Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-04 / 2. szám

1983. január 4., kedd Közös kiállításon mutatkozott be Gyula város müvészetked- velő közönségének Csuta György és Párzsa János amatőr festőművész. Az Erkel Művelődési Központ előcsarnokában megnyílt kiállítást a közelmúltban nyitotta meg Ibos Éva, a Kohán Képtár igazgatója. Az új év első képzőművészeti ki­állítását január 27-ig tekinthetik meg az érdeklődők Fotó: Béla Ottó Versek, novellák, könyvművészeti cikkek, tanulmányok és megemlékezések Hz Új Aurora 1982/3-as számában Irodalmi és művészeti fo­lyóiratunk 1982. évi utolsó száma az óév zárónapjaiban jutott ei az előfizetőkhöz, olvasókhoz. Szépirodalmi blokkjábán első helyen a hetvenéves Kis Tamás köl­tőt kösaönti három versével, majd Urr Ida, Garai Gábor, Grandpierre K. Endre, Szo- kolay Zoltán, Ujházy László és Tomka Mihály versei kö­vetkeznek, és az Üj Aurorá­ban első alkalommal bemu­tatkozó Verasztó Antal két költeménye. A hatvanéves Dér Endre József Attila-dí- jas íróról, Békéscsaba szü­löttéről Tandi Lajos ír, majd a jubiláns Szemem az ajtón című novelláját olvashatjuk. Novellát közöl a folyóirat Csoór Istvántól Három me­rőleges és egy vízszintes, va­lamint Sarusi Mihálytól Mi- sikám címmel. A Művészet rovatban Papp János cikke áll az élen Hol tart és merre halad a világ könyvművészete? cím­mel, ezt követően pedig Pe- tőcz Károly adja közre gon­dolatait Képzőművészet a könyvművészetben című cik­kében. Koszta Rozália festő­művész ceglédi kiállítását Szilágyi Miklós mutatja be, Katkics Ilona rendezői mű­helyébe pedig Schéner Mi­hály írása viszi el az érdek­lődőt. Zakupszky László mátraszentimrei nyugdíjas igazgató tanító, helytörté­nész Kodály Zoltán Galya­tetőn című írásában állít emléket a nagy zeneszerző­nek, itt kapott helyet Puszta Sándor verse is, mely szin­tén Kodály Zoltán születésé­nek centenáriumát ünnepli, végül J. A. Russo írása: Ko­dály Zoltán Temesváron. • Az Üj Aurora e számában megjelent tanulmányok kö­zül nagy figyelmet érdemel Bata Imre Szociográfia és önéletrajz és Fábián Zoltán írása Társadalmi látlelet és önformálás címmel. Itt köz­ük még Elek László színvo­nalas, átfogó tanulmányát, mely Arany János és Tisza Domokos kapcsolatát mutat­ja be, valamint Tóth Lajos írását Arany János preszim- bolizmusáról. A folyóiratot a Kapcsola­tok és a Tájunk rovat zárja. Ez utóbbiban, olvashatjuk Pozsgay Imre beszédét, me­lyet a vésztő-mágori törté­nelmi emlékhely avatásán mondott, valamint Fábián István rádióriportját, mely­ben a feltárást vezető ré­gésszel, Juhász Irénnel be­szélgetett. Az 1982 3. számot Dankó Imre Szűcs Sándor néprajztudóst búcsúztató írá­sa zárja. A záródíszeket ezúttal Gu- bis Mihály grafikusművész rajzaiból válogatta a szer­kesztés, valamint közreadta Koszta Rozália néhány fest­ményének reprodukcióját is. (s—n) ka volt, estétől reggelig tar­tott. Előbb a lisztszitálás, kovászkészítés, majd a beda- gasztás következett. S mi­vel én mindig kétszer da­gasztottam, hajnalban szakí­tottam ki, de akkor már be volt fűtve a kemence, hogy a legjobb legyen a heve, mi­re a szakajtóba megkél a tészta és be lehet vetni. Ilyenkor mindig _ készült lángos is, káposztás, brind- zás és persze guba, az a hosszúkás, bot alakú tészta, ami elállt, s később lefor­rázva mákos guba lett be­lőle, vagy túrós. A disznó­ölés szokása nem változott, pár nappal ezelőtt is úgy zajlott le, mint régen. Most is asztalra került a mozgócs- ka, a hagyományos disznóto­ri velős leves. — Ól jából készül, előbb jól kiáztatom a húst, aztán teszem föl, sok zöldséggel és babérlevéllel, sóval fűszerez­ve. Ezt be is kell rántani, vékony piros paprikás rán­tással. S amikor a hús már megfőtt, kiveszem, és egy jó fej vöröshagymát teszek a lébe fölkarikázva, és átfor­ralom a velővel. A tányé­rokba vékonyka kenyérsze­leteket teszünk, erre merjük rá a forró levest, s aki sze­reti, jól megtejfölözi. Más­kor is lehet főzni, de a leg­jobb disznóöléskor. Aztán visszakanyarodik a beszéd megint csak a régi időkre. Amikor még pen- delyben jártak a kisfiúk is, nem csak a lányok. S játék sehol, csak papír- vagy csutkababa, meg kukorica­szárból kis szekér, meg ló. S ha esett az eső, a sárral játszottak ... Épp itt tartunk, amikor nyílik az ajtó és az egyik unoka egy nagy dobozt hoz. Orion gyártmányú tévéké­szülék van benne, s hama­rosan — ha beszerelik — az egész nagyvilág. Vass Márta Amikor még... Negyedórányira a buszhoz régi fajta takaros tornácos ház a mezőmegyeri Kindli Jánoséké. A télben is lát­szik a nyári virágos kert nyoma, s hogy a lugasokon sok szép szőlő lehetett. Ilon­ka néni oly fürgén mozog a több mint nyolcvan eszten­dejével, hogy Jani bácsi rá­rászól, lassabban egy kicsit. Ö az akkurátusabb kettőjük közül, a szava is megfon­tolt. Nyugodt, jó módban él­nek, de tevékenyek most is, ám nem erről, hanem a rég­volt időkről beszélgetünk, a kemencét helyettesítő cse­répkályha mellett. — Volt ugyan két kishold földje az apámnak, de a sok gyereket abból nem tarthat­ta el. Aratott másnak a kör­nyéken, de egész meszi re is elment dolgozni. Én meg szolgáltam mindig a nagy­gazdáknál, onnan is mentem férjhez. Jó helyem volt min­denütt — tűnődik el Ilonka néni, míg a tömött, hímzett végű párnákat nézegetjük, meg a gyönyörű cserépkor­sót, rajta a névvel: Sutyák Ilona. A padlásról hozták le pár éve az unokák. A családja már régen itt él, a múlt század közepe tá­ján jött mint kisfiú Bártfá- -ról az öregapja, amikor a so­rozatos rossz esztendő soka­kat az Alföldre hozott. Itt sem volt könnyű, csak köny- nyebb az élet, mindenkinek keményen meg kellett küz­deni a megélhetésért. Az utódok élete is csak a mun- káhól állt. Még a magukra- valót is otthon állították elő. Szőttek, fontak. Felváltva mesélik, hogy a kendert miként húzgálták ki a földből, kötötték kévébe, s vitték áztatni Csaba túlsó végére, majd amikor meg­száradt, jól kiverték. A fé­sülés hosszú deszkán tör­tént, amiben nagy kiálló sze­gek voltak, aztán a kócot összegöngyölték, s jól meg­tiporták, egészen puhára. Új­ból fésülték, s csak aztán jöhetett a fonás. S utána a szép, hosszú szálakból szőt­ték a ruhaneműt, a lepedő­ket, abroszokat, törülköző­ket, van belőlük most is jó pár szebbnél szebb mintájú darab. — A rövid, durva szálak­ból — mondja Jani bácsi — zsákok, kötelek készültek. Ilonka néni meg hozzáteszi, hogy az asztal sarkán égett a legkisebb petróleumlámpa, mert spórolni kellett, s oda­húzta a rokkát. így is tu­dott dolgozni. — De voltak azért vidám fonókák és íosztókák is, ahol a fiatalok szórakoztak. Da- noltunk közbe, a legények be-benéztek az ablakon, az­tán bejöttek közénk. Más szórakozás? A városban a vasárnap délutáni tánc volt. Egy órácskára én is mindig elszaladtam a Dobozi út sar­kára a Vadász-kocsmába táncolni, aztán rohantam vissza a helyemre, mert etet­ni kellett a jószágot. Bálba életemben kétszer voltam. Jani bácsi — mint mond­ja — nem táncosfajta, még a saját lakodalmán sem rop­ta, annak pedig ötven éve lesz, épp most január 8-án. Az ebéd a lányos háznál volt, a vacsora náluk, nagy sátor alatt az udvarban, sok vendéggel. A dobkályhában vígan égett a tűz, senki sem fázott. De melegített a jó­kedv, a finom ételek, — tyúkhúsleves, birkapörkölt, liba- és kacsasült — no meg a csépai bor, amiből kétszáz litert hoztak. De már előtte nap meg­kezdődött a vígasság, ami­kor vitték a „menyasszony ágyát” három kocsival, föl­pántlikázott lovakkal. A tor­nyosra rakott párnákat, ágyat, sifont, kredencet, asz­talt, székeket. Ott volt a menyasszony, a vőlegény, az egyik ángyi, meg a koszorús lányok, legények boros üve­gekkel, kalácsokkal, víg nó­taszóval. — Még nászutunk is volt — nevetik el magukat —, bár mi csak mászútnak em­legetjük, mert gyalog men­tünk el az egyik testvérhez, aki Szentes és Királyság kö­zött lakott. Korán reggel in­dultunk egy februári napon, még szerencse, hogy könnyű tél volt, s jó napsütés. Ha elfáradtunk, leültünk az árokpartra, s előkerült a kaskából az ennivaló is. Egy hét vendégeskedés után már kocsin hoztak haza a roko­nok. A régi házimunkák is szó­ba kerülnek. Nincs már ke­mence, amiben a babot, ká­posztát, de még a húslevest is főzték, és sütötték a ka­lácsot, meg a finom kenye­ret. Volt úgy, hogy egyszer­re négyet is, meg kiscipó- kat, a közepükben kolbász- szál. — Az bizony nagy mun­KÉPERNYŐ Napos oldal Szilveszter után úgy ille­nék, hogy a mindig országos üggyé váló televíziós szil­veszterről szóljon rovatunk. Hogy most mégsem ezt tesz- szük, annak egyetlen oka van: az egész műsort — ta­lán „CUCI” produkcióját leszámítva — a feledés ho­mályába utasította a vasár­nap esti nagyszerű tévéfilm, amely Karácsony Benő erdé­lyi író Napos oldal című re­gényét dolgozta fel. A felszabadulás után szü­letett generációk nem so­kat tudnak a két világhábo­rú között alkotó, egyik leg­népszerűbb erdélyi magyar íróról. De Mihályfy Sándor rendező tévéfilmje bizonyára sokakat kíváncsivá tett e csodálatos stílusú, különle­ges humorú, egyszerre paj­kos és érzelmes, lírai és drá­mai erővel szóló, mélysége­sen humanista érzelmű és gondolkodású író művei iránt. Az 1936-ban kiadott Napos oldal című regény hiteles filmre vitelében fontos sze­rep jutott Marosi Gyula for­gatókönyvírónak és Jánosi Antal dramaturgnak. Segítsé­gükkel sikerült a rendező­nek megőriznie a regény sa­játos stílusát, hangulatát, nyelvi szépségét. Az önélet­rajzi ihletésű hős, Felméry Kázmér, a ’20-as évek Erdé­lyében fokozatosan vesztette el minden illúzióját, remé­nyét és hitét. Ahogyan kese­rűen megfogalmazta: „Min­denütt farkasok csatangol­nak. Hangos az országút a csikorgásuktól. Szőrös indu­latoknak és vad gondolatok­nak lettünk gályarabjai. Szemfényvesztők játszanak velünk. Pedig örömre és egy­szerűségre születtünk.” Kázmér fájdalmas kitörése — s ezt jól érzékeltette a méhkirálynővel bíbelődő tisz- teletes viselkedése — pusztá­ba kiáltott szó maradt. A környezet közömbössége, a szaporodó vészjelek ellen magát tehetetlennek érző Kázmér' és barátai védekezé­sül (?) ironikus, mókás, ke­serű-vidám játékosságba me­nekülnek. Tartásukat pedig emberségükben őrzik meg, ha többre nem is érzik ké­pesnek magukat. A rendező nagyszerű szí­nészeket nyert meg tévéfilm­je számára. A főszereplőt alakító Székhelyi József, a Vakarcs szerepében kiváló társának bizonyuló Molnár Erzsébet szomorú-szép ket­tőse sokáig emlékezetes ma­rad. De szinte minden sze­replő átérezte és vissza tud­ta adni a regény sajátos hangulatát. Csak így lehetett a tévéfilm a regény elolva­sására, a szerző megismeré­sére ösztönző, művészileg ér­tékes alkotás. Várjuk a foly­tatást, A megnyugvás ösvé­nyein című regény tévés fel­dolgozását. B. Sajti Emese Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27- A lőporsziget lakói. 8.57: A fegyverkovács. 9.44: Játsszunk a billentyűkkel! 10.05: MR W—14. 10.35: Népdalok. 10.55: Előadja a szerző. Benja­min Britten vezényel. 11.39: Jósika Miklós: Emlékirat. 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Kapcsoljuk a Magyar Nemzeti Galériát. Hang­verseny délidőben. Kb. 14.00- Magyar táncmuzsika. 14.23: Fúvósátiratok. 14.43: Élő világirodalom. Görög­ország. 15.05: Operaáriák. 15.28: Nyitnikék. 16.00: Népzenei Hangos Újság. 16.40: Kabaré. 17.05: Textil — ..textil nélkül”. 17.30: Sosztakovics: VH. vonós­négyes. 19.15- Járdányi Pál népzenei feldolgozásaiból. 19.45: Szintézis. 20.15: Hallgassuk együtt! 21.09: Rádiószínház. Irodalmi fo­gadónap. 22.30: Kodály Zoltán rádióelő­adásai. 22.55: Akitől tanultam. 23.05: Romantikus zene. 0.10: Koncz Tibor táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Kecskés Sándor klarinéton és tárogatón játszik. 8.35: Társalgó. 10.00- Zenedélelőtt. 12.-25: Gyermekek könyvespolca. 12.35: Melódiakoktél. 13.25: Látószög. 13.30: Régi táncok gyermekek­nek. 14.00: A Petőfi rádió zenés dél­utánja. 18.00: Disputa — arról, hogy mi a bátorság. 18.35: Németh Marika operett­dalokat énekel. 18.54: Nosztalgiahullám. Bobby Vinton. 19.25- Kivándorló magyarok az Egyesült Államokban 1880 —1940. 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Utazás a Balaton körül. 20.54: Nóták. 21.30: A kamaszkortól a klí_ —- maxig. 22.00: Sanzonműsor négy tétel­ben. 23.20: A mai dzsessz. III. MŰSOR 9.00: Mahler: IX. szimfónia. 10.30: Juliette Greco énekel. 11.20- Fúvószene a Prágai Rádió műsorából. 11.37: Finn operaciklus. Sallinen: A vörös vonal. 13.52: Fiatalok stúdiója. 14.17: A St. Martin-in-the-Fields kamarazenekar játszik. 16.00: Labirintus. 16.15: Barokk' kamarazene kora­beli hangszerekkel. 17.30: Harminc perc alatt a Föld körül. 18.00: Romantikus kórusművek; 18.24: Az új magyar zene a Rá­dióban — a közönség és a kritikusok 1982. évi díjá­ért. 19.05- Eszmecsere. 19.35: Zenekari muzsika. 20.30: Patrick Moraz billentyűs hangszerek — 1976-os szó­lólemeze. 21.15: Qneraest. Vincenzo Bellini műveiből. 22.25: Brahms: G-dúr szextett. 22.56: A Rádió Dalszínháza. Paj­zán históriák — I. rész. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Könnyűzene vonósokra. 17.10 : Bedolgozók. Riporter-Kar­dos Ernő. 17.20: Caterina Caselli énekel olasz slágereket. 17.30: A túrkevei fafaragó ezer­mester. Riporter: Kutas János. 17.40: Ami csak a szolnoki stú­dió hullámhosszán hallha­tó. Zenei ajánlóműsor. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatpercek a Smokie együttes felvételeiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST. I. MŰSOR 8.00: Tv-torna. (ism.) 8.05: Iskolatévé. Környezetis­meret. (Alt. isk. 1. oszt.) 8.25: Fizikai kísérletek I. (f.-f.) 8.40: Idesüss! (ism., f.-f.) 9.15: Magyar nyelv. (Alt. isk. 1. oszt.) 9.25: Osztályfőnöki óra. (Ált. isk. 7—8. oszt.) (f.-f.) 10.00: Osztályfőnöki óra. (Ált. isk. 3—4. oszt.) 10.30: Deltácska. (f.-f.) 11.85: Képújság, (f.-f.) 14.00: Iskolatévé. Deltácska. (ism., f.-f.) 14.35- Osztályfőnöki óra. (Ált. isk. 3—4. oszt.) (ism.) 15.05: Osztályfőnöki óra. (Ált. isk. 7—8. oszt.) (ism.) 15.35: Napköziseknek, szakkö­röknek. 16.05: Hírek, (f.-f.) 16.10: Kiskutya, nagykutya. 16.40: Nemzetközi síugróverseny. 17.40: Reklám, (f.-f.) 17.45: Képújság. (f--f.) 17.50: Emlékszel még . . . 18.30: Dél-alföldi krónika, (f.-f.) 19.00- Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Az Onedin család, (f.-f.) 20.50: Stúdió ’83. 21.50: Szép magyar tánc. 21.55:1982-ben történt... A Pa­noráma különkiadása az elmúlt év nemzetközi ese­ményeiéről. 22.55: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Iskolakerülgető. 21.10- Tv-híradó 2. 21.30: Rettenetes vasárnap dél­után. (f.-f.) 22.25: Képújság, (f.-f.) BUKAREST 16.05: Szünidei műsor. 16.35: Fiatalok klubja. 17.20: A mezőgazdaságban dolgo­zóknak. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20 : Gazdasági figyelő. 20.35- Operettek. 20.50: Osztriga és drágakő. Té­véjáték. 22.00: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 8.45: Alkalmi műsor a külföl­dön dolgozó jugoszláv munkások gyermekeinek. 9.00: Tv-naptár. 9.10: Jugoszlávia hegységei. 9.30: Rajzfilm. 9.35: Kőbe vésett krónika. 10.00: Hírek. 10.05: Művelődési műsor. 15.20- Hírek. 15.25: Síelő világkupa: műlesik­lás. 16.10: Napszárnyúak. 16.40: Split: jugoszláv kosárlab­da-bajnokság. Jugoplastika— Cibona. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.20: Reklám. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Könnyűzenei adás 19.21: Reklám. 19.15- Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Gyújtópontban. 20.45: Reklám. 20.50: Berlin, Alexanderplatz. 22.30: Tv-napló. II. MŰSOR 19.00- Az elsuhant idők nyomá­ban. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Népi muzsika. 20.35: A két rettenthetetlen. 21.20: Reklám. 21.25: Zágrábi körkép. 21.50: Egy szerző — egy film. MOZI Békési Bástya: Rohanj velem! Békéscsabai Szabadság: de. io, du. 4 és 6 órakor- Kenyér, arany, fegyver. 8-kor: Örült nők ketrece. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: Lány tengeri kagylóval, fél 8-kor: Kísérlet a szabadu­lásra. Gyulai Erkel: Különös is­mertetőjel. Gyulai Petőfi: Ásta. angyalkám. Orosházi Partizán: Elvis Presley. Szarvasi Táncsics: 6 és 8-kor: Szelíd vadnyugat. 22-kor • Fehér telefonok. llonk.i néni I*'• *t•»: VtTívss Kr/si

Next

/
Thumbnails
Contents