Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-31 / 306. szám

1982. december 31., péntek NÉPÚJSÁG Harminc év a gyógyszerellátásban Energiatakarékosság a papíriparban Nyolcvanhármasok Aki a megyében az egész­ségügy munkaterületén for­golódik, bizonyosan régóta is­meri a Békés megyei Gyógy­szertári Központ igazgatóját, dr. Palovits Gyulát. Szemé­lye és neve 30 esztendeje összeforrt a Békés megyei gyógyszerellátással és fejlő­désének történetével. — Sohasem akartam igaz­gató lenni — meséli indulá­sáról. — A nagylengyeli olaj­mező közepéről, Zalából, Gellénházáról kerültem Bé­késbe. Pártmegbízatásként irányítottak ide a vállalat élére. Rohamgyorsasággal ér­keztem, s 15 perc alatt bíz­ták felelősségemre az egész céget. 1952. decemberében még csak arról volt szó, hogy ezt a feladatot 6 hónapig kell ellátnom. Aztán valamiért mindig újra és újra marad­tam. 1950-től ’52-ig előttem öt igazgató váltotta egymást itt. Nem voltak azok könnyű idők, az egész vállalat 15 ezer forint vagyonnal szá­molhatott. Megtörtént, hogy csak akkor tudtunk munka­bért fizetni, ha összeszedtük a megye patikáinak napi be­vételét. Emlékszem, néhány évvel később a kórház cu­korbetegeinek inzulinszük­ségletéért körbe kellett jár­nunk a környező területeket, míg végül sikerült megkap­nunk az életmentő gyógy­szert. Az emlékek elgondolkoz­tatják. A viharos években kapta első „kitüntetését”. — Nem kedvelte minden­ki a vezetési stílusomat. A helyzetemről tiszta képet akartam látni, s felajánlot­tam egy vezetői értekezleten: válasszanak mást a helyem­re, lemondok az igazgatói tisztemről. Az első igazi el­ismerésem az volt, hogy csu­pán egy-két ember szavazott ellenem, a többiek mind mellém álltak. Kezdetben pe­dig igencsak tartottak tő­lem; a föléjük rendelt ide­gentől. Szerintem, persze olyan vezető nincs, akit min­denki szeret. Az embereket időnként fel kell rázni, rá­ébreszteni a hibáikra (maga­mat és a többi párttagot is beleértve). Régi újságokat lapozni — tanulságos, szórakoztató idő­töltés. Lapozzunk hát bele néhány újságkötegbe, és böngésszünk. Hagyjuk ezút­tal a vezércikkeket, azok „összefoglalója” úgyis elol­vasható a történelemköny­vekben. Persze, ha jói meg­gondoljuk, az apró hírek, hirdetések, tudósítások is so­kat elmondanak a korról, no és a lap szerkesztőinek po­litikai hovatartozásáról. Kezdjük a böngészést a Körösvidék című újság 1940. január elejei számaival. Itt van mindjárt a január 2-i lap 2. oldalán a szembeötlő hirdetés: „Számtalan szóra­kozási és betegeknek gyó­gyulási lehetőséget nyújt Budapest télen. Utazzon té­len Budapestre! 3 napi ott- tartózkodásnál már 50 szá­zalékos vasúti kedvezmény!” Már akinek pénze volt, hogy szórakozást vagy gyógyulást keressen Budapesten télen. Sokan „csak” megélhetést szerettek volna keresni, de nemigen találtak, se vidé­ken, se a fővárosban, se té­len, se nyáron. Böngésszünk tovább. A körülményeket alaposan részletező tudósítás adja hí­rül, hogy betörőt fogtak az egyik békéscsabai gimnázi­um igazgatói irodájában. Egy 23 éves fiatalember volt a tettes, aki hajnaltájt lopa­kodott az igazgatói irodába, de .-vesztére megszólalt a vészcsengő és az iskolaszol­ga azonnal értesítette a köz­Az elmúlt évtizedek ered­ményességéről egész falat be­borító oklevelek tanúsköd- nak. Minden évben valami elismerés, kiváló vállalati cím, egyéb kitüntetés. Har­minc év alatt nem fordult elő olyan helyzet, hogy me­gyénkben a vállalat mulasz­tása miatt hiányzott volna gyógyszer. — Sose felejtem: amikor idekerültem, Szeghalmon olyan gyógyszertár volt, hogy éjszaka az ügyeletes gyógy­szerészre dőlt a fal. Bihar- ugrán a TÜZÉP-telepen ka­pott helyet a gyógyszertár, a szén és a kapirgáló barom­fiak társaságában. A víz, a villany, nemegyszer a fűtés is elérhetetlen kényelemnek számított. Medgyesen az öreg kályha tetején langyosodé vízben melegítette fel az uj­jait a gyógyszerész, hogy a centigrammot meg tudja fogni. Azóta a gyógyszertári forgalom huszonötszörösére, a létszám négyszeresére nőtt, a körülmények pedig mér­hetetlenül sokat változtak. Számos új gyógyszertárat építettünk, a régieket kor­szerűsítettük. Az irodájában ódon pán­célszekrényt őriz. A becsben ponti ügyeletet, továbbá egy rendőrőrszemet. „A rendőr­őrszem azonnal a gimnázi­umba sietett és- sikerült is rövid keresés után, az isko­laszolga segítségével az igaz­gatói iroda egyik szögletében a betörőt megtalálni.” Jóko­ra iroda lehetett! Arról egyébként nem szól a hír, hogy miért tört be a fiatal­ember épp egy gimnáziumi igazgatói irodába. Talán bi­zonyítványt akart lopni ? Lássuk a rádióműsort: „6.45: torna, 7: hírek, közlemények, hanglemezek. Utána: ét­rend... 10.40: az Operaház előadásának közvetítése: Carmen (IV. felvonás).” Mármint este 10 óra 40. S napközben többnyire zene, a cigányzenekartól a koncert­fúvósokig, a szalonzenekar­tól a honvéd gyalogezred zenekaráig. Mennyi vidám­ság! . . . A következő napi számból megtudhatjuk, hogy tilos a Körös-csatorna jegén tar­tózkodni, s aki e rendeletet megszegi, kihágást követ el, és 100 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Az apró hírekből: „A potya­utas tragédiája. Babos Jó­zsef kiskunhalasi legény fel­szállt a vonatra, de nem volt pénze. Kocsiról kocsira ment, hogy a kalauz ne akadjon rá. Már Kiskunha­las felé közeledett a vonat, amikor a kalauz megtalálta. Á legény ekkor leugrott a Vonatról, de olyan szeren­csétlenül, hogy a lába a lép­tartott bútor 3 évtizede még éléskamraként is szolgált a kis családnak. Az első válla­lati kitüntetés 1955 szep­temberében egy elektromos összeadógép volt. A vállalati központ Békéscsabán, a kis vályog falú házból korszerű laboratóriumokkal, nagy rak­tártérrel felszerelt intéz­ménnyé, szinte kis gyógyszer- gyárrá fejlődött. — Nincs az országban még egy gyógyszertári központ, ahol a dolgozók annyit pro­dukáltak volna, mint a mie­ink. Erős, igyekvő a „mag”, s a többiek, a fiatalok felso­rakoztak melléjük. A kóru­sunk magas szakmai elisme­rések birtokosa, a KISZ-ese- ink KISZ KB-kitüntetést kap­tak, aktív a közművelődési életünk, rendszeresek a szak­mai képzések és továbbkép­zéseink. A Rozsnyai Mátyás szakmai versenyt elsőként mi hirdettük meg, ezen a dolgozóink valamilyen szak­mai témából írnak dolgoza­tot. tudományos színvonalon. A most már országossá fej­lődött versenyből a mieink hozták el a legtöbb helyezést. Az asszisztenseink első ve­télkedői megfelelnek a je­lenlegi Szakma Ifjú Mestere versenynek. Sokat törik a fejüket a dolgozóink az egészségügyi újításokon is. A legnagyobb örömöm és feladatom a színvonal tartá­sa. A gondom; a pálya el­nőiesedése. Nehéz a- nőpoli­tikái humánus szempontokat figyelembe venni, ha egyik fiatal anyánál csak a másik rovására érvényesíthetjük. A szakmai vágyam? Az, hogy a munkánk alapján elérjük a Minisztertanács és a SZOT Vörös Zászló Érdemrendjét. A másik szerényebb, mégis talán nehezebben elérhető, az, hogy az orvosok és a be­tegek ne csak olcsó pirulát lássanak a gyógyszerben, ha­nem népgazdasági értéket és veszélyessé -is válható segí- tőszért. A magánéletem örö­mét a gyerekeim és unoká­im jelentik. A fiam és a fe­leségem szakmabeli. Szórako­zásom a színház. A hobbim? Két cserépbe paprikát ül­tettem, ezek növekedését fi­gyelem. Megnyugtat. csőbe akadt, s a vonat több méteren magával vonszolta.” „Jégpálya” a címe a kö­vetkező „lélekemelő” kis írás­nak: „Fiatalok suhannak a jégen az AEGV nagyszerű jégpályáján. Lánykák, ifjak és apró gyermekek. A sze­mük úgy ragyog, mint hideg tiszta téli éjszakákon a csil­lagok. Jön az AEGV-motor, s egyre újabb és újabb em­bereket hoz ide, akik gyor­san felkötik lábukra a kor­csolyát, és elvegyülnek a tömegben. Zene szól, Lehár keringőjének varázslatos dallama száll a jégpálya fö­lött, s zengi a szívek dob­banásával együtt, hogy a lánykák és ifjak szívében ta­vasz van, s az emberiség ta­vasza, a fiatalság, a hideg télben, is örök tavaszról ál­modik.” Egy bekezdéssel lej­jebb: „Az asszonyok oly ma­kacs bélrekedésénél a rég­óta bevált, tisztán természe­tes Ferenc József keserűvíz — reggel éhgyomorra egy pohárral bevéve — különö­sen ajánlatos...” Lapoz­zunk. A január 5-i számból megtudhatjuk, hogy az 1940- es esztendő első újszülöttje Békéscsabán Kacsán Pái. S néhány apróhirdetés: „Her­kules magánnyomozó iroda nyomoz, megfigyel, infor­mál.” És hirdetnek eladó cimbalmot, friss szalonnát, búzaszalmát, birkaetetőrá­csot, tangóharmonikát. Más kor, más újság: A Vi­harsarok Népe 1949. decem­ber 31. Néhány cím: „Nagy munkalehetőség az asztalo­soknak, cipészeknek, szabók­nak, lakatosoknak, villany- szerelőknek és a többi kis­ipari szakmáknak.” Fölötte: „Orosházán öt üzem került a dolgozók birtokába.” S a híroldalból: „Állami cipő­Jó ütemben halad a Pa­píripari Vállalatnál az ener­giatakarékossági program megvalósítása; az idén hoz­závetőleg 50,5 tetrajoule energiát takarítanak meg. A veszteségforrások feltárása és megszüntetése, a ter­melés energiaigényének csök­kentése különösen fontos eb­ben az iparágban. A papír- gyártás ugyanis a könnyű­ipar hőenergia-felhasználá­sának több mint 20 százalé­kát fogyasztja el évente, és ennél is nagyobb arányban igényli a villamos energiát. A .takarékossági intézkedé­seket a vállalat mindén gyá­rában veszteségfeltáró vizs­gálatok előzték meg. Kide­rült: elsősorban a termelés folyamatosságának biztosí­tására kell nagy gondot for- dítaniok, mivel minden üzemzavar, a leállás és újra­indulás jelentősen növeli az energiaveszteségeket. Ugyan­is mintegy 70—80 giga- joule hő- és 3 megawattóra villamosenergia-veszteség keletkezik. A gépleállásokat üzemszervezési intézkedések­kel és a rendszeres karban­tartó munkákkal sikerült csökkenteni. Ugyancsak a karbantartáson múlt az ener­giaátalakító berendezések, kazánok hatásfokának javí­tása is. Az olaj- és gázégők rendszeres szabályozásával, az energetikai berendezések megelőző karbantartásával egy-egy kazánnál 5000 giga- joule körüli energiavesztesé­get kerülhettek el. A szervezési intézkedések közül eredményesnek bizo­nyult a számítógépes és fo- lyamatsz’abályozó rendszerek kiterjesztése az energia- igény vizsgálatára és a faj­lagos energiafelhasználás ja­vítására. A Dunaújvárosi Papírgyárban saját kivitele­zésben olyan mikroszámító- gépes mérési rendszer kiala­kítását kezdték meg, amely folyamatos információt nyújt a papírgyártó gép energia­felhasználásáról. A Papíripari Vállalat részt vesz az országos ener­giagazdálkodási program ke­retében meghirdetett ener­giaracionalizálási pályázato­kon. Eddig a gyárak 11 pá­lyázatot dolgoztak ki, közü­lük hetet már be is nyúj­tottak. bolt nyílt a volt Veres-féle üzlet helyén. Felhívjuk Gyu­la város dolgozóit, hogy ci­pőszükségletét a régen óhaj­tott Állami Cipőbolt-ban szerezze be.” S néhány „Fil­léres hirdetés”: „íróasztalo­kat keres megvételre a Te- van-Nyomda.” S egy másik: „Egy fekete hintó eladó, vagy lóért elcserélhető. Ér­deklődni lehet Békéscsabán, a gyalogsági laktanyában.” Igaz is, oda nem kellett hin­tó — persze ló se. S mit játszottak akkoriban a mo- I zik? Szarvason az „Arany-1 szarv”-at és a „Visszaté-’ rés”-t, amelyeket az üzemek és szervezetek 1 forintért te­kinthettek meg. Orosházán éppen a „Viharos alkonyat” és a „Titkos küldetés” ment. Amint a hirdetésekből kide­rül, sok helyen rendeztek szilveszteri műsoros estet, például -az orosházi Magas­építő Nemzeti Vállalatnál, ahol bemutatkozott a válla­lat nemrég alakult kultúr- gárdája. S végül 11 évvel később, 1960. december 30. es 31., Békés megyei Népújság. Cí­mek: „Kétmillió forint érté­kű gépet vásároltak a gyu­lai téeszek.” Újabb: „Tanyai népművelők tanácskoztak Békéscsabán.” „Gyorslista a III. és IV. békekölcsön sor­solásáról.” A továbbiakban az egyik mínuszos hír tudtul adja, hogy kigyulladt a ne­onfény Orosháza főutcáján, hogy elkészült egy 100 sze­mélyes klubhelyiség a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz-ben, hogy sok az új Ipe- lépő a gádorosi termelőszö­vetkezetekbe. S szilveszter­re az ajánlott divatszín: a fehér. Miként az idén is .. . összeállította: T. I. Halló, 1983?... Fotó: Veress Erzsi Azt mondja a szerkesz­tőm: már megint az a já­ték! Persze, mondom én, de ha a játék nem is változik, a szereplők mindig. így kerültek sorra most a 83-al végződő telefonállo­mások, mert ugyebár jön már valahol 1983., és beko­pogtat. Kihez hogyan, kiben milyen emlékeket kelt az éjféli perc, erről kérdezem azokat, akik szívesen ját­szottak velem, miután meg­csörrent a telefonjuk. Közben kiderül, hogy nem is olyan játék ez a játék. Hanem inkább: élet. 56—283 Szabadkígyós, MÁV-állo- más. A telefont Bakos Jó­zsef, forgalmi szolgálattevő veszi fel. — Csak rosszabb ne le­gyen a 83-as, mint volt ez a 82-es év! Nézze, én amo­lyan fregoli vagyok a vas­útnál. Hol itt dolgozom né­hány hónapig, évig, hol amott. Voltam már Murony- ban, Békésen, most itt va­gyok Szabadkígyóson. Med- gyesegyházán lakunk, on­nan vonatozom ki naponta. Húsz éve élek így, meg­szoktam, azt hiszem, a csa­lád is így van vele. — A nyolcvankettőre kí­váncsi? Megvoltunk fino­man. Ez a lényeg. A felesé­gem Medgyesen dolgozik, írnok a körzeti orvosnál, van két lányom, tíz- és tizen­négy évesek. Szilveszter? Családi körben. Halászlé és pezsgő mellett. És azt kí­vánjuk majd, hogy bár csak kétszáz évig béke legyen. 62-583 Gyulai telefonállomás. Fo­dor Lajosné dr., gyógysze­rész. — Amint hallja, nagy a gyerekzsivaj nálunk. Három fiam van, tíz-, hat- és más­fél évesek ... (Nevetés, sí­rás, indián csatakiáltás.) Kü­lönben a 82-es év számom­ra nagy boldogságot hozott. Három évi szegedi aspiran- túra után újra itthon dol­gozik a férjem. Igen, ő is gyógyszerész. — Az új évtől azt várom, hogy rendes lakáshoz jus­sunk. Van ugyan egy szol­gálatink, itt a patika fölött. Nagy, régi épület. Képtelen­ség felfűteni, annyira kor­szerűtlen. Persze, nem tu­dom, hogyan lesz. - Ez 83 ze­néje ... — Szilveszter? Itthon. Éj­félre várjuk a szüléimét, a szomszédokat, megrendeltem 30 pár debrecenit... Nagy házibulit csapunk! 62—083 Nagyváradi úti ABC, szin­tén Gyulán. A telefonnál Na- nási Istvánná, boltvezető. — Két hónapja jöttem ide, azelőtt helyettes voltam, örültem, hogy megbíznak bennem, ez az 1982-es év legemlékezetésebb eseménye számomra. Megkezdtem a boltvezetői iskolát, és elvé­geztem a pénztárosit. Ta­valy ősszel mentem férjhez, jól vagyunk, ez a legfonto­sabb. — 83? Tudja, lakás kelle­ne! Már feliratkoztunk, re­méljük, az újév talán a la­kást is meghozza. Szilvesz­ter? A Komlóban, barátok­kal. Tánc és tánc ... Szeret­nénk jól érezni magunkat, és vidáman búcsúztatni nyolcvankettőt. . . 24- 283 A Kazinczy utcai bisztró telefonja, Békéscsabán. A szerződéses vezető, Zsoldi Mihályné veszi fel a kagylót. — Jaj, nekem nagyon mozgalmas évem volt 82! A Tükörben voltam üzletveze­tő-helyettes, aztán úgy ala­kult, hogy kivettem szerző­déssel ezt a bisztrót. Mit mondjak? Azt hiszem, sike­res vállalkozásba kezdtem. Közben megnősült a kiseb­bik fiam is, a nagyobbik fia- méknál meg kisfiú unokám született: Misiké. Náluk le­szünk szilveszterkor, az egész család... A vacsora? Lángolt kolbász tormával, meg finom hidegtálak. — 83? A bisztró köti le minden gondolatomat. Bőví­teni szeretném az ételvá­lasztékot, bevezetem a fánk­sütést, nyáron a jégkrémet, fagylaltot. És mindennap fő­zünk pacalpörköltet. Na­gyon szeretik errefelé ... 25- 283 Megyeri Pálék, Békéscsa­bán, a Berényi úton. — Halló? Igen, én va­gyok, Megyeri. Pálné. Nyug­díjas, és sajnos, beteg ... Remélem azonban, hamaro­san jobb lesz, és 83-ra meg­jön az egészség is. A fér­jem? Szintén nyugdíjas, de képtelen meglenni munka nélkül. Visszament a kór­házba, ahol most is ugyan­úgy műtős, mint évekig volt. A fiam Veszprémben tanító, vett egy régi házat, azt ala­kítgatja, javítgatja. Én is ott voltam nála 4 hónapig, a férjem 3 hétig. Segítet­tünk. Igen, ezzel telt el az év. — Mi lenne jó 83-ban? Egészség és megint csak egészség. Minden más meg­van, élünk szépen, csende­sen. Szilveszterkor? Csak itt­hon, és csak a rádió. A fér­jem lehúnyja a szemét, és úgy hallgatja. És kap majd finom töltöttkáposztát, én pedig ... vízbefőtt krumplit. 24-083 Gulyás Kiss Sándor laká­sa, Békéscsabán. Férj-feleség nyugdíjas. Az év nagy ese­ménye? — Nem volt ilyen. Vala­hogy minden úgy alakult, ahogy alakulnia kellett. Ha­bár az csak nagy szó, hogy a fiamék lakást vettek, OTP-set, Békásmegyeren. A kisebbik fiam pedig itt épít­kezik, Csabán. Neki azt kí­vánjuk: legyen házavató 1983-ban! Persze, segítünk, amikor csak tudunk. De foly­tassa most már a felesé­gem! Átadom a kagylót. — Hogy a szilveszter az én reszortom? Legyen! Kü­lönben hárman leszünk, én, a férjem, és a pesti kisuno- kánk, a négyéves Györgyi­ke. Eszünk majd kocsonyát, nálunk ez elmaradhatatlan, meg iszunk egy pohár pezs­gőt. Györgyike szörpöt kap, de az is lehet, hogy éjfélre már az igazak álmát alusz- sza. Utána felhívjuk telefo­non a rokonokat, jó isme­rősöket. Boldog új évet kí­vánni ,. . * * * Játék, élet, ünnepek, hét­köznapok. Erről tudósított ez a pór sor. És éjfélkor, ab­ban az éjféli, szép percben, amikor megszólal a tévében, a rádióban a Himnusz, és megkondulnak a harangok, mi is kívánjunk boldog új évet egymásnak. Ahogyan a hívóállomás is teszi a Nép­újság szerkesztőségéből: Sass Ervin Bede Zsóka Fotó: Veress Erzsi Azt írta az újság ■ ■ ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents