Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-11 / 291. szám
NÉPÚJSÁG 1982, december 11„ szombat Vendégünk volt: Mészáros Vilmos, az OKISZ elnökhelyettese Nemrég kétnapos munkalátogatáson megyénkben járt Mészáros Vilmos, az OKISZ elnökhelyettese. Tárgyalt megyénk vezetőivel, meglátogatott több ipari szövetkezetét. A látogatás végén arra kértük, válaszoljon az ipari szövetkezetek ez évi gazdálkodásával, jövő évi feladataival, és Békés megyei tapasztalataival kapcsolatos kérdéseinkre. — Pontos számokat még nyilván nem tud mondani, de hogyan sikerült ez az esztendő az ipari szövetkezetekben? — A szövetkezetek ez évi alapvető gazdasági feladatait az ötéves terv előirányzataival összhangban, és a múlt év októberében tartott VIII. kongresszusunk állás- foglalásának alapján alakítottuk ki. Figyelembe vettük a népgazdasági igényeket, melyek elsősorban a lakossági szükségletek kielégítésére, és a külgazdasági egyensúly javításához való fokozottabb hozzájárulásra irányultak. Természetesen számoltunk a korlátozott tényezőkkel, így a nehezebb külpiaci értékesítési lehetőségekkel is. A fentiek figyelembevételével a szövetkezeti iparban hét-nyolc százalékos, az építőiparban három—öt százalékos, a szolgáltatások területén hat-hét százalékos növekedést irányzott elő a terv. Reális célkitűzésnek tűnt a dollárelszámolású export nyolc—tíz százalékos növelése is. Sajnos, ezekből a szép célokból nem sikerült mindent megvalósítani. — A szövetkezeti szektor mely területeit jellemzi elsősorban a lemaradás? — Ipari szövetkezeteink is ugyanabban a gazdasági környezetben tevékenykednek, mint a nagyvállalatok, így a népgazdaság! fejlődését lassító. kedvezőtlen tendenciák a szövetkezetben is erőteljesen éreztetik hatásukat. A termelési érték növekedése mérsékeltebb a tervezettnél és a bázisnál is. A nyereség négy-öt százalékkal lesz ösz- szességében kevesebb, mint tavaly. Ezek a mutatószámok azonban .ágazatonként és persze szövetkezetenként is nagy szóródást mutatnak. Az iparba tartozó szövetkezete^ előreláthatólag 4-5 százalékkal növelik termelésüket. ^tz építőipari -szövetkezetek termelési értéke — főként az árváltozásokból adódóan — négy-öt százalékkal haladja meg az 1981. évi teljesítést. A szolgáltatások fejlődése is lelassult. — Tudják-c teljesíteni ipari szövetkezeteink exportvállalásaikat? — A szövetkezeti ipar rubelelszámolású exportját teljesíti, nem rubelelszámolású kivitelünk viszont ösz- szességében elmarad a tervezettől. Ennek több oka van. A külső tényezők között említhetem a tőkés piacok felvevőképességének csökkenését, az eladók versengésének növekedését. Szintén külső, de népgazdasági szintű problémakör az alapanyagok, és főleg az importanyagok esetenkénti késedelmes- beérkezése. Szövetkezeteken belüli belső okokra vezethető vissza a szükséges műszaki feltételek hiánya, a nem megfelelő minőség, az esetenkénti túlságosan magas ár, a szállítási pontatlanság, és az export- lehetőségek időnkénti rugalmatlan kezelése. Ügy ítéljük meg, hogy a szigorúbb gazdasági környezethez a gépipari szövetkezetek alkalmazkodtak legjobban. Tőkés exportjuk az 1981-es évhez képest nőtt. A könnyűipar területén viszont lényeges tőkésexport-lemara- dás tapasztalható. A legnagyobb a visszaesés a bőr-, szőrme- és cipőiparban, de jelentős a csökkenés a legnagyobb mennyiséget adó textilruházati iparban is. — A magyar gépipar általában nem tudta dollárelszámolású exportját növelni. Hogyan sikerült ez a szövetkezeteknek? — Az átlagok mindig sok mindent elfednek, így ebben az esetben is. Nem minden gépipari szövetkezet tudta növelni kivitelét, az átlagos emelkedés néhány, magára sok terhet vállaló szövetkezet eredményéből adódik. Különösen a közlekedési eszközgyártó és műszeripari szövetkezetek fokozták tőkés kivitelüket. A BUDAMOBIL Járműgyártó Szövetkezet, vagy a Trakis Transzformátorgyártó Szövetkezet tartós és biztos piacokat épített ki magának. De a legjobbak között említhetem az orosházi KAZÉP-et, ahol szintén nagyon sokat tettek a tőkés export fokozása érdekében. te az utóbbi években, és elfelejtkeztek a minőségről, és az ezzel kapcsolatos fejlesztésekről. Jó példa erre az ENCI is, ahol emiatt is jelentős exportpiacokat vesztettek. Tarthatatlan állapot az is, hogy a Gyulai Fa-, Fémbútoripari Szövetkezetben nem tudják megoldani a fémalkatrészek felületkezelését, k'rómozását. Az emiatt többletként jelentkező szállítási költséget a vevők nem hajlandók elismerni az árban, ezért termékeik a tőkés piacokon nem eléggé versenyképesek. Ez a téma szóba is került a látogatás során, és ha a gyulaiak konkrét gazdaságos tervvel állnak elő, akkor az OKISZ ad pénzt erre a beruházásra. Régebben sokszor adtunk vissza nem térítendő támogatást. mostanában inkább hiteleket nyújtunk, de a szolgáltatás fejlesztésére most is kérhető támogatás. Éljenek a szövetkezetek ezekkel a lehetőségekkel. — Piaci pozícióink romlásának gyakran műszaki, technológiai okai vápnak. Tud segíteni az OKISZ a szövetkezetek műszaki fejlesztésében? — Tudunk, és ezt tartjuk most elsőrendő feladatunknak. Ezelőtt két évvel lezárult egy nagyszabású, tízéves program, melynek az volt a jelszava, hogy hozzuk ki a szövetkezeteket a pincékből. Űj üzemházak, telephelyek épültek szerte az országban, ma már alig- alig található olyan ipari szövetkezet, ahol ezek a külső feltételek ne lennének megfelelőek. Most — bár erre leírt, kimondott központi program nincs — az a cél, hogy az új épületeket új technikával töltsük még. Erre van pénzünk, és szívesen áldozunk is. — Megítélése szerint hol a legnagyobb a lemaradás? — Én a legtöbb gondot most a cipő- és a bútoriparban látom. Mindkét ágazat főleg a mennyiséget növel— Rövid, kétnapos látogatása során sok szövetkezetben járt. Mi a véleménye megyénk szövetkezeti iparáról? — Békés megyében a szövetkezeti ipar nem nevezhető átlagosnak. Súlya, szerepe lényegesen nagyobb, mint más megyékben és ugyanez mondható el fejlettségéről is. A megyei pártbizottság és a KISZÖV vezetőivel konzultálva is úgy látom, hogy egy szövetkezetnek sincsenek „túlélési” gondjai, talán csak az ENCI van az átlagosnál nehezebb helyzetben. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenhol a lehető legjobban kihasználják adottságaikat. A Gyulai Fa-, Fém-nek például nem lenne szabad megelégednie a hazai > ellátással, és a szovjet exporttal, ki kellene lépniük tőkés piacokra is. Az orosházi KAZÉP oxidkerámiai termékei világszínvonalúak, nagyobb fantáziával, több kitekintéssel, még nagyobb _ üzleteket köthetnének. Békés megye szövetkezeteiben jók az adottságok, többségükben fiatal, dinamikus, tettrekész a vezető gárda, és értek is már el jelentős eredményeket. Egy dologra azonban nagyon oda kell figyelni. Nem ülhetnek nyugodtan a megszerzett babérokon, mert az élmezőnyből nagyon köny- nyen a hátsó sorokba lehet kerülni. — Milyen feladatok várnak a jövő évben a szövetkezeti iparra? — A fő célkitűzések gyakorlatilag változatlanok. Fokozottabban kell szolgálnunk a népgazdasági tervben elsődlegesen megjelölt gazdaságpolitikai célkitűzést: a külkereskedelmi mérleg javításához és az ország fizetőképességének megtartásához való hozzájárulást. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szövetkezeti feladatok középpontjába a gazdaságos, nem rubelelszámolású export fokozása kerül. A január elsejétől életbe lépő szabályozó módosítások szintén az export növelésére irányulnak. Emellett előtérbe kell kerülnie a gazdaságos, importhelyettesítő tevékenységnek, különösen a háttéripari tevékenység keretében végzett alkatrész-, részegység- és félkésztermékgyártásnak. A fentiek előrebocsátásával az ipar területén a jövő évben a termelés 7-9 százalékos, a nem rubelelszámolású export 12—14 százalékos, a rubelelszámolású export 10—12 százalékos, míg a belkereskedelmi értékesítés 3-7 százalékos növelését tervezzük, folyó árakon számítva. — Az ez évi gondokat figyelembe véve nem túl merész ez a terv? . — A terv merész, de teljesíthető. Az ipari szövetkezetek jó részében mostanra értek be a műszaki fejlesztések, új, modern termelőkapacitások kezdték meg a működést. Fokozzuk a minőségjavítást célzó műszaki fejlesztéseket, és felgyorsítjuk az innovációs tevékenységet. Szorosabbra fűzzük kapcsolatunkat a külkereskedelmi vállalatokkal, erre nemrég éppen Békés megyében történtek rendkívül biztató lépések. Nem csak személyes véleményem, hogy a tervben kitűzött célok összehangolt célirányos tevékenysége jó marketing és ármunkával, ha nem is könnyen, de teljesíthetők. Az pedig már a személyes véleményem, hogy könnyen teljesíthető célokat nem érdemes kitűzni. Lányai László D modern közgyűjteményeink tudós szervezőjére emlékezve A ’67-es kiegyezés kedvező fordulatot teremtett modern közgyűjteményeink felállítása, tartalommal megtöltése számára. Az 1857-ben, Eperjesen született Fejérpataky László — Eötvös Loránd pályatársa — élete a múlt század ’70-es éveitől ehhez a korszakos előrelépéshez kötődött. Születésének 125. évfordulóján méltathatjuk benne a történészképzés alapstúdiumának, a történelem segédtudományának kiváló egyetemi oktatóját — aki 22 évesen lett egyetemi magántanár — az oklevél- és címertan tudományág berkeiben jeles tudományszervezőt — Petőfi özvegyének férjétől, Horváth Árpádtól vette át a tanszék vezetését —, az akadémikust, az MTA II. osztályának titkárát és nem utolsósorban a közgyűjtemény-szervezőt. Egyszerre mindenes, nem választhatók külön munkásságának szektorai. Elgondolásainak egy része életében megvalósult, másik része felvetés maradt, ismét másik halála után öltött intézményi testet vagy — mint az egyetemi tanulmányokra épülő szervezett (posztgraduális) továbbképzési rendszer — napjainkban kibontakozó új gyakorlat. Minthogy törekvéseinek konkrét eredménye mindmáig leginkább a modern köz- gyűjteményekben mérhető, fáradságának ezt a körét érintjük. A kiegyezés után öt évvel került előtérbe a magyarországi levéltárak szervezeti és tartalmi kérdése. A földesúri előjogok megszűnésével értelmét vesztett vidéki kúriákban, az egyházi hiteleshelyi, a törvényhatósági és a községi ,levéltár’-akban, illetve a központi rendi archívumban feküdtek el az irattömegek, elbizonytalanodott körülmények közepette. Csoportosításukról alig eshet szó, a rájuk vigyázok fő erénye az őrzés lelkiismeretessége. Ezért születtek javaslatok az Országos Levéltár szervezésére és a kialakítandó modern levéltárszervezetben nélkülözhetetlen szakemberek képzésére egyetemi kötelékben. A kormányzat 1874 őszén kinevezte az Országos Levéltár levéltárnokát (igazgatóját), és megbízta az európai — elsősorban a belga, francia, olasz, német — levéltárintézmények tanulmányozásával. Pauler Gyula, különösen a párizsi tapasztalatai alapján hangsúlyozta, hogy nálunk is elengedhetetlen a történelmi, nyelvi és jogi ismeretekkel felvértezett szakember, levéltáros és kezelőtiszt. A törvényhatósági tisztviselők képesítésének szabályozásakor a levéltárosok ügyében is döntés született, az 1883. évi I. törvénycikk fogalmazói és kezelői szakra tagolta a levéltárosokat, és alkalmazásukat differenciált alapképzéstől tette függővé. A szakképzés elméleti stúdiumai a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karán — a középiskolai tanárképzés keretében — és a jogi karán, külön szemináriumon folytak. A szakvizsga előfeltétele az Országos Levéltárban töltött gyakorlat volt. Az egyetemen folyó levéltáros képzés egyik oszlopa 'Fejérpataky László lett, mint a történelmi szeminárium vezető tanára, aki elvégezte a hallgatók felkészítését jelentősen megkönnyítő szemináriumi könyvtár megszervezését is. Szárnyai alól az évek múlásával a jól képzett levéltári szakemberek egész sora indult el. 1885. július elején, az országos kiállítást kísérő rendezvényként kongresszust tartott a Magyar Történelmi Társulat. Fő referátumát Fe- jérpataky László egyetemi magántanár tartotta. Javas* latot tett a történelem segéd- ludományai oktatása feltételeinek jobbítása, hatékonysága fokozásának érdekében. A párizsi és a bécsi gyakorlat átültetését, a Magyar Történelmi Intézet megszervezését is indítványozta, amely az egyetemi tanulmányokra épülő (posztgraduális) szervezett továbbképzés intézményeként, kétéves oktatási időciklusokra tagoltan működne, levéltári, múzeumi, könyvtári szakemberek képzésének célzatával. Ez utóbbi felvetés maradt. A több mint fél évszázad múlva létrejött azonos nevű intézmény — a mai Történettudományi Intézet elődje — más célt szolgált. Ha nem akarnánk is fokozni teljesítményének jelentőségét, önmagában emellett szólna a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtárban vállalt szerepe, amelyet az egyetemi munkakör megtartása mellett játszott. 1882-ben nevezte ki a kormányzat a múzeum országos könyvtárának fejlesztése érdekében a levéltár (kézirattár) vezetőjévé. Ebben a minőségében a szinte ömlesztetten álló kéziratos anyag szakszerű csoportosításának rendszerét felépítette, és célul tűzte ki a múzeum nagy nevű alapítója szándékának, a hungaricum-gyűjtemény- nek létrehozását. A gyarapítást három irányba indította el: 1., kiterjedt összeköttetést szervezett külföldi könyvkereskedésekkel (antikváriumokkal), felvásárlás érdekében, 2., idehaza hagyatékajándékozást, -megvételt kezdeményezett, 3., jogszabály-módosításban vett részt. Megszerezte Kisfaludy Sándor és Kossuth Lajos könyvtárát, Szigligeti, Erkel, Gyulai, Jókai, Arany irodalmi hagyatékát vag£ több kéziratát, az Ibrányi család okleveleit stb. Tetemes a növekedés a századfordulóra. Ami a jogszabály módosításában való. részvételét illeti, az 1848. évi XVIII. te. hézagának megszüntetéséről van szó. A köteles sajtópéldányok — a sajtó, könyv, aprónyomtatvány előírt darabszámainak — az országos központi könyvtárba térítés nélkül történő eljuttatását a törvény előírta, de büntető következmény nélkül. A Fe- jérpatakytól fogalmazott tervezet, majd az országgyűlés által megszavazott jogszabály (1897: XLI. te.) 100 Ft-ig terjedő büntetést szabott ki a mulasztókra. Az összeg mesz- sze nem a maival azonos értékű! Az intézkedés értelmét a számok igazolják: míg 1897-ben — a törvény meghozásának évében — 5461 könyv, 3586 aprónyomtatvány, 67 302 hírlap az állagnövekedés, a következő évben 10 530 könyv, 23 479 aprónyomtatvány és 81 206 hírlap. A növekedés ollója 20 és 550 százalék között mozog! De ennél lényegesebb a máig is felülmúlhatatlan gyarapításszisztémák kitalálása. Az általa művelt szaktudomány, a heraldika (címertan) átmenetileg háttérbe szorult nálunk. Ma, amikor művelése Európa-szerte új lendületet kap, a szomszédos Csehszlovákiában heraldikai bizottság őrködik a városcímerek címertani szabályainak a betartásán, Bukarestben 10 éve alakult a Román Tudományos Akadémia heraldikai bizottsága, nálunk nincs olyan hivatalos intézmény vagy társadalmi szerv, amely a címertan és általában a történeti segédtudomány művelését irányítaná, e tudományok kedvelőit ösz- szefogná. De ennek reménye élénkül. Ritka nagy formátumú gyakorlati, tudós ember volt Fejérpataky László. A két évszázadba ívelő életműve — 1923-ban hunyt el — gazdag, sokoldalú. Ezért tartott emlékének tisztelgő tudományos ülést a közelmúltban az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Bölcsészettudományi Kara Történelem Segéd- tudományi Tanszéke (vezetője az Orosházán indult Kál- lay Jstván). Az emlékező előadások — köztük Degré Alajosé, Gerics Józsefé, Ber- tényi Iváné, Kállay Istváné, Sinkovics Istváné — az aktuális tudóst, az 1895-től tanszékvezetőt, a tanárt és kolléga elődöt idézték. Dr. Virágh Ferenc
