Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-30 / 305. szám

NÉPÚJSÁG 1982. december 30., csütörtök Tímár Vincéné 103. születésnapját ünnepelte december 26- án. Ebből az alkalomból tegnap, szerdán köszöntötte népes családja — öt lánya, 15 unokája, 29 dédunokája és két ük­unokája — hunyai lakásán. Ugyancsak további jó erőt, egészséget kívánt neki a községi tanács» a Hazafias Nép­front, a helyi termelőszövetkezet és pártszervezet képviselő­je is. Bár a megye legidősebb asszonya ágyban fogadta a jó­kívánságokat, szeretné, ha a 105. születésnapja is ilyen benső­ségesen telne el Fotó: Plavecz Pál Magyar—jugoszláv tárgyalások December 27—29. között Budapesten került sor a ma­gyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság elnöki találkozójára. A bi­zottság tagozati társelnökei — Hetényi István pénzügy- miniszter és Nedeljko Man- dics, a JSZSZK Szövetségi Végrehajtó Tanácsának tagja — áttekintették ha­zánk és Jugoszlávia gazdasá­gi kapcsolatainak alakulását, tanulmányozták az együtt­működés elmélyítésének le­hetőségeit és meghatározták a soron következő feladatokat. Nedeljko Mandicsot hiva­talában fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke. A találkozón jelen volt Hetényi István és Milan Veres, Jugoszlávia budapesti nagykövete. A jugoszláv vendég koszo­rút helyezett el Újpesten, a Tito utcában, a kiemelkedő államférfi nevét megörökítő márványtáblán. Vidéki programjának keretében megtekintette a martonvásá- ri Fitotront. Nedeljko Mandics tegnap elutazott hazánkból. Tanácsülés Medgyesegyházán Mákros János tanácselnök nyitotta meg a medgyesegy- házi tanács december 28-i ülését a pártbizottság szék­házában. Az ülés résztvevői a napirend előtt meghallgat­ták a lejárt határidejű hatá­rozatok végrehajtásáról és a végrehajtó bizottság két ta­nácsülés közötti időszakban végzett munkájáról szóló el­nöki beszámolót, melyben a tanácselnök azt is bejelentet­te, hogy befejeződött a böl­csőde bővítése, erre közel 1,7 millió forintot fordítot­tak. Az első napirend az 1983. évi költségvetési és fejleszté­si tervvel foglalkozott. Ser- jőző Sándor, a szakigazgatási szerv vezetője fűzött az írá­sos tervezethez szóbeli ki­egészítést, rámutatva néhány változásra, mely az előző, az 1982-es esztendő költségveté­si és fejlesztési tervével szemben az új esztendő ter­vét jellemzi. Beszélt az öre­gek napközi otthonának lét­rehozásáról, melyet 1984 ja­nuár elsején szeretnének megnyitni, ehhez azonban a lakosság társadalmi munká­jára is nagy szükség lesz. Az öregek napközi otthonának kialakítására 110 ezer forin­tot fordítanak 1983-ban. Ugyancsak az új évben kez­dik meg a művelődési ház átépítését-bővítését, vala­mint felújítanak egy bánkúti szolgálati lakást. A tanácsülés az 1983. évi költségvetési és fejlesztési tervet elfogadta, majd má­sodik napirendként az ügy­rendi bizottság tevékenysé­géről hallgattak meg beszá­molót és fogadták el azt. Díszünnepség Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) támogatjuk a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak békefelhívását, amely közös erőfeszítésekre szólítja a világ parlamentjeit, kor­mányait, politikai pártjait és népeit a háborús veszély el­hárításáért, a világ békéjé­nek megszilárdításáért, az élet-jogának biztosításáért. Népünk óhaját és akaratát teljesítve, pártunk és kor­mányunk külpolitikai törek­véseinek középpontjában is a béke, a biztonság, a társa­dalmi haladás szolgálata áll. Ezért tartjuk kötelességünk­nek, s egyben legsajátabb nemzeti érdekünknek szövet­ségi rendszerünk szüntelen erősítését, a szocialista or­szágok együttműködésének előmozdítását, s ennek je­gyében igyekszünk hozzájá­rulni a nemzetközi problé­mák békés és igazságos meg­oldásához. Őszintén kíván­juk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok külön­böző fórumokon folyó tár­gyalásai eredményre vezesse­nek, és szövetségeseinkkel együtt azon munkálkodunk, hogy a madridi tanácskozás A szocialista építés évtize­deiben elért sikereink egyik pótolhatatlan forrása, hogy a történelemben először a Szovjetunióban igaz szövet­ségesre és olyan barátra ta­láltunk, akivel egyenjogú és gyümölcsöző együttműködést valósítunk meg, s akire min­dig számíthatunk. Sokoldalú és állandóan gazdagodó po­litikai, gazdasági, kulturális, tudományos együttműködé­sünk ma már felöleli, átszö­vi az élet szinte minden te­rületét. Barátságunk és szö­vetségünk állandó fejlődésé­ben és erősödésében megha­tározó szerepe van a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja elvtársi együttműkö­désének, amelyet a marxiz­mus—leninizmus eszméi, az internacionalizmus elvei hat­nak át. A kiterjedt és egyre bő­vülő kapcsolatok között szá­munkra külön is nagy fon­tossága van országaink gaz­dasági együttműködésének. Ezt jól érzékelteti, hogy kül­kereskedelmi forgalmunknak csaknem egyharmadát a ma­gyar-szovjet árucsere teszi ki: évről évre nő a kooperá­cióban és a szakosítási egyez­fl jövő a szocializmusé! Különös okoskodások ezek éppen napjainkban, amikor újabb és újabb népek vá­lasztják a fejlődés szocialista útját, amikor a kapitalista országokat évek óta súlyos társadalmi, gazdasági válság gyötri, amikor soha nem lá­tott méreteket ölt a munka- nélküliség, amikor úgyszól­ván egyedül a szocialista or­szágok képesek létbiztonsá­got és perspektívát nyújtani sikerrel fejeződjön be, meg­állapodás szülessen az euró­pai bizalomerősítő és lesze­relési konferencia megrende­zéséről. — A magyar és a szovjet nép barátsága mélyen gyö­kerezik, és egyidős a szov­jet hatalommal — hangoztat­ta a továbbiakban. Első feje­zetét fegyverrel és vérrel az a százezernyi magyar inter­nacionalista írta, aki 1917 után orosz osztálytestvérei­vel együtt küzdött a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom vívmányainak megvé­déséért. A Magyar Tanácsköztársa­ság 133 napja alatt a ma­gyar és a szovjet nép között örökre szóló barátság szüle­tett, amelyet legjobbjaink az ellenforradalmi rendszer ne­héz éveiben is híven ápoltak. Népünk soha el nem múló hálával emlékezik arra, hogy a 194 napig tartó súlyos har­cok után 1945 tavaszán a Nagy Október forradalmi nemzedékének fiai, a Szov­jetunió Vörös Hadseregének katonái életük és vérük árán hozták el számára a szabad­ságot, teremtették meg a le­hetőséget ahhoz, hogy elin­dulhassunk a nemzeti fel- emelkedés útján. mények alapján szállított áruk mennyisége. Mind szé­kesebb területet fognak át a ■magyar—szovjet kulturális kapcsolatok, új és új ered­mények születnek a tudomá­nyos-műszaki együttműkö­désben, s ami külön is ör­vendetes, egyre több magyar és szovjet ember köt egy­mással személyes barátságot. Azon leszünk, hogy úgy mint eddig, a jövőben is minden módon elősegítsük, még szí­vélyesebbé, eredményekben gazdagabbá tegyük a szá­munkra oly sokat jelentő magyar—szovjet kapcsolato­kat. Ma is akadnak a nemzet­közi reakció képviselői kö­zött, akik abban reményked­nek, hogy a szocializmus „csődöt mond”, a fegyverke­zési verseny mértéktelen fo­kozásának terhei a Szovjet­uniót és a többi szocialista országot céljaik feladására fogják kényszeríteni. Egyes polgári teoretikusok pedig a szocialista országok jelenlegi gondjait látva olyan követ­keztetésekkel állnak elő, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi elvesztet­ték aktualitásukat, vonzere­jüket. népeik számára. Mindez meggyőzően mutatja, hogy a Nagy Október tanulságai fö­lött nem múlt el az idő, hogy napjaink sorskérdéseire csak az októberi eszmék képesek választ adni. A kizsákmányo­lás nélküli társadalom, az ál­lamok közötti egyenjogú kapcsolatok megteremtése, a faji megkülönböztetés felszá­molása, a háborúk száműzé­se az emberiség életéből, olyan célok, amelyeket Októ­ber fogalmazott meg, s ame­lyeknek kiapadhatatlan az ösztönző erejük. Az új társadalom felépíté­séhez vezető út nehéz, buk­tatói is vannak, s a tragikus tévedések és hibák elkerülé­sére sincs biztosíték. De a történelmi igazsághoz tarto­zik az is, hogy egyedül a szo­cialista társadalom képes szembenézni saját gyengesé­geivel, választ találni azokra a kérdésekre, amelyeket a fejlődés új követelményei ál­lítanak elé. Elegendő okunk van tehát hinni: a jövő a szocializmusé! Erről győznek meg bennünket saját törté­nelmünk tapasztalatai is. Né­pünk, a felszabadulás óta el­telt nem egészen négy évti­zed alatt évszázadok elmara­dását pótolta. Megbecsült tagja a szocialista országok közösségének, szava és tekin­télye van a világban. Túlha­ladtuk a fejlődésnek egy sok eredményt hozó, de egyben új követelményeket támasztó szakaszát. Az intenzív fejlődési pá­lyára való áttérés nem kis feladatot jelent, és nem ke­vés gonddal jár. Ezt még csak tetézik azok a nehézségek, amelyek a világ mai állapo­tából, a nemzetközi helyzet­ből és a világgazdaság is­mert körülményeiből hárul­nak ránk. Mégsincs okunk a kishitűségre. Szocialista rendszerünk szilárd, pártunk marxista—leninista politiká­ja kiállta az idő és a gya­korlat próbáját. Népünk te­hetséges és szorgalmas. To­vábbra is számíthatunk a Szovjetunióval és a szocia­lista országokkal kiépített Ünnepségek sorát tartot­ták tegnap is országszerte a Szovjetunió megalakulásá­nak 60. évfordulója alkal­mából. Ezen a napon nyitott kaput Székesfehérvárott a Magyar—Szovjet Barátság Háza. Egy volt kollégium felújításával hozták létre az új művelődési intézményt, amelyben orosz nyelvű könyvtár és folyóiratolvasó­terem, egy 500 személyes ta­nácskozó és egy 120 szemé­lyes — filmvetítővel felsze­relt — kamaraterem kapott helyet. Itt rendezték be a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság tagszervezeteinek klub­ját, a ház- nyújt otthont majd az orosz nyelvtanárok továbbképző központjának, s egy orosz nyelvi laborató­riumnak is. Az évfordulón Fejér megye vezetői, a tö­megszervezetek és a fegyve­res testületek képviselői Szé­kesfehérvárott megkoszorúz­ták a szovjet hősök Béke té­ri emlékművét. Pécsett a Nemzeti Szín­házban rendezett díszünnep­ségen köszöntötték a hatvan­éves Szovjetuniót Baranya megye és a város dolgozói­nak képviselői. Az ünnepi műsorban a színház társula­ta, a nevelők házának ka­marakórusa és a filharmo­nikus zenekar szovjet iro­gazdaságj kápcsolatok fej­lődésének kiapadhatatlan for­rásaira. Van világos progra­munk. Pártunk XII. kongresszusa határozatának és a népgaz­daság VI. ötéves tervének megfelelően most arra kell összpontosítani erőinket, hogy megjavítsuk népgazda­ságunk egyensúlyát, meg­őrizzük elért vívmányainkat, és megalapozzuk későbbi gyorsabb fejlődésünket. Nem ringatjuk magunkat illúziókban, ■ tudjuk, hogy amire vállalkozunk, erőt pró­báló feladat, s csak akkor oldhatjuk meg sikerrel, ha magunk is szüntelenül meg­újulunk. De a cél, amit ki­tűztünk, reális, népünk bol­dogulását, szocialista fejlő­désünket szolgálja, s ez olyan cél, amiért érdemes élni és dolgozni. Biztonság- érzetünket növeli, munkán­kat megkönnyíti, hogy igaz barátunkkal, a Szovjetunió­val közös úton járunk — mondotta végezetül Lázár György. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, egész dolgozó népünk nevé­ben, köszöntötte 60. születés­napja alkalmából a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét. Lázár György nagy taps­sal fogadott beszédét köve­tően Losonczi Pál mondott zárszót, majd a díszünnep­ség második részében művé­szi műsor következett. Az ünnepség végén fel­csendült az Internacionálé. (MTI) dalmi, ének- és zeneműve­ket szólaltatott meg. Ünnepi nagygyűlést tartot­tak .Kecskeméten az Erdei Ferenc Művelődési Központ­ban. Az ünnepségen részt vettek Bács-Kiskun megye párt- és tanácsi testületéinek tagjai, országgyűlési képvi­selői, az üzemek, az MSZBT- tagcsoportok küldöttei, a munkásmozgalom veteránjai, művészek, a tömegszerveze­tek és a megyei intézmények vezetői. Ott voltak a nagy­gyűlésen az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képvise­lői is. Miskolcon a Vasas Műve­lődési Központban tartottak megemlékezést, s ezt köve­tően ünnepi műsort, amely­ben felléptek a Miskolci Nemzeti Színház művészei és a város szimfonikus zeneka­ra. Zala megye jubileumi ün­nepségét Zalaegerszegen a városi művelődési központ­ban rendezték meg, s ünne­peltek a megye helyi másik városában, Keszthelyen is, ahol az agrártudományi egyetem dísztermében kö­szöntötték az évfordulót a város és a járás gazdaságai­nak, üzemeinek, intézmé­nyeinek küldöttei. Igaz szövetségesünk a Szovjetunió II Szovjetuniót köszöntötték Felavatták Hontlty Hanna síremlékét Honthy Hanna Kossuth- díjas kiváló művész síremlé­két — nagy számú színház- barát jelenlétében — tegnap délután avatták fel a Far­kasréti temetőben. A sírem­léknél — amely Varga Im­re szobrászművész, Kossuth- díjas kiváló művész alkotása — Németh Marika érdemes művész, a Fővárosi Operett­színház tagja emlékezett a magyar színházművészet négy éve elhunyt halhatatlan primadonnájára: — Ez az esemény nemcsak hivatalos tiszteletadás, ha­nem a pályatársak főhajtá­sa is a nagy művész előtt. A mai napot az teszi még ün­nepélyesebbé, hogy a szín­ház, amelyet annyira szere­tett, december 23-án volt hatvanéves. Honthy Hanna ennek a hatvan évnek jelen­tős részét töltötte színházunk falai között. Mindig hű ma­radt örök szerelméhez, az operetthez, amelynek meg­határozó egyénisége volt. Megélte a magyar operett rendkívül sikeres, gazdag évtizedeit, és soha nem hitt a műfaj válságában. Tudta, hogy közönségének mindig szüksége lesz a zenés szín­padra. Gazdag pályájával bizonyította, hogy a vidám­ság, a komikum is mara­dandó élményt ad. . Honthy Hanna síremlékét virágokkal borították el kol­légái, pályatársai, barátai és tisztelői. Az Ukrán SZSZK változatos üdülőhelyekkel is várja a turisták ezreit. A Kárpátoktól a Fekete-tengerig a legkülönfélébb sportok kedvelőinek, vagy csak éppen pihenni vágyóknak nyílik ezerféle lehetősége. Egyik képünk a Kárpátokban ké­szült egy új turlstaközpontról, a másik a Krímben a romantikus Bahcsiszeráj török kori épületeinek egyike APN—KS

Next

/
Thumbnails
Contents