Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-22 / 300. szám
1982. december 22., szerda o liHUUEEteMilliós „ajándék” a FORCON-nak memet egy nagyon lényeges dologra: ezt a gépet nem elég csak kiszolgálni, mint ahogy azt egy laikus hinné. Mert az igaz, hogy a betáplált program alapján elvégzi a teljes megmunkálást, de csak akkor, ha minden optimálisan megy. Ez azonban nincs mindig így. Ki- sebb-nagyobb problémák adódnak a gyártás során, és ilyenkor , van szükség a gépkezelő szakértelmére, tapasztalatára. Előfordulhat, hogy módosítania kell a programon, kézi beavatkozással megváltoztathatja a megmunkálási módokat, egyszóval : sokat tehet a sikerért. KORSZERŰBB A Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat mezőkovácsházi tárházáról készült felvételünk, ahol vagonberakodáshoz készülnek elő Fotó: Fazekas,László Szó, ami szó, szép karácsonyi „ajándék” érkezését várják most már bármelyik pillanatban a FORCON békéscsabai gyárában. Még az ünnepek előtt útnak indult Hamburgból a Gildemeister FM—38-as típusú CNC megmunkáló központ. A vezérlését Japánban gyártották, és — ahogy ma ez már természetes — mikroprocesszoros. Magát a gépet NSZK-beli cég készítette, és tartozékokkal együtt hatmillió forintért vásárolta a forgácsoló. Ügy tervezik, legkésőbb január közepén megkezdik vele a termelést. PONTOSABB Mint látható, ez a gép nem tartozik az olcsó játékszerek közé, de vajon tudása arányban áll-e a ráfordított pénzzel? A kérdésre Michelsz László főmérnök válaszol: — Ez az FM—38-as gépi szerszámváltós, szerszámtáras, három tengely vezérlésű megmunkáló központ. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a gép betáplált program alapján minden művelethez kiveszi a megfelelő szerszámot a tárból, elvégzi a megmunkálást, visszateszi, előveszi a következőt és így tovább. A megmunkáló fej minden irányban mozog, ettől három tengely vezérlésű. A géptől azt várjuk, hogy három-, ötszörös termelékenység-növekedés mellett jelentősen fokozza termékeink méretpontosságát is. Azt nyilván nem kell külön bizonygatni, miért fontos a pontos szerszám, de az már igényel némi magyarázatot, hogy az új megmunkáló központtól miért lesznek szűkebb tűrésűek a békéscsabai forgácsolószerszámok. Nos, nem azért, ami az első pillanatban a legkézenfekvőbbnek látszik, tudniillik, hogy az új gép pontosabb, mint a régi. A gyárban az eddig használt szerszámgépek is tudták azt a megrtiunkálási pontosságot, ami kellett, csakhogy egy szerelt késen 50—70 munka- műveletet kell elvégezni. Ezt eddig több gépen csinálták, a munkadarabot mindig le kellett szerelni, majd újra felfogatni. A megmunkáló központ egyetlen befogással készre munkálja a darabot. GYORSABB A pontosság forrása éppen ez az egyetlen befogás. Könnyű belátni, akármilyen gondossággal illesztik vissza a készüléket, az egyszer kivett munkadarab már nem kerül ugyanoda, ahol előzőleg volt. A különbség persze nem lesz nagy, esetleg csak egy-egy ezredmillimé- ter, de a sok ki- és beszerelés során a hibák összeadódnak. Romlik a pontosság, könnyebben rezgésbe jön a kés, csökken az élettartama, s már nem lesz alkalmas a legmagasabb minőségi igények kielégítésére. Ezért lényeges ez a megmunkáló központ, mert így egy magasabb minőségi kategóriát célozhatnak meg a békéscsabai gyárban. A megmunkálás pontossága most