Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 12. szám
1983. január 15., szombat NÉPÚJSÁG KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Új szerepkörben a magyar településtudomány Különös tekintettel a békési műhelyre A nagy utat bejárt településtörténet tárgya egészen a XIX. század közepéig a feudális viszonyokhoz , kötődik. Az időben olyannyira eltérőt produkáló társadalmi formáció településtörténeti képlete a feudális nagybirtok és a jobbágy kisgazdaság, a kettő kombinációja és belső kötődése. A kölcsönös függés mértéke, kiterjedtsége időben és térben az a háttér, amely a jobbágyfalu feltételeit behatárolják, engedményesebb viszonyt biztosítanak a kétlaki lakosú mezővárosok, illetve a klasszikus polgárok lakhelye számára. Nálunk tulajdonképpen egy századnyira zsugorodik az a történeti korszak, amikor a település túlnyomó többségét kitevő falu életvitelét nem jellemzi a földesúr és a jobbágy között fennállt viszony, s a településtípus is szabadabb légkörben alakul. A XX. századba fordulva a tanya, falu és város település tarka képletéről szólhatnak és szólnak a társadalomtudomány köréhez tartozó művek, ezeket a típusokat találja a kutató elme. ezt produkálta eladdig a történet, a társadalom belső öntörvénye. A formájában eltérő településeken belül a funkció egysége érvényesül, nevezetesen a lakóhely és a munkahely megegyezősége. Így veszik ki részüket az országos munkamegosztásból. Igazgatás, adminisztráció csak esetlegesen és szűk területi korlátok közt játszik szerepet a helységek külső formájának alakításában. (Lásd Győrffy István, Magyar falu. magyar __ ház; Rácz István, Az első magyarországi katonai térkép- felvételek tanyatörténeti tanulságai; Bálint Sándor, A szegedi tanyavilág benépesedése helyneveink tükrében; Székely György, Mezővárosok, rendek, király 1514—1674 — egy báni levél álláspontjának értelmezéséhez —; Ember Győző, Az újratelepülő Békés megye eiső összeírásai, 1715—1730 stb.) A felszabadulás után még egy pillanatra a- korábbi hagyomány folytatódik a ta- nyásodás utolsó hullámában. Á földtulajdon kérdés évszázados vitájának forradalmi lezárása másnapján mintegy 75 000 új tanyát húztak fel az újgazdák, hogy megvessék lábukat — az elődök példáját követve — a helységtől távoli kisbirtokos A mezőgazdaság napirendre került szocialista átszervezésével új korszakról írhat a településtörténet. A változások főbb vonásokban így összegezhetők: A tanyarendszer szigetté vált a nagytáblában. egy fejlődési irány ellentéteként, különösképpen teljes szétszórtságában. Munkahelyfunkciója lényegesen csökkent vagy teljesen megszűnt, ezt követően a munkaerő lakhelyeként kapott szerepet, s léte ebben az összefüggésben kelt figyelmet. Alapvető tendenciává lépett elő a földegyesítés és a munkaerő közelben tartása érdekében a zárt vagy zártabb településhálózat. Ennek megvalósítása viszonylag ott gondmentesebb, ahol az ún. kettős szállásrendszer funkcionált (a Nagykunságban, Békésben), mert az érintettek egy része beköltözhetett a központi helységbeli lakásukba. A tanyaközpontosítás intézményes irányításának feladatával 1959 januárjában létrejött az országos intéz- kedésű Tanyai Tanács, Erdei Ferenc elnökletével. (Megfelelő anyagi bázis nélkül!) A szervezet csupán az alföldi tájakon kb. 200 olyan központot rajzolt ki, ahol a munkaerő ésszerűbb csoportosítása és az infrastruktúra telepítése feltételeinek jobbítása jegyében falualakítást kezdhettek a tanyalakók. A tanács fennállása (1949—1954) időszakában 104 új község alakult az országban. Eközben két újszerű jelenség érvényesülése figyelhető meg. Soha nem tapasztalt, országos szintű beavatkozás történik a településfejlesztésbe, másrészt a születő gazdasági egységek — termelőszövetkezetek, állami gazdaságok — szempontjai meghatározóan érvényesülnek a települések sorsának alakulásában. Az erőszakoló történeti analógiakeresés talál effélét a XVIII. század eleji újratelepítéskor. a mérnökileg szabályozott néhány alföldi helység esetében. A XX. század közepén méretében és tartalmában egészen másról van szó. Kis kitérővel utalnunk kell