Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-17 / 296. szám

1982. december 17., péntek NÉPÚJSÁG Értékelték a MÉSZÖV eredményeit Új elnöke van a megyei szövetségnek Tegnap, december 16-án délelőtt Békéscsabán, a Ka­kas étteremben tartotta ülé­sét a MÉSZÖV küldöttköz­gyűlése. A megye fogyasztá­si, takarék- és lakásszövet­kezeteinek mintegy 180 ezret számláló tagságát képviselő küldötteket, a meghívott ven­dégeket, s az elnökségben többek között helyet foglalt Csatári Bélát, a megyei párt- bizottság titkárát; dr. Kovács Sándort, a SZÖVOSZ elnök- helyettesét; dr. Szabó Sán­dort, a megyei tanács álta­lános elnökhelyettesét dr. Tóth Sándor, a MÉSZÖV el­nökhelyettese köszöntötte. A napirendi pontok ismertetése és elfogadása után Sarkadi István, a megyei szövetség elnöke mondott szóbeli ki­egészítőt a küldöttekhez ko­rábban eljuttatott írásos be­számolókhoz. Bevezetőként azokról a leg­fontosabb feladatokról szólt, melyeket az év elején a párt gazdaságpolitikájának irány­elveivel egyezően a megye fogyasztási szövetkezetei szá­mára a küldöttközgyűlés megállapított, illetve elfoga­dott. Majd azzal folytatta, hogy a több mint tízezret számláló munkáskollektíva — melynek többsége szocialista brigádban dolgozik — mind­három ágazatban derekasan helytállt. Így a megye 16 fogyasztási, tíz takarék- és 23 lakásszövetkezete összes­ségében 1982-ben is tovább szilárdult, s a nehezebb kö­rülmények közepette is meg­tartotta, sőt erősítette pozí­cióját. Majd számokkal és tényekkel bizonyította Sar­kadi István a fogyasztási szö­vetkezeti mozgalom idei eredményeit. A szövetség elnöke azon­ban nem hallgatta el azokat a problémákat sem, melyek az ágazatokban jelentkeztek, sőt egy* részük jelenleg is megoldásra vár. Majd az 1983. évi feladatokra hívta fel a küldöttek figyelmét. A MÉSZÖV elnökének szó­beli kiegészítőjét vita követ­te. A küldöttközgyűlésen fel­szólalt Szebelédi János szeg­halmi, Csáti János mezőko­vácsházi, Nagy Pál keverme- si, Bakos János békéscsabai küldött. Majd dr. Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnök- helyettese köszöntötte a me­gyei küldöttközgyűlést, s szólt a mindinkább nehezedő gazdasági körülményekről és feltételekről, továbbá a kö­rültekintő és előrelátó veze­tés fontosságáról. Az 1982. évi írásos és szó­beli beszámolók, illetve a ha­tározati javaslatok elfogadá­sát követően Barna Sándor, a MÉSZÖV felügyelő bizott­ságának elnöke kért szót, hogy véleményezze a megyei szövetség 1981. évi költség- gazdálkodását. Ezután Sarkadi István be­jelentette a megyei küldött- közgyűlésnek: miután betöl- 'tötte hatvanadik életévét, él­ni kíván a nyugdíjba lépés lehetőségével. Miközben kö­szönetét mondott valamennyi érdekelt szervnek, szervezet­nek, a fogyasztási szövetke­zetek országos és megyén be­lüli vezetőinek azért a sok­irányú segítségért, melyet tő­lük mindennapi munkájához kapott, kérte a megyei kül­döttközgyűlést ez év decem­ber 31-i határidővel mentse fel a MESZÖV-elnöki és -el­nökségi tagságának tisztségé­ből. Bejelentését és kérését a megye fogyasztási szövetke­zeti mozgalmának a legfel­sőbb fóruma tudomásul vet­te és elfogadta. Ezt követően titkos