket, szabályozó, vezérlő elemeket szállítottak a Nyugat-Európába exportált mintegy hárommillió forint értékű géphez. Ez ugyan nem mondható nagy üzletnek, de több a semminél. Az egyik nyugatnémet céggel kötött megállapodás sem hozott több sikert, vagy legalábbis egyelőre nem. 1981- ben know how-t vásároltak a csomagolás fejlesztésére. Az eddiginél korszerűbb megoldások honosítását még nem mindegyik géptípusnál fejezték be, de az már nyilvánvaló, hogy a nyugat-európai vállalat adós maradt Még mindig nagy a mező- gazdasági termelőszövetkezetekben a folyamatban levő, befejezetlen beruházások aránya, ami részben azt bizonyítja, hogy a közös gazdaságok hosszabb távra szóló, jelentősebb programokat alapoznak meg. A beruházások egy része azonban indokolatlanul húzódik el, főként anyagi nehézségek, műszaki és gépbeszerzési gondok miatt — ezt igazolja a TOT-ban készített felmérés, amely a tsz-ek tavalyi beruházási eredményeit összesíti. A mezőgazdasági beruházásokat évek óta, így 1982- ben is a gépészeti fejlesztések előretörése jellemzi, ezeknél valamivel mérsékeltebben emelkedik az építési beruházások részesedése az összes ráfordításokból, s továbbra is szerények a telepítési, ültetvényfejlesztési programok eredményei, amelyek immár huzamosabb idő óta elmaradnak a tervezettől. A tsz-ek az elmúlt évben erőfeszítéseket tettek a folyamatban levő építési beruházások befejezésére. Annál is inkább, mert ezek a fejlesztések hozzávetőleg 15 milliárd forintot kötnek le, és ezt a nagy anyagi erőt eredeti ígéretével. Kevesebb gépet vásárolt vissza, mint amennyiről szó volt. A berendezések megújítására tett kísérlet tehát, ami a dolog üzleti részét illeti, kétes eredménnyel végződött. Az viszont kétségtelen, az orosháziakat legalább két nyugat-európai ország piacán jegyzjk, s hogy eladásaikat nem tudták növelni, annak elsősorban a rendkívüli piaci helyzet az oka. A szocialista országokra mind-»- ez nem vonatkozik, ott az orosháziak kísérletének csak az előnyeit érezhetik, hiszen a KGST-piacokra egyre több korszerű berendezés kerül. Ma még csak lehetőség A helyi fejlesztések másik nagy kérdése, hogy sikerül-e a tervezett importmegtakarítást elérni. Ez azonban nem ■csak a szövetkezeten múlik, az ország lehetőségei itt iá meghatározóak, bár azon vitatkozni lehet, melyik a jobb. az importgép vásárlására vonatkozó kérvény visszautasításával konzervált, ma is alkalmazott megoldás, vagy a pályázatban ajánlott. A szövetkezetben és mindenütt az országban, ahol hasonló technológiával készítik a műanyag poharakat, dobozokat, jelentős mennyiségű importot használnak fel. Az alapanyag kétharmad részéhez, a polisztirolhoz dollárért juthatunk. Az üzem évente 800 tonnát vesz a tonnánként 1100 dollárba kerülő granulátumból. Az orosháziak azt szeretnék, ha már 1983-ban hazai gyártású polipropilénből készülnének a tejfeles- és zsírostégelyek. Nem új dologról van szó, hiszen a Tiszai Vegyi Kombinát már ilyen, igaz, teljes mértékben import technológiát alkalmaz. A műanyagipari szövetkezet, mivel fóliagyártó gépe nincs, megrendelt egy berendezést. Importkérelmét azonban, annak ellenére, hogy a megtéminél előbb a gazdálkodásban kellene kamatoztatniuk. A folyamatban levő munkák közül a jelentősebbek a Hajdúsági Agráripari Egyesülés sertéstelepe, a szegedi Új Élet Tsz és az ugyancsak szegedi Felszabadulás Tsz növényházépítése. Nagyobb összegű építési beruházást — néhány kivételtől eltekintve, amilyen például a martfűi szövetkezeti sörgyár építése, a Pest megyei Hűtőipari Gazdasági Társulás fejlesztése — nem is kezdtek a közös gazdaságok. A tavaly indított munkálatok többsége rekonstrukciós jellegű volt, ezek több mint felét az üzemek bankhitel nélkül valósították meg. Ezek a viszonylag kisebb összagű beruházások mindenekelőtt a szarvasmarha-, a sertés- és juhtenyésztés korszerűsítését szolgálták. Hitelek felvételével főleg a különböző kormányprogramok megvalósítását gyorsítják a tsz-ek: élelmiszer-feldolgozókat építenek, bővítik az állattartó telepeket és segítik az energiával való takarékosabb gazdálkodást. (Egyebek között berendezkednek a nedves kukorica tárolására, és a költséges olajfűtésről áttérnek a földgáz hasznosítására.) rülési idő néhány hónapot venne csak igénybe, nem fogadták el. így a fóliához csak borsos áron tudna hozzájutni. A Hungária Műanyag-feldolgozó, ahol ugyancsak működik már egy importberendezés, olyan magas áron adná a fóliát, hogy a csomagolóanyag-gyártás végül is veszteséges lenne. Pedig a szövetkezetben már elkészültek azzal a berendezéssel, amellyel a fóliából dobozokat készítenek. A polipropilén csomagoló tégelyek minősége egyébként összehasonlíthatatlanul jobb, és az import kiváltása mellett ez sem elhanyagolható szempont. Végleg lemondtak róla Importmegtakarítás volt az egyik célja annak a régen dédelgetett álomnak is, hogy a csőszegecsek, fűzőszemek, ponyvalyukszegélyek mellett patent- és farmergombokat is gyártsanak. Ebben az évben azonban végképp elvetették ezt az elképzelést. Az előkészületek során olasz és NSZK-beli cégekkel folytattak tájékozódó jellegű megbeszélést. A beruházás azonban — különösen egy kis szövetkezet számára — óriási terhet jelentett volna. Ahhoz, hogy évente 70 millió forint értékben gyártsanak fémtömegcikkeket, 80 millió forintos beruházásra lett válna szükség. Ezt az orosháziak nem tudták vállalni. Így tehát ezekből a termékekből évente több tízmillió forint értékben még sokáig nyugati importra kényszerül az ország. A szövetkezet további fejlődése így — igaz, még precíziós öntvényeket is készítenek — a gépek és műanyag termékek gyártására korlátozódik. Itt a KGST-szako- sodás megfelelő kiindulópont ahhoz, hogy az orosháziak a termékek korszerűsítésével szélesítsék nemzetközi piaci kapcsolataikat. Kepenyes János A kiegészítő tevékenység fejlesztésére tavaly 0,7 milliárd forintot költöttek a tsz-ek, többet, mint egy évvel korábban. Főként alkatrészgyártásra vállalkoztak az 1981. évinél nagyobb arányban, több gazdaságban hozzáláttak a környékbeli fa feldolgozásához, keresett műszerek készítéséhez és lakatosipari termékek gyártásához. Sokfelé törekedtek a korábban elmaradt járulékos építési beruházások tető alá hozására: műtrágya- és növényházak készültek el, agrokémiai telepeket, gépműhelyeket, szociális létesítményeket adtak át. Gépek beszerzésére, felszerelésére tizenkét százalékkal többet költöttek az üzemek. A gépellátás ösz- szességében megfelelő volt; egyes típusokból, alkatrészekből azonban akadozott az ellátás, és ez gyakran akadályozta a beruházási szándék megvalósítását. Az ültetvények telepítésére fordított összegek az előző évinek és a tervezettnek is alatta' maradtak; az üzemek a rendelkezésre álló, viszonylag szűkösebb pénzügyi forrásokat inkább a gyorsabban megtérülő, jövedelmezőbb fejlesztésekre fordították, holott az ültetvények létesítése — az egyre nagyobb mértékű selejtezések miatt is — sürgető feladat lenne. Befejezetlen beruházások a mezőgazdaságban Hatvan embernek ad munkát a konzervgyárral közösen kialakított göngyölegfelújító üzem Fotó: Fazekas László A vésztői Körösmenti Tsz új vezetése 1982 első felében igazán nem könnyű helyzetben állt a több mint 10 ezer hektáros közös gazdaság élére. A szövetkezetnek nemcsak az adósságai rúgtak ekkorra már 115 millió forintra, hanem a gazdálkodás veszteségei és hiányai is meghaladták a 14 milliót. Tegyük ehhez még hozzá azt a kárt, amit a víz okoz éves átlagban 2-3 ezer hektáron, illetve a csalódást, amit az e vidéken kiterjedt területeken termesztett »napraforgó hozott a gyorsan elharapódzó betegségben elszenvedett terméscsökkenéssel. E két utóbbi együtt 30 millió forinttal apasztotta a vésztőiek reményeit. Mit tehet ilyen helyzetben egy új vezérkar, amelyet érthető módon a bizonyítás kényszere is nyomgszt? Emellett azzal is számolnia kell, hogy a szigorítások aligha nyerik el annak a tagságnak a , rokonszenvét, amely a szövetkezet állandó gyengélkedése ellenére is jobb mezőgazdasági üzemekre jellemző személyes jövedelmeket élvezett eleddig. Nos, a sürgős, szükséges és halaszthatatlan intézkedések és teendők egyik fele kézenfekvő, önmagától adódik. Ilyen a minden részletre kiterjedő helyzetfelmérés és helyzetelemzés, majd ezt követően a folyamatos információszerzés megszervezése. Nyilas Károly, aki három évtizedes állami gazdasági „múlttal” az eleki tsz termelési főmérnöki posztját cserélte fel most májusban a tsz-elnökivel Vésztőn, legelőször a gazdálkodás havonkénti rendszers értékelését vezette be a Körösmenti Tsz- ben. Ezzel egy időben szinte a végletekig megszigorította az anyag-, készlet- és költséggazdálkodást, ami várakozáson felüli megtakarítást hozott. A leckét azonban igazából a munkabér-gazdálkodás adta föl a vésztőieknek. Az már félévkor látszódott, hogy ha az addigi ütemben haladnak év végéig, akkor mintegy 17 millió forintot kell jövedelemnövekmény- adő címen kifizetniük. Itt nem segíthetett más, csak a munkák ésszerű és pontos szervezése, no meg némi lelemény. A konzervgyárral közösen kialakított göngyölegregeneráló, vagy egyszerűen üvegmosó üzem nemcsak munkát adott 60 embernek, hanem segített a megfelelő munkadíjszínvonalat is „beállítani”. Ennél is többet jelentett viszont, hogy szeptember 20-ra elvetették már az ezer hektár őszi árpát, október 20-ra pedig a 3 ezer .350 hektár őszi búzát. Ennek egyik eredménye, hogy no ,vember végére a vetés olyan volt már, mint a dús subagallér, a másik pedig, hogy a vetők átvonulhattak azonnal Sarkadra, most már bérben ott folytatni, amit emitt befejeztek. Október közepén a vésztői trágyaszórók már a Hidasháti Állami Gazdaságnak dolgoztak. 'á mélyszántókat a november közepe Sarkadon, a szállítókat pedig október vége Újkígyóson találta már. Mindent egybevetve, így a bérben dolgozók összesen hétmillió forintot hozhattak háza, s, a szövetkezet munkabér-kifizetése is másfél millió forinttal maradhatott alatta az őszi hónapokban az egy évvel korábbinak. Az ipari ágazat, amelyet az üvegmosó mellett a fővárosban létrehozott hatvan fős elektromos szolgáltató szakcsoport egészít ki, az eredetileg tervezett három és fél millióval szemben mintegy hatmillió forinttal gyara- nítja a közös gazdaság bevételeit. De folytathatnánk a «sort olyan kedvező kimenetelű ügyletekkel. mint amilyen a bélmegyeriekkel kötött kishaszonbérleti szerződés volt. amelynek értelmében a vésztői teheneket, vésztői tsz-tagok vésztői takarmánnyal táolálva Bélme- gveren a megverieknek feiik megfelelő ellenszolgáltatás feiében. De idetartozik az évek óta veszteséges snort- és versenylótenyésztés fölszámolása. az „elköltözött” tehenek helyett a legelőt hasznosító iuhok számának jelentős szaDorítása. s az. hogy a háztáji kocaakció fellendítésével és némi rekonstrukcióval a szövetkezeti sertéskibocsátást évi háromezer többlethízóval 8 és fél ezerre növelik. Az pedig már me- gintcsak kézenfekvő, hogy a továbbiakban igyekszenek a pénzhozó növények szerepét a vetésszerkezetben növelni, így elmarad egyelőre a napraforgó, a repce, a cirok, átadva helyét a már említett őszi kalászosoknak, a szójának, a kendernek, a lóbabnak, a gazdaságosság mellett a jó elővetemény-választás követelményeinek is megfelelve. A vésztői Körösmenti Tsz mostani vezetői úgy fogalmaznak, hogy egy ekkora mezőgazdasági üzemnek — 8 ezer 600 hektár szántón — a korábbi 100 millióval szemben legalább 140 millió forintos termelési értéket kell előállítania. Azt hisszük, ehhez a programhoz szívből ad segítséget a kollektívának nemcsak a nagyközségi, hanem a járási és a megyei vezetés is. A törekvések valódiságáról talán az is meggyőzhet bennünket, hogy a Körösmenti Tsz e nehéz helyzetében is törlesztett ötmillió forintot az idén abból a bizonyos 115-ből, amellett, hogy a nem kis kamatterheket is igyekszik rendesen és rendszeresen állni. Ezzel együtt is korai lenne még yzt várni, hogy a vésztői tsz már az 1982-t is veszteség nélkül zárja, a veszteségek jelentős csökkentése önmagában is igen nagy eredmény. Segítségről szóltunk, ami a jelen esetben nem is anyagi segítséget jelent elsősor-, bán, hanem erkölcsi, politikai támogatást. Hiszen, ha a? évi 630 ezer forint ráfizetéssel működő üzemi konyha sorsáról, meg arról van szó, hogy nincs immár fedezete annak a 86 tonna szemes terménynek, amit eddig a nyugdíjasok kaptak „ajándékba" évről évre a közöstől, akkor bizony a szükséges lépéseket aligha tehetnék meg, tehették volna meg a vésztői tsz vezetői egyetértő politikai támogatás nélkül. (kőváry) Hulladékgyűjtés A MÉH Tröszt az Állami Gazdaságok Országos Központjának és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hozzájárulásával az év első negyedévében ismét megszervezi a mezőgazdaság hagyományos vas- és színesfémhulladék-gyűjtési akcióját. A nagyüzemi gazdaságokban ugyanis az év első hónapjai a legalkalmasabbak arra, hogy számba vegyék a kiselejtezett alkatrészeket, részegységeket, az elavult és javíthatatlan gépeket, valamint az egyéb fémhulladékot. A MÉH-telepek segítséget adnak a termelő- szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak a vas és a színesfémhulladék összegyűjtéséhez, értékesítéséhez. A Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát a jugoszláv Emona technológiai rendszerben évente 15 ezer Hungahib sertést nevel fel. A hagyományos telepek nagyságának negyedén, 1,5 hektáron — a pároztatástól a vágósúly eléréséig — egy ólrendszerben nevelődnek a sertések (MTI-fotó: Kerekes Tamás felvétele — KS)