egy dunántúli esetre. A Tanyái Tanács 1950-ben kidolgozott nagyszabású terve szerint Barcs község határában a tanyavilágot Tüskéspusztára kívánták öszszevonni. Viszont a Losonczi Pál vezette termelőszövetkezet Szilonicspusztán már befektetett központjának kialakítására. Noha a megyei tanács a Földművelésügyi Minisztérium döntését telte magáévá — amely a Tanyai Tanács koncepciója alapján fogalmazódott —, a termelőszövetkezet sikerrel védte meg álláspontját: a sziloni- csi lakosok nem települtek át Tüskésre, s az utóbbi nem vált .születő falu magjává. A gazdasági érdek prioritása érvényesülni látszik. A ’60-as, ’70-es években felgyorsult a tanyarendszer felbomlásának és a településszerkezet-váltás folyamata. Az elnéptelenedett, lakatlan tanyák száma különösen a ’60-as évek második felében nő meg. A hatóságok — kivéve, ha a mezőgazdasági érdek megkívánja — főleg az építési engedély megvonásával segítik a rendszer felbomlását. A szövetkezetek alapszabályban ajánlják fel a termelésre alkalmas, üres tér ellenében, hogy a lebontott tanya hasznosítható építőanyagát ingyen szállítják el 20 kilométeres körzetbe is. A folyamat másik iránya a maradék tanyák, tanyahe- !vek tömörülése, új formák kialakulása. Békéscsaba vidékén létrejött Telekgerendás, Kétsoprony, a Cegléd vidéki Csermő, a szabolcsi, tiszaháti Üjdombrád, Tisza- telek községmag, az új típusú településforma, az ún. tanyaközség, amelynek minimális tömörültsége körül lakosságának eleinte 60—80 százaléka a közeli tanyagyűrűben él. A Duna—Ti- sza-közén 27, Bács-Kiskun- ban 14, Csongrádban 11, Pest megyében 2 ilyen település kialakulása figyelhető meg, 20 pedig szétszórtan helyezkedik el az alföldi tájakon. A községgé nem tömörült tanyatelepülések új formája a tanyaközpont, és az ún. sortanya. Az előbbi a Karcag és Kisújszállás között, a Magyar—Bolgár Barátság tsz gazdasági körzetében fekszik (Magyarka), az utóbbi Hódmezővásárhely határában, a Vörös Csillag tsz járásnyi területén. Szikáncson. Batidán, Erzsébeten, illetve Békés- csaba-Fényesen. Közben lényeges változáson ment át a tanyai társadalom is a ’70-es évek végéig. Az ott lakóknak már csak 3 4 része mezőgazda- sági dolgozó. A falvak, a városiasodó helyek és a városok ügyében döntő fordulatot hozott az országos településhálózatfejlesztési koncepció (OTK), amely az azóta sokat emlegetett 1007 1971. (III. 16.) Korm. sz. határozattal keretjogszabállyá emelkedett. Az első magas szintű, átfogó magyar urbanizációs politikai dokumentum a helységek hierarchikus rendjét alakítja ki a társadalmi-gazdasági szervező, irányító, szolgáltató szerepkörtől, vonzáskörzettől, lakosságszámtól, településszerkezettől, lakás- és kommunális ellátástól, a fejlesztés súlyozásától függően. Az ország településeinek 4,06 százaléka fejlesztés szempontjából kiemelt helyzetű. 33,4 százaléka megyei hatáskörbe utalt lett. s 62,5 százaléka olyan, amelyre semmiféle fejlesztési terv nem készült. A jogszabály konkrétan megnevezte az 1 országos, az 5 kiemelt felsőfokú; a 7 felsőfokú, a 11 részleges felsőfokú, az 59 középfokú és a 30 részleges középfokú központ rangú helységeket. Majd a megyei tanácsok sorolták be a többi helységeket a kiemelt alsó fokú, az alsófokú, a részleges alsófokú központ és a szerepkör nélküli falu településkategóriába. Ezzel megkezdődött országosan a terület- és településfejlesztés új rendje. Párosult a településhierarchia kijelölésével a tanácsi egységek és a mezőgazdasági körzetek átszervezésének a folyamata. Az alkotmány 42., és a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény alapján számos helyen a községi közös tanács létrejöttével együtt megszűnt az önálló községi tanács. A ’70-es évek végén az országban 714 tanács hatáskörébe 2311 társközség tartozik. A mezőgazdasági körzetek átszervezése a mezőgazdasági termelőszövetkezetek összevonása útján számuk lénye-, ges csökkenését eredményezte. Míg az ’50-es években az^„egy falu, több tsz” a jellemző, a ’70-es évek végére már a „több falu, egy tsz”. A közigazgatási és a mezőgazdasági egység átszervezésének országos folyamatára általában