Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-16 / 295. szám

1982, december 16., csütörtök Lakásgazdálkodás Mire készül az IKY? Békés megyében 1945 és 1960 között mindössze 22 ezer lakás épült. A követke­ző húsz évben ez a szám el­érte a 61 ezret, amely azt jelenti: 84 ezren költöztek nagyobb alapterületű, maga­sabb kömfortfokozatú ott­honba. De nem elég csupán építkezni, a lakásvagyon megóvása, a lakásgazdálko­dás fejlesztése legfontosabb társadalompolitikai céljaink egyike. Napjaink sokat em­legetett dilemmája: hogyan tudunk a megoldásra váró gondokon felül kerekedni? EGYENLŐBB TEHERVISELÉS A párt Központi Bizottsága és a Minisztertanács határo­zatot hozott a lakásépítés és -fenntartás, valamint a -gaz­dálkodás és az -elosztás kor­szerűsítéséről. Széles körű társadalmi vita bontakozott ki erről megyeszerte. Az emberek egyetértettek az­zal, hogy az elosztásban job­ban érvényesüljön a társa­dalmi igazságosság, az egyen­lőbb teherviselés. Nem vé­letlenül, hiszen megyénkben az állami bérlakásokat keze­lők lakbérbevétele a mostani tervidőszakban a tervezett fenntartási és üzemeltetési költségeknek csupán 30 szá­zalékát teszik ki. Ebből egye­nesen következik: a fennma­radó 70 százalékot az állam fedezi. Jogos a kérdés: mi­ért büntetjük azokat, akik­nek családi házuk, szövetke­zeti, vagy OTP-s lakásuk van, esetleg albérletben vár­nak a szerencsére. Igaz, Békés megyében saj­nos alacsony az állami bér­lakások aránya, összesen 13.334-et tartanak számon, amelyből Békéscsabán 3608 található. Tehát szűkebb ha­zánkban a lakások 90 száza­léka személyi tulajdonban s-yan. Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy félvállról vegyük a korszerűsítési tö­rekvéseket. Ellenkezőleg, a párt-, az állami és a társa­dalmi szervek fontos politi­kai, gazdasági tényezőként kezelik a lakásgazdálkodást. A lakosság ugyanis joggal elvárja, hogy a jövő évtől fokozatosan emelkedő lakbé­rekért gyorsabb ügyintézést, jobb szolgáltatást kapjon. Nem elhanyagolható kívána­lom, hogy az IKV munkásai ne csak javítani tudjanak, hanem közvetlen emberi kapcsolatot teremtsenek a lakókkal, néha még köszön­jenek is a bérlőknek. A lép­csőházban égjen a villany, ne érjen bokáig a szemét. Ehhez azonban nyílt város- politikára, pénzre, az érde­keltségi rendszer megterem­tésére van szükség. • A PÉNZ NEM MINDEN A kormányzat a VI. ötéves tervben 47 milliárd forintot ad az állami lakások felújí­tására, karbantartására. A Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat az 5 évvel ezelőtti 120 millió helyett ebben a tervidőszakban 160 millió fo­rintot fordíthat ilyen célra. Teljesen felújítanak 396 la­kást, ötvenet korszerűsíte­nek, tízet pedig tetőtérrel építenek be. Terven felül, 33 millióért részlegesen felújí­tanak 366 lakást a Kulich Gyula-lakótelepen. Új kön­töst kapnak a Tulipán, a Vécsey, az Árpád utcai há­zak, korszerűbbek lesznek a Elnökségi ülés az Autóklubnál Hétfőn délután a Magyar Au­tóklub Békés megyei Szervezete kibővített elnökségi ülést tartott, amelyen dr. Horváth Ferenc el­nök beszámolt a két ülésszak között végzett munkáról, össze­gezésében megállapította: a Ma­gyar Autóklub Békés megyei Szervezete ebben az évben jelen­tősen előrelépett, hiszen az idén nyitották meg a Szarvasi úti mű­szaki állomást, az orosházi klub­irodát, a békési és szeghalmi mini műszaki állomásokat. Tóth László, a megyei szerve­zet titkára ismertette az elmúlt év tervteljesítési eredményeit és a jövő esztendő tervét. Megálla­pította. hogy a tervtől való ki­sebb eltérés a műszaki bázis ké­sőbbi beindulása miatt történt. Szántai János ismertette részle­teiben az 1983-as évi munkater­vet, melyet az elnökségi ülés el­fogadott. 1983. január hónapjá­ban a megyében a helyi csopor­toknál beszámoló klubnapokat tartanak, ahol megszabják a jö­vő évi munka irányelveit. Ez­után a társadalmi aktívák mun­kájuk elismeréseképpen tárgyju­talmakat kaptak. — demény — Ismét a kőtelező biztosításról Lehetséges, hogy sokak számára felesleges ismétlés­nek tűnik, mégis újra le kell írnunk: nem szűnt meg a kötelező gépjárműfelelős- ség-biztosítás. Nem szűnt meg, csupán díjtalanná vált. Sajnos, a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sokan nem egészen értik ezt a különb­séget. Egyszerűen arról van szó, hogy egy esetleges 1 alesetnél éppúgy ki kell tölt', ni azt a bizonyos betétlapot, mint a múltban, ugyanúgy be kell mutatni a sérült autót a biz­tosító kárfelvételi helyein, és a másnak okozott kárt ugyanúgy térítik a kötelező biztosítás alapján, de azért a biztosításért nem kell kü­lön fizetni, ez minden jár­műnek automatikusan jár. Sőt, bővült a kötelező bizto­sítással rendelkező járművek köre. A biztosítás kiterjed a segédmotoros kerékpárokra is. Ha valaki ilyen járművel okoz kárt, és ezt a károko­zást a kitöltött betétlapon elismeri, a kárvallott épp­úgy a biztosítóhoz fordulhat, mintha ezt a kárt például egy másik személyautó okoz­ta volna. Némi tanácstalanság fe­dezhető fel a biztosítási díj fizetésének kötelezettsége körül is. A díjfizetés ugyan­is csak 1982 második félévé­től, tehát július elsejétől szűnt meg, az első féléves díjat tehát igenis be kellett volna fizetni, s ezt a díjbe­fizetést a díjigazoló lapon feltüntetni. Érdemes tehát elővenni a díjigazoló la­pokat, ellenőrizni, nem fe­ledkeztünk-e meg az első félévi díj befizetéséről. Ha igen, rendezni kell ezt a tartozást. A féléves díjat, vagyis 480 forintot a fizetés­re rendszeresített és a biz­tosító valamennyi irodájá­ban beszerzehető csekkszel­vényen kell törleszteni, de a feledékeny autósoknak egy ugyanilyen 200 forintos csek­ket is mellékelni szükséges — ez a késedelmi díj. A motorkerékpár-tulajdo­nosok esetében egyszerűbb a helyzet. Minthogy az ilyen járművek tulajdonosai egy összegben fizethették be a biztosítási díjat, s ezt az aktuális év végéig pótdíj nélkül tehették, így azok, akik mostanáig még nem rendezték adósságukat, to­vábbra sem fizetnek bünte­tést. A félévi díj fejében a motorosok 75 forintot kell befizessenek. Végül meg kell említeni, hogy akik netán egy összeg­ben már 1982 első félévében bfeizették az egész évi kö­telező biztosítás összegét, ne higgyj ék elveszettnek a második félévi díjat: ezt az összeget a biztosító csekk- szelvény, illetve a díjigazoló lap felmutatása ellenében visszatéríti. NÉPÚJSÁG Ételfertőzés, ételmérgezés télen #■ ^ciru'sköztársaság út 61., az István király tér 9. és a Széchenyi u. 5. számú ház­ban levő lakások. Ezenkívül nagy gondot fordítanak a'■ki­sebb bérházak komfortfoko­zatának emelésére. Csakhogy a pénz nem min­den! Az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium, az Állami Tervbjzottsággal közösen irányelveket adott ki az ingatlankezelés megújho­dását sürgetve. Ugyanis a nagyobb anyagi ráfordítás nincs arányban a hatékony­sággal. Sok a lakossági pa­nasz, lassú, nehézkes az ügy­intézés, baj van a minőség­gel, a határidőkkel. Nem vált ketté az alap- és a kiegészítő tevékenység, amely fékezi a kibontakozást. Ebből követ­kezik az is: az építőipari munkákat nem lehet elég gazdaságosan, vállalkozás­szerűen csinálni, hiányzik az anyagi érdekeltség, emiatt kevés a szakember. Ezért az IKV-nál 1985. január 1-ig ön­elszámoló egység lesz a ház­kezelés és a karbantartás. Országosan bevezetik a szá­mítógépes nyilvántartást, megteremtik a javítás és a felújítás korszerűsítésének feltételét. Természetesen az irányelvek figyelembe ve­szik a helyi adottságokat. Teljesen érthető, hogy nem lehet egy kalap alá venni semmilyen tekintetben a bu­dapesti és a kiemelt nagyvá­rosok, valamint a megye- székhelyek ingatlankezelő vállalatait és a községi költ­ségvetési üzemeket. Egyéb­ként is, vidéken nincs annyi gond, mint a fővárosban. \ ÖNÁLLÓ szervezetek A Békéscsabai Ingatlanke­zelő Vállalat sem ül tétlenül. Már 1983. január 1-től új szervezeti formában dolgo­zik. Lesz egy építési főüzem, ahova az építőipari szolgál­tatások is tartoznak, önel­számolóvá válik a házkeze­lőség, az üzemfenntartási cso­port pedig karbantartással, liftek, tévéantennák szerelé­sével foglalkozik. Mindez nö­veli a házkezelőség jogi, szer­vezeti, gazdasági önállóságát, az ügyet ott intézik, ahol a gondok felszínre kerülnek. Az átalánydíjas szolgáltatást megszüntetik, helyette gazda­sági munkaközösséget alakí­tanak, amelynek tagjai mun­kaidő után, hét végén vállal­koznak kisebb javításokra. Sokan azt hiszik: a lakbér- emeléssel több pénze lesz az IKV-nek. Csupán arról van szó, hogy csökken az állami támogatás, a bevételből fe­dezik a kiadásokat, és az ed­digi önköltséges elszámolás helyébe a szabad árforma lép. Lépcsőzetesen vezetik a nyereségérdekeltséget. Azt re­mélik, hogy a központi bér­színvonal-szabályozás és a jutalmazásialap-képzés lehe­tővé teszi a szakemberek megtartását. Nagy szükség lenne erre, mert a mostani állapot enyhén szólva nem a legjobb. A létszám állan­dóan fogy. Az állami építő­iparhoz képest az IKV szak­munkásainak bérszínvonala 15—20 százalékkal alacso­nyabb. A terv elkészült, amely szerint 1983-ban Bu­dapesten 20, vidéken 15 szá­zalékkal emelik a bérszínvo­nalat. De ez egyelőre csupán elképzelés. így nagyon nehéz lesz több szakmával rendel­kező, jó munkára képes szak­embereket találni. A megyeszékhelyen jelen­leg az IKV és a városi ta­nács költségvetési üzeme fog­lalkozik bérlakások és egyéb állami kezelésben levő in­gatlanok felújításával és kar­bantartásával. A jelek sze­rint győzik a munkát, nincs szükség más építőipari szer­vezetek bevonására. Ez min­denképpen megnyugtató, de úgy véljük, hogy az építők versenyének éleződése javí­tana a munka minőségén. Ételfertőzést fertőző bél­baktériumokat tartalmazó élelmiszer, étel fogyasztása okoz. Ebben az esetben az élelmiszer csak közvetíti a fertőzést. A rovarok és rág­csálók is fertőzhetik kóroko­zó baktériumokkal, vírusok­kal az ételeket. A kórokozók az ételben vagy italban el­szaporodnak, és az emberi szervezetbe kerülve, meg­betegedést okoznak. Ételmérgezéskor nem a baktériumok betegítik meg az embert, hanem az általuk termelt méreganyag, a toxin. Az ételmérgezés a beteg emberről nem terjed tovább más emberre, viszont az ételfertőzésben szenvedő ember széklete útján tovább fertőzheti a környezetét. A fertőzött személy a kóroko­zó mikrobákat akkor is ürí­ti, ha nem beteg, illetve nem érzi magát betegnek. Ezért lényeges az orvosi és labo­ratóriumi vizsgálat, -így a fertőzőképességet megálla­pítják. A fertőzőképes ember élel­miszeriparban, közétkezte­tésben, élelmiszer-kereske­delemben és több más fog­lalkozási ágban (pl.: vízmű­vek, kisgyermekek gondo­zása) nem dolgozhat, mert a szervezetéből ürülő kór­okozók súlyos, tömeges meg­betegedéseket okozhatnak. Ilyen beteg ételkészítéssel saját háztartásában se fog­lalkozzék, mert a családja egészségét is veszélyezteti! A megbetegedést okozó étel elfogyasztásától a tünetek megjelenéséig eltelt idő 1/2— 42 óra lehet. Jellemző tüne­tek: hányinger, hányás, hasi görcsök, hasmenés, szédülés, fejfájás, láz, általános gyen­geség. Ezek észlelésekor azonnal forduljunk orvos­hoz! A sok hányással, has­menéssel annyi vizet és ás­ványi anyagot veszíthet a szervezet, hogy főként gyer­mekeknél és időseknél az életet is veszélyeztetheti. Mindig életveszélyes beteg­ség a jellemző tünetekkel fellépő botulizmus, a tüne­tek 18—36 óra lappangási idő után hasi panaszokkal jelentkeznek. Később ideg- rendszeri tünetek alakulhat­nak ki (kettőslátás, beszéd- és nyelészavarok). Azoknak az ételeknek a maradékát, amiből a megbetegedett evett, jól el kell zárni, más ne egyen belőlük, és az a vizsgálat céljára megmarad­jon. A laboratóriumi vizsgá­lat a beteg érdekében szük­séges. Ételfertőzést, ételmérge­zést leggyakrabban okozhat­nak: házi készítésű disznó­sajt, hurka, kolbász, illetve minden olyan étel, és élel­miszer, amelybe baktérium, vagy vegyi anyag kerül. Az ételfertőzések, ételmérgezé­sek megelőzésének legfon­tosabb feltétele a tisztaság. Az ételkészítés és az étkezés tisztaságát biztosítani kell: jól megtisztított, friss, jó minőségű nyersanyagokkal, tiszta edényeket és eszközö­ket, külön a nyersanyag elő­készítéséhez és külön a kész­étel tálalásához. A nyers élelmiszereket gondosan meg kell mosni, a főzéshez, tisz­tításhoz csak ivóvizet szabad használni! Nemcsak az élel­miszerek, a munka- és evő­eszközök tisztaságára is ügyelni kell. Különösen fon­tos az élelmiszerekkel dol­gozók kezének tisztán tartá­sa. A kéz alapos mosása, esetleg fertőtlenítése is fon­tos, nemcsak a W. C.-hasz­nálat után. hanem a nyers húsok, tojás, a nyers zöld­ségfélék feldolgozása után, ételek készítése közben. A tojást feltörés előtt mossuk tisztára, és fertőtlenítsük, majd tiszta vízzel öblítsük le. Békés megyei KÖJÁL egészségnevelési osztálya Seres Sándor ■■■■■■■■■■■■■■■Hl Hatvanéves a Szovjetunió Tengerek földjén Észt Szocialista Szovjet Köztársaság A három balti köztársaság I közül a legészakibb Észtor- I szág — a tengerek földje. I Ezért láthatók kék hullám- I vonalak az Észt SZSZK I zászlaján. A 45 ezer 100 I négyzetkilométer terület egy­I " tizedét szigetek alkotják, szá­muk több mint 1500. Az egyik legkisebb szövetségi köztársaság, lakóinak száma mindössze egymillió 438 ezer. Észak—déli kiterjedése 240 kilométer, kelet—nyugati 350. Gépkocsival néhány óra alatt át lehet jutni rajta. A köz­társaságok közötti munka- megosztásban többek között a mezőgazdasági gépek vil­lanymotorjainak gyártására szakosodott. Cserébe trakto­rokat, vetőgépeket, teherau­tókat kap. Különösen fejlet­tek Észtországban a tudomá­nyos-műszaki haladást meg­határozó iparágak: az ener­getika, a gépgyártás, a mű­szergyártás. Az egy főre ju­tó elektromos energia terme­lésében például a köztársa­ság a harmadik helyen áll a világon. Az az ország, amely régen túlnyomó részt burgo­nyatermesztéssel foglalko­zott, ma 80 országba expor­tál villamossági cikkeket, ex­kavátorokat és precíziós mű­szereket. A tizenegyedik öt­éves terv éveiben óriási ütemben fejlődik a vegyipar. Az olajpala-kitermelés eléri az évi 30 millió tonnát. Az olajpalából több mint 50-fé- le vegyipari terméket állíta­nak elő. Tallinn, az észt főváros nemcsak a Baltikum, cTe az egész Szovjetunió egyik leg­patinásabb városa. Kiemelt műemlékváros, ahol a kö­zépkori építészeti emlékek tisztán, eredeti egységükben maradtak fenn. Nem csoda, hogy a régi Tallinn, az észt főváros ősi része szinte vonz­za a turistákat. Az építésze­ti emlékek megőrzéséért és restaurálásáért a várost Eu- rópa-éremmel tüntették ki. Energia- gazdálkodás a Baltikumban A Szovjetunió északnyuga­ti egyesített energiarendsze­re, amely az ország egységes energiarendszerének része, 945 ezer négyzetkilométernyi területet ölel fel. Ezen 26 millió ember él. Ehhez a rendszerhez tartozik a balti köztársaságokon kívül Belo- ruszia és Oroszország észak- nyugati körzete is. A villa­mos energia termelése itt meghaladja a 130 milliárd kilowattórát — ez a Szovjet­unióban előállítottnak körül­belül tíz százaléka. Az energiarendszer ener­giaforrásokat, energiaátvételi és -elosztó eszközöket foglal magában. Mivel egy nap so­rán az energiaigény — kü­lönösen az ipari körzetekben — észrevehetően ingadozik, így három erőműtípusra van szükség: az alaperőművek veszik magukra az állandó terhelést, a csúcserőműveket az energiafogyasztás ugrás­szerű növekedése esetén kap­csolják be, a félcsúcserőmű- vek naponta legfeljebb 16 órát üzemelnek a nagyobb, de nyugodtabb terhelések idején. Csúcsidőben üzemelnek Lettországban a Daugava fo­lyón épült vízerőművek. Csúcserőmű lesz a Litvániá­ban épülő 1,6 millió kW-os kajsiadori víztározós erőmű is. Az energiarendszerben alaperőműként üzemel töb­bek között a Szovjetunió legnagyobb atomerőműve — a 4 millió kW-os leningrádi, Litvániában épül az ignalini atomerőmű, amelyben a kö­zeljövőben kezdi meg műkö­dését a Szovjetunió legna­gyobb teljesítményű, 1,5 mil­lió kW-os atomenergia­blokkja. A vidék természeti energiakészlete viszonylag csekély, az energiaigény vi­szont növekszik. Emiatt cél­szerű itt az atomerőművek létesítése. Észtország északkeleti ré­szén a leningrádi atomeri> -mű szükségtelenné tette az olajpala tüzelőanyagú villa­mos erőművek alapüzem­módját, így azokat félcsúcs- erőműként üzemeltetik. Ez pedig éjszakai szünetelést je­lent, következésképp, keve­sebb fűtőanyagot fogyaszta­nak el. A felszabaduló olaj­palával még egy félcsúcserő- mű üzemeltethető, és az még folyékony szintetikus fűtő­anyag előállítására is hasz­nálható. A hőerőművek félcsúcs- üzemmódban kevesebb fűtő­anyagot fogyasztanak, ez pe­dig annyit jelent, hogy ke­vesebb szennyeződés jut a légkörbe. Folyik a régi erő­művek felújítása, ezeknél hatékonyabb elektrosztatikus szűrőket alkalmaznak — mindez csökkenti a hőerő­művek környezetszennyező hatását. Az Észt Hőerőmű elektrosztatikus szűrőjének hatásfokát 99 százalékra nö­velték. Sikeresen oldják meg a hő­erőművekben a fűtőanyag el­égetése során keletkezett olajpala hamu —, ami ko­rábban a meddőhányóra ke­rült — hasznosításának prob­lémáját is. Ilmar Epik akadémikus, az Észt SZSZK Tudományos Akadémiájának elnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents