Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-16 / 295. szám

flz MTESZ ipari egyesületeinek idei eredményei-------------------------------------------------------------1

982. december 16., csütörtök

Beszélgetés egy tanműhelyben

A Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetségének tizenegy ipari jellegű egyesülete az idén 74 nemzetközi konferenciát, mintegy száz országos tanácskozást és kétszázötven szaktanfolyamot rendezett a műszaki információcsere segítésére, valamint a szakemberek továbbképzésére, ismereteik bővítésére.

Az egyesületekben a szakemberek közös társadalmi munkával konstruktív, reálisan megvalósítható javaslatokat dolgoztak ki, és ezeket eljuttatták az érdekelt vállalatokhoz, amelyek ezeket széles körűen hasznosítják. — Erről tájékoztatta Füzessy János, a MTESZ főtitkárhelyettese az MTI munkatársát.

Az egyesületekben gyakran vállalati megbízások alapján dolgoznak ki korszerű technológiákat, új anyag- és energiatakarékos eljárásokat. A Közlekedéstudományi, valamint a Híradástechnikai Egyesület szakemberei például együttes munkával segítették a képernyő újság hazai megvalósítását. A Híradástechnikai Egyesület a Kontakta Gyár megbízásából az egyes elektromechanikai, mikroelektronikai alkatrészek behozatalánál mutatkozó aránytalanságok okait is vizsgálta. Ezt a munkát újabb gyártó vállalatok bevonásával jövőre fejezik be.

A Magyar Elektrotechnikai Egyesület és a KPM együttműködésének eredményeként valósították meg a Budapest —Ferencváros rendező pályaudvar nátriumlámpás világítási rekonstrukcióját.

Észtország régen főleg paraszti lakosságú ország volt: 1940 előtt az észtek kétharmada falvakban élt. Jelenleg a lakosság többsége városlakó. Mivel magyarázható az urbanizáció ilyen üteme? Hogyan ment végbe ez a folyamat a különböző években? — erről kérdeztük Kari Vajnót, az Észt Kommunista Párt KB első titkárát.

— Természetesen számunkra a háború utáni évek voltak a legnehezebbek — mondotta. — Narva, Tallinn egész városnegyedei, Tartu. Parnu romokban hevert. Lerombolták és vízzel árasztották el a bányákat, megsemmisítették a gyárak, üzemek gépeit és berendezéseit, a rr^zőgazdasági üzemeket. A lerombolt létesítmények

helyreállításával egyidejűleg ment végbe az iparosítás intenzív folyamata: helyreállítottuk a gyárakat, az üzemeket, a bányákat, és újakat építettünk. Mindez lehetővé tette, hogy a tipikusan mezőgazdasági területeket magas fejlettségi fokon álló iparvidékké alakítsuk át. Kis köztársaságunk ezeket a bonyolult feladatokat a maga erejéből természetesen nem tudta volna megoldani. A szovjet kormány már 1945- ben 300 millió rubelt utalt ki a szövetségi költségvetésből Észtországnak. Ez költségvetésünknek mintegy a felét tette ki. Az egy lakosra jutó beruházásokban Észtország 1953-ban már az első helyet foglalta el a köztársaságok között.

— Az iparosítás hatalmas üteme előre meghatározta a városok dinamikus fejlődését — folytatta. — A városlakók száma 1965-ben — a háború előtti 1940-es évhez képest — csaknem megduplázódott. Ma a városi lakosság száma meghaladja a lakosság 70 százalékát. Egy másik tendencia is elősegítette ezt: megerősödtek a kolhozok és a szovhozok. A gazdaságok egyre több gépet és gépi felszerelést kaptak,

Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Kecskemét hőellátási tanulmány- tervének kidolgozásában működött közre. Az egyesületi szakemberek ezenkívül kidolgozták a debreceni Tócos kerti lakótelep forróvízvezetékének kémiai tisztítási technológiáját. A technológiát a vezeték üzembe helyezésekor sikeresen alkalmazták, s a távfűtés már meg is kezdődött.

Az egyesület szakemberei most hasonló megoldást terveznek Nyíregyháza keleti lakótelepén mintegy négy és fél kilométer hosszú, épülő távfűtési vezeték tisztítására.

A Gépipari Tudományos Egyesületben karbantartásifejlesztési programot dolgoztak ki. Az egyesület javaslatára az építőiparban már alkalmazzák is az átlagosnál gyakrabban meghibásodó pneumatika- és hidraulikaegységek időszakos diagnosztikai vizsgálatát, s ennek eredményeképpen a gépek munkateljesítménye növekedett. Az egyesület — megbízás alapján — különféle méretű gáztartályok szakmai vizsgálatát is elvállalta.

A Szilikátipari Tudományos Egyesületben olyan módszert dolgoztak ki, amely lehetővé teszi a finomkerá- mia-iparban az égetési hőmérséklet csökkentését, ami egyúttal jelentős energiamegtakarítást is jelent. A társadalmi szervezetben kidolgozott módszert az Építésügyi és k Városfejlesztési Minisztérium célprogramjai közé vette fel.

nőtt a munka termelékenysége, s ennek eredményeképpen a falvakban munkaerő-felesleg mutatkozott. A falusi lakosság városokba özönlése különösen a háború utáni első két évtizedben öltött tömeges jelleget.

— Hogyan alakult az át- költözők élete a nagyvárosban, hogyan alkalmazkodtak az új körülményekhez?

— Különösen az első időkben ez bizony nehézségekkel járt, főleg pszichológiai vonatkozásban. Sikerült azonban elég gyorsan alkalmazkodniuk, hiszen / mindenki azonnal kapott munkát, továbbá lehetőségeket a szakmai továbbfejlődéshez. Az egyik, Tallinnban végzett szociológiai felmérés a városba költözött, különböző korú emberek négy csoportjának „tipikus sorsát” regisztrálta. Az első csoportba azok a parasztok tartoznak, akik 1960 előtt kerültek a fővárosba. Általános, vagy nem teljes középiskolai végzettséggel, a városi életet szakképzetlen munkásként kezdték, csak később szerezték meg a középfokú 'szak- képzettséget. A második csoportba a hatvanas években átköltözők tartoznak. Általánosan jellemző rájuk, hogy a magas szakmai minősítést viszonylag gyorsan megszerezték. A harmadik csoport tagjai az elmúlt tíz évben azért költöztek faluról városba, hogy folytassák a tanulást, magasabb képzettséget szerezzenek (minden ötödik ember). Tipikus karrier az övék: az iparban, az építőiparban, az egészségvédelemben vezető, vagy középkáderek. S végül a negyedik, számban a legkisebb csoporthoz azok az emberek tartoznak, akik elégedetlenek jelenlegi munkájukkal, életformájukkal, s ezért más városba szeretnének költözni, vagy visszatérni a falujukba, mivel sorsuk a városban nem úgy alakult, ahogy szerették volna.

A Bőr-, Cipő- és Bőrfeldolgozóipari Tudományos Egyesület munkatársai sikerrel kísérleteztek jó minőségű, puha és nagy felületű készbőr előállításával, ennek eredményeként a jövőben évente húszezer négyzetméterrel több bőrt állíthatnak elő — ugyanannyi nyersbőrből. Ez évente mintegy százezer dollár devizamegtakarítást is jelent. Ugyancsak ez az egyesület dolgozta ki a könnyű ortopéd cipők nagyüzemi gyártástechnológiáját, amelyet a Sabaria Cipőgyár már bevezetett: idén 40 ezer pár lábbelit gyártottak az új technológiával.

A Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület javaslatára a hazai kötővállalatok közösen finanszírozták a Magyar Posztógyár mintafonodájának beruházását. Ennek eredményeként már ebben az évben bővült a kötőipari fonalak választéka, s ennek hatása jövőre már a kész áruk kínálatában is érzékelhető lesz.

A MTESZ vidéki szervezeteiben a szakemberek a szakmai módszerek kidolgozásánál túl különösen az oktatást segítik. Sok olyan tanfolyamot szerveztek az idén is, ahol több vállalat és szövetkezet szakemberei kaptak

— munkakörükhöz gyakran elengedhetetlenül szükséges

— képzést. A minőségi ellenőröket például országszerte a MTESZ egyesületeinek keretében képezik. A résztvevők a tanfolyam sikeres elvégzése után hivatalos bizonyítványt is kapnak — mondotta a főtitkárhelyettes.

— Gyakran mondják, hogy a migráció a falvakból a városokba olyan folyamat, amelynek megvannak a nyilvánvaló előnyei, de ugyanakkor a hátrányai is ...

— A falusi lakosság városba költözése természetes jelenség. Ma feleannyi mező- gazdasági dolgozó háromszor annyi mezőgazdasági terméket állít elő, mint a-polgári berendezkedésű Észtország időszakában. Ma az észt mezőgazdaságban a munkaképes lakosság 12 százaléka dolgozik, s a jövőben számuk 7-8 százalékra csökken. Ez — ismétlem — természetes tendencia. Igaz, nálunk is vannak olyan gazdaságok, ahol kevés a munkaerő. Ez mindenekelőtt azzal magyarázható, hogy ezeknek a vezetői kevés figyelmet fordítanak a termelés gépesítésére, az emberek életmódjának javítására, a kultúra fejlesztésére. Pedig a mai falusi lakosság életszínvonal-igénye nem marad el a városlakók igénye mögött. Még a magas munkabér sem tartja vissza a faluban, ha az élete unalmasabb itt, mint a városban. Itt jegyzem meg, hogy amíg a falusi fiatalokat nemrég csak a nagyváros vonzotta, ma már egészen más a helyzet. Sokan városi módon élhetnek, anélkül, hogy a falut elhagynák. Ott, ahol a természet közelsége, és a megszokott falusi életforma a kulturális-jóléti szolgáltatások magas színvonalával párosul.

— Ez annyit jelent, hogy a falusi lakosok nemcsak a városokba költöznek át, hanem az új mezőgazdasági központokba is?

— Jelenleg Észtországban 300 kolhoz és szovhoz van. Negyven évvel ezelőtt 14 ezer tanyagazdaság volt a mai Észtország területén. Gyakran mondják nálunk: a tanyák elnéptelenednek. És ez igaz. A fiatalok nem akarnak tanyán élni, elköltöztek a városokba-és a rendezett, minden kényelemmel ellátott, korszerű falvakba. Ma a tanyákon általában csak a

Békéscsabán, az Alfrédó Lima 611-es számú Szakmunkásképző Intézet egyik jól berendezett tanműhelyében 15 elsőéves központifűtés-szei relő dolgozik. Szűcs László tanműhelyvezető tájékoztatása szerint a 15 fiatal közül 13-án a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat (ÁÉV), egy a Volán 8-as számú Vállalat, egy pedig a békéscsabai Városi Költségvetési Üzem igénye alapján tanulja a szakmát.

— Divatos szakma. Vagy

60-an jelentkeztek, de csak 30 elsőéves felvételére volt szükség. Gyakorlati foglalkozáson két csoportban vesznek részt. Ez a 132-es csoport — magyarázza Szűcs László. /

3

A tanműhelyben megszólítom az egyik fiút.

— Harangozó Zoltán vagyok — mutatkozik be.

— Hány éves vagy? — kérdezem.

— Tizennégy múltam;

— Miért választottad ezt a szakmát?

— Az egyik rokonunk fűtésszerelő, ő ajánlotta.

— Jól keres ?

— Igen. Nem kisiparos, de a rokonság körében „masze- kol” is.

— Te melyik vállalatnál fogsz dolgozni?

— Még nem tudom.

— De biztosan beszéltél már róla a szüléiddel.

— A második évben az ÁÉV-hez kerülök gyakorlati munkára. Üzemlátogatás keretében voltunk már a Len- csési úti építkezésen, ahol harmadévesek dolgoznak. Nagyon tetszett az, amit csinálnak.

3

Most a feladat: bádogból esővédő lemezt készíteni.

— Mikor kell befejezni? —

60 éven felüli öregek élnek. A megmaradt tanyák egyre inkább a város környéki nyaralókhoz hasonlítanak. A gyermekek víkendre jönnek ide a szüleikhez, és az idénymunkáknál — szénakaszáláskor, a burgonya betakarításánál — segítenek nekik.

— Mindez hogyan befolyásolja a mezőgazdasági termelés fejlődését?

— Az észt mezőgazdaság fejlődéséhez új távlatokat nyit a Szovjetunióban elfogadott, 1990-ig szóló élelmiszerprogram. A programnak megfelelően köztársaságunkban 170 ezer hektár szántóföldet szárítanak ki. és kapcsolnak be a mezőgazdaság vérkeringésébe. Az átlagos hústermelés 10 év alatt 235—240 ezer tonnára, a tejtermelés 1,3—1,4 millió tonnára, a gabonatermesztés 1 millió 500 ezer—1 millió 600 ezer tonnára növekszik. Az élelmiszerprogram — komplex program, valamennyi láncszeme kölcsönösen összefügg, és kölcsönösen feltételezi egymást. Szerves részét alkotják a falu szociális átalakítását célzó intézkedések, beleértve a falvak jól szervezett településekké való átalakítását, a lakásállomány növelését, a kommunális, a kulturális, jóléti építkezéseket is. Jelenleg Észtország egész területén hatalmas agráripari komplexumok épülnek, amelyekben jelentősen tökéletesítik a technológiát, a tudomány számos új vívmányát hasznosítják. Magától értetődik, hogy ezekben a komplexumokban nemcsak a termelési, hanem a szociális problémákat is 'könnyebben oldják meg. Mindegyiknek lesz saját kulturális központja, művelődési házzal, filmszínházzal, képtárral, zeneiskolával. Egyszóval a város és a falu között meglevő szociális különbségek megszüntetésének a folyamata új, hatalmas ösztönzést és lendületet nyer.

P. Antonov és A. Flerovszkij

APN—KS

kérdezem Kovács Lászlótól, aki a csoport bizalmija.

— Tegnap kezdtük, ma leadjuk Bánszki György oktatónak.

— Ö a meós is?

Bánszki György veszi át a

^szót:

— Igen, én vagyok az első számú meós, a második számú pedig az intézet egyik ezzel a feladattal megbízott ügyintézője.

— Mi lesz azzal a munkadarabbal, ami elkészült, és minőségileg kifogástalan?

— Eladja az iskola.

Ismét Kovács Lászlóhoz

fordulok:

— Eddig mit készítettél?

— Falihüvelyt, falszegélyt, piszkavasat, csőbilincset...

— Valamennyit elfogadta a meós ?

— Csak 10 csőbilincsből lett 3 selejt.

— Mit szól a szakoktató a selejthez?

— Megmagyarázza, hogy mi a hiba. Előfordul például, hogy pontatlan az előraj- zolás, vagy nem fogom derékszögben a satuba a laposvasat. Most kezdem látni, hogy mennyi titka van a szakmának.

— Azelőtt mit gondoltál?

— Azt hittem, hogy egyszerűbb.

— Hányas tanuló voltál?

— Az általános iskola nyolcadik osztályát négyes átlaggal fejeztem be.

3

— Miért Kovács László a bizalmi — kérdezem Bánszki Györgytől.

— Érdeklődő, szorgalmas, értelmes fiú. A viselkedése is példamutató.

Ismét Kovács Lászlóval folytatom a beszélgetést:

— Mint bizalminak — mi a feladatod ?

— Reggel én nyitom ki az öltözőt, felügyelek a rendre, foglalkozás előtt jelentem a létszámot.

— Jelentsd!

— Szakoktató elvtárs jelentem, hogy a 132-es csoport 15 fővel gyakorlati foglalkozásra együtt áll.

— Társaid közül kik a legrendesebbek?

— A legtöbben. így Márton Csaba, Harangozó Zoltán, Kovács Sándor ... Csak néha fordul elő kisebb fegyelmezetlenség.

— Szakszervezeti tagok is vagytok?

— Igen, valamennyien.

Dina Sándor a szakszervezeti bizalmi.

— Mit tudsz a szakszervezetről? — érdeklődöm.

— Mi szervezzük a bulikat, illetve a klubdélutánokat ... Egyébként érdekvédelmi szervezet vagyunk.

— Mit értesz érdekvédelem alatt?

— Például tudom azt, hogy munkavédelmi oktatást kell tartani nekünk. Arról is hallottam már, hogy egyes munkákhoz, mint a hegesztéshez, védőöltözet szükséges. Gondolom, az is érdekünk, hogy minél jobban tanuljunk.

— Ki a főbizalmi?

— Havasi Imréné tanárnő. Ö szokott tájékoztatni minket.

— Azt hiszem, egyelőre főként a tagdíj beszedése a dolgod.

— Igen.

— Milyen kiadásaitok vannak?

— Most havonta 130 forint az ösztöndíjunk, amiből 3 forintot fizetünk egy ebédért. Az év elején a baleset-biztosítás 30, a sportköri díj 20, a könyvhasználati díj 10 forintba került. Ezeknek a költségeknek a fedezésére a pénzt hazulról kaptuk.

— Mennyi lesz az ösztöndíjad, ha négyes vagy ötös tanuló leszel?

— A jelenleginél több. Talán a kétszerese is ennek.

3

Tinka András az általános iskolát 3,2 átlageredménnyel fejezte be.

— Lehettél volna jobb is — jegyzem meg.

— Valóban. Sokat sportoltam, kevés időt fordítottam a tanulásra. Bevallom, egy kicsit lusta is voltam.

— Most mi a szándékod?

— Jobb eredményt elérni.

— Nem gondoltál még arra, hogy később tovább tanulsz majd?

— Mestervizsgát szeretnék tenni.

— Kisiparos akarsz lenni?

— Talán. Abban van fantázia.

— A pénzre gondolsz?

— Arra, de arra is. hogy a kisiparos független, nem irányítják, jobban kibontakoztathatja a képességét.

— De jól tudod. Talán szoktatok beszélgetni erről?

— Igen. Mindenkinek van valamilyen elképzelése. A legtöbben vállalathoz mennek. Persze én is — mint kondorosi — először az ottani tsz-ben fogok dolgozni.

Mint megtudom, Kovács László három év múlva majd a Volán 8-as számú Vállalatnál, Márton Csaba pedig az ÁÉV-nél akar dolgozni. Mindketten a továbbtanulásra is gondolnak. Most a társaikkal együtt jövőjük alapozásának a kezdetén tartanak.

Pásztor Béla

A Gyulai Fa- és Fémbútor Ipari Szövetkezet szovjetunióbeli hírneve nem újkeletű. Évek óta szállít különböző irodabútorokat Szovjetunió valamennyi köztársaságába. Képünkön nézőtéri zsöllyefotelek karfáit lakkozzák, ezek is szovjet exportra készülnek Fotó: Fazekas László

Új gazdaság — új életmód