Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-30 / 305. szám
1982. december 30., csütörtök NÉPÚJSÁG Újítási perek A műszaki haladás a gazdasági élet egyre elenged- hetetlenebb tényezője. Az újítások mennyiségi és minőségi eredményei kedvezően hatnak a termelésre, s anyagi hasznot hoznak. Vállalatainknál, szövetkezeteinkben számottevőek a tartalékok. De vajon hogyan sáfárkodnak ezzel a felbecsülhetetlen szellemi energiával? Mi az újítás és mi az újító sorsa? Dr. Tarsoly hajós címzetes megyei bírósági tanácselnök, a 'békéscsabai^ Városi Bíróság bírája 1960'óta foglalkozik nagyrészt újítási perekkel. A perek tapasztalatairól beszélgettünk. Sajnos, ezek a tapasztalatok nem valami rózsásak. A különös szakvélemény Ahány per, annyi buktató. Mindegyiknek sajátos a jellege. Egy a közös bennük, hogy valamennyinek előzménye van. De nézzük az egyik esetet. A 8-as sz. Volán Vállalat autóbuszainak biztonsági berendezéseit időről időre fel kell újítani. Az úgynevezett rugóerőtároló kettős fékhengerről van szó. Ezt a munkát a Budapesti Szerszámipari Művek dolgozói csinálják. Egy kettős fékhengert 3624 forintért újítanak fel. Kucsor Lajos nyugdíjas és Gönczi Mihály, a vállalat autószerelője olyan újítást nyújtott be, miszerint ezt a munkát 428 forintért meg lehet csinálni. A különbség valóban szembetűnő. Nem kell hozzá közgazdász, hogy kiszámítsa az újítás hasznát. Nosza, alkalmazták is. Mi több, már: az újítás benyújtása előtt. Az újszerű megoldás igen egyszerű. A fékhengerek elhasználódott tömítését a benyújtott újítási javaslatnak megfelelően pótolták. Igen ám, csakhogy egy ilyen fontos újítási ügyben a szabályzat szerint nem a vállalat, hanem a tröszt dönt. Sőt. a szabályzat egyik passzusa azt is kimondja, hogy a biztonsági berendezés módosítására vonatkozó javaslatot élet- és vagyonbiztonság érdekében a tröszt elbírálásáig még kísérleti jelleggel sem lehet alkalmazni. Felterjesztették hát a tröszthöz. Közben a per is megkezdődött. Mivel jeléntős újításról volt szó, az ügyész is fellépett. Olyan álláspontra helyezkedett, hogy az újítási javaslatot mintegy 118 esetben alkalmazta a vállalat, tehát az újítási díj megilleti a felpereseket. Mi lett a per kimenetele? A bíróság az újítók keresetét elutasította. Döntését a következőkkel indokolta: A felperesek műszaki megoldása a szakértői véleményből megállapíthatóan újításnak tekintendő. De mivel a tömegközlekedési eszközök biztonsági berendezésére vonatkozott, a tröszt nem fogadta el, sőt annak alkalmazását kifejezetten megtiltotta. Ezért a bíróság megállapítása, és meggyőződése szerint annak ellenére, hogy a javaslatot több esetben alkalmazták, a felpereseket mégsem illeti meg újítási díj. A bíróság ugyanis a jog eszközével nem adhat teret olyan törekvésnek, melyek a központi utasítással összeférhetetlenek. Van azonban még egy kérdés. Vajon ki szakvéleményezte az újítók javaslatát? Ugyanaz a vállalat, amely a fékhengerek javítását végezte, és ma is végzi. Bizony, ez eléggé furcsa megoldás. Erre mutatott rá a bíróság is. „A Volán Trösztnek felül kellene vizsgálni a korábbi álláspontját, és az újítás megvizsgálásával a Budapesti Szerszámipari Művektől független szakértői bizottsár got volna helyes létrehozni. A szerszámipari művektől ugyanis elfogulatlan szak- vélemény aligha várható.” Az ítélet nem jogerős! Az újítók nehéz emberek. Ha rájönnek az új, a korszerű műszaki megoldásra, őket is elragadja a „heuréka”, mint Archimédeszi, amikor abban a bizonyos kádban rádöbbent híres tételére. Nincs addig nyugtuk, amíg újításukat nem alkalmazzák. De naivak is. Talán ázért, mert annyira leköti őket az újítás kivitelezésével kapcsolatos gond, hogy másra nem terjed ki a figyelmük. Csak később, amikor már sínen vannak a dolgok, kezdenek számolgatni, mi minden illetné meg őket. A vállalatok sem mutatnak valami nagy hajlandóságot, hogy széles körű tájékoztatást adjanak az újítási díj kiszámításának módjáról és mértékéről. Eső után köpönyeg Kövesi Mihályt, a Békéscsabai Kötöttárugyár dolgozóját minden bizonnyal nagy öröm töltötte el, amikor újítását bevezették. 1980 márciusában a vállalattal szabályszerű szerződésben állapodott meg az újítási díjban. Mégpedig 2 ezer forintban. Telt, múlt az idő. Kövesi Mihály látta, hogy újítása jól bevált. A lánckötőgépen előállított plüss kelme minősége javult, esztétikusabbá vált, a munka pedig termelékenyebb lett, és természetesen a bevétel is emelkedett. Most kezdett csak az újítási díjon gondolkodni. Hogy bizony keveset kapott. Utólagos számításai szerint többet érdemelt volna. Reklamált. Elutasították, a jogszabályra hivatkoztak. Igazuk is volt. Hiszen aszerint jártak el. A jogszabály ugyanis kimondja, hogy az újítási díj kiszámításának módját és mértékét a hasznosítási szerződésben kell meghatározni. Márpedig ez annak rendje és módja szerint meg is történt. A szerződést az újító aláírta. Amennyiben a felek a díjazásban megállapodnak, és azt írásba foglalják, a szerződés köti őket. Attól nem térhetnek el. A magyarázkodással nem elégedett meg. Fogta magát, ff és a bírósághoz fordult. Szá- I mításokat végzett újításának I haszn9sságáról. Ám a bíró- I ság érdemben nem vizsgálta I meg az újítást. Csak a szer- I ződéssel foglalkozott. Mert I a szerződés nemcsak a fele- I két köti, a bíróságnak is ah- I hoz kell igazodni. Más lett I volna a helyzet, ha nincs I megállapodás. Szerződés hiá- I nyában az újítási díjat a bí- | róság állapítja meg. Igen I ám, de a szerződést is meg I lehet támadni. Mégpedig a I megkötéstől számított egy I éven belül. A határidő igen I szigorú. Kövesi Mihály viszont I 1982. november 17-én for- I dúlt a bírósághoz jogsegé- I lyért, amikor a jogszabály- I ban meghatározott idő mór I jócskán lejárt. Eső után I köpönyeg. A bíróság a kere- I setét elutasította. A számok beszélnek A Békés megyei Üdí-1 tőital-ipari Vállalatnál van I egy ördöngős gépsor. I Öröm nézni, ahogy dől-1 gozik. NDK-ból vásárol-1 ták a literes palackok tölté-1 sére és zárására. Egy jelen-1 tős újítással sikerült a tel-1 jesítményét növelni. Csillag Iván 1979-ben ké- E szítette el javaslatát. Az I újítását bevezették. Még ko- | rábban a gépsor 231 mű-1 szakban 4 millió 964 ezer 1 100 liter“ üdítő italt és szén- j savas ivóvizet, addig az újí-| tás bevezetését követő gaz- | dasági évben 381 műszak i alatt 11 millió 108 ezer 8001 liter italt palackozott:" Ezek | a szamok önmagukért be- | szélnek. Mit kapott az újító?! A vállalat díjként 4640 fo-§ rintot fizetett ki. Emiatt 1 fordult a bírósághoz. Keve- I selte. A bíróság megállapította, f hogy az újítás bevezetését 1 követő évben a teljesítmény- | növekedés meghaladta a 35 1 százalékot. Ez azonban nem 1 kizárólag az újításra vezet- 1 hető vissza. A vállalat is i több olyan intézkedést tett, | mely fokozta a termelést. A I bíróság előtt arra hivatkoz- ] tak, hogy az újszerű műsza-1 Ördöngős gépsor az üdítőital-ipari vállalatnál. A palackszállító pálya egysoros volt, az újítás bevezetése után négysoros lett. Az új műszaki megoldás 1981-ben több minit 5 millió forint nyereséget hozott Totó: veress Erzsi ki megoldás a felperes munkaköri kötelessége volt. A munkaköri leírásban viszont ilyen passzus nem szerepelt, s így a vállalat álláspontját a bíróság sem fogadta el. A kirendelt igazságügyi szakértő tényként állapította meg, hogy a vállalat az újítást anélkül vezette be, hogy arra nézve hasznosítási szerződést kötött volna. Az újítás eredményeként 1981-ben 5 millió 727 ezer 654 forint nyereséget ért el. A perben fellépő ügyész indítványozta, hogy a vállalat a nyereség 2 százalékát, azaz 109 ezer 953 forintot újítási díjként fizessen ki. Ebben a perben a közelmúltban hirdetett ítéletet a városi bíróság. Kötelezte a vállalatot, hogy az újítónak 109 ezer 953 forintot, és ennek 1982. január elsejétől járó évi 5 százalékos kamatát fizesse ki újítási díjként. Az ügy azonban nem fejeződött be, hiszen az ítélet nem jogerős. összegzésképpen dr. Tarsoly Lajos bíró elmondta, hogy a tapasztalatok arra utalnak, hogy az újítókat nem világosítják fel kellő időben, és kellő mértékben a jogaikról. Ennek következtében előfordul, hogy az újító még a jogos igényét sem tudja érvényesíteni. Fontos szempont az is, hogy az újítási javaslatokat érdektelen szakértők vizsgálják felül. Esetenként ugyanis nem ez történik. Ezzel pedig az újítás színvonalát, minőségét, nemegyszer pedig a lényegét értékelik le. Az ilyenfajta hozzáállásnak a népgazdaság is kárát látja, mert az egyébként nagyszerű műszaki megoldást emiatt nem alkalmazzák, s kedvét szegik az újítóknak. Mit tehet a bíróság? Amennyiben megalapozott keresetet nyújtanak be, a bíróság messzemenően igyekszik pótolni a munkáltató mulasztását. Serédi János Keresett a magyar alufólia Az Alumíniumipari Kereskedelmi Vállalat alufóliatermékei iránt nagy a kereslet külföldön. Ebben az évben is körülbelül 2000 tonnát exportáltak a tőkés piacra, elsősorban Nyugat-Eu- rópába. Főleg az élelmiszer- ipar és a dohányipar használja ezt a korszerű csomagolóanyagot, de az alutál- cák is egyre keresettebbek a háztartásokban. A vállalat jövő évi értékesítési esélyeit javítja, hogy a Közös Piac bizottsága a napokban megszüntette a magyar alumíniumfólia szállításával kapcsolatban korábban indított dömping- vizsgálatot. Ennek során nem merült fel bizonyíték arra, hogy a magyar exportárak alacsonyabbak lennének, és nyomást gyakoroltak volna a Közös Piac belső áraira. Egyébként is a magyar exportmennyiség piaci részesedése nem olyan nagy, hogy kárt okozhatna a szervezethez tartozó termelőknek. Gomb Ivó leveszi az utcán az ódivatú kabátját, és besurran a bizományiba. Kissé düllöngélve jut az átvevőpulthoz, ahol már néhányon várakoznak. Beáll utolsónak. Igyekszik egyenes testtartással mozdulatlan maradni, ami azonban nemigen sikerül. Hol a feje bicsaklik előre, hol pedig sasszézik egyet, kettőt, hogy az egyensúlyát el ne veszítse. Ezt ismételgeti akaratlanul. Szögletes mozdulatai derűt fakasztanak, ám ő semmit sem vesz észre abból, ami körülötte történik. Csak a sorban előtte állót figyeli, hogy el ne szakadjon tőle, és mielőbb a pulthoz jusson: Végre szemtöl-szembe kerül a föbizományossal, aki a leheletéről mindjárt felismeri, hogy kivel van dolga. — Tessék! — mondja röviden Ivó, és közben a pultra rakja a kabátját, majd meg is simogatja, mintha búcsúzna tőle. — El akarja adni? — kérdezi a főbizományos, miközben átvillan az agyán: abból bizony nem sok jó származik, ha ez az ember kabát nélkül megy ki az utcára ebben a cudar időben. — 1-i-igen, a-ra-nyos-kám — válaszol „tört” magyarsággal a kérdezett, aki az ivóknak ama nagy családjába tartozik, amely az alkohol hatására jámbor szerzetesnek érzi magát. — Nem, nem vesszük át — jelenti ki a főbizományos arra hivatkozva, hogy ilyen kabátot ma már nem hordanak, tehát eladni sem lehet. Ivó könyörög, ami azonban mit sem használ. Végül megkérdezi: — És öltönyt nem vesznek át? — Átveszünk, de attól f ügg. hogy milyen. Ivó erre se szó, se beszéd, megfordul és a kijárat felé indul. Közben jobbra-balra dülöngél, de centiről sentire csökkenti az ajtótól való távolságot. — Mi lesz, ha kint levetkőzik? — kérdezi önmagától, és a köréje sereglett társaitól a főbizományos, miközben kíváncsiskodva néznek a kijárat felé tartó ember után. Valaki kinyitja az ajtót. Ivó kiszédeleg az utcára. Bal karján tartja a kabátját, jobb kezével pedig a zakóját próbálja kigombolni. Kísérletezget egy darabig sikertelenül. Egyszer aztán nekilódul, és megy, megy. Az emberek kitérnek előle. — Csak vissza ne forduljon! — sóhajt fel a főbizományos. — or Hatvanéves a Szovjetunió A gyapot birodalma Üzbég Szocialista Szovjet Köztársaság Üzbegisztán és Tien-San csúcsai elválaszthatatlanok. A hegy hótakarójáról bő vizű folyók erednek, lefutnak a völgyekbe és zöldbe öltöztetik a kerteket, a türkiz kupolás ősi Szamarkandot és ■az 1966-os földrengés után újjáépült fővárost, Tasken- tet. A forró sivatag és a sztyeppék között 449 ezer négyzetkilométeren elterülő gazdag, dinamikusan fejlődő Üzbegisztán lélekszámát tekintve második helyen áll a közép-ázsiai köztársaságok sorában. 16 millió 400 ezres lakosságának több mint 62 százaléka üzbég, de élnek itt oroszok, tatárok, tadzsikok és kazahok is. Területéhez tartozik a Kara-Kalpak Autonóm Köztársaság. Üzbegisztán észak-nyugati részét a Kizil-Kum sivatag foglalja el, amelynek homoktengerét napjainkban az ember mindinkább megszelídíti. Legnagyobb folyói az Amu-Darja, a Szir-Darja és Zeravsan. Idegenforgalmi szempontból leglátogatottabb városai a keleti építészeti emlékeiről híres Szamar- kand és Buhara. A Szovjetunió „fehér aranyának”, a gyapotnak a kétharmadát Üzbegisztánban termelik. Messze földön híres az üzbég karakül juh. Fejlett az ipar, repülőgépeit .mezőgazdasági gépeit és rádióelektronikai berendezéseit a világ számos országába szállítják. A köztársaság hatalmas energetikai raktár: gázkitermelése az utóbbi 20 évben több mint 80-szo>-osá- ra nőtt, és elérte az évi 40 milliárd köbmétert. Üzbegisztánban fejlett a tudomány: a földrengések előrejelzésétől a vízturbinák tervezéséig számos bonyolult probléma megoldásán dolgoznak. Az üzbég geofizikusok találmányait nemcsak a Szovjetunióban, hanem az USA-ban, Japánban és más, földrengésveszélyes övezetekben is hasznosítják. Az utóbbi időben ismét fellendült a hagyományos kézműipar, a szőnyegszövés, a kerámia- és ékszerkészítés: A köztársaság nem véletlenül volt és marad a turisták Mekkája, akiket az építészeti emlékek mellett az üzbé- gek vendégszeretete is vonz. A fővárosnak, Taskentnak közvetlen repülőösszeköttetése van Moszkvával, valamint a Szovjetunió több európai és szibériai nagyvárosával. Üzbegisztánban több mint 150 rendszeres légijárat közlekedik. Metró — földrengésveszélyben Taskent, az üzbég főváros, a Szovjetunió nyolcadik olyan városa, ahol metró épült. Az öt éve működő földalatti vasúton naponta több mint 300 ezer ember utazik. A város szeizmikus szempontból aktív övezetben helyezkedik el. így az építkezés is különleges eljárásokat igényelt. Pavel Szem- jonov, a Tasmetrosztroj Tröszt vezetője elmondotta tudósítónknak, hogy moszkvai ugyan, de fiaival együtt már évek óta a taskenti metró építkezésén dolgozik. Taskent azóta is állandóan növekszik. A földrengés óta területe gyakorlatilag megkétszereződött, a lakosság száma pedig meghaladta a kétmilliót. Természetesen kiéleződött a közlekedés problémája. A város szélén elhelyezkedő Csilanzar negyedben például 500 ezer ember lakik. Közlekedési problémáikat csupán autóbusszal már nem lehetett megoldani. Nyilvánvaló volt tehát, hogy ilyen távolságok és ilyen- nagy számú lakosság mellett a nagy áteresztőképességű metró a legalkalmasabb közlekedési eszköz. — Milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük a metró építése során? — Három alapvető problémával: az első a földrengésveszély. Taskent olyan zónában fekszik, ahol a Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengések is előfordulhatnak. A világon először építettek ilyen körülmények között metrót. A második a levegő lehűlésének a problémája. A városban az átlagos hőmérséklet 24 Celsius- fok, de a nyári időszakban nem ritka a 40 fokos, sőt az ennél is magasabb hőmérséklet. A harmadik nehézség az az alattomos por, amely munka közben minden résbe behatol, így a gépekbe is. Ráadásul a legkisebb vibrációesetén— márpedig az elkerülhetetlen az építkezéseknél — megsüllyed a talaj. — Mit tettek a közlekedés biztonságának megteremtéséért ? A taskenti metró Csilanzar állomása — Az állomások és a vo- nalagutak szerkezetét előregyártóit vasbeton elemekből készítettük, amelyek jól bírják a megszokott állandó és változó megterhelést. Az elemeket úgynevezett folytonos földrengésbiztos csatlakozókkal kapcsolták össze, amelyek elviselik a föld alatti erők mozgását, és nem engednek a földkéreg rengésekor megmozduló kőzetek nyomásának. így egy szilárd, ugyanakkor rugalmas, hajlékony szerkezetet kaptunk, amelyet hézagok osztanak részekre. Ez a szerkezet csökkenti a lökések erejét, és biztonságosan megvédi az alagutakat és az állomásokat. A különleges építkezés módszereit az Uz- bég Tudományos Akadémia földrengésbiztos szerkezetek kutatásával foglalkozó intézetében dolgozták ki. Jelenleg a taskenti tapasztalatokat a Bajkál—Amur vasútvonal építésénél, valamint a szófiai metró építésénél is felhasználják, de más országod is érdeklődnek ezen tapasztalatok iránt.
