Békés Megyei Népújság, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 12. szám
NÉPÚJSÁG 1983, január 15., szombat Dlkotás és tevékenység Beszélgetés Keresztury Dezső akadémikussal — Professzor úr Goethe halálának 150. évfordulója alkalmából írt megemlékezésében „a tevékenység lángelméjének” nevezte a nagy német költőt. Ön szerint Goethe életművének milyen eleme a tevékenység? — Halálának évfordulóján újra áttekintettem életét, pályáját, életművét. Arra a végeredményre jutottam, hogy nemcsak a „fausti embernek”, a kétkedő, kutató szellem emberének, de legalább ugyanannyira a tevékeny embernek is a megtestesülése. Ha Goethéről beszélünk, a kettő ugyanaz, ha úgy tetszik: egyetlen érem két oldala. Érdemes eltűnődni azon, hogy egy ilyen kivételes lángelme milyen példás mindennapi munkában, milyen tevékenyen élte az életét. Nem a semmiből jött, mint a „lángelme csodája”, és nem a semmiben veszett el, mint annyi más lángelme. — A „fausti ember” képét eszerint csak erőszakkal lehet szembeállítani a tevékenykedő emberével? — Szembe lehet állítani akkor, hogyha valaki a „fausti embert” felelőtlen módon csak az önző kíváncsiság, az önző cselekvés — divatos szóval — az önkiteljesítés útján keresi. Mondhatnánk, hogy annak az európai embernek a képe ő, aki sohasem elégedett önmagával, hanem mindig többre és többre tör. akár zseniális „felelőtlenséggel” is,. ha nem megy másként. — Nem arról van-e szó. hogy egy szorgalommal, tudással és alkotóerővel megalapozott életformát igyekszik igazolni a szabadság jelszavával? Magatartása taIán nem morál nélküli, hanem valójában egy más tipusú erkölcsöt képvisel? — Lehetséges. Az ember szeretné megállítani a beteljesült pillanatot, amelyben boldog, amelyben azonos eszményi önmagával. A másik fajta ember valamilyen rajta kívül álló cél szolgálatában tevékenykedik, s egy más típusú erkölcsöt alakít ki. Goethe e kettőnek dialektikus egysége: a folytonos mozgás, a kezdeményezés, meg a végrehajtás, a szorgalom és a zsenialitás harmóniáját létrehozó magatartás jellemzi. Egyébként ne feledjük: Goethe fogalmazta meg azt az elméletet, amely szerint a zseni Prométheusz utóda, aki az istenek tüzét ellopta az emberek számára. Ünnepelte a tehetség kivételességét, a talentum vulkáni kitörését, de ugyanakkor fontosnak tartotta a szorgalmat is. A szemére is vetették sokan, hogy elpolgáriasította a művészetet. Valóban: egyszerre volt zseni, s egyszerre végzett gyötrelmes hétköznapi munkát. Ha Faustjának két részét egymás mellé tesszük, s egységében szemléljük, láthatjuk, hogy Goethe hitvallása egyetlen kerek egész. Faust ugyanis végül abban leli meg élete értelmét, hogy termékenyné teszi a földet; csatornát, házat, utat épít — a társadalmi lét értelmét a kézzel fogható gyakorlati tevékenységben találja meg. Akkor kezdődik a tevékeny Faust alakjának lassú kibontakozása, amikor az emberek ráébrednek arra. hogy szorgalom nélkül semmire sem jutunk, hogy nemcsak ünnepi pillanat van, hanem hétköznapi, nehéz, verejté- kes munka is. — Mit mondhat Goethe, a most már százötven éve ha- lott költő a ma élőknek? — Engedje, meg, hogy ki- bővítsem az évfordulók körét. 1982-ben három alkotóra emlékeztünk: március 22-én volt százötven esztendeje, hogy meghalt Johann Wolf gang Goethe; száz esztendeje, 1882. október 22-én hunyt el Arany János, és száz esztendeje, ,1882. december 16-án született Kodály Zoltán. A három lángelme között sajátságos egy- becsengést érzek. Igaznak találom, hogy nekünk az Arany, ami a németeknek Goethe. A muzsikában Kodály Zoltán — Bartók Bélával — azt csinálta meg, amit Goethe a német nép körében: segített a patriotizmus érzületének kialakításában, ébren tartásában, megteremtette a németség szellemi egységét. S még egy mozzanat, ami közös nevezőre hozza őket: számomra mindhárom példaszerűen nagy önművelő. Minden nagy alkotó egyéniség ugyanis az önművelés csodája: végezzenek iskolát, de végül is az egyéni tanulni vágyás, a saját szellemi erő tör bennük utat magának, és találja .meg önnön megvalósulását. Goethe szerint a zseni: szorgalom. Másképpen: örökös tevékenység. Arany János papír szerinti iskolai végzettsége nem ér fel egy mai érettségi bizonyítvánnyal. Otthagyta a debreceni kollégiumot, színész lett, aztán segédjegyző. Mindent, amit tanult, a maga