már csak a rendkívül precíz géptől függ, elmaradnak a járulékos hibalehetőségek. Az még külön előny, hogy megszűnnek a holt idők, nem kell törődni a mérési pontok beállításával, ezt a vezérlést automatikusan végzi. Segít a megmunkáló központ a létszámgondokon is. Mivel minden műveletet ez az egy gép végez el, így két ember tíz másikat helyettesíthet majd. Nem véletlen, hogy a gyárban 2—2,5 éves megtérülési időre számítanak. Miközben a gyárban az új új gép előnyeiről beszélgettünk, felhívták a figyelEgy litván falu látképe Új falvak Litvánia falvai híven tükrözik azokat a változásokat, amelyek az elmúlt évtizedekben mentek végbe ebben a baltikumi köztársaságban. A nagyfokú szocialista átalakulás folytán évente mintegy öt-hatezer paraszt települ át az elszórt tanyákról jól felszerelt kolhoz- és szovhoztelepülésekre. Mi váltotta ki ezt a folyamatod ? Litvániában csakúgy, mint a többi balti köztársaságban, a parasztok már régtől fogva tanyákon éltek. 1940-ben összesen 250 ezer tanya volt Litvániában. A mezőgazdaság kollektivizálása után azonban a tanyavilág nagymértékben akadályozta az olyan munkálatokat, mint a talajjavítás, a gépek használata stb. Az elszórt tanyákról körülményes eljutni a munkahelyre, a kereskedelmi és kulturális központokba, iskolába. Ráadásul a több évtizeddel ezelőtt épült tanyák felszereltsége is sok kívánnivalót hagy maga után. A ’60-as évek végétől a litván tervezőintézetek fejlesztési terveket készítettek a települések építéséhez. Ilyen tervek alapján épült fel az új falvak hatvan százaléka. A tanyákról a településekre költözés költségeit az állam vállalja magára. így például a tanya gazdájának teljes kártérítést fizetnek a tanyán hagyott gazdasági épületekért, a kertért. A településeken építendő új lakásokra áz állam hosszúlejáratú kölcsönöket folyósít, sőt, a hitel fele térítésmentes. Az elmúlt másfél évtizedben a parasztok kártérítés és hitel formájában több mint félmilliárd rubelt kaptak. Ez idő alatt kilencvenezer tanyáról költöztek el az új településekre. Előreláthatóan 1990-re Litvániában már egyáltalán nem lesznek tanyák. Az új falvak szépek, kényelmesek, alkalmasak arra, hogy a falusi lakosság jó munkakörülményeket, pihenési lehetőségeket találjon bennük. A jelenlegi tervidőszakban mintegy 37 ezer családi ház és lakás épül a falvakban, túlnyomó többségében egylakásos kertes házak, gazdasági épületekkel. Sokat tehetnek azért a technológusok is, akik közül ketten kint jártak az NSZK- ban, hogy egy tanfolyamon elsajátítsák a megmunkáló központ programozását. Ugyanazt a jó munkadarabot el lehet érni bonyolult úton, és egyszerűbben is, a helyes út kiválasztása az ő feladatuk lesz. Ettől függ majd, hogy a gép milyen termelékenységgel dolgozik, milyen hamar hozza vissza a bele fektetett milliókat. A FORCON békéscsabai gyárának fejlesztési programja ezzel a géppel az idei évre befejeződött, de januárban rögtön újra kezdődik. A középtávú műszaki, fejlesztési terv alapján rövid időn belül szeretnék elérni, hogy szerelt szerszám csak NC-gépen készüljön. Ehhez 1983-ban is több korszerű gépet vásárolnak, köztük szeretnének néhány — esetleg már hazai gyártású — megmunkáló központhoz is hozzájutni. Ez a feltétele a további fejlődésnek, mert korszerű szerszámokat csak korszerű megmunkáló gépekkel lehet készíteni. Lónyai László „Elszáll a bátorság!” Körtelefon — szarvasmarha-ügyben Első hallásra bonyolultnak tűnik a dolog. Mint kiderül, valóban az. . Próbáljuk felidézni, hogyan magyarázta Seres Mihályné, az újkígyósi Aranykalász Tsz főkönyvelője és az elnök, Ruck János. A beszélgetés időpontja: november 30. Ruck János a szabályzóval kezdi: — A múlt évben jött ki a rendelet, hogy ez év januárjától megszűnik a szarvasmarhaexport felára. Továbbra is megmarad a nagyüzemi felár, és ehhez jön egy kilónként hat forintos ártámogatás. A két támogatás együtt 11,50 forintot tesz ki, elég tekintélyes összeg. A közlönyben az is benne volt, hogy mindez a közösben hizlalt állatok után nyerhető el; közösnek számít az a szarvasÉpítőanyagok húsz országna k A vilniusi szilikátipari kombinátban gyártott építőanyagokat a világ több mint húsz országába exportálják. Ilyen például az épületek borításánál alkalmazott szilikát tégla, az ásványi üveggyapot, a perlit és sok más, •az ipari épületek és lakóházak építkezéseinél alkalmazott alapanyag. A termékek több mint 40 százalékát Kiváló áru védjeggyel tüntették ki. A KGST-n belül a kombinát már hosszú évek óta szoros kapcsolatokat tart a baráti országok társvállalataival. Szakembereik nagy segítséget nyújtanak az üveggyapotgyártáshoz szükséges berendezések üzembe helyezésében, a technológiai folyamatok elsajátításában. A bratszki alumíniumgyár kérésére különleges szigetelőlapot dolgoztak ki, és ezt a könnyűfémszerkezeteknél alkalmazzák. A fejlesztés során a tudósok bevonásával sikerült kidolgozni a nagy- szilárdságú szigetelőlapok olyan gyártástechnológiáját, amely folyamatában és a végtermék minőségében jelentősen felülmúlja a korábbiakat. Ennek eredményeként a bratszki alumíniumgyár építkezéseinél már nem használnak súlyos fémkonstrukciókat. Az ésszerűsítési javaslatok, az újítási mozgalom tekintetében is jó példa a vilniusi kombinát. A műhelyekben mindenütt szembetűnő a nagyfokú szervezettség, a laboratóriumi tisztaság. Már a kapunál egy óriási rózsalugasban találja magát az ember. Az épületek köpött sok a növény, a virág és \a gyümölcsfa. APN—KS marha, amely a leadást megelőző 180 napig nagyüzemi nyilvántartásban szerepel. Ügy ítéltük meg, a felár elnyerése olyan kedvező alkalom, amit kár lenne kihagy- ' ni .. . Nem is hagyták ki. Felvásároltak a községből és más falvakból hatszáz borjút, és feltöltötték vele a közös hizlaldát, a többit pedig kiadták a háztájiba. Ez utóbbi állatokat is közös nyilvántartásba vették, és kifizették az értük járó biztosítási díjat. A szövetkezet vezetői joggal érezték úgy, hogy megkapják a már említett felárakat: teljesítették a kritériumokat, a háztájiban hízó marha is „közös”-nek számít. Legalábbis, így vélték. Mígnem... — Egy tanácskozáson hallottam meg véletlenül, hogy nem ilyen egyértelmű a helyzet — folytatja Seres Mihályné. — Hogy tudniillik csak akkor számít közösnek a marha, ha munkaviszony keretében, tehát fizetés fejében hizlalja a tag, és ha tőlünk kapja, előre kimérve a takarmányt. És itt a bökkenő! A köz- gazdasági szabályzókat tartalmazó közlöny ugyanis nem szabta meg az utóbb említett két feltételt. Nem is lett volna jó például a takarmányt előre kiadni. Hogy miért, nem nehéz elhinni a szövetkezet két vezetőjének. — Ügy gondoltuk, ha nem mérjük ki a takarmányt, és mindenki annyit használ fel a hizlalásra, amennyit jónak lát. nőni fog a takarmányfelhasználás hatékonysága — folytatja a főkönyvelőnő. — Ha ugyanis mindenki a saját zsebén érzi a pazarlást, igyekszik takarékosan gazdálkodni vele. A „munkaviszony keretében” történő hizlalásnál hasonló a helyzet. A téesz év közben fizet, a háztájiban pluszmunkát vállaló tagnak, a marha átvételekor pedig levonja ezt az összeget az átvételi árból. Olyan ez, mintha az ember egyik zsebéből a másikba tenné a pénzt. Magyarán: bürokratikus megoldás. A leadott vagy leadásra kerülő hízómarhák után másfél millió forint felár járna a szövetkezetnek, ebből háromszáz ezer forint a tagoknak. Ez utóbbit a szakvezetés ígérte meg. Kérdés: miből fizessenek, ha mégsem ..közös” a marha, és elmarad a felárt Ruck János eltöpreng: — Egyelőre nem fizettünk az átvett marhák után mást, csak egy fix összegű előleget. A többit majd meglátjuk ... Megmagyaráztuk az embe- | reknek, mi a helyzet. Meg is a értették, de félő, oda a biza- | lom. ha később sem kapják Több halászkolhoz él meg munkájával a tenger vizéből. Ké- meg a pénzt. A nyereségünk pünkön a Baltija-kolhoz halászhajői. A kép felső sarkában terhére nem fizethetjük ki, pedig a jövő tengerészei Klapeida kikötőjében hiába áll viszonylag jól a köAPN—KS ;} ZÖS. A két szakember mérlegeli, hogyan tovább. A kifizetések sorsa egyelőre kétséges. Ami ennél rosszabb, a jövő évi szerződéseket sem merik előre megkötni. Bizonytalanok, és úgy érzik, csalódtak. Szerettek volna „meglovagolni” egy szabályzót — úgy tűnik, hiába. Nem csoda, hogy csökken a vállalkozói kedvük; legalábbis, egy időre megcsappant. Mint mondják, megtehetnék, hogy utólag munkaszerződést kötnek a háztájiban hizlaló tagokkal és így legálissá teszik a vállalkozást. Ennek egyelőre semmi értelme, hiszen eddig nem érkezett meg a Pénzügyminisztérium állásfoglalása. A szövetkezet november 5-én postázta a levelet a PM-be, amelynek tartalma röviden így foglalható össze: mitől „közös” a marha, jár-e a háztájiban nevelt jószág után az ártámogatás? Telefon a Pénzügyminisztériumba. A vonal végén dr. Fekete Ferenc, a mezőgazda- sági főosztály vezetőhelyettese: — Jól látta meg a lényeget. Ha valóban csak papírmunkáról van szó, akkor igaza van. De itt a tartalmi munka a lényeg, a munkaviszony tartalma. Az állásfoglalás még nem született meg, ehhez szakértőket kell igénybe vennünk. Talán egészen á jogi állásfoglalásig el kell mennünk. Addig nem mondhatok mást... A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tájékoztatási főosztályán ezúttal is szívesen segítenek. Percek alatt a telefonhoz hívják Demeter Jánost, a szakterület jó ismerőjét: — Közös a szarvasmarha, ha szerepel a nagyüzemi nyilvántartásban. Ez az én szakmai véleményem ... Egy hét múlva telefon Újkígyósra : — Még nem érkezett válasz a PM-ből. Csukás Gyula, a tsz-szövetség titkárhelyettese éppen ma ment Pestre, talán ő majd többet tud mondani. Másnap. A telefonnál Csukás Gyula: — Még mindig nem világos a helyzet. A PM számviteli és jogi szakértői vizsgálják a dolgot. Várjuk az állásfoglalásukat. December 14. Ismét Újkígyóssal beszélek. Seres Mihályné hangja kissé ideges: — Már kötnénk a jövő évi szerződéseket, de még mindig nem tudjuk, hogyan csináljuk. Majd szólok, ha megérkezik a PM-ből a levél... M. Szabó Zsuzsa
