Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-22 / 300. szám

1982. december 22., szerda NÉPÚJSÁG Szomszédolás ____________1 b aton és vasárnap az állatok a szokott helyükön várják a látogatókat. DÉLMA6YAR0RSZÁG Import helyett hazai. A szakemberek a megmondha­tói, milyen nehéz megközelí­tenie a nagyüzemi technoló­giának a hajdani mesterek szívvel-kézzel dagasztott ke­nyerének minőségét. De hogy semmi sem lehetetlen, ezt bizonyították az amerikaiak: különböző adalékanyagokat kevertek a tésztába. Hatá­sukra a kisült kenyér lá- gyabb lett, később száradt meg. A jó példát átvette Európa, s eljutott hozzánk is. A Malom- és Sütőipari Ku­tató Intézet munkatársainak kísérletei alapján a Csongrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Rheopan —D néven, kombinált sütő­ipari adalékanyag gyártását kezdte meg, s a próbák alap­ján a szakemberek az új ter^ méket jónak minősítették. Kísérleti grillsütő. Ez a grillsütő a szegedi FÉMTEX Ipari Szövetkezet kísérleti műhelyében készült mintegy tíz terméktársával együtt. A szövetkezet azért hozta létre ezt a műhelyt, hogy tőkés szállításait megkísérelje ki­szélesíteni. A vállalkozás, úgy tűnik, sikerül: az itt készült termékek egy részét már nagyobb sorozatban is gyártják. Társadalomformáló fotó­művészet. Szeged fotóművé­szetének kiemelkedő képvise­lője a 80 esztendős dr. Lajos Sándor. „Manapság már nem lehet úgy fényképezni, mint 50 vagy 30 évvel ezelőtt, amire a fotósok idősebb ge­nerációja némi nosztalgiával gondol vissza. A szegedi fotó­klubban minden feltétel megadatott, hogy a fotósok újabb és újabb nemzedékei képezhessék magukat. Mun­kásságom elismerésének te­kintsem, hogy ebből a tevé­kenységből kivehettem a ré­szemet” — emlékezik vissza a fotóművész. HAJDÚ­BIHARI NAPLÓ Egy lány, aki maratonii futott. Napjainkban a mara­toni futás egyre népszerűbb a világon. Néhány év óta a nők is beszálltak e fantasz­tikus igénybevételt jelentő küzdelembe. A nemrégiben lezajlott kassai versenyen ott volt Papp Katalin debreceni atléta is. Mióta elkezdett sportolni, az volt a célja, hogy ha csak egyszer is, de lefuthassa a maratonit. Nyár eleje óta otthon, Debrecen­ben edzett. Körülbelül havi 400 kilométert futott, izzadott végig. A sok induló, a ren­geteg néző a kassai verse­nyen feloldotta a benne levő feszültséget. Egyedüli aka­dályt csak a nagy szél je­lentett. Az utolsó 4-6 kilo­méteren már nem is érezte, hogy fáradt, teljesen lekö­tötte az emberek tömeges s"urkolása. A befutás pilla­natában tudta, jövőre is in­dulni fog Kassán. Az állatkert télen. A deb­receni állatkert látogatóinak száma 1970 óta több mint két­szeresére emelkedett. Szerepe van ebben annak is, hogy ma már télen sem csukja be ka­puit a gyerekek és állatbarát felnőttek kedvenc intézmé­nye. Sőt, ma még nem is vo­nult téli, meleg szállására minden állat. S bár ez azért előbb-utóbb be fog következ­ni, egyelőre azonban szom­Vizsgálat fiatalokról — fia­talokért. Lassan tíz éve, hogy a Jászberényi Hűtőgépgyár­ban létrehozták a munka­pszichológiai laboratóriumot. Az egy szociológus, egy pszichológus és pszichológiai asszisztenssel dolgozó kor­szerű műszerekkel felszerelt laboratóriumot nemcsak a Vállalatnál, hanem országo­san is jegyzik. Olyan vizsgá­latokat végez, mint az új be­lépők vizsgálata, a fluktuá­ció okainak feltárása, vagy a legutóbb nyolc szakmában végzett, a pályakezdő szak­munkások beilleszkedéséről szóló vizsgálat. Klubélet (nűszakváltás után. A kunszentmártoni szőrme­gyár Pannónia ifjúsági klub­ja nem nevezhető átlagos if­júsági klubnak. Találkozása­ik nem rendszeresek, általá­ban a déli órákban a mű­szakváltás idején történnek, tagsági igazolványt nem ad­tak ki. így bárki részt vehet a programokon. A klub mel­lett kiscsoportok is tevé­kenykednek, ilyen a fotós, a dzsessz-balett, a horgász és a sportbarát. Programjaikra nemcsak a fiatalokat várják, előfordul, hogy egy-egy ren­dezvényre 2—300-an is kí­váncsiak. A klub megalaku­lása óta óriásit fejlődött a kulturális élet a gyárban. Bebizonyosodott, hogy igény van, csak kínálni kell a szín­vonalas, tartalmas programo­kat. Győzött a fegyvertelen kéz. Mezőtúron egy éve alakult meg a karateszakosztály Bal- sai Bertalan vezetésével. Az ingadozó létszám ellenére fo­lyamatosan követték egymást az edzések. Bemutatók során vettek részt Mezőtúron, Gyo- maendrődön, Túrkevén, és nem csalódtak az eredmény­ben. A tagok létszáma any- nyira megnőtt, hogy elhatá­rozták: hivatalos szakosztályt alakítanak. Eleinte nagy volt az ellenállás, de az utóbbi időben kezdenek megbarát­kozni velük, elfogadják őket. Készülnek minősítő vizsgá­jukra, s ha megfeleltek, me­hetnek az országos verseny­re is. CSONGRÁD |f W n W * MEGYEI ff £ JK MjAMT .......Valósuljanak meg jó­zan terveink”. Krisztin Géza majd tíz esztendeje dolgozik a DÉLÉP szegedi házgyárá­ban. Jól ismeri az üzem min­den zegét-zugát. Az ő szava­it idézzük: „összecsapni, el­nagyolni semmit sem szere­tek, ha egy mód van rá, el is kerülöm az olyan munká­kat, amelyhez nincs megfe­lelő eszköz, szerszám, kellék. Ha abban biztos lehet az em­ber, hogy a józan tervei ez­után is szép sorban megva­lósulnak, akkor én tulajdon­képpen nem kívánok mást. Igaz, ez manapság nem is olyan kevés . ..” M it ér a pontos felkészü­lés? A Szegedi Orvostudo­mányi Egyetem idei elsőéves hallgatói között feltűnést kel­tett egy vásárhelyi lány ma­gas pontszáma. Koncz Edit azóta már rendszeres hallga­tója az egyetemi előadások­nak, és készül leendő hiva­tására. A Frankel Leó Szak- középiskolában érettségizett, szakmai gyakorlatokon sokat találkozott betegekkel, ápo­lásuk minden csínját-bínját megtanulta. Nehéz körülmé­nyek közül került be az egyetemre, de szorgalmával és akaraterejével és némi se­gítséggel sikerült elérnie cél­ját. Összeállította: B. Á. A diákok és a munka „Nem, nem igaz az, hogy nem szeretünk mi dolgozni. Ha azt látjuk, hogy van értelme annak, amit csinálunk, meg reális a norma» akkor ráhajtunk. Az viszont elveszi az em­ber kedvét, ha szervezetlen a munka, ha elfelejt kijönni ér­tünk a határba a teherautó, és mire begyalogolunk, nem kapunk vacsorát. Meg az se lelkesít, ha úgy érzi a diák, hogy őt nem veszik emberszámba, meg fenyegetik jobbról, balról, és csak a teljesítmény, a végeredmény érdekes, ami­ből a cégnek haszna van. Meg az se öröm, ha olyan mun­kát végeztetnek velünk, amire a saját dolgozóik, meg sen­ki se lenne hajlandó. Szóval, szerintem igenis egészséges munkakedv van a diákokban, csak tudni kell kihasználni, és akkor mindenki jól jár.” Talpraesett, komoly gon­dolkodású — de nem ko­molykodó — diáklány mond­ta mindezt még valamikor az ősszel, amikor az építőtábo­rozásról és a diákok őszi munkájáról beszélgettünk. Mindaz, amit B. Marika, jó és rossz gyakorlati példák­kal alátámasztva elmondott, még nem általánosítható, hi­szen egyetlén ember — igaz, az ügyben talán leginkább érdekelt fél egyik tagjának véleményét tükrözi. Annak a vizsgálatnak a megállapítá­sai viszont- amelyeket a bé­késcsabai városi Népi Ellen­őrzési Bizottság tett, már ál­talánosabb képet adnak. S e megállapítások több pont­ban megegyeznek B. Marika véleményével. A békéscsabai NEB az idén júliustól novemberig, összesen tizenkét helyen — mezőgazdasági és élelmiszer- ipari üzemekben és középfo­kú tanintézetekben — azt vizsgálta, hogy a tanulók nyári és őszi közhasznú munkáját a jogszabályi elő­írásoknak megfelelően szer­vezik-e, s milyenek a felté­telek, a munka irányítása, díjazása, elszámolása, s ami legalább ennyire fontos, ho­gyan vigyáznak a fiatalok egészségére, testi épségére. Vizsgálták mindezt a szak­emberek a nyári építőtábo­rokban, és az őszi munkák­nál, a helyszínre utazás kö­rülményétől kezdve egészen az elszámolásig. A nyári építőtáborozásról a Békéscsabai Állami Gazda­ságban vizsgálódtak a szak­emberek. A gazdaságban központi és megyei tábort is szerveztek. így alkalom nyílt az összehasonlításra is. A központi táborban dolgozó­kat a gazdaság egy e célra, a saját területén kialakított táborban szállásolta el, ahol megfelelő volt a szociális és egészségügyi ellátás, s a sza­bad idejüket szervezett prog­ramokon tölhették a fiata­lok. A megyei tábor részt­vevői Békéscsabán, a Sza­badság téri kollégiumban laktak, s lehetőségük volt a megyeszékhelyen szervezett diákcentrum valamennyi rendezvényén részt venni. Hogyan, mivel jutottak el a fiatalok a munkahelyre? Nos, hat helyen szervezetten, autóbuszokon utaztak, több esetben nagyon zsúfoltan. A Békéscsabai Konzervgyárba ki-ki helyi járatú autóbusz- szal, vagy kerékpárral jutott el a nyári, illetve az őszi munkák idején, ami közép- iskolásoknál megengedhető. Az újkígyósi gyerekek vi­szont a munkahelyre, és on­nan haza felügyelet nélkül- szervezetlenül jártak, s ez nem felel meg az általános iskolai rendtartásnak. A vég­zett munka megfelelt a fia­talok életkori sajátosságai­nak, és a szerződésben fog­laltaknak. A szerződéstől két helyen, a Békéscsabai Állami Gazdaság megyei táborában és a Vörös Csillag Tsz-nél tértek el, a tanulók rová­sára. A munkavédelmi, bal­esetelhárítási oktatást min­denütt megtartották, ezzel nem is volt gond, annál in­kább a védőruhával. A Ba­romfifeldolgozó Vállalatnál például nem minden gyerek­nek adtak gumicsizmát, az állami gazdaság központi tá­borában az első turnusbeliek még kaptak védőkesztyűt, a következő csoport viszont már csupasz kézzel gazolta a cukorrépát. Nem gondosko­dott a gazdaság gumicsizmá­ról sem, amiről nem tudtak a diákok, és sokan egyetlen pár lábbeliben érkeztek, eb­ben dolgoztak, s amikor eső után ez vizes lett- többen megfáztak. . Következzék most egy el­gondolkoztató adat: a vizs­gált hat gazdasági egységnél — állami gazdaságban, tsz- ekben, élelmiszeripari üze­mekben — az őszi időszak­ban 9151 tanuló összesen 236 ezer 883 munkaórát teljesí­tett, ami 132 fizikai dolgozó egész évi munkájával egyen­értékű. Az üzemeknek tehát gazdasági érdeke fűződik a diákok közhasznú munkájá­hoz, vagyis szükség van a fiatalok keze munkájára nyá­ron és ősszel egyaránt. De a tanulók közhasznú munká­jának nem ez az első és egyetlen szempontja; a mun­kára nevelés, az üzemek megismertetése legalább eny- nyire fontos. A vizsgált üze­mek többsége alkalmas is volt erre, a Vörös Csillag Tsz-ről viszont — munka- szervezési és elszámolási problémák miatt — ez csak részben mondható el. Itt az elszámolás körül gondok vol­tak, miként a Lenin-ben. és az újkígyósi Aranykalász Tsz-ben is. Mindhárom tsz csak osztályonként számolta el a munkabért — holott le­hetőség volt az egyéni telje­sítmények mérésére —, és a kifizetési jegyzéken az átlag­teljesítménynek megfelelő munkabért tüntették fel. Ez nem ösztönzi munkára, egészséges versengésre a fia­talokat, nem szolgálja a fi­zikai munka megszeretteté­sét. Pedig csak így válhat a közhasznú munka valóban hasznossá a köz és az egyén javára egyaránt. x. I. Küldöttgyűlés a gyomaendrödi ÁFÉSZ-nál December 18-án, szomba­ton délelőtt tartotta küldött- gyűlését a Gyomaendrőd- és Vidéke ÁFÉSZ. Az elnökség­ben többek között helyet foglalt Szakái József, Gyo­maendrőd nagyközség párt­titkára, Varga Zsigmond, or­szággyűlési képviselő, Kri- zsán Miklós, a megyei tanács osztályvezetője. A 152 kül­döttet és a meghívott vendé­geket Tanai Ferenc ÁFÉSZ- elnök tájékoztatta az idei esztendő gazdasági és moz­galmi célkitűzéseinek idő­arányos végrehajtásáról. Bevezetőként arról szólt, hogy a Gyomaendrőd és Vi­déke ÁFÉSZ az 1982. évi ne­hezebb feltételek közepette is általában teljesíti üzletpoli­tikai tervét. A bolti kiske­reskedelem 4,9 százalékkal növekszik. Ezen belül az élelmiszerforgalom 13,8, a táp- és takarmányforgalom 8,8 százalékkal emelkedett. A vendéglátó ágazat 18,5 százalékos növekedését az 1981-ben több egységnél sor­ra került korszerűsítések és bővítések is elősegítették. ökrösné Dusek Katalin, a nőbizottság elnöke és Toldi Lajosné, az ifjúsági bizott­ság elnöke adott számot a testületek munkájáról. Sza­kái József Gyomaendrőd nagyközség párttitkára min­denekelőtt Tanai Ferenc 28 éves ÁFÉSZ-elnöki munkás­ságát méltatta. Ezt követően szervezeti kérdéseket tárgyalt meg a küldöttgyűlés. Elfogadták Ta­nai Ferenc elnök más mun­kakörbe kerülése miatti le­mondását. Ugyanakkor egyetértettek a küldöttek az­zal, hogy 1983. január 1-től a Gyomaendrőd és Vidéke ÁFÉSZ új elnökének meg­választásáig Török Sándor elnökhelyettes lássa el az elnöki teendőket. A küldött­gyűlés nő-, illetve ifjúsági bizottsági tisztségviselők megválasztásával fejezte be munkáját. Energetikai bázis — atomerőműből A litván népgazdaság két nap alatt annyi villamos energiát fogyaszt, mint amennyit 1940-ben összesen termelt. Más szovjet köztár­saságok segítségével ehhez hatalmas energetikai bázist létesítettek. Határozat szüle­tett a villamosenergia-terme- lés növeléséről, bár Litvá­niának nincsenek alapvető tüzelőanyagai: kőszén, kő­olaj és földgáz. Csupán a lit­ván állami körzeti erőmű­Az ősi és az új találkozása Vilniusban, a litván főváros Zsirmunaj negyedének határán Hatvanéves a Szovjetunió Jelképe a borostyán Litván Szocialista Szovjet Köztársaság A Balti-tengeri partvidék egyik csodálatos fekvésű köz­társasága — Litvánia. Terü­lete 65 ezer 200 négyzetkilo­méter. Szimbóluma ‘Lettor­szághoz hasonlóan ősidők óta a borostyán volt. A tenger ajándékának értéke az évek során sem csökkent, sőt egy­re keresettebb lett. A mind­össze 3 millió 460 ezer la­kosú Litvánia azonban ma már nem csak a borostyán­ról híres. Világszerte ismer­tek elektronikus számítógé­pei, rádió- és televízió al­katrészei, villanymotorjai, vegyipari termékei. Készül itt nagy pontosságú fém­megmunkálógép, építőipari berendezés és sok száz féle élelmiszeripari termék, ame­lyek nemcsak a Szovjetunió­ban, de külföldön is híre­sek. A litván ipar 80 ország­ba exportálja termékeit. Itt épül a 6 millió kilowatt tel­jesítményű Ignalini atom­erőmű, másfél milliós reak­toraival és számos más ipa­ri létesítmény. Litvánia dombokra épült fővárosa, Vilnius 1983-ban ünnepeli 660. születésnapját. A hajdani kiváros 20 év alatt két és félszeresére nőtt, 1980-ban született félmillio­modik lakosa. Tavaly fogad­ták el a 2000-ig szóló távlati városfejlesztési tervet. A lit­ván építészek sikeres mun­káját bizonyítja; hogy a Zsir- munáj lakónegyed tervezé­séért a Szovjetunió Állami­díjával tüntették ki őket, Lazdináj építéséért pedig Le- nin-díjat kaptak. Vilnius műemlékeire féltő gonddal vigyáztak, de büszkék az új létesítményekre — a Forra­dalmi Múzeumra, a Sportpa­lotára, az Operaházra és a Kiállítások Palotájára is. Vilnius egyetemi és tudo­mányos központ, amelynek hat felsőfokú tanintézményé­ben 35 ezer diák tanul. A város egyeteme 1979-ben ün­nepelte fennállásának 400. évfordulóját. A köztársaság második leg­nagyobb városa Kaunas. Itt műegyetem, orvosi egyetem, mezőgazdasági és testneve­lési főiskola is működik. Klapeda pedig a Balti-ten­ger partján fontos tengeri és folyami kikötő, valamint ha­lászati központ, amely hajó­gyártásáról, textiliparáról és borostyán-díszmű gyáráról híres. nek (1,8 millió kilowatt) évente több mint 2 millió tonna mazutra van szüksé­ge), amelyet a Volga-vidék- ről szállítanak ide. Ezek tet­ték szükségessé a határozat megszületését a litván nuk­leáris energetika megterem­téséről. A köztársaságban meg­kezdték a másfél millió ki­lowatt teljesítményű reakto1- rokkal felszerelt Ignalini Atomerőmű építését. Ilyen nagy teljesítményű reaktoro­kat a Szovjetunióban koráb­ban nem gyártottak. Első egységét a mostani ötéves tervidőszakban helyezik üzembe, és kapacitása foko­zatosan eléri a hatmillió ki­lowattot. Litvániában nincs lehető­ség hatalmas vízi erőművek építésére. Éppen ezért hatá­roztak úgy. hogy a kaunasi vízierőmű víztárolójának partján megépítik az 1,6 mil­lió kilowattos kapacitású kajsyadori hidroakkumulá- ciós erőművét. Működési el­ve egyszerű: két, egymással összeköttetésben álló tároló- rendszerből áll. Éjjel, ami­kor bőséges az energia, az erőmű turbinái szivattyúként működnek, felnyomják a vi­zet a százméteres magasság­ban fekvő víztárolóba. A csúcsfogyasztás óriáiban a turbinák lapátjaira alázúdu­ló víz a felszivattyúzásra for­dított energiának körülbelül a 75 százalékát visszaadja. Ezeknek az erőműveknek az üzembe helyezésével nem­csak Litvániában biztosítják a villamos energiát, hanem a Szovjetunió északnyugati ré­szének egyesített energia- rendszere számára is fontos energiaforrásul szolgálnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents