Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
1982. december 11., szombat Dallal élni jó... A Körös-parti iskolát 3-as számúnak nevezik Békésen. Valamikor, mielőtt még nem mozdult meg a föld a város lalatt, a főtéri, öreg épületben volt a hármas, most újban, gyönyörűben. Igen, ki merem mondani, hogy gyönyörűben, még azután is, hogy odabent végigjárom, körülnézek, és nem látom sehol a „doboztechnológia" toldásait-foldásait: igazi épületben járok, ami állandóságot, otthonosságot sugall. Aztán az énekszaktanteremben olvasgatom a díszokleveleket és emléklapokat, nézem Kodály portréját, a tavaly gyűjtött Bártók-album cikkeit, kézbe vehetem a kerámiagyűjtemény féltett korsóit, és hallgathatom két szívből beszélő tanárnő szavait az iskoláról, a novemberi ünnepségről (amit közben színes képmagnó-felvételről is végignézünk), arról, hogy úgy érzik, a gyerekek szeretik ezt az új iskolát, „már amennyire az iskolát szeretni lehet”, mondják mosolyogva, de, hogy jó a közérzetük, az nem kétséges. Aztán az énektanítás, a kórus (a kis- és nagykórus!), a dal szeretete vagy nem szeretete a téma. Ha nem tudnám, ki az igazgató (La- borczy Aladárné) és melyi- kőjük az énektanárnő (Pó- csai Antalné), azt sem tudnám, kit kérjek hosszasabb csevegésre? Mert az igazgatónő éppen olyan magával- ragadóan beszél az énektanításról, a sikerekről és a mostanában tornyosuló bajokról, mint az énektanárnő. Jó ez ÍPv, gondolom magamban, mert ahol áz igazgató nemcsak kötelességének érzi tenni valamit a kodá- lyi „Éneklő Magyarországért”, ott a szakos nevelőnek is könnyebb, mi tagadás: szebb a dolga. Szólampróba kezdődik az énekszak-tanteremben. Csend és figyelem, tiszta, kristályos hangok. Pócsainé Ilonka elégedett. Az ősz végi ajándéknapfény csalogató. És szép, tiszta, olyan az udvar, akárha kis park is lehetne. Mitől van ez is? Elnyűtt, rossz hangulatú, piszkos iskolaudvarok rémlenek fel előttem. Nem, nem a múltból, nem az emlékeimből. Talán tegnapi, tegnapelőtti tapasztalataimból ... Végül is, valóban úgy van'az, hogy nem vagyunk egyformák?. . . De: hogyan neveljük szépre, nemesre, rendre a gyerekeinket, ha a környezetük rendetlen? Igen, ez más téma. Most Pócsainé, Ilonka ül itt a szaktanterem egyik megvo- nalkázott (ötvonalas kottasor!) padjánál, és amikor az elmúlt két és fél évtizedről, meg a mostani, szinte fékez- hetetlén, áradó nagyot akarásokról- kérdem, csak két szót ismételget többször is: „tarhosi megszállottság ...”. Az élete Tarhossal, pontosabban a békés-tarhosi énekiskolával kezdődik. A felvételivel, amire kissé megkésve ugyan, szánkón vitték ki, és ahol Gulyás Gyurka „bácsi” volt a fő vizsgáztató, és Ilonka keményen helytállt. „Kollégista lettem, szalmazsákon aludtunk. Villany sem volt akkor még, amikor pedig kihozták az első Ma- xim-lámpát, dolgozatot írtunk „a fényről”. Csodálatos évek voltak! Nem tudom másképpen mondani! És érezni sem, mert így volt igaz. Gyalog, vágy a ludadi lőrén jártam haza Békésre, hetenként. Jaj, az a lőréi Tudja, hányszor kisiklott velünk?!. ..” Veres Ilonka két és fél évig volt tarhosi növendék. Mert Veres az édesapja neve, aki asztalos létére hegedűket is javított, meg mu- zsikálgatott rajtuk, a nagyapa fejfájára pedig ez van írva: „Itt nyugszik Veres Gábor karmester.” Híres volt az a békési Veres-zenekar! Nagy bálák, nagy lakodalmak hősei, csak hát velük együtt elszállt, elenyészett a nagy hír, szétfutottak időIlonka felemeli a kezet... ben, térben a dallamok, a keringők hullámai, a csárdás kopogós, tüzes zenéje. Az ember — ha akarta is sokszor vagy „a jól felfogott érdeke úgy kívánta” megtagadhatta az őseit, de elszakadni sohasem szakadhatott el tőlük. Veres Ilonka sem a karmester nagyapa zenélő kedvétől, a hegedűvel bíbelődő apa egy-egy sikerült nótájától, meg a szép alkalmak dalolós kedvű óráitól. „Tudja, ma már nem divat: dalolni. De nincs is hol.. Nincs fosztóka, nincsenek „hosszú téli esték”, illetve vannak, de ott van azokon a televízió, és nézés közben ugyan ki dalol?” Hát álom lenne, vagy talán egyenesen utópia az * a kodályi „Énekes Magyarország”? „Nem, nem utópia! És nem is álom! Csak más körülmények között, másképpen. Nézzen körül ebben a teremben. Tele van oklevéllel, serleggel. Nem én szereztem. A gyerekek, a tanítványaim, akik szerettek és szeretnek énekelni ... Látta őket. Ugye, mennyire szeretnek!? És amikor visszajönnek, ide, az iskolába, már nagylányok, anyák is sokan, ránéznek az egyik oklevélre, felragyog az arcuk, és felkiáltanak: én is énekeltem akkor a kórusban! Ez az életem egyik legszebb pillanata, ilyenkor.” És a többi? Van még ilyen szép pillanat? „Az is, amikor ezer, érti: ezer gyerek énekel egyszerre, úgy, hogy hömpölyög, csilingel körülöttünk a dal, úgy, hogy a szemek is énekelnek, úgy, hogy kipirulnak az arcok: ilyenkor hiszek, igazán hiszek az eljövendő „Énekes Magyarországban”. Hallgatunk, de halljuk az ezer gyerek kórusát énekelni. Az előbb a képmagnóról szólt ez a kórus, és most olyan, mintha a folyosókról jönne be a hanghullám, ide, közénk; és ahogy felnézek a Kodály-portréra, bizony isten : mosolyog. Az ember, ha néha átengedi magát az érzelmeinek, mennyire megváltozik! Menynyire más, jobb lesz körülötte a világ, és olyat lát belőle, hall róla, ami még nem is látható, nem is hallható. „Én elmentem a vásárba fél pénzzel...” Székelyfonó. Kodály. Gyulai várszínház az elmúlt nyáron. Talán a tegnapelőtti próba itt a szak- tanteremben. Ilonka ujjhegyein rezeg a dal. Vissza a Földre!... No, nem úgy, ahogyan a szólás tartja, csak éppen lelépünk a dallamok szárnyairól, és körülnézünk ebben a decemberben, itt, a békési Veress Erzsi felvétele hármasban úgy is, hogy nézzük azt, ami látható, és nézzük azt is, ami láthatatlan. „Nem tudom, de ki kell mondanom most, hogy — minden ellenkező híresztelés dacára —, az énektanítás is egész embert kíván”. (Hozzáteszem magamban: megszállott embert kíván. Ügy. ahogyan az előbb Tar- hosról beszéltünk. Mert aki megjárta Tarhost, mintahogyan Ilonka megjárta volt,’ az testében-lelkében hordozza a Nagy Gödör emlékét, a tábortüzeket, a gyönyörűséges közös énekléseket. Gulyás György igazgató úr tekintetét. melyből, akárha most is, a megszállottság lángja tündököl. Hozzáteszem magamban: igaz embert kíván, mert a dal mindig igaz. A nép dalai mindig igazak, tiszták, tündökletesek.) Vissza a Földre! A kiáltó szavakhoz, az intéshez: nem minden úgy a jó, ahogyan van. Ahogyan az énektanítás fokozatos (de miért, miért?!) háttérbe szorulása aggaszt, és ahogyan sokan protestálnak a felületesség, a másodrangúság ellen. „Az új tantervek idén értek fel az ötödik osztályba. Három hónapja tanítom, két hétig nem volt tankönyvünk, a tantervet a szakfelügyelőnk szerezte meg „valahonnan”, és sokszorosítottuk, mert nehogy azt higgye, megjött időben! Tanári kézikönyv! Sehol. Ha megérkezik Csabára, mire mi bemegyünk. elfogyott. Én Debrecenből szoktam megszerezni .. . Megszerezni, ne felejtse! Tavaly a negyedikes, új kézikönyv az első félév vége felé került a kezembe. Az is Debrecenből . . .” Bárdoss Lajos, a neves zeneszerző mondta: „Dallal élni jó ...” Ez is olyasféle, minta kodályi mondás: „Legyen a zene mindenkié". Pó- csai Antalné, Ilonka egy azok közül, akik ezzel ébrednek. és ha szép álmuk van. erről álmodnak. „A kórus... az a legszebb. És az is, hogy itt. nálunk, a hármasban, nem kell toborozni. Aki akar, csak az jöhet. Aki önként jelentkezik. Hetvenötén vagyunk, minden tagja azért áll ott. azért énekel, mert ..dallal élni jó.” Hogy késik a kézikönyv? Hogy nem sietnek valahol valakik azzal sem, hogy időben a tanárok kezében legyen a tanterv? Nagy hiba mind. Oda kell mondani érte. De a lényeg: a dal. Az. hogy dallal szebb az élet. könnyebb, kedvesebb a munka. Ősi dolgok ezek, hová mehetnénk vissza, ha az * eredetét kutatnánk? A forrást, a tiszta forrást, a lélek tiszta forrásait Ilonka felemeli a kezét, és Kodályt énekel majd a békési hármas kórusa. Sass Ervin n természet, az élet csodálata festményeken Kamaratárlat a TIT-ben A TIT békéscsaba értelmiségi klubjában január végéig tekinthetik meg az érdeklődők Várkonyi János festőművész kiállítását. Képei azt bizonyítják, hogy Várkonyi mindenre figyel. Gyönyörködik az élet kimeríthetetlen látványbeli gazdagságában. Ezen a kiállításon is láthatjuk azokat a képeket, amelyekről az emberi, tárgyi világ, a természet, az élet sokszínűségének csodálata, ismerete, tisztelete sugárzik. Figurális alkotásokról van itt szó. Nála az elvonatkoztatás és az elvontság helyett a konkrétság jelenik meg. Festményeit szemlélve nem találkozunk rajtuk és bennük a formai alapkutatások és teoretikus meggondolások eredményeivel. Ö csupán az érvényes — a saját érzése szerint érvényes — táblakép megformálására törekszik. Várkonyi János képei titkukat könnyen — néha talán túlságosan'is könnyen —fel- fedhetően rejtik. A kiállítás összképe kétségtelenül üde és kellemes látvány. A válogatás pedig, noha változatos témákat láthatunk, kiegyensúlyozott, a munkák nagyjából hasonló szakmai szintet érnek el. A művész képein a szín a főszereplő. Vöröses-barna, szürke és kék finom árnyalatait vonultatja fel alkotásain. Üj képei a régebbieket is átértelmezik, így a következő kiállításon, más környezetbe kerülve a már látott képek is másként hatnak. Bizonyos, hogy a festészet kedvelőinek és ismerőseinek is meglepetés, jó élmény ez a kiállítás. Említsünk meg néhány képet a tárlat anyagából. Három jelenet foglalkozik a házasság születésének és válságának, lírai átmeneteinek, emberi magatartásaival: Boldogság, A harmadik, Válás. A művésznek központi problémája az, vajon az ember meg tudja-e találni az elveszett közösséget, a boldogságot jelentő teljességet? Az egyedüllétről, a társas magányról, a látszat és valóság, az ünnep és a mindennapok ellentétéről vallanak e művek. Az öreg órás című képe azt példázza: hihetetlen, hogy annyira fontossá válhasson valami, mint amennyire az elveszett dolgok, elmúlt idők tudnak, s amit mi tehetetlen módon akarunk pótolni. Az órásmesterség precizitását, fegyelmezett pontosságát fejezi ki a festészet gesztusaival a művész. Reméljük, Várkonyi János további fejlődése is töretlen lesz, és egyre inkább megtalálja sajátos arculatát. Talán ha kevesebb motívumot alkalmazna, koncentráltabb, levegősebb elrendezést produkálna, akkor felerősödne alkotásaiban a kompozíciós elemek tartalmi értéke, mint ahogy az aprólékos szín- és foltritmusok is izgalmasabbá válnának. Cs. Tóth János Öreg órás Rendszeres a szeghalmi kollégisták társadalmi munkája A Budai Nagy Antal Középiskolai Kollégium tanulói — vezetőikkel az élen — mind több társadalmi munkát vállalnak a nagyközség fejlesztésében és szépítésében. Az idén például a 47- es út mentén — mintegy 250 méteres szakaszon — a zöldövezet megóvása céljából a tanácstól kapott anyagból zárókorlátot készítettek és gondoskodtak azok lefestéséröl is. A nehéz terepen Tatár Miklós karbantartó irányításával kitűnő munkát végeztek a diákok, s összesen mintegy 500 órát dolgoztak. Különösen a IV. A osztályosok, valamint az intézmény technikai dolgozói értek el figyelemre méltó eredményeket. A kollégisták ezenkívül folyamatosan takarítják a fiú- és leánykollégium előtt levő autóbuszvárókat, valamint azok környékét is. Az épületek előtt fásítanak, parkosítanak, s rendszeresen karbantartják a tanács segítségével a létesítmény körüli parkokat. P. Gy. Hofi-show lesz szilveszterkor! A Magyar Televízió 4-es műtermében rögzítették Hofi Géza show-műsorát, amelyet szilveszterkor láthat o. közönség. A műsor rendezője Horváth Ádám, vezető operatőr: Sík Igor (MTI-fotó: Friedmann Endre felvétele — KS) Guernica Az esztelen, világméreteket öltött fegyverkezési hajsza, s az e tényt nap mint nap számolatlanul ránk zúdító tömegkommunikációs eszközök régóta gondoskodnak róla, hogy elültessék az emberiségben egy végső, nagy világégésnek a gondolatát, s vele együtt a félelmet. Kása «Ferenc rendező Guernica című filmje gondolom éppen azért készült, hogy e belénk ivódott félelmet kibeszélje, s már pusztán ezzel is segítse elűzni a „démont”. Csakhogy e beszélgetésben túl sokszor hangzik el, hogy az egyszerű kisemberek e világméretű szörny leküzdéséért semmit sem tehetnek, s hogy már odáig jutottunk, amikor nem is a politika, a politikusok irányítják a nemzetek, az emberiség sorsát, hanem a föléjük, mindnyájunk fölé kerekedett fegyveróriások. Ilyen kimondott súly alatt pedig nehéz beszélgetni. Ezért is nem tud tehát a film nézője partnerévé válni Kosa Ferencnek. Marad tehát számára a látottak, hallottak passzív befogadása. Na, de mit látunk és hallunk? Semmi esetre sem a beígért vészkiáltást. Inkább olyan filmbeli álhelyzeteket. amelyek túlzott didak- tikussága, valószerűtlensége nem teszi lehetővé a — hazai valóságot jól vagy kevésbé jól ismerő — néző érzelmi azonosulását a látottakkal. S így, motiváció híján elmarad az utótöprenke- dés, tehát az alkotás megismerését követő hatás. Nehezen hihető például a napi több ezer téglát emelgető gyári munkáslány vágyakozása a Picasso-kép után, s a csupa jő. talány és tökéletesség mintaképe, a szobrász is. Nem is annyira az általuk kimondott igazságok, tévedések hamisak, hanem maguk a figurák. Közöttük egyetlen „reális” alak — a lány vőlegénye, későbbi férje — fedezhető fel. Talán éppen, mert ő van a legjobban megírva, alakíthatta figuráját olyan jól Szilágyi Tibor. Az ilyen-amolyan helyzetekben elhangzott gondolatok egész sora robban petárdaként. De mert hamis maga az alapszituáció, e sok eldurranó petárdából nem lesz tűzijáték. Ám miért ne élvezné a pornótól még eddig megóvott magyar közönség a nyugatnémet porno- és szex- barlangok világát idéző hosszú képsorokat? Félek tőle, nem azt érti meg belőle, amit Kosa el akar velük mondani. Egyszerűen élvezi a látványt, s nem állítja össze egységes egész- szé az előtte és utána elhangzottakkal, -levonva belőle a társadalmi, politikai következtetést. S hogy ezt nem teszi meg. az nem egészen az ő hibája. Mert maga az egység hiányzik a filmből, a következetesség. Azt is mondhatnám, ennek a filmnek áz a legnagyobb hibája, hogy nincs megírva. Illetve jól megírva. Mert voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, érdemes volt beülni a moziba. Néhány jól megírt párbeszéd, hiteles élethelyzet és gyönyörű kép okán, amellyel Koltai Lajos operatőr percekre el tudott varázsolni. Csakhogy ez kevés egy olyan tehetséges alkotótól, mint Kosa Ferenc. Érthető, hogy a film szereplői. Kovács Ottilia, Ilyés István sem igen tudtak mit kezdeni rosszul szabott szerepeikkel. B. S. E.