jellemző, hogy a két egység területi szinkronjának létrehozása a cél. Felettes szervek olyan területrendezést csak kivételesen engedélyeznek, amely a mezőgazdasági nagyüzem területét kettészelné. Először gyakorta a több község területét is magába foglaló termelőszövetkezet jött létre, majd ugyanezen a területen kialakult a közös tanács székhelye. Nem mond ellent ennek, hogy pl. Mezőbe- rény és Kardos közös tanácsú községek esetében ez még nem érvényesül, s a több tsz léte egy-egy városban, illetve Battonya, Gyo- ma stb. nagyközségekben. A kivétel erősíti a szabályt! A főleg a ’70-es években érvényesült többrétű fejlődési mozzanatok sajátossága, hogy különösen az ún. szerepkör nélküli falvak — amelyekből kivonult az önálló tanács, a termelőszövetkezeti központ, az iskola — kiestek a fejlesztési szándék köréből, elhanya- golódtak. Az aprófalvak elhanyagolása széles körű, fokozatosan erősödő társadalmi kritika forrásává vált a ’70-es évek második felében. A bírálatok eredményeképpen kitapintható az országos irányítási jogú szervek korrekcióra irányuló fáradozása. Intézkedés történt a fejlesztési alapok jobb elosztása érdekében. Módosították az országos településhálózat-fejlesztési — 1971. évi — kormányhatározatot, s megkezdődött a település- és településhálózat-fejlesztés tudományosabb megalapozása országos méretben: nagyobb szerepet kap a településtudomány, a város és a falu közeledése érdekében nagyobb mértékben érvényesül a tudományos kutatás, a régióban gondolkodó fejlesztés. Viszonylag rövid időn belül virágzott ki hazánkban a tárgyát a szocialista viszonyokban lelő település- tudomány, csaknem önálló tudományágként robbant be, de ma még főleg a földrajz- és történelemtudomány burkában helyezkedik el. A terület és település fejlesztésének kérdéseit országos síkon vizsgáló legnevesebb tudósok (Bartke István, Enyedi György, Kulcsár Viktor és mások) mellett kialakultak vagy kialakulóban vannak regionális műhelyek. Szerénytelenség nélkül emelhetjük ki az utóbbiak közül a Békés megyeit. Megalakítójának, Becsei Józsefnek, ebbeli szerepét jegyezte az akadémiai bíráló bizottság is, kandidátusi disszertációjának vitája alkalmával. A modern tudományág útjára indulásának első pillanataiban jelentkezik témáival a Békési Életben, majd szorgalmazója az akadémiai kutató- csoport Békéscsabára telepítésének, s az új fórum, az Alföldi tanulmányok megalkotásának. A historiográfia külön tanulmánya birkózhatna meg a békési településtudományi műhely publikált eredményeinek mérlegre tevése feladatával. A legújabbak közé tartozó termést (Takács János, Terület és településfejlesztés Békés megyében) azért említjük külön, mert a regionáVasarely-kiállítás a Szépművészetiben Mindenképpen érdemes megnézni ezt a kiállítást Pesten, a Szépművészeti Múzeumban. A nagy képanyagot, amit itt láthatunk, a művész hazájának ajándékozta. A gesztus — ismerve Vasarely nemzetközi hírnevét’ — nagy jelentőségű, és alkalmat ad arra, hogy megismerjük életútját, korai rajzaitól egészen mostanáig, amikor már az általa kinetizmusnak elnevezett irányzat legszebb darabjait produkálja. Mi is az a „kinetizmus”? Abból kell kiindulnunk, hogy képeit geometrikus formaelemekből építi fel, képeinek lényege a térprobléma, ezt azonban nem az ún. klasz- •szikus perspektíva szerint, hanem különböző terek-sí- kok rendszerével hozza létre. Gondolhatnánk, miközben különös képeit szemléljük: azon túl, hogy igazán egyedi téri élményt nyújtanak, mire jó ez az egész? Vasarely pécsi kiállításán ezt is bemutatják. A művész a modern városkép kialakításának egyik eszközét látja az újszerű ornamentika (a díszítőelemek összessége) alkalmazásával; elképzeléseit, térhomlokzatait, „épület-dekorációit” ott diaképekkel láthatjuk. Itt, a pesti kiállításon azonban nem ez a fő attrakció, hanem sokkal inkább az életút, a művészi pálya hatásos érzékeltetése. A bejárat után a korai korszak képei előtt állhatunk. Reklámgrafikák, illusztrációk, plakáttervek elsősorban, vagy majdnem kL- zártan. Közben aktsorozata 1925—26-ból már fölényes rajztudást bizonyít, és akaratlanul is felveti a kérdést a szemlélőben: mivé lehetett volna ez a pécsi születésű művész, akkor még Vásárhelyi Viktor, ha nem az op- art irányába fordul? Kivételes tehetsége itt is világnagysággá emelte, kérdés, hogy az op-arton inneni világban mire vitte volna? A szem- és szívderítő aktlapok után az alkalmazott grafika számos lapja következik, már 1938-ban az op-art kétség* télén jegyeivel. Közben egy 1941-es önarckép kemény, kutató tekintetével találkozunk, és hirtelen felbukkan a híres Zebrák egyik változata, mely viszont már félreérthetetlenül a kinetikus elmélet előtanulmánya. A Tükörkép is hasonló grafikai játék, és sorra a többi, már nemcsak fekete-fehérben, hanem a színek legkülönfélébb harmóniáit sorakoztatva fel. Újabb termek, újabb látványosságok. Igen, azt miszem, Vasarely művészetére elsősorban a „látványosság” a legjellemzőbb, furcsa is lenne mást számon kérni tőle. De azt jól csinálja! Ha élezni is a racionalizmus és a kigondoltság jelenlétét, valami plusz mindegyikben van, valami fölülemeli ezeket a művészetének kiteljesedésével egyre nagyobb, óriásibb területű műveket a puszta látvány izgalmán, és elárulnak egyet-mást Vasarely belső világából is, amelyben nyilván nem csak op-art képek, kinetikus formaelemek zsúfolódnak. Hogy gondolatait, érzelmeit így fejezi ki: szuverén joga. Külön élvezet vonaltanulmányainak követése, _ vagy a kollázsok tanulmányozása, ámuldozás plexi-játékain, végül pedig a plasztikák: senki mással össze nem téveszt- hetők. A rendezők — igencsak ügyesen — a Vasarely-kiál- lítást összekapcsolták egy XX. századi állandó kiállítással, mely Vasarelyhez hasonló indíttatású művészek bemutatására vállalkozik. Látható itt olyan „tárgy” is, melyen sok kis, négyzet alakú tükör sokszorozza meg az érkezőt, különösen a tárlatlátogató gyerekek szórakoznak előtte remekül, és olyan is, melyen elgondolkozhat: vajon mit is lát? Jó kis barangolás a Vasa- rely-tárlat, megismerkedni a művésszel és alkotásaival kö- zelebbi’ől is< íme, itt az alkalom. Sass Ervin Bencze József: Versek Kútbaesett csillag, megittalak nyáron, sej, azóta ragyog könny a szempillámon. ■ * Apám fáradt szívétől született a kenyér, örök élet jussa akkor is, ha nem él. lis településtudományi tanulmány típusa. A Békés megyei Tanács V. B. tudományos koordinációs szak- bizottsága által kiadott har- madfélszáz oldalas munka fejezetei első látásra feltárják a településtudomány tartalmi köreit, és vizsgálati, módszereit. A könyv központi gondolata az országosba betagolódó békési régió ipari, mezőgazdasági és infrastrukturális szerkezetének aktualitása az I—V. ötéves tervidőszakokban és a ’80-as évekre kitűzött cél. A milyen és milyen lehet Békés megye település- struktúrája meg funkciója? — erre a kérdésre ad választ. Az elért eredmények levezetése és az objektiven megcélozható jövő, „mindössze ennyi” egy település- történeti mű tartalma. S éppen ezért egy világ választja el .tartalmában a megelőző korszakok település- történeti műveitől, noha változatlan előnye, hogy a hagyományt követve, az oksági összefüggések korrekt feltárására törekszik. A Takács-féle munka tartalma konkrét vitatémát kínál. Az „egyes központok differenciáltan magasabb, az egyéb települések (azaz az 1971-es fogalmakkal .szerepkör nélküli falvak’-nak nevezettek) visszafogott, a helyi igényekhez alkalmazkodó fejlesztését indokolja (182. oldalon). A ma embere a falugyűlésen mondhat véleményt, ha a „visszafogott” fejlesztés nem felel meg a helyi igényeknek, a települést érintő előirányzatok korrekcióját is elérheti hellyel-közzel. De ugyanebben a helyzetben volt-e a tegnapi polgár és paraszt, amikor a település megfogható koncepció nélkül állt össze, csaknem a véletlenektől sodort körülmények között élt? A tudomány specializálódása mindig új eredményhez, az egész egy-egy részének élesebb megvilágításához vezet, ugyanakkor távolodik is a teljességtől. Amikor a településtudomány specialitásait konstatáljuk, főleg a tudomány érvényesülését a régiófejlesztésben, különösen a tudományok egészéhez való jobb hozzájárulást óhajtjuk és köszönthetjük. Dr. Virágh Ferenc