szava- zás útján új tisztségviselők­kel egészítették ki a megyei szövetség vezetését. A megyei küldöttközgyűlés egyhangú­lag választotta meg a MÉ­SZÖV új elnökévé Tanai Fe­rencet, a Gyomaendrőd és Vidéke ÁFÉSZ elnökét. To­vábbá a MÉSZÖV elnöksége tagjává választották Janovits Mihálynét, a Mezőberény és Vidéke ÁFÉSZ küldöttét, a szövetkezet közgazdasági főosztályvezetőjét, Sarkadi István pedig tagja lett a MÉ­SZÖV felügyelő bizottságé- £: nak. Csatári Béla, a megyei | pártbizottság titkára is mél- | tatta Sarkadi István több év- !.l tizedes munkásságát és ME- i SZÖV-elnökként végzett te- | vékenységét. Ezután gratu- * Iáit Tanai Ferencnek, a | MÉSZÖV új elnökének. A j továbbiakban az elkövetkező g időszak tennivalóiról szólt a | megyei pártbizottság titkára. | A MÉSZÖV küldöttköz- | gyűlése dr. Tóth Sándor zár- | szavával fejezte be munká- 1 ját. Balkus Imre „Tanulj, hogy segíthess!” 0 Vöröskereszt megyei elnökségének ülése A WHO — az Egészség- ügyi Világszervezet — 1983- at az ifjúság évének nyilvá­nította. Az egészségügyi vi­lágnap jelszava: „Tanulj, hogy segíthess!” a magunk környezetének és egészségé­nek védelme mellett cél­ként jelöli meg az idősekkel való törődést, a káros szen­vedélyek elleni küzdelmet, a családi életre nevelést, az el­sősegélynyújtási készséget. Mindazokat a megoldásra váró feladatokat, amelyeket a Vöröskereszt VI. kongresz- szusa megfogalmazott, és azo­kat amelyek a megyében sa­játos gondot jelentenek —- viszont láthatjuk a megyei Vöröskereszt elnökségének öt évre szóló és 1983-as prog­ramtervezetében is. Erről szólt tegnap, a december 16- án délelőtt megtartott testü­leti ülésen őz Ferenc, a Vö­röskereszt megyei titkára. Szóbeli előterjesztésében ki­emelte: változtatni kell a közszemléleten azért, hogy az egészséges életmód gyakor­lattá váljon. Az 1983-as év­ben a Hazafias Népfront kez­deményezésére meghirdetik Békés megyében a Tiszta, vi­rágos városért mozgalmat, amelyhez a Vöröskereszt is I csatlakozik. A célok megvalósításában 1 társadalmi szervezetek is I részt vesznek; a TIT, a HNF 1 és a szakszervezet. Segítsé- I get nyújt a 41 ezer aktivis- I ta, és az egészségügyi szol- I gálát. Társadalmi igény az, hogy 8 csökkenjen a válások száma, J nőjön a személyes higiéni- I ánk, táplálkozzunk egészsé- I gesen, mozogjunk többet, I csökkentsük káros szenvedé- § lyeinket, védjük, óvjuk kör- i nyezetünket. Ehhez azonban | erősíteni kell a Vöröskereszt | belső szervezeti életét és a | külső szervekkel való együtt- | működését. Ebben az évben | a KÖJÁL egészségnevelési | osztálya felmérést készített | az idős korúak szociális 8 helyzetéről. Ennek alapján | konkrét terveket készíthet- I nek az együttműködő szer- 8 vek az idős korúak társadal- | mi gondozásáról. A Vöröskereszt megyei el- a nöksége egyhangúan elfő- § gadta a VI. kongresszus ha- 8 tározatainak végrehajtására | készült programtervezetet, és | a jövő évi megyei munka- 6 tervet. • Sz. J. I ÉVIG, Mezőkovácsháza Fiatal üzemben fiatalok — Éppen az EVIG-be ké­szülök, van egy kis megbe­szélni valóm Erikával, a KISZ-titkárral — ül vissza a helyére Orosz György, a mezőkovácsházi nagyközségi KISZ-bizottság titkára, ami­kor a szokásos „mi újság, hogy vannak?” kérdéssel bekopogok az irodájába. — Igaz is, tartson velem, ér­demes. Sok ott a fiatal, és jó a KISZ-szervezet — in­vitál látogatóba, bepillan­tani az üzem életébe, eze^ az álmos hétköznap dél­utánon. A nagyközség szélén, a Mezőhegyesre vezető út mentén épült fel az ÉVIG Villamossági Kismotorgyár mezőkovácsházi üzeme. A portás ismerősnek kijáró biccentéssel fogadja kísérőm köszönését, és már mondja is, hogy Erika nincs bent, valami iskolába ment. — Akkor megkeressük a szervező titkárt, vagy vala­melyik másik vezetőségi ta­got — kalauzol az iroda­épület felé Orosz György. A földszinti ebédlőben még né- hányan kanalazzák az ételt a délelőttösök közül. Egyhan­gú folyosókon igyekszünk a műszaki csoport vezetőjéhez, Kisházi Gusztávhoz, aki a KISZ-szervezet szervező tit­kára. Vele, és Varga Mag­dolnával, az alapszervezet gazdasági felelősével a ta­nácskozó teremben ülünk le beszélgetni. Ha valahol, hát ebben az üzemben igazán nem lehet különválasztani a fiatalok munkáját, eredményeit az idősebbekétől, hiszen a 220—240 dolgozó 70 százalé­ka még nincs 35 éves, sőt egyes műhelyekben a több­ség 20 év körüli. De fiatal az üzem vezetője, s a mű­szaki csoportban dolgozók közül a legidősebb most 34 éves, a készülékműhelyben pedig zömmel 14—18 évesek dolgoznak. A magyarázat kézenfekvő: maga az üzem is fiatal, 1977-ben adták át. Kezdetben aszinkronmoto­rok forgácsolt alkatrészeit és tekercselt lemezcsomagjait gyártotátk itt. Aztán bővítet­ték az üzemet,_s a fejlesztés után zömmel a munkaigé­nyes termékek, villamos ké­szülékek gyártása került elő­térbe, s vált az üzem profil­jává. Ehhez megfelelő gé­pek, automata esztergák, au­tomata és félautomata meg­munkáló gépek, speciális szerszámgépek érkeztek Ko­vácsházára. — Rangot jelent-e ebben az üzemben dolgozni? — Most már igen — vála­szol Kisházi Gusztáv. _ ? — Mert hogy eleinte más volt a heizet. Akkor szinte mindenkit felvettünk, aki jelentkezett, hiszen nagyon kellett a munkáskéz, s aho­gyan ilyenkor lenni szokott, akadt közöttük rossz mun­kaerő is. Aztán az eltelt né­hány év alatt „kiforrott” a gárda. Irány a készülékműhely, ahol a betanított munkások közül sokan még 20 évesek sincsenek. Csak most lát­szik, hogy jóval nagyobb ez az üzem, mint első pillantás­ra hiszi az ember; a széles üzemi betonút két oldalán nagy műhelycsarnokok sora­koznak, mindenütt rend, egy-egy csarnok előtt parko­sításra váró földdarab. — Nemrég hozták rendbe a terepet — magyarázza Varga Magdolna —, jövőre már szép park lesz minde­nütt. — Gondolom, segítenek a KISZ-esek is? — Ügy tudom, lesz egy kertésze az üzemnek, de ter­mészetes, hogy mi is segí­tünk. A készülékműhely tágas, világos, jól fűtött csarnok, hosszában több sorban áll­nak a gépek. Bocsik Julian­na egy ideig észre sem veszi, hogy figyeljük. Apró fémle­mezt illeszt a lyukasztóba', begyakorlott mozdulattal mozdítja a két kart. — Hogy ez micsoda? A relébe való mozgó érintkező rugó — vesz egyet a tenye­rébe —, 3540 darab a nor­ma. De ezt csak ideiglene­sen csinálom, az állandó munkám a bolygószegecse- lés, de hát most éppen nincs anyag. — Ez gyakran előfordul? — Nem, nem mondhatnám — ingatja a fejét. — Milyen a kereset? — Ügy havi 3 ezer forint kijön átlagban. Átmegyünk a csarnok má­sik felébe, ahol szalagrend­szerben, hosszú-hosszú mun­kapadnál dolgoznak a lá­nyok, asszonyok. Szemmel követni is nehéz, olyan gyor­san csúsztatja, igazítja a rézhuzalokat Lovas György- né, aki négy éve dolgozik az üzemben, korábban varro­dába járt, s amint az egyik munkatársnője elárulja, ki­váló dolgozó. — A fiam már itt dolgo­zik, és a lányom is ide sze­retne majd jönni — újságol­ja, jót derülve afölötti meg­lepetésünkön, hogy mahol­nap felnőtt gyerekei lesznek ennek a derűs fiatalasszony­nak. — Nem is bánom, hogy ide kívánkoznak, jó társaság van az üzemben, nem szí­vesen hagyná itt senki. Más jellegű munka folyik a szerszámkészítő és -javító műhelycsarnokban. Divatos diszkózenét áraszt egy rá­diós magnó, a szomszédsá­gában két fiatalember dol­gozik, Koczán Ferenc és Gyüre Tibor szerszámkészítő. — Jön a munka — int a közelben megálló villamos­targonca felé egyikük. Ad­dig is váltunk pár szót, ki­derül, hogy Feri kunágotai, naponta jár be dolgozni, s hogy nem KISZ-tag. Vajon miért? — Nincs idő. A bejárás, meg aztán otthon kell segí­teni — tér ki az alaposabb válasz elől. — Ök most a kommunista műszakjukat dolgozzák le — lép közelebb egy nevetős szemű fiatalember, Cséfai Hatvanéves a Szovjetunió A Kaukázustól a Fekete-tengerig Grúz Szocialista Szovjet Köztársaság A Szovjetunió fekete-ten­geri partvidéke három köz­társasághoz, az OSZSZSZK- hoz, Ukrajnához és Grúziá­hoz tartozik. A legdélibb partszakasz a 69,7 ezer négy­zetkilométer területű, 5 mil­lió 92 ezer lakosú Grúziát határolja. Talán itt a legké­kebb a tenger, legmagasab­bak a ciprusfák, gyógyító a levegő és szikrázóak a hó­födte hegycsúcsok. Olyan népszerű üdülőhelyekről hí­res, mint az abház Gagra, Szuhumi, ahol mandarinil­lata van a levegőnek. Novij Afon, vagy Picunda, ahol egészen a partig érnek a fenyvesek. Grúzia termékeny földjén ma tea és citrusfélék, szőlő és dohány terem. Talán ke­vesen tudják, hogy egy kiló teához háromezer tealevelet szednek le. A grúz gyümölcs, bor és konyak messze a Szovjetunió határain túl is híres. Az első vasúti szerelvény, amely a blokád áttörése után megérkezett Leningrádba, Grúziából indult útnak. Man­darint vitt a leningrádi gye­rekeknek. A Magyarországé­nál kisebb területű Grúzia növényvilága felöleli mind­azt, amit az európai konti­nens növényzete tartalmaz. Olaszország déli részétől az Alpokon át Észak-Európáig. Grúziában évente félmillió tonna gyümölcsöt termeszte­nek. A szovjethatalom évei alatt az egykor csak déligyümölcs­termelő köztársaság fejlett iparvidékké vált. Acélt és hengerelt árut, villanymoz­donyokat és gépkocsikat, mé­rőműszereket és elektronikus számítógépeket gyárt, ezen­kívül az élelmiszeripar je­lentős központja maradt. Több tucat vízerőmű épült grúz földön, közöttük a 63., az egymillió-háromszázezer kilowattos inguri erőmű. Fővárosa Tbiliszi, a Szov­jetunió egyik legszebben par­kosított városa. Több citrnm, mandarin, tea A Szovjetunióban új tea- és szubtrópikus kultúrákat termesztő össz-szövetségi tu­dományos-termelési egyesü­lés jött létre. Egyik intézete Szuhumiban található. Munkájának három fő irá­nya van: a citrusfélék, a tea és egy viszonylag új növény, a fejhoa kutatása, amelyet az ország Fekete-tenger mel­léki gazdaságaiban az utób­bi években honosítottak meg. A citrusfélék fejlődésének sok éves tudományos megfi­gyelése lehetővé tette, hogy a nitrogéntartalmú műtrá­gyák alkalmazásának egé­szen új, nagy hatékonyságú módszerét dolgozzák ki. Ko­I» * A grúz főváros részlete István esztergályos, aki még 18 éves sincs. — Most tud­ják ledolgozni, nem amikor a napja volt, de hát nem ez a lényeg. Pista helybeli, szókimon­dó, törekvő fiatalember. — Tulajdonképpen azért lettem itt KISZ-es, mert ifjúgárdista akartam lenni — kezdi sorolni, s hogy ér­tetlenül nézek rá, elmagya­rázza: — A nyáron, amikor működött' az építőtábor, megkért Mezei Pali, az Ifjú Gárda-parancsnok, hogy áll­jak be segíteni szolgálatba a táborba. Aztán az üzemben is alakult Ifjú Gárda-egység, hát beléptem, a nyáron meg­tetszett a dolog. KISZ-es nem akartam én lenni, a su­liban ugyanis alapszervezeti vezetőségi tag voltam, és nem éppen jó tapasztalato­kat szereztem. — Miért? — Hát, piszkáltak a töb­biek, amikor például szól­tam, hogy jöjjenek társa­dalmi munkára. Azt felel­ték, mit avatkozom a dol­gukba, hagyjam őket. Nem lehetett szót érteni velük. Beléptek a KISZ-be, és ez­zel részükről lezárult a do­log. — Vajon mi volt az oka? — Egyrészt a fiatalok gyakran közömbösek, más­részt nem volt elég vonzó a KISZ. Gondolom, azért nem mindenütt van igy, itt pél­dául úgy látom, sokkal töb­bet várhatok, mint ami a suliban volt. Itt komolyab­bak az emberek, pedig fia­talok — mondja egyszuszra Pista, s hogy mind sűrűb­ben pillant a munkapadja felé, elköszönünk. Megérkezik közben a KISZ-titkár, Árpásiné Kis­házi Erika is. Elsőként em­líti a kollektív munka leg­frissebb eredményét, a sport­pályát, amelyet az üzem és a KISZ-szervezet közösen alakított ki. Szóba kerül a mozgalmi élet, és a gazdasá­gi munka egyaránt, de hi­szen nehéz is lenne teljesen kettéválasztani. Ahogyan a KISZ-tiktár mondja: „Ezek­re a fiatalokra mindenben lehet számítani”. Tóth Ibolya Szépen termett a citrom rábban évenként 250—300 gramm műtrágyát szórtak ki egy bokorra kétszeri alka­lommal. Most harmadszor is augusztusban, gyümölcsérés­kor trágyázzák a citrusültet- vényeket, amikor is a kö­vetkező évi termés rügyei képződnek. A trágyázás ered­ményeképpen a növények jobban telelnek, könnyebben elviselik a hideget. Az új rendszerű trágyázás már évek óta jó eredményeket hoz, a mandarin terméshozama több mint 30 százalékkal emelke­dett. A mandarin termelésének növelésére a másik lehető­ség, bizonyos mikroelemek­nek, a cinknek és a bornak a talajba juttatása. Most még nem tudják minden szem­pontból értékelni ezt a mód­szert, de kétségtelenül ter­melésnövekedést ígér. A nagyüzemi termelésben széleskörűen elterjedt az új teafajta, amely a holhida ne­vet kapta. Kitűnőek a tulaj­donságai, a terméshozama 50 százalékkal magasabb, mint á többi fajtáé, és jól alkal­mazkodik a gépi szedéshez. A szuhumi intézet a fej­hoa termesztésének a kezde­ményezője. Ez a kultúra

Next

/
Thumbnails
Contents