Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-21 / 299. szám
NÉPÚJSÁG 1982. december 21., kedd Számítógép Mindennap disznótor Dévaványán lij módszerek a vezetésben A fejlődés újabb fejezete előtt áll a mezőgazdaság- A megállapítást olvasva minden bizonnyal sokan teszik fel a kérdést, vajon miféle lehetőségről beszélhetünk ma, amikor a beruházás, korszerűsítés forrásai szűkösen állnak rendelkezésre? Ráadásul a termeléshez szükséges anyagok, gépek, berendezések árai is óriási mértékben növekedtek az utóbbi években. Akkor hát mire alapozza optimizmusát a mondatot megfogalmazó, egyébként mezőgazdasági szakember. Ügy gondolom, csakis egyetlen felismerés vezérelhette, mégpedig az, hogy a termelés növekedéséhez nemcsak pénzre, még több befektethető tőkére van szükség. A fejlődésnek más forrásai is vannak, s ő most ezek mozgósításában hisz. Egy életből vett példával igyekezett elképzelésének helyességét, időszerűségét bizonyítani. A mezőgazdasági nagyüzemek állattenyésztésében dolgozók kezdetben a kisgazdaságokban kialakult módszereket alkalmazták, mondván, hogy ami megfelelt odahaza, jó lesz az majd a közösben is. De ahogyan nőtt az állatállomány, és az állatgondozók száma is csökkent, egyre inkább világossá vált, hogy az egymástól eltérő szokások az állatok növekedéséről, a takarmány felhasználásáról, szaporodásukról gondolatban elraktározott ismeretek közelről sem elégítik ki a nagyüzemi igényeket. Megjelentek az első feljegyzések a gyufásdobozokon, a noteszlapokon. Ezeket kezdetben a gondozó használta, és csak később lett általános az adatok kötelező nyilvántartása, majd tervszerű felhasználása. A bizonylatok pontatlan vezetése azonban nemegyszer zavart okozott. A tisztánlátás kedvéért azután, hogy rendet teremtsenek, egymás után vették fel az adatgyűjtőket, ám az összegyűlt információk így is elégtelennek bizonyultak. Olyan módszer kell, fogalmazódott meg az igény, amely az eddiginél több, pontosabb, gyorsabb információval segíti a döntést hozók, a gondozók munkáját, és mindemellett felhívja a figyelmet a hiányosságokra. A számítógépes termelés- irányítási rendszer bevezetésekor derült ki, hogy a nyilvántartások pontatlansága, a figyelmetlenség következményeként az állattartó telepen a tehénállomány egy részénél elmaradt, illetve késett a megtermékenyülés. Az alacsonyabb szaporulat, a kevesebb tej, a feleslegesen felhasznált abrak végül is jelentősen növelte a költségeket- Mindez nem lett volna olyan nyilvánvaló, szembetűnő, ha a gazdaságban nem térnek át a számítógép alkalmazására. Igaz, az egy éve működő újszerű termelésirányítási módszer közvetlen eredményességet növelő hatásáról egyelőre Hidasháton is — mert hiszen példánkban a megye egyik legnagyobb állami gazdaságáról van szó — megoszlanak a vélemények. Az a tény azonban már egyértelmű elismerésre talált, hogy az idén a gazdaság tehenészeti telepén több mint 800 literrel nő az egy tehénre eső tejtermelés, s így az meghaladja a 6 ezer litert. A korszerű nagyüzemi mezőgazdaság valósággal kiköveteli magának az új gyakorlatot. Az állattenyésztésben a tartástechnológia változása, a termelés színvonalának fejlődése, az állomány nagymérvű koncentrálódása, a költségek növekedése máig is tartó jelenség. Óriási értékű eszközöket használnak, működtetnek. Egyetlen szarvasmarha-férőhely több mint 60 ezer forintba kerül, hogy a nagy hozamú intenzív állomány értékéről már ne is beszéljünk. A hatékony munka az eddigiektől eltérő vezetési, irányítási gyakorlatot követel. A hidashátiak mindamellett, hogy a termelés költségei, a takarmány, az energia árai ugrásszerűen nőttek, az idén egy liter tejet kevesebb mint 5 forintból állítottak elő az 1400 férőhelyes tehenészeti telepen. így 1979 óta, amikor 4,44 forintba került egy liter tej előállítása, alig tapasztalható növekedés. A költségek kedvező alakulásában már most is jelentős szerepe volt a számítógépes irányításnak. Az egyedek szaporodásbiológiai és termelési adatok alapján történő kiválasztása a jövőben tovább javíthatja a gazdálkodást. A megfogalmazás tehát, amely szerint a mezőgazdaság a fejlődés újabb fejezete előtt áll, nem túlzás- Az új szemléletű számítógépes elemzésen alapuló vezetés térhódítása napjaink jelenségévé vált. Ebben a munkában egyébként élen jár a Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés. Az egyesülés által kidolgozott és ajánlott módszereket honosították meg Hidasháton is. A kedvező tapasztalatok alapján remélhetően mind több gazdaság követi példájukat az állattenyésztésben és a termelésirányítás, anyaggazdálkodás területein is. Kepenyes János Községeinkben vissza-visz- szatérő gond a lakosság tőkehússal és töltelékáruval való ellátása. A nagyközségben, Dévaványán nyolc évvel ezelőtt gondoltak egy nagyot mindazok, akik ezért felelősséget éreztek, és elhatározták: .megpróbálják a maguk erejéből megoldani ezt a nem kis feladatot. Erre serkentette őket egyfelől a Gyulai Húskombinát viszonylagos messzesége, s ösztökélte valamennyiüket másfelől az is, hogy az alapanyag a mindennapi disznótorhoz itt van helyben. Errefelé ugyanis aligha akad porta, ház, ahol legalább két- három malac ne visítozna rendszeresen. Adottak voltak az ÁFÉSZ húsárusításra alkalmas üzletei is, a községi vágóhíd, már csak egy minden feltételnek megfelelő feldolgozó üzem hiányzott ahhoz, hogy a tízezer lelkes település húsellátása egyszer s mindenkorra megoldottá váljon. Nos az üzem kialakítására is akadt vállalkozó, a helyi Aranykalász Tsz személyében, s a tsz úgynevezett lórési termelési központjában hamarosan meg is kezdődhetett a hasított félsertések, a tőkehús, a szalonna, a disznózsír, a hurka, a sütni való és füstölt kolbász, a hurka és a tepertő „termelése”. — Éves átlagban mintegy 2500 sertést dolgozunk fel — tájékoztat Bakó Imre, az üzem vezetője, körbekalau- zolva a kis üzemen, amely elsősorban a bevételeit gyarapítja csak a szövetkezetnek — jó 12—13 millió forinttal egy-egy évben. A haszon inkább csak jelképes — legfeljebb félmillió forint —, a tsz vezetői is tisztában vannak azzal, hogy e tevékenységgel elsősorban Dévavá- nyát szolgálják. — Régről kialakult rendje van itt a mindennapos „disznótoroknak”. Hétfőn a vágóhídon levágunk 25—30 sertést, ezt kedden bontjuk, szabályozók előállításának megszervezéséért és szintetikus előállítási módszereinek kidolgozásáért. A peptidké- szítményeket széleskörűen felhasználják az orvostudományban, az állatorvoslásban és az állattenyésztésben. Többek között a kutatási eredmények arról tanúskod-, nak, hogy a készítmény nagymértékben képes az állatok szaporaságát növelni. A lizin — az egyik ami- nosav —, amely az élőlények számára nélkülözhetetlen. Ha az állatok takarmányában a mennyisége nem elegendő, csökken a súlygyarapodás. Ezért olyan fontos a takarmány dúsítása ezzel az aminosavval. A Lett Tudományos Akadémia Mikrobiológiai Kutatóintézetében kidolgozták a lizin előállításának technológiáját. A tudósok a kutatómunkát befejezték és a technológiát átadták az iparnak. A világon először a lizint egy lett városban, Livanban állították elő. Már más köztársaságokban is felépítettek ilyen üzemeket. Ennek a technológiának a licencét már Magyar- ország, Bulgária és Jugoszlávia is megvásárolta. Az elmúlt ötéves tervidőszakban a lett tudósok 367 új kutatási eredményét hasznosították a népgazdaságban. Békés atom Szalaszpilszben Szalaszpilsz kis falu a lett fővárostól, Rigától nem messze. A második világháború idején a hitleristák az itt felállított koncentrációs táborban vadállati kegyetlenséggel a leigázott Európa több ezer ide szállított foglyát kínozták halálra. A jelenlegi, újjászületett Szalaszpilsz a békés atom birodalma, a köztársaság egyik kiemelkedő fontosságú tudományos központja. Néhány évvel ezelőtt a faluban megkezdte munkáját a Lett Tudományos Akadémia Fizikai Kutatóintézetének atomreaktora. Segítségével fontos kutatásokat folytatnak a biológia, fizika, az orvostudomány és mezőgazdaság területén. Az elmúlt években Szalaszpilsz sokat tett a tudomány fejlődéséért. 1963- ban új. nagy erejű, tiszta gamma-sugárforrást alkalmaztak, az indium-galileum sugárdetektort. Ez a sajátságos transzformátor, amely a neutronnyalábokat gammasugarakká alakítja, új lehetőségeket nyitott a sugárzás felhasználása előtt a tudományban és a népgazdaságban. A kutatók a tervezőkkel együtt olyan új műszereket fejlesztettek ki, amelyeket sikerrel alkalmaznak a világ számos laboratóriumában. A 11. ötéves tervben a tudósok különös figyelmet fordítanak a sugárzást végző anyagok előállítására, az anyagok tulajdonságát megváltoztató, új módszerek kidolgozására. A lett borostyán a leghíresebbek közé tartozik. Sokféleképpen csiszolják és készítik mindig divatos és keresett ékszernek APN—KS Egy sertéssel csak két ember bír: Földesi Imre és Csillag Albert szerdán pedig feldolgozzuk. Csütörtökön megint yágás, pénteken bontás, feldolgozás — mondja az üzemvezető, jól érzékeltetve, hogy a kis csapatnak nem sok szusszanni való ideje marad munkaidőben. Bizony itt még a gépkocsivezetőnek,. Csillag Al- bertnek is be-be kell vetnie magát a húscipelésbe, bár most a fő dolga a szalonnaszállítás. Dévaványán ugyanis a kolbásznak van nagyobb keletje, a szalonnának, zsírnak másutt — például az orosházi baromfifeldolgozóban — kell vevőt találni. Boszorkányos ügyességgel és gyorsasággal jár a viliódzó kés a két hentes, Bucsi László és Váradi István kezében. Bucsi a vezető hentes, a szolnoki vágóhídról jött haza a tsz-be dolgozni, öt évvel ezelőtt, Váradi, aki ecsegfalvi, fél éve állt be az együttesbe. Munka közben — mert a jó hentesnek behunyt szemmel is tudnia kell a kést kezelni — a szakmáról, a régi disznótorokról beszélgetünk. — Azelőtt? Azelőtt ünnep volt a disznóvágás, jöttek a sógorok, a komák, s még este tízkor is nagy volt a vigalom. Manapság ripsz-ropsz, egykettőre kész minden, s rohanunk tovább. így diktálpősen, van, aki gyengén szereti, ezen kár lenne összeveszni. A hentesek közben végeznek a kicsontozással, jöhet a darálás nemsokára, meg a fűszerezés, a töltés holnapra marad. Somogyi Albert raktáros készítheti a helyet a friss árunak. Kinn az udvaron egy félig nyitott fészerben négy üstben rotyog a zsír, no ez már valódi disznótoros hangulatot kelt. Földesi Imre, a húsüzem „alapító tagja” megjelenésében is a régi, igazi bölléreket idézi, s ősi szerszám a kavaró is, amivel elejét veszi annak, hogy odaégjen a portéka. Vas József né egy benyílóban gyomrokat készít elő a disznósajthoz, s arrább egy helyiséggel négy asszony szorgoskodik — Murányi Ger- gelyné, Kovács Károlyné, Tóth Lászlóné, meg Takács Jusztina —, a tsz üzemi konyhájának dolgozói. Ami a húsüzemből nem kerül a boltokba, vagy nem viszik el innen kolbásztöltéshez a tagok, az az üzemi konyhán hasznosul: háromszáz emberre — „idegenekre” is — főznek itt nap mint nap, ugyancsak nem nagy nyereséggel. Gong nem jelzi a munkaidő végét. Csak a reggel' 7 A húsdarálónál: Bucsi László és Váradi István ja az élet, pedig kár érte — vallja Bucsi László, Váradi István meg emígy vélekedik: — Azért ma is megvan ennek a szakmának is a szép oldala, csak a kés legyen jól megköszörülve. S meséli, magyarázza hévvel, hogy a jó hentes maga köszörüli a kést, mert ahá- nyan vannak, annyiféleképp szeretik, ő például a „kony- tyosra” alakítottat kedveli. Égyet nem szeret csak: kölcsön adni a „bökőt”, de azt egyikük se teszi meg szívesen. Azután a kolbászra, a „lényegre” terelődik a szó. Azon nincs vita, hogy az igazi a csabai, de hát ízlés dolga. Van, aki erősen, van, aki csíóraj kezdés a pontos. A műszak á munka végeztéig tart: a hús nem várhat, és az sem lehet, hogy a községiek várjanak a húsra. Egyszerű ez, mint a kétszer kettő, s világos az is, hogy ha a mindennapi disznótor nem is számít ünnepnek a dévaványai Aranykalász húsüzemében a jó ellátáshoz, következésképp jó közérzethez mindenképp hozzájárul — s ma már a karácsonyi, szilveszter; lakomák terítékeiről sem hiányozhatnak a húsüzem termékei. így válik az ünnep részévé a mindennapi disznótor is. Kép, szöveg: Kőváry E. Péter A munka és a pihenés színhelye egyaránt a lett tengerpart. Képünkön a kikötő — magyar Ganz-darukkal Sugárzásvizsgálat kísérleti mintán