erejéből: ekként vált az Akadémia tucjós főtitkárává. Folyton-folyvást tanult, élete végéig képezte magát. Mindig túllépett önmagán: megírta balladáit, aztán továbblépett — sohasem állt meg annál, amit elért, öregkori verseiben, az Öszikék- ben összefoglalta és megújította addigi életművét: az egész modern, magyar költészet táplálkozik belőle. Kodály Zoltán is teljes életében tanulva tanított. Nyílt volt minden iránt, kíváncsian kísérletezett. Életvitelének csak alapja volt a magyar népzene, gyűjtése, lejegyzése, a magyar zenetörténet elméletének módszeres tanulmányozása. Erre óriási általános műveltség épült. Elméletét gyakorlati példákkal tudta illusztrálni, a népdalt a maga életszerű összefüggéseiben ismerte — szociológiai szaknyelven — társadalmi bázisát is látta: a szegények nyomorúságát, kis boldogságait, kis örömeit, a nemzetiségek egymásra való hatását, békés-békétlen viszonyát; s mindezt a világ távlatában. Lényegesnek tartom, hogy Goethe is, Arany is, Kodály is valamilyen közösség nevében találta meg tevékenységének értelmét, hitelességét. Mindegyikük a maga módján fejezte ki tapasztalatait, és mindig teremtő kapcsolatban állt a népköltészet forrásvidékével. — Tevékenységük forrás- vidéke, táptalaja mindig azo- nos maradt? — Mindig. Ez teremti meg — egyebek közt — az 'élet- mű egységét. Része a teljességre törekvésnek. E végső teljesség hiányában érezte Arany János, hogy mint műve, élete is töredék: ezért lehetett olyan iszonyúan fájdalmas Bartóknak, hogy teli bőrönddel kell elmennie. Ritka pillanat vagy szerencse, amikor a folytonos tevékenység meg a jó körülmények egésszé kerekítik az életművet. Az utókor is csonkít. Méltatóinak nagy része például kihagyta Goethéből az elkötelezett politikust, holott a Faust második részének vége a közösség nevében cselekvő, a közösségnek elkötelezett emberi magatartásnak az. apoteózisa. Kodály egész kompozíciós világa, egész tudományos és nevelő munkássága, a Kodály- módszer pedagógiája: óriási közösségi teljesítmény. Nem azért tevékenykedtek, hogy elsirassák vagy elfalazzák maguktól a világot, hanem azért, hogy amit megtanultak és egységgé olvasztottak össze, azt embertársaiknak, a velük egy hiten levő, egy nemzethez, egy közösséghez tartozó népnek tovább adják — nemzet és emberiség összefüggésében; mert ilyen összefüggésben él az igaz emberség. — Mit hasznosíthatunk Goethe, Arany. Kodály életművéből? — összegzésül annyit: mindenki a maga helyén legyen — modern szóval élve — kreatív ember. Alkalmazzuk az alkotó szót a maga igazi értelmében! Nem csak Goethe, Kodály, Arany; alkotó ember az a pásztor is, aki egy botot szépen kifarag. Alkotó ember az a szántóvető is, aki takarosán fölrakja az asztagot. Bár a gépesítés lassan megöli ezeket az alkotásokat. Az egész technokráciának az az egyik nagy veszélye, hogy kétségessé teszi az alkotó emberi jelenlétet. Ha mindent el tudok végezni a géppel, a munka személytelenné válik, nincs közvetlen közöm ahhoz, amivel foglalkozom. De szerencsére vannak olyan foglalkozások, amelyek emberközeliek maradtak. Például a pedagógusoké, de másokat is említhetnék. Mindenkinek arra kell törekednie, hogy a nagy pillanatok, a kegyelem pillanatai, ha tetszik, a „fausti” pillanatok eljöjjenek, és tápláló erőforrásként őrizzük meg őket a mindennapi tevékenység idejére. És ez a tevékenység teszi lehetővé, hogy a nagy pillanatok elérkezzenek. Mert egy kicsit minden ember olyan, mint a kút: ha nem gyűlik meg benne a víz, meríteni sem lehet belőle. Szabó Pál emlékszoba Biharugrán Az utcát is róla nevezték el, ahol a háza áll, és amelyben emlékszoba várja a közelről-távolról érkezőket, tisztelőket és irodalombarátokat. A kétszeres Kos- suth-díjas, József Attila- díjas és Baumgarten-díjas iró, politikus, a Talpalatnyi föld, a Lakodalom, a Keresztelő, a Bölcső írója életének nagy részét töltötte Ugrán. A házban, ahol most családja lakik, és ahol a számára mindig fenntartott szobában láthatók személyes, kedves tárgyai, íróasztala, heverője, karosszéke, írógépe, és számos fénykép a falon, melyek életútjának egy- egy állomását idézik. Szabó Pál az idén, április 5-én lehetne 90 éves. A község, és a nyáron kezdődő sárréti napok szervező bizottsága már készül arra, hogy születésnapját méltóképpen ünnepelje. Priszter Andrea
