Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-05 / 286. szám
1982. december 5., vasárnap NÉPÚJSÁG BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Mezőhegyesen M ezőhegyes az utóbbi időszakban — joggal — egyre több figyelmet követel magának. Hozzá kell tenni, hogy hírnevét a ménesbirtok már két évszázaddal ezelőtt megalapozta, de napjainkban a patinás lótenyészet csupán egy a számtalan nevezetes tény között. A IV. ötéves tervidőszak vége és az V. ötéves terv jelentős változásokat hozott a 8 ezer lakosú nagyközség életében, átformálva a település arculatát is. Ez esetben nemcsak a vidék fejlődésére nagy hatást gyakorló állami gazdaság kombináttá formálódásáról van szó, hanem arról a folyamatról is, amelynek eredményeként a mezővárosnyi falu felé áramló majorságiakkal együtt csaknem hatezer lelket számláló korszerű és egyre tökéletesebben közművesített, virágzó település alakult itt ki, amely továbbra is megőrzi eredeti arculatát, amit a zöldövezetek kellemes uralma jellemez. Ami ma Mezőhegyesnek a kereskedelmi, de főleg a vendéglátóipari ellátás hiányosságain túl még gondot okoz, az a munkaerő-gazdálkodás, mert míg a környék községeiből mintegy ezer bejárót vonzanak az itteni munkahelyek, addig magában a nagyközségben is eléri a hatszázat azoknak — főleg háztartásban dolgozó asszonyoknak — a száma, akik munkát vállalhatnának. Vízen a vasasok hajója Három évvel ezelőtt még süllyedő hajóhoz hasonlították a vas-, fa-, fém- és gépipari szövetkezetei, amit a kívülálló tarthatott találónak is, csattanósnak is, ám az itt dolgozó kétszáz embernek akkor majdhogynem jövő nélküli szomorú valóságot jelentett. Nos, a csüggetegségnek ma már semmi jele a szövetkezetben, ami viszont nem egyenlő azzal, hogy nehézségek nélkül telnek a napok a hét szocialista brigád vezérelte termelőkollektíva felett. — Üzemünk tipikus háttéripari .üzem. Mi — például a gégecsövek gyártásával — nagyobb gyárak, vállalatok importját mérsékeljük, helyettesítjük. Ugyanakkor a jelen gazdasági helyzetben — miután javarészt import alapanyaggal kell dolgoznunk — átvállaljuk azokat a terheket is, amelyek a behozatalból erednek — mondja Kovács József elnök. Szavait azonban korántsem kell úgy értelmezni, hogy a tettek helyett hosszú ideig siránkoznak egy-egy szállító késedelme miatt. Folyamatosan és állandóan keresik, szervezik az együttműködést más gyártókkal, új kooperációkat kezdeményezve a korábbiakat meg szélesítve. így" sikerült egyébként a süllyedő hajót is a víz színére emelni, így sikerült a kombináttal közös terméküket — az állattartó telepek párásító berendezését — külföldön is értékesíteni például. A Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezetnek — egy nemrég kötött egyezség alapján — hajólámpákat gyártanak a szövetkezet dolgozói Rossz úton a kendergyárba Kicsi — alig 140 fős —, de lelkes kollektíva dolgozik a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat nagylaki kenderfo- nógyárának mezőhegyesi telepén. S, ahogy az ember a nagyközséget Pitvaros irányában elhagyva megteszi azt a majd öt kilométeres „veserázó” utat a telepig meggyőződhet arról, hogy ide valóban elkél a lelkesedés. — Az úttal, amelyet korábban közösen tartottunk fenn a kombináttal — mivel itt fekszik a szomszédságban az egyik majorja is —, állítólag már nem sokáig lesz gondunk. A kombinát kezelésbe vette az ügyet, s várhatóan a jövő áprilisban hozzá is kezdenek a felújításhoz — mondja Ungur Mihály telepvezető, majd így folytatja: — Nekünk ennél sokkal több fejtörést okoz a munkaerő-gazdálkodás. Magyarul arról van szó, hogy mesz- sze is esik a telep a községektől — mert még a közeli csongrádi falvakból is járnak ide dolgozni — ráadásul az itteni murika sem tartozik éppen a legkönnyebbek közé. — Pedig hol van már ez a technológia a hagyományos feldolgozástól, amikor még lábbal kellett taposni a kendert — idézi a múltat Dudás István üzemvezető, aki 1950- ben szegődött ide. Azután kiderül az is, hogy a vállalat szegedi központja — a vidéki telephelyek történetében először — lakás- építési akcióval sietett a mezőhegyesi telep segítségébe. A nagyközségi lakásépítési akcióhoz csatlakozva — egy korábbi ifjúságig parlament hatására — hét kendergyári családnak is helye van a mezőhegyesi lakótelepen. Más kérdés, hogy másik hetven család továbbra is a telepen évtizedekkel ezelőtt kialakított lakásokban él. A szakmunkástanulók büszkesége A nagyközség büszkeségei sorában „dobogós hely” illeti a szakmunkásképző iskolát. Magyaróvári Mihály igazgató szerint: — ... bizonyára az oktatónevelő munkánkat segítő szabadidős tevékenységünk miatt mondja ezt! Kezdjük a sikerek leg- fénylőbbikével: tavasszal elnyerték a KISZ Központi Bizottsága Vörös Vándorzászlaját. S hogy a 346 itt tanuló fiatal mivel is érdemelte ki ezt az elismerést? Hét szakköre van az iskolának. Az irodalminak tagjai évek óta a MEDOSZ- versenyek első-második, harmadik helyezettjei. Az énekkaruk országosan is kiemelkedő. Kevés olyan szakmunkástanuló-intézet van hazánkban, amely huzamosabb időn át rendszeres résztvevője a szemléknek, fesztiváloknak, így a híres Vándor Sándor-íesziiválnak is. A negyven-^hatvan fiú kórustag (az iskolának mindössze hatvankét női szabó szakos lánytanulója van!) évtől évre'aratja a babérokat. S a már végzettek is vissza-visszatérnek, a fiatalokkal együtt énekelnek. S a kétszeres aranykoszorús címet kiérdemelt ifjúsági klub — amelynek vezetője Bátorfi István, az énekkar karnagya. Az elismerés most egy ágazati szakszervezeti MEDOSZ-címmel gyarapodott. Változatos' program várja a fiatalokat. Az előadók, a meghívottak- között — ahogyan mondani szokás — megannyi nagy nevet találunk. Lehetne folytatni a sort. Felvetődik a kérdés: mindezt hogyan, miképpen, hiszen a mezőhegyesi iskolának természetesen gyengébbek az adottságai, mint egy hasonló, de városi tanintézetnek. — Több tényező együttesében látom a fiatalok eredményeit. Először is nálunk mindenki mozgalmi életet él, hiszen a tanulók tagjai a MEDOSZ-nak is. Az ifjúsági szövetség tagjai alapszervezeti formában dolgozhatnak. S nem utolsósorban: a pedagógus mindig, minden tevékenységi formánál jelen van. Nem elől, de jelen! Az alapszervezetek patronálója az osztályfőnök, segítői pedig a szakoktató és a kollégiumi nevelőtanár. Véleményem szerint az igazi siker mégis az, hogy a szabadidős tevékenységi formákkal az oktató-nevelő munkát szolgáljuk, segítve az itt tanuló leendő szakmunkások személyiségformálását. Az oktató-nevelő munka elválaszthatatlan egységbe forr az úgynevezett iskolán kívüli neveléssel. ... és ez Mezőhegyesen élő, alkotó gyakorlat! Holnap nyit a gyermekkönyvtár Egyre többen csak így nevezik: az. álomiskola. Holnaptól újabb címzés is kijár: álomkönyvtár. S nem valótlanságának, hanem éppen nagyszerűségének jelölésére. Az általános művelődési központ földszintjén a második egység is nyit hétfőn délelőtt: a nagyközség összevont gyermek- és ifjúsági könyvtára. — Az általános iskolai és a nagyközségi könyvtár anyagát vontuk össze, hoztuk ide — kezdi tájékoztatóját Nagy- né Bielik Ágnes könyvtáros. — Természetesen ez . szervezeti összevonást is jelent: a sétányon levő könyvtár ezentúl a felnőtteké, az itt levő pedig az iskoláskorúaké lesz. Több mint ötezer kötet várja az olvasókat. Itt található meg a pedagógiai szakiroda- lom gyűjteménye. Ismeret- terjesztő kézikönyvtárunk is van, s egy igen gazdag folyóirat-állomány. Több mint száz lapból lehet válogatni. Nappal az iskolásoknak, délután és este a felnőtteknek. És persze zenei részleg is Két mini-monolég Méghozzá sportról, pontosabban kézilabdáról. „Nálunk több mint két évtizedes múltra tekint vissza a kézilabdasport. Antal istvánék kezdték, ő különben 20 évet játszott és ma is aktív támogatónk, aztán Fekete István és Bulik Pál rakosgatta tovább az alapokat. ’75.-ben Hollós Laci lett az edző, én akkor kapcsolódtam be a munkába, azóta vagyok szakosztályvezető. Egyre feljebb tornásztuk magunkat a megyei ranglétrán, ’78-ban már a 3. helyen végeztünk a megyei I. osztályú bajnokságban, majd kétszer negyedikek lettünk — és tavaly megnyertük. Az osz- tályozóra nagyon bizakodva mentünk, azután egész télen úgy volt, hogy esetleg visszavárja az érdeklődőket, változatos hanganyaggal. S a tervek? Az új könyvtár belépése után „csak" folytatni szeretnék azt, amit eddig tettek. A játékfoglalkozásokat a legkisebbeknek, a hagyományos könyvtárismereti órákon kívül a legmodernebb bútorzatú könyvtárban az irodalom-, nyelv- és történelemórákat. Vagyis folytatni az eddig is eredményes együttműködést az iskolával így, közös igazgatás alatt is. Az egyesítésnek yan egy könyvtárszakmai előnye is. Ezentúl Mezőhegyesen egységes lesz az állománygyarapítás. Az új könyvek megvételére szánt pénz elköltéséről közösen döntenek, így meg- -elozhetőek az átfedések; jobban szervezhető a gyűjtőkör, az egységes nyilvántartási rendszer segítségével pontos áttekintése lehet bárkinek, mit hol talál, melyik könyvtárépületben. S nem utolsósorban ez a „pénzközösség” ilyen módon a takarékos gazdálkodást szolgálja. süllyedünk a mélybe, pedig aki életében már járt NB Il-es osz- tályozón, az tudja, nem is olyan kerek az a labda. Regényt tudnék mesélni az idei évadról, de most csak a zárszót mondom: hittem és bíztam abban, hogy ennyi munka gyümölcsöt hoz. Es most végtelenül boldogok vagyunk!” (Szeder Pál, a kombinát üzemeltető főmérnöke, a kézilabda-szakosztály vezetője.) „Tavaly Tatán főleg a gyenge kapusteljesítmények miatt buktunk el. Tanultunk a hibákból, az idén Kovács Lajos és Krecsméri Pista is a legjobbak közé tartozott, Imre Miklós és Pfeifrik Feri mellett. De legalább annyira döntő volt, hogy most mertünk cserélni, mert teljes csapatunk volt, és itt a teljes szó a hangsúlyos. Most nagyon fontos tisztában lennünk azzal: bentmaradni még nehezebb lesz.” (Sebők Antal edző.) A Mezőhegyesi SE NB II-be jutott kézilabdacsapata Készülődik a kombinát Előbb volt a ménesbirtok, utálta lön csak a községi önigazgatás. Közben eltelt egy évszázad. Majd eltelt még egy, s a' Mezőhegyesi /Állami Gazdaság meg a Mezőhegyesi Cukorgyár házasságából megszületett a mezőgazda- sági kombinát. Ezzel létrejött a megye legnagyobb termelőszervezete, amely amellett, hogy kétmilliárd 300 millió forint értéket állít elő egy évben, egy nagyközség sorsát alapjaiban határozza meg, s tevékenységével tá- gabb környezetének fejlődésére is kedvező hatást gyakorol. — Kombinátunkban 3600 ember dolgozik. Elmondhatjuk, hogy a szervezeti átalakulás a jó előkészítést követően nem okozott megtorpanást. Ezt tükrözi az is, hogy az első közös év is meghozta a kiváló vállalati címet, továbbá az, hogy a második esztendőben újból sikerült eredményeinket megőrizni, illetve gyarapítani — érvel a kombinát pártbizottságának titkára, Soós György. S valóban: a tizenegy tonnát meghaladó hektáronkénti kukoricatermés, a hat tonnát elérő búzaátlaghozam, a cukorrépa 48 tonnás átlagtermése és az egy évben előállított 52 ezer tonna cukor önmagáért beszél. Bizonyítja, hogy a kombinát népes gárdája méltón készül a kétszáz éves fennállás 1985-ös megünneplésére. — Gazdag forgatókönyvet állítottunk össze. Ügy terveztük, hogy az évfordulóra nem egy rövid és gyors kampánnyal, hanem folyamatosan emlékezünk. Hosszabb program például a nagyközség zöldterületeinek, zöldövezeteinek felújítása, s ezt kiemelten fontosnak tartjuk, miután Mezőhegyes arculatát éppen az adja meg. Természetesen szervezünk majd tudományos tanácskozást, szeretnénk berendezni egy agrártörténeti múzeumot, és kialakítani egy fogadót is többek között. A fogadót „Nóniusz”-ra keresztelnénk, tekintettel Mezőhegyes lótenyésztésének hagyományaira — ad ízelítőt a párttitkár a közelgő jeles napokról. Ü f§ 4 Fiatalok — közérzetükről — A valamennyiünkben megtalálható egészséges elégedetlenséggel együtt jó a közérzetünk —. adta meg a feleletet Nagy József, a KISZ nagyközségi bizottságának titkára. Molnár Mihály, a kombinát bizottságának titkára még hozzáfűzte: — Az utóbbi öt-tíz évben többet fejlődött Mezőhegyes, mint azelőtt összesen. S az sem titok, hogy ennek legfőbb oka a nagyközség párt-, állami és gazdasági vezetésének köztiszteletben álló tevékenysége. Amely magával tudja ragadni az itt élő embereket is! Számomra az összes, a közérzet milyenségére felhozott példa közül a legjellemzőbb az volt, amit a társadalmi munkákról mondtak el. Talán nincs is olyan mezőhegyesi, aki például ne dolgozott volna az ÁMK-nál, környékén. S mindig a helyi vezetőkkel együtt! „Csak szóljanak, megyünk! Elvégre magunkért csináljuk!’’ — mondják a mezőhegyesiek. Persze, a közérzetet, a fiatalokét, elsősorban az határozza meg, hogy milyenek az életkörülményeik. Vagyis hol kell lakniuk, dolgozniuk. Mezőhegyes jellegzetes településszerkezetéből következően még mindig sok az elavult lakás. És itt jön a magyarázó de! A felépült 540- nek több mint felét a KISZ- es korúak kapták meg. Jelenleg 63 épül, elosztási aránya hasonló. S máris egy új, egy friss és jó ötlet, amelyet még hatóságokkal kell egyeztetnie a KlSZ-bizott- ságnak, de életképesnek, megoldhatónak látszik. Az úgynevezett „Háromszögben” 2-4 szintes házakat akarnak építeni, fiataloknak. A terv ingyen van. Most a hitelügyleteket tárgyalják' az igényeket mérik fel, a kivitelezőkkel egyeztetnek. — Ügy érzem, Mezőhegyesen megoldott a lakáshelyzet — összegez a két titkár. De nem minden megoldott! A fiatal családok legnagyobb gondja, hogy nagyon .kevés a bölcsődei hely. De úgy tűnik, 1983 végére. 1984 elejére ez a gond is enyhülni fog. Egy iskolai épület átalakításával lesz új bölcsődéje és öregek napközi otthona Mezőhegyesnek. — Aki itt él, tisztában kell lennie két dologgal. Az egyik, hogy nem megy minden egyszerre. A másik, hogy a vezetés csak olyat szokott ígérni, aminek valóra váltásához az eszközök a rendelkezésre állnak. Jó élni Mezőhegyesen! Akkor is, ha a kereskedelmi ellátottság, a szolgáltatás kívánnivalókat hagy maga után, ha gyakran mondjuk: ez sincs, az sincs... A fiatalokban pezsgő tettvágyat ki kell használni lakóhelyünk fejlődéséért. Vagyis magunkért! Az oldalt írták: Fábián István, Kőváry E. Péter, Nemesi László. A fotókat készítette: Fazekas László, Szeder Pál.
