Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-05 / 286. szám

NÉPÚJSÁG 1982. december 5., vasárnap o Megálmodtam réges-régen... Nem néztem utána, hány­szor játszotta már a színház Békéscsabán és a megye vá­rosaiban, községeiben Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékát, de mint hírlik, mindenütt tapsos, megérde­melt sikerrel. Pénteken dél­után értő, figyelmes és ér­deklődő ifjú közönség előtt énekelte először Iluska sze­repét a Kolozsvári Magyar Opera tagja, Csorna Mária. Szép színházi délután volt! A vendégművésznő olyan kvalitásokat bizonyított, me­lyek egyetlen pillanatig sem tették kétségessé, hogy az előadássorozat immár har­madik Iluskája olyan, ami­lyennek Kacsóh Pongrác is megálmodta, olyan, akire hosszú időn át szívesen em­lékezünk. Vele együtt az együttes, valamennyi tagja felsorolható, az egyre maga­biztosabb és igazabb János vitéz: Géczi József, a deko­ratív és széphangú Puszta­szeri Emília, a szerepremek­lés francia király: Gálfy László, a Gonosz mostoha, Hídvégi Mária és a csupa­szív Bagó: Medgyessy Pál. Reméljük, Csorna Máriát még több alkalommal hall­hatjuk és láthatjuk Puska­ként, és újra örömmel tap­solunk neki. (Képünkön: Iluska — Csorna Mária és János intéz, amikor még Kukorica Jancsi — Géczi Jó­zsef.) (sass c.) Fotó: Veress Erzsi Kodály emlékhangverseny Nagyszabású Kodály-em- lék hang versenyt’ rendeztek tegnap Szombathelyen, a ze­neszerző születésének 100. évfordulója tiszteletére. A Bartók Béla tejemben meg­tartott koncerten tizenkilenc Vas'megyei kórus szólaltatta meg a mester legnagyobb ha­tású műveit. A szünetben külön ünnepségen méltatták Kodály Zoltánnak, az ének­és zeneoktatás úttörőjének munkásságát. Ötvenezer karácsonyfa a bükki és zempléni erdőkből A Borsodi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság bükki és zempléni erdőségeiben meg­kezdték a karácsonyfa kiter­melését. A gazdaság a ko­rábbi években külön „kará­csonyfakerteket” telepített, többek között Szendrő és Sárospatak környékén. Ezek­ről a telepekről három-, öt­éves korban vágják ki a szé­pen fejlett csemetéket az ün­nepekre. Emellett az üzemi fenyőerdőket is ritkítják. Az igényeknek megfelelően na­gyobb részt másfél méteres lucfenyőket szállítanak Bor­sod megyén kívül a Nyír­ségbe, valamint a Hajdúság­ba. Az idén mintegy ötven­ezer karácsonyfát vágnak ki a bükki és a zempléni er­dőkben. fl városlödi majolika sikere itthon és külföldön Sikeres évet zárt a Város- lődi Majplikagyár. Az el­múlt évhez viszonyítva több mint 12 százalékkal növelte exportját, és belföldön is ja­vította az~ ellátást keresett termékeiből. Ebben az esz­tendőben Svájcba, Ausztriá­ba, az NSZK-ba, Finnország­ba és Franciaországba jutott el a városlödi kerámia, a megrendelő elképzeléseinek megfelelő változatban. Az igények ugyanis eltérőek. Az NSZK-ban elsősorban a kék színű kerámiaféleségeket kedvelik, Ausztriában sörös­korsókat kérnek, a finnek pedig szívesen teáznak vá- roslődi csészékből. A népszerű városlödi ke­rámia eladásával egyébként jövőre sem lesz gondja a gyárnak, hiszen már szerző­désekben lekötötték export­ra és belföldre a teljes 1983- as termelést, sőt a tényleges igények 30 százalékkal túl­haladják a majolikagyár gyártási lehetőségeit. Növekedett a bolti takarmányforgalom Egész évben élénk a bolti takarmányforgalom, az üzle­tekben mindvégig folyamato­san beszerezhették az állo­mány tartásához szükséges készleteket a kistermelők. A Gabonatröszt összesítése sze­rint az elmúlt évhez képest az idén várhatóan mintegy 10 százalékkal több takar­mányt adnak el az üzletek­ben. Különösen kelendőek az új keverékek, amelyek az ál­latok élettani igényét a le­hető legjobb összetételben — és ennélfogva gazdaságosan — elégítik ki. Az országban 5700 boltban árusítanak takarmányt. Az üzletek nagyobb részét az ÁFÉSZ-ek kezelik. A gabo­naforgalmi vállalatok tulaj­donában a bolti hálózat har­mada van, azonban az ösz- szes forgalomnak mintegy 40—45 százalékát bonyolítják le; az egy boltra jutó érté­kesítés ezekben az üzletek­ben az átlagosnál lényegesen nagyobb. Az idén több he­lyen korszerűsítették a ki­szolgálást. A bolti épületek udvarán, illetve az üzletek közvetlen szomszédságában több helyen kisebb fémsiló­kat szerelnek fel, ezekkel mérik ki a nagyobb tétele­ket. A silók garataiból köz­vetlenül a vásárlók zsákjai­ba, tartályaiba ürítik az árut. A piacokon több he­lyen hasonló módon szolgál­ják ki a kistermelőket. Megkezdték a munkát a Ga­bonatröszt ásványi premix üzemében, amely hazai alap­anyagot dolgoz fel, és ezzel foszforimportot takríthatnak meg; az új üzem termékét, a csontlisztet már forgal­mazzák. Több termékbe- ezt a magyar alapanyagot keve­rik. Az idei termés feldolgozá­sa jó ütemben halad. Az el­ső szállítmányok már a ta­karmányüzletekben vannak. A készletek jó minőségűek, és az úgynevezett beltartal- mi érték — amely végül is a takarmány minőségét és a felhasználás gazdaságosságát határozza meg — szintén kedvezően alakult. Kettős tüzhalál Gádoroson Végzetes tűzeset történt de­cember 2-án este Gádoroson, a Tanya 102-ben. Fekete Nagy Imre, aki 1915-ben, és Bárdos László, aki 1933-ban született, együtt italoztak. Ezen az estén az ágy fölé akasztott petróleum- lámpától a falvédő lángra lob­bant, majd meggyulladt az_ ágy, és megégett a rajta fekvő Fe­kete Nagy Imre. A felvetés sze­rint társa, Bárdos László szén­monoxid-mérgezésben fulladt meg. Az eddigi tények alapján arra lehet következtetni, hogy Bárdos László az égő lámpát megpróbálta eloltani, mert an­nak darabjait egy közelben le­vő vödörben találták meg a helyszínen. A láng nem terjedt tovább a konyhánál. A Békés megyei Rendőr-főka­pitányság szakértők bevonásával folytatja a vizsgálatot. Szovjet est a tv-ben Egy évtizede már, hogy a Magyar Televízió minden esztendő utolsó negyedében szovjet estet rendez. Ezúttal decmber 15-én jelentkezik a program, amely több mint 6 órán át invitálja a nézőket a képernyő elé. A szórakoztató estet nép­dal- és balalajkaműsor nyit­ja meg: a Szovjetunióban népszerű együttesek és szó­listák mutatkoznak be. A szabad idő egészséges eltöl­tésére ad ötleteket az így pihenünk című kisfilm, amelyben síelésről, sziklamá­szásról, turisztikáról egy­aránt láthatnak majd képe­ket — egybekötve a szovjet tájak, a Krím, a Kaukázus, illetve az Onyega-tó bemu­tatásával. Korabeli képekkel, metsze­tekkel illusztrált, képzőmű­vészeti látványosságokat megörökítő film ismerteti meg a nézőkkel a világhírű Kreml és a Vörös tér szüle­tésének történetét. Néhány magyar produkció is kiegészíti a szovjet estet. Televíziónk munkatársainak műsora arról ad képet: ho­gyan látják a magyarok a szovjet emberek életét. A Tisztelet Uzbegisztánnak cí­mű sorozat e napi epizódja Szamarkandba kalauzolja el nézőit, akik a kamera segít­ségével körüljárják az ősi város műemlékeit, arabesz- kekkel díszített, XV. századi építészeti remekeit, mecsete­it, nem feledkezve meg az európai ember számára kü­lönös egzotikumot jelentő bazárokról sem. A Nahodka — kapu az óceánra című film nézői a szovjet tengermellék legna­gyobb kereskedelmi és sze­mélyforgalmú kikötőjébe lá­togathatnak el. Magyár for­gatócsoport első ízben járt a Szovjetuniónak ezen a ré­szén, és — a véletlennek kö­szönhetően — lefilmezte a tájon éppen végigsöprő táj­funt is. Az est főműsora a Moszk­va nem hisz a könnyeknek című játékfilm, amelyet 1981-ben a legjobb külföldi filmnek ítélt Oscar-díjjal tüntettek ki. . Lássanak túl a faluhatárokon K özös községi tanács. Meglehet, ez a kifeje­zés sokak számára még kicsit idegenül hangzik, de tény, hogy országszerte egyre több helyen már a mindennapok gyakorlatá­ban ismerkednek ezzel a vi­szonylag új közigazgatási formával az emberek. A kisebb falvak igazgatási szövetségét kezdetben az érintettek döntő többsége he­lyes, szükséges lépésnek tar­totta. Azok a kisközségek, amelyek korábban már évek óta nem tudtak ötről hatra jutni a fejlesztésben, az út­építésben. a vezetékes'- víz­hálózat bővítésében — a falvak társulásától a tanács anyagi alapjainak növeke­dését, a legégetőbb gondok mihamarabbi megoldását várták. Mivel a várakozásokat az új igazgatási szervezeti for­ma nem tudta — tegyük hozzá: reálisan nem is tud­hatta — maradéktalanul ki­elégíteni, sok helyen az el­lentétes végletbe csapott át a hangulat. Az öszevonások re­mélt előnyeit alig-alig ta­pasztaló helyi lakosság egyre inkább annak hátrányairól kezdett beszélni. Mire volt jó — hangoztatták sokan —, hogy elköltözött a faluból a tanács, hiszen így az embe­reknek mindenféle csip-csup üggyel a székhelyközségbe kell utazniuk. A körzetesíté­sek következtében ott össz­pontosul az egészségügy-, ke­reskedelmi ellátás, az okta­tás, előbb-utóbb oda költözik a falusi értelmiség, oda kon­centrálódik a fejlesztés, az úgynevezett társult községek tehát teljesen elsorvadnak, magukra maradnak. Valóban reálisnak látszott ez a veszély, a gyakorlati tapasztalatok azonban egyre több helyen mégis mást mu­tatnak. Azt igazolják, hogy igenis lehet, van jövője a falvak társulásának minden­ki kölcsönös megelégedésé­re. Senki sem vitatja: bizo­nyos szakosodásra, differen­ciált fejlesztésre minden te­lepüléscsoportnak szüksége van. Nem lehet minden egyes kisközségben színvona­las ügyintézést, szakorvosi ellátását, kereskedelmi háló­zatot és oktatási feltételeket biztosítani — ez egyszerűen képtelenség lenne. De meg lehet találni a módját an­nak, hogy a megfelelő szintű alapellátás mellett egy bizo­nyos körzeten belül az em­berek többsége valamennyi fontosabb igényét kielégíthes­se. Éppen ezt a célt tűzték maguk elé a községtársulá­sok, a közös tanácsok. Hogy a fejlesztéseknél tovább lás­sanak a faluhatároknál, hogy együttes erővel pró­báljanak gondoskodni a la­kossági szükségletek minél jobb kielégítéséről. Sok múlik persze az egyes társközségek tanácstagi cso­portjain is. Azon, hogy ezek mennyire tudják ténylege­sen képviselni választóik ér­dekeit a közös tanács dönté­seinek meghozatalában, il­letve a határozatok végrehaj­tásában. Helyesnek tűnik például az a gyakorlat, hogy a társközség tanácstagi cso­portjának vezetője egyben a közös tanács elnökhelyettese is, aki így tisztségénél fogva eleve megkülönböztetett helyzetben van. Az önálló tanács nélkül maradt községekben a ta­nácstagi csoportok a falusi közélet kulcstényezői. Vagy ha még nem azok. azzá kell lenniük. Tevékenységük nem szűkülhet le arra, hogy a közös tanácsban saját tele­pülésük érdekeit megfelelően képviseljék. Szükség van egy olyan munkamegosztás kialakítására is, amelynek keretében bizonyos önálló­sággal rendelkeznek. Ehhez a közös tanács költségveté­sén belül akár még elkülöní­tett anyagi alapot is kap­hatnak. Ennek igen nagy szerepe lehet tekintélyük növelésében, a társadalmi munkák szervezésében. és egy sor más területen is. Rendkívül fontos hang­súlyozni a tanácstagi cso­portok felelősségét a helyi lakosság megfelelő ellátásá­ért, jó közérzetéért. Ez sok­szor csak apróságokon mú­lik. Ha jól megszervezik pél­dául a faluban a tanácsi ki- rendeltség munkáját, az sok felesleges bosszúságot előzhet meg. Nem kell az állampol­gároknak a székhelyközség be. a városba utazniuk, ha itt helyben összegyűjtik ké­relmeiket, beadványaikat, s azokat együtt viszik a felet­tes hatóságokhoz. -Oda, ahol a gyors és szakszerű ügy­intézés minden feltétele biz­tosítva van. Nagyon lényeges az is, hogy a helyi tanácstagok mindennapos, élő kapcsolatot tartsanak választóikkal, rend­szeresen tájékoztassák őket nemcsak a közös tanács döntéseiről, hanem azokról a kérdésekről is, amelyekben majd ezután kell még dönte­ni. Csakis az ilyen vélemény- cseréktől. az előzetes megbe­szélésektől várható, hogy a lakosság valóban beavatott­nak érezze magát. S okat hallunk manap­ság az államigazgatás szervezetének, mód­szereinek korszerűsítéséről. Ennek egyik formája a kö­zös községi tanácsok létreho­zása is. Ezzel az új szerveze­ti formával a tanácsok lát­szólag távolabb kerülnek a lakosságtól. A tényleges cél azonban ennek éppen az el­lenkezője. Vagyis az, hogy a tanácstagok aktivitásának fo­kozásával a testület minden eddiginél jobban kapcsolja be az embereket a közösségi élet áramkörébe, hogy ró­luk ne nélkülük, hanem ve­lük együtt döntsenek. Deák András Orvosi tanácsok A közhiedelem szerint csak nyáron van ételmérkezés, holott a tél is bővelkedik eb­ben a sok kellemetlenséget, rosszullétet kiváltó betegség­ben. A tél a disznóvágások időszaka, amely sok esetben sajnos ételmérgezéshez ve­zet. Mi okozhatja ezt — kér­deztük az Országos Egészség- nevelési Intézet munkatár­sait. Főképp a házilag, helytele­nül elkészített disznósajt. Azért hallani viszonylag ke­veset az ilyen esetekről, mert általában csak egy-egy csa­lád betegszik meg, vagy leg­feljebb még azok, akiket a disznósajttal megkínálnak. A házilag készített disznósajt azért okoz gyakorta ételmér­gezést, mert készítése olyan munkafolyamatokból áll, amelyek során a legapróbb figyelmetlenségek is a bakté­riumok gyors elszaporodását okozhatják. A disznósajtban levő kocsonyás belsőség és bőrdarabok, valamint a fel­dolgozás során alkalmazott hő kedvező feltételeket . te­remtenek a baktériumok el­szaporodásának. Csak az vál­lalkozzon tehát disznósajt ké­szítésére, aki annak minden csínját-bínját ismeri. A kész sajtot még hideg helyen, hű­tőszekrényben sem szabad 3-4 napnál tovább tárolni, hanem azt minél előbb el kell fogyasztani. S végül: tévhit az,' hogy a füstölés megvédi a disznósajtot a romlástól, a fertőzéstől.

Next

/
Thumbnails
Contents