Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

CH2QB2S 1982. november 13., szombat o Pirított rénszarvas tejjel ILÍG Tudományos hírek Brazília Brazíliát sok szakértő a XXI. század gazdasági óriásának tekinti. Képünkön: a campinasi Paulina kőolaj-finomítóban sok tízezer köbméter kőolajat dolgoznak fel naponta. A kép jobb felső sarkában Figueiredo tábornok-elnök (Fotó: cf — mti — ks) Nyitás — de meddig? Életmentő erdők Földünk erdőségeinek na­gyon fontos szerepük van életünkben, gazdálkodásunk­ban és környezetünkben. A tudósok kimutatták, hogy egy felnőtt tölgyfa, amelyen körülbelül félmillió levél van, s ezek összfelülete meghaladja az 1000 négy­zetmétert, egyetlen napsüté­ses óra alatt 2 kg széndioxi­dot köt le. Az emberiség jelenleg több mint egymil- liárd tonna oxigént használ fel légzése során, s 2000­ben már évi kétmilliárd ton­nát. A szárazföldi növény­zet évi növekményét 42 milliárd tonnára becsülik, s ennyi idő alatt ez a növény­zet 54-55 milliárd tonna oxi­gént termel, vagyis minden tonna fatömeg-növekedésre több mint egy tonna oxi­géntermelés jut. Kiszámították, hogy a szá­razföldi és a vízi növényzet termelte évi oxigénmennyi­ség együttesen megközelíti a 460 milliárd tonnát. Egy hektárnyi tűlevelű erdő évente 50 tonna oxigént ter­mel, ugyanannyi lombos er­dő pedig 24 tonnát. Egy II világtenger kutatása Napjainkban a tenger na­gyon fontos élelemszerző for­rás. Sok országban nincs elegendő fehérje, és a prob­lémát súlyosbítja, hogy a föld lakossága rohamosan növekszik. A tengerben le­vő biológiai források helyes felhasználásával a fehérje mennyiségét a többszörösé­re lehetne növelni. Itt nem csupán a halászatról van szó, hanem a tenger mélyén található apró szervezetek, a plankton hasznosításáról is. A szakemberek úgy vé­lik, hogy az Antarktisz kö­zelében az óceánból mintegy 60 millió tonna táplálkozás­ra alkalmas fehérjét lehetne kivonni. Ez kb. annyi, mint Tonhalhalászok trükkje A rajban élő, kiváló mi­nőségű és jó piaci áru ton­hal halászata sok tengerparti ember főfoglalkozását jelen­ti. A Kalifornia partjai mentén ebből élő halászok évente sok tonna tonhalat fognak, és küldenek piacra. A tonhalrajok rendszeres kí­sérői azonban a delfinek, amelyek üldözőbe veszik, nyaktájékon átharapják és elpusztítják a tonhalakat. A halászok hálójába került delfin nemkívánatos ven­dég, mert megrongálja a ha­lászhálót, és riasztásával is csökkenti a halzsákmányt. Érdekes, hogy a delfinek — noha megtehetnék — nem ugrálnak ki a kerítőháló tér­ségéből, nem is menekülnek hektár fenyőerdő évi 36 tonna, ugyanennyi tölgyfaer­dő pedig 56 tonna port és más szenyeződést fog fel a levegőből. Kopár területek­ről a lehullott csapadék 60—80 százaléka elfolyik, az erdőkkel 20 százalékúkban beborított területekről már csak 25 százaléka, míg a 60—80 százalékukban erdős területekről mindössze 7 százaléka. Tartós megfigyelések bi­zonyítják, hogy az erdőkkel borított területeken a szél sebessége 35—40 százalékkal kisebb, mint a pusztákon, a talajnedvesség párolgása mintegy 40—45 százalékkal gyengébb, a légkör nedves­ségtartalma ellenben 3—5 százalékkal nagyobb. Egy jól fejlett nyírfa ugyanis 70, egy bükk 90, és egy har­mincéves almafa 180 hekto­liter vizet juttat a levegőbe évente. A világ legnagyobb erdő­hatalma, a Szovjetunió nagy figyelmet fordít erdőállo­mányának alakulására, s rendszeres kutatómunkával segíti a gyarapodást. a világtengerből egy év alatt kifogott halak mennyisége. Ezenkívül a tenger kitűnő ásványkincs-, elsősorban olaj- és gázlelőhely is. Az olaj és a gáz kitermelésének mintegy 20 százalékát a ten­ger mélye adja. A tengerfe­néken jelentős mennyiségű vas- és mangántartalmú konkréciók találhatók, ame­lyek nagy százalékban tar­talmaznak vasat, mangánt és kobaltot. A tengerben a Mengyelejev-táblázat vala­mennyi eleme jelen van. A tengervíz magnézium-tar­talma olyan nagy, hogy már most is gazdaságos a kiter­melése. onnan el, pedig a halászok szívesen megszabadulnának tőlük. Ennek érdekében olyan módszert kerestek, amely a hálóhúzás előtt a tonhalak körül elriasztja a delfineket. Ehhez természe­tes ellenségük, a bálnák hangját próbálták felhasz­nálni úgy, hogy azt magnó­szalagra vették és a halá­szat kezdetén visszajátszot- ták a delfineknek. A kísér­let meglepően hatásos volt: a delfinek pánikszerűen menekültek a bálnahang hallatára. Egy ízben meg is számolták, hogy a kerítőháló nyitva tartott kapuján át a riasztó hang hatására kb. ezer delfin menekült el a térségből. A két háború között, amikor Kodolányi híres Suomiját olvas­tuk, egyebek között az is föl­tűnt, hogy északi rokonaink, a finnek, mily természetesen isz­nak tejet mindig mindenhez, még ebédre, a sültekhez is. Az étkek iránt érdeklődők meg­figyelhették nemrégiben a Vám­mentes házasság című közös fil­münk esküvői lakodalmának te­rített asztalát is, az északi kony­ha titkait, amelyről ma már egyre többeknek lehetnek isme­reteik, hiszen örvendetesen meg­indult az utóbbi évtizedekben a két ország közti idegenforgalpii kapcsolat is, a hivatalos bará­ti látogatásokon, testvérmegyei és testvérvárosi kapcsolatokon túlmenően is. Kezdjük már jobban megis­merni egymást, ha még nem eléggé. Éppen ezt a célt szol­gálta Budapesten az október vé­gén megrendezett finn idegen- forgalmi hét, amelynek kereté­ben számos rendezvény zajlott a kapcsolatok erősítésére, és az idegenforgalmi szakemberek megtanácskozták a fejlesztés le­hetőségeit. Ezenközben ezrek ta­lálkozhattak a kevéssé ismert finn konyhával. A Duna Inter­continental a helsinki testvér­szállodájával rendezte a finn gasztronómiai bemutatóit, va­csoráit, mert hiszen egymás megismerésének ez is egyfajta része. Az asztalokon mindent megtalálhattak az érdeklődők, ami ott, északon természetes, ám nálunk igencsak egzotikus: finn vöröskaviár, füstölt tengeri pisztráng, füstölt jávorszarvas rizslepénnyel, lazacleves, jávor­szarvasleves, pirított rénszarvas erdei szederrel, hófajd lábosban borókamártással, áfonyaparfé sajtmártással és nyomatéknak a híres lakka-, azaz magyarul sar­ki málna likőr. Amint az idegenforgalmi ta­nácskozás alkalmából Osmo Vai- nölä, magyarországi finn nagy­követ felmondta az újságírók­nak: Finnországban az utóbbi években sem csökkent, sőt nö­vekedett az idegenforgalom, örömmel nyugtázta, hogy most már összehasonlíthatatlanul töb­ben látogatnak egymáshoz a két rokonországból, mint valaha, de — véleménye szerint — a finn —magyar idegenforgalom még így is alacsony. Pedig FinncTr- szág más típusú utazási lehető­séget kínál, nem a megszokot­tat. A magyar és a finn idegen- forgalmi szakemberek budapes­ti közös szemináriuma, vala­mint a magyar—finn idegenfor­galmi vegyes bizottság tárgyalá­sai bizonyára elősegítik azt is, közelebb hozzák a két testvér- nép ismereteit egymásról, akár­csak ez az érdekes finn idegen- forgalmi fotókiállítás, amelyet szintén a Duna Intercontinen­talban rendeztek. A finn rokonainkkal ismerke­dés természetesen nem csupán a gyomor birodalmában folyik, hanem szellemi szférákban is. Kiemelkedő pont a minden idők legnagyobb finn festőművészé­nek, Akseli Gallen-Kallelának a Nemzeti Galériában rendezett tárlata. Akar ön Margit hercegnő házában vakációzni? vagy — maradva a brit királyi csa­ládnál — inkább azt a baha­mai bungalowt választja, ahol András herceg időzött legutóbb barátnőjével, „Koo” Stark fotómodellel, alaposan megbotránkoztatva a királyi erkölcsök miatt aggódó fel­ső tízezret? A lehetőség bár­ki számára nyitva áll, bár tény, hogy a választás nem könnyű. A „változatos sza­bad idő” sokat sejtető elne­vezést viselő philadelphiai utazási iroda ajánlataival azokhoz fordul, akik már torkig vannak a megszokott nyaralási formákkal — no, és persze akik luxusigényeik teljesítésének csillagászati árait is meg tudják fizetni. Napjaink Brazíliájában a leggyakrabban használt szó a mágikus „abertúra”, azaz a nyitás. Hosszú évek óta fel-feltűnt — ködös ígéret­ként — a politikusok nyilat­kozataiban. Az előző állam­fő, Geisel tábornok a bel­politikai körülmények kény­szere alatt még csak résnyi- re nyithatott, utóda, Joao Batista de Figueiredo már politikai jelszóként tűzhette zászlajára. A november 15- re kitűzött országos választá­sok — a parlament, a szö­vetségi államok kormányai és törvényhozása, a prefek- túrák és helyhatóságok meg­újítása — e nyitási program egyik csúcsát jelentik. II „gólem” Az 1964. április 1. óta hatalmon levő hadsereg kis lépésekkel jutott el a válasz­tások megrendezéséig. Az új szavazók már abban a pe­riódusban szerezték első po­litikai tapasztalataikat, ami­kor a katonai hatalom fél­árnyékba húzódva, civil módszerekkel kísérelt meg operálni. Létrehozta a hata­lom pártját, az ARENA-t, s ennek „lojális ellenzékét”, , az MDB-t (Brazil Demokra- ■ tikus Mozgalom). Ám az MDB hamarosan i az alkotóktól „elszabadult gólem” lett: a szövetségi ál­lamokban rendezett korábbi választásokon keserves pil­lanatokat okozott az ARE- . NA jelöltjeinek. A mestersé­gesen, felülről létrehozott kétpártrendszer azzal fenye­getett, hogy egyéb alternatí­va híján — minden elége­detlen szavazat az MDB-nél csapódik le. Tudatos és megfontolt el­határozás volt tehát Figueire­„Mindig csak azok a vi­lágkörüli jachtutak, vagy legfeljebb megint valami négycsillagos szálloda” — általában ilyen sóhajok után fordulnak a tanácstalan, ám szabadságukat kellemesen el­tölteni vágyók Gil Brenner irodájához. Várakozásaikban nem csalatkoznak: londoni kislakástól spanyolországi kastélyig szinte minden vál­tozat szerepel a kínálatban, s ami a lényeg: mind neveze­tes személyiség tulajdona. Bérbe vehető a volt iráni sah egykori nyaralója, Elizabeth Taylor mexikói villája, Christine Onassis korfu-szi- geti háza. A bérleti díjak na­gyon eltérőek — a legala­csonyabb összeg napi 3000 do elnök programja a libe­ralizálás felülről való szor­galmazására, s így a politi­kai kezdeményezés kézben­tