Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-31 / 306. szám
NÉPÚJSÁG 1982. december 31., péntek o Battonyai Petőfi Tsz Gyömbér Mihály ismeri a téesz földjeit Vízijártasságira semmi szükség Jó ideje autózunk a baitto- nyai Petőfi Tsz kitűnő táblaszéli útjain. Kísérőnk és gépkocsivezetőnk, Jácsátc ist- ván főagronómus megnyugtat. Ezt a napot arra szánta, hogy bemutassa, milyen eredményt hozott a szövetkezet életében a melioráció. És az utat, amelyen puhán siklik a kocsi, ki kell próbálni, hiszen ez is a szarvasi „talajgyógyászok” munkáját dicséri. 8 Gyömbér Mihály gépkezelő közeledésünkre leállítja a cukorrépa-felszedőt, majd a múltra emlékezik: — Ez a steineri határrész, régen uradalmi föld volt. Még néhány éve is gyakran megállt rajta a víz. Nem csoda, mert nagyon egyenetlen volt a terület. Megszántottuk a száraz részt, a „partot”, aztán várjuk, hogy a tábla közepe is kiszáradjon. Keserves napokat éltünk át, amikor jött a belvíz. Ha jól emlékszem, 1963-ban történt. Akkor még munkaegységért dolgoztunk, egy munkaegység 19 forintot ért. Előre megkaptunk év közben tíz forintnak megfelelő előleget, kilencet terményben, amit éppen osztani lehetett. Az év végi elszámolásnál derült ki, hogy sokat fizettek ki előlegnek, így aztán öt forintot vissza kellett fizetnem a téesz pénztárába. Az ötvenes éveit taposó férfi kicsit elmosolyodik az emléken, majd arról beszél, hogyan változtak meg az utóbbi években a földek. Hogy eltűnnek a víz, nyomok, a gondosabb földművelés hatására pusztul a szeder. S amit a gépkezelő a saját zsebén érez: négy és fél— ötezer forintot keres havonta. Ilyenkor, szezonban hétezerig is felmegy a kereset: igaz, ezért hajtani kell, de jól hozott a répa, megéri foglalkozni vele. 8 Meggyőző érv a melioráció mellett a kukoricát ürítő Claas-kombájn. A kunágotai határrészt — ahol láttuk — Jócsák István számokkal, adatokkal érvel csak ,1980-ban hozták rendbe a meliorációs szakemberek, de máris látni: kilenc tonna felett lesz egy hektár átlagtermése. Szemben a korábbi nulla tonnával — ugyanis régebben egyáltalán nem vethettek oda kukoricát a' szövetkezet dolgozói. 8 Ismét Jócsák Istvánnal beszélgetünk, a téeszirodában. A főagronómus előszedi a jegyzeteit, számokat, adatokat idéz: — A4 ezer 400 hektár szántóból 3 ezer 700-at hoztak rendbe a szarvasi talajjavítók. A helyj Május 1. Tsz és a mi téeszünk meliorációja volt az első teljes körű melioráció a megyében. Nagy szükség volt rá, mert például 1970-ben kétezer hektárt öntött el a belvíz, a zárszámadáson tízmilliós veszteségről számolhatott be a vezetőség. A teljes körű talajrendezés a hetvenes évek elején sem volt olcsó mulatság. Keszthelyi Zoltán, a szövetkezet elnöke sokat harcolt, hogy elfogadtassa a tagsággal és a községi vezetőkkel a létjogosultságát. A tervezés 1972- ben indult el, a munkákat 1977-ben kezdte és 1980-ban fejezte be a Szarvasi Állami Tangazdaság meliorációs Őszi emlék a bőven ömlő kukorica Fotó: Fazekas László főmérnöksége. A 37 millió forintos beruházásból 11 milliót a Petőfi Tsz fedezett. Hogy miből jutott rá? — Úgy. sikerült a 11 milliót összehozni, hogy közben leromlott a téesz gépparkja. Inkább vállalta a vezetés, hogy kevesebb jusson gépre, de haladjon a melioráció — magyaráz a főagronómus. ' A talajok orvosainak is nevezhető meliorációs szakemberek nagy táblákat, jó utakat, csatornákat alakítottak ki, dréncsöveket fektettek a talajba, a káros vizek levezetésére. Eltűnt a vízi világ, a nádas helyét kultúrnövények vették át. Papíron egyszerűnek tűnik minden. Pedig sem a hatalmas munka, sem eredményeinek hasznosítása' nem egyszerű dolog. 8 — Intenzívebbé tettük a termelési szerkezetet — mondja Jócsák István, most olyan részeken js termeszthetünk kukoricát, ahol régebben szóba sem jöhetett. Ehhez át kellett alakítani a talaj művelési, talaj táplálási rendszerünket. Korábban nem is volt érdemes bizonyos részekre kiszórni a műtrágyát, most egy hektárra 380 kilogramm hatóanyagot juttatunk kiA jó minőségű, 33 aranykoronás termőképességű földek csak úgy adják meg, amire képesek, ha gondos művelést kapnak. Ehhez azonban modern gépek szükségesek. Ezt szolgálja a szövetkezet kissé erőltetett gépesítési programja: tavalyelőtt húszmillió forintot adtak ki rá, jövőre 20—25 millió forintot. Az eredmények bizonyítanak. Nemcsak a növénytermesztés hozamai ugrottak meg a rendbe hozott földeken. jelentősen nőtt a szövetkezet nyeresége is. Négy éve háromszázezer forint, tavaly 17 millió forint plusz- szal zártáit- az évet. — A melioráció igazi hatása még ezután fog jelentkezni — folytatja Jócsák István —, hiszen a kötött, vízzel borított földeknek idő kell, hogy rendbe jöjjön a szerkezetük. Idő és még valami. Rendszeres karbantartás, a meliorációs létesítmények működőképességének fenntartása. A szövetkezetben jól tudják ezt. Beszerezték a csatornák tisztításához, vonal- vezetésének megóvásához szükséges gépeket. Meliorációs szakemberük éberen vigyáz arra, hogy ne romoljanak le a drágán felépített művek, jól működjenek a csatornák és a föld alatti vízelvezető csövek. 8 Sok mindent el lehetne még mondani arról, milyen hatással vannak a meliorációs beavatkozások a szövetkezetek termelésére, gazdálkodására. Hely hiányában csak néhány dolgot említek: a bőven termő kukoricaföldek lehetővé tették, hogy több abrakfogyasztó állatot hizlaljanak a téeszben. Mivel a Május 1. Tsz talajait is rendbe hozták, a nagyközség, Battonya házai is mentesültek a víztől. Megváltozott a gazdálkodás egészével együtt a téesztag- ság élete, nőttek a keresetek, a bizalom a közös iránt. És még valami: — Korábban a kaszaperi téeszben dolgoztam —mondja a főagronómus —, ott is mindig baj volt a vízzel. Ügy mondjuk egymás közt, hogy vízijártassági kellett a munkához. Most jó itt dolgozni, mint mindenütt, ahol látja az ember, hogy értelme, eredménye van a munkájának. M. Szabó Zsuzsa Perignon mester utódai Hosszúhegyi pezsgőgyár Perignon, a haut-villiersi-i apátság pincemestere biztos nagyot nézne, ha betévedne egy modern pezsgőgyárba. Amikor 1670 körül Franciaországban véletlenül felfedezte a pezsgő- gyártás titkát, nyilván nem gondolta, hogy a papok, majd a környék lakossága által oly kedvelt habzó, gyöngyöző ital valaha is tömegméretekben árusított élvezeti cikk lesz. A cbampagne-i borvidék könnyű boraiból a klasszikus módon, sok kézi munkával gyártott pezsgő érthető módon drága volt, fogyasztása luxusnak számított. Tömegitallá akkor válhatott. amikor feltalálták a tankpezsgőt, melyben az erjesztéshez nyomásálló, kettős falú, hűthető és fűthető acéltartályokat használnak, és gyakorlatilag minden műveletet gépesíteni lehetett. Ma már a világon mindenütt ilyen módon készítik a pezsgő túlnyomó többségét. Természetesen a Hosszúhegy! Állami Gazdaságban is tankban erjesztik a pezsgők 99 százalékát. A borászati üzem igazgatója, Kindl József ennek közlése után rögtön nekilát egy, a borászokat mélyen sértő tévhit eloszlatásához. Jó bor kell hozzá — Nem igaz, hogy a legrosszabb és a legolcsóbb borokból készül a pezsgő! Nagyon fontos, hogy az alapbor teljesen tiszta és kemény legyen. Kemény boron mi a magasabb savtartal- múakat értjük, de ezek nem azonosak a savanyú borral. Követelmény az alacsony cukortartalom, jó pezsgőt csak száraz borból lehet készíteni. Ha nem kifejezetten illatos pezsgőt akarunk, akkor az alapbornak ne legyen fajta jellege. Az alkoholtartalma nem lehet túl magas, mert akkor nem zajlanak le a kívánt erjedési folyamatok. Nálunk nagyon lényeges még a tisztaság, az alapbor nem tartalmazhat vörös színezéket. Érdekes, hogy a pezsgő „feltalálói”, a franciák ezzel nem törődnek, náluk nagyon divatos az enyhén rózsaszín, „pezsgőszínű” pezsgő. Talán már enyiből is látható, hogy az a bor, amelyik ennyiféle követelménynek megfelel, nem lehet sem olcsó, sem vacak, csak éppen más, mint amit fogyasztani szoktunk. A pezsgőgyártás kezdetéhez még az is hozzátartozik, hogy lehetőleg olyan szőlőfajtákat kell termeszteni, melyek rögtön pezsgő alapbort adnak. A Hosszúhegyi Állami Gazdaságban most kezdték meg ezeknek a telepítését, amíg ezek nagyobb mennyiségben termőre fordulnak, különféle homoki borokból házasítják a pezsgő alapanyagát. Ez az alapanyag a jól kiérlelt, stabilizált bor, melyet melegen töltenek a nyomási- álló acéltartályokba. Hozzáadják a másodlagos erjedést biztosító tirage likőrt, mely fajélesztőt, cukrot és konyakot tartalmaz. Hogy mennyi cukrot, az attól függ, milyen pezsgőt akarnak. Ha édeset, akkor többet, ha szárazai, akkor kevesebbet tesznek bele. Mátyás király, a különleges Ezekben az ezer hektoliteres acéltartályokban lesz pezsgő a .borból. A másodlagos erjedés során a cukor nagy része elbomlik, alkohol és széndioxid lesz belőle. Ez a széndioxid a zárt tartályból nem tud elpárologni és elnyelődik a borban. A gyártás vége felé mintegy hat atmoszférás lesz a nyomás a tartályokban, ekkor 0 fok alá hűtik, és szűréssel eltávolítják belőle a seprűt. Utána megkapja a végső ízhatást biztosító likőrözést, majd mínusz 3—4 fokra hűtik, míg eléri a megfelelő stabilitást. Az eddig leírtak nem tűnnek túl bonyolultnak, nehézzé az teszi az egészet, hogy minden műveletet túlnyomás alatt kell végezni. A gyártás folyamán végig fenntartják a hat atmoszférás nyomást, különben a szénsav felszabadul a pezsgőből, és „döglött” lesz az ital. Nem könnyű emiatt a palackozás sem, az automata gépek előbb széndioxiddal töltik fel a palackokat, létrehozva ezzel az ellennyomást, és csak utána folyik bele a habzó nedű. Az igaz, szakértők szerint a tankpezsgő legnagyobb hibája, hogy nem ad elég időt a pezsgő megérésére, általában egy hónap után palackba kerül. A hosszúhegyiek büszkesége a Mathias Rex különleges pezsgő is tankban készül, de 9 hónapig. Ennyi ideig áll a tartályban, közben naponta felkeverik a seprőt, hogy az ízanyagok minél jobban kioldódjanak, és az érlelés a lehető legjobb legyen. A hozzáértők szerint ez a pezsgő már nagyon közel áll a klasszikus eljárássá) készítetthez. A jövő év vége felé valószínűleg már ilyen, úgynevezett methode classique, azaz klasszikus módon készült pezsgő is a boltokba kerül a Hosszúhegyi A. G. hajósi pincészetéből. A bormúzeumként is szolgáló csodálatos létesítményben Ginál Ferenc pincemester mutatta be, hogyan is csinálták annak idején a pezsgőt a haut-villiersi-i apátság pincéjében. Újra a régi módon — Az eljárás lényege, hogy a pezsgőt abban a palackban érleljük, amelyikben később forgalomba is kerül. Az alapbort, s a tirage likőrt betöltjük a palackba, majd a rázóállványra helyezzük. Az erjedés néhány hétig tart, közben a palackot többször fel kell rázni. Ezután a seprőt rázzuk le a dugóra, ezt a műveletet is kézzel végezzük. A fejjel lefelé tartott üvegben a seprő a dugóra ülepszik, és egy kényes művelettel, a degorzsálással távolítjuk el. Ezután likőrrel pótoljuk az eltávozott folyadékot, véglegesen ledugaszoljuk, és több évi érlelés után visszük a piacra. Nem véletlen, hogy az így készült pezsgő elég drága, még akkor is, ha néhány műveletet már gépesíteni lehet. A hosszúhegyiek most készülnek egy degorzsáló gép vásárlására, mely megkönnyíti a seprő eltávolításának kényes és veszélyes műveletét. Ez a berendezés a fejjel lefelé fordított palackok nyakában jégdugót fagyaszt, és így már könnyű kilövetni a seprőt. Ennek a klasszikus módon készült pezsgőnek még nincs neve és ára sem, de az biztos. hogy a Hosszúhegy! A. Ginál Ferenc pincemester bemutatja, hogyan készül az eredeti pezsgő A szerző felvételei G. által gyártott évi 13 millió palack pezsgőnek csak a töredékét állítják elő majd ezzel az eljárással. A többi a jövőben is tankban erjed, s főleg ezek teszik majd ki a 10 millió palackot is meghaladó pezsgőexportot. Főleg a KGST-országokba szállítják a nemes nedűt, de nem titkolják: szeretnék meghódítani a dollárelszámolású piacokat is. Most szilveszterkor ennek a törekvésnek a sikerére is koccinthatunk egy pohár gyöngyöző pezsgővel. Lónyai László A falakon megtelepedett nemes penész is segít tüzessé érlelni a bort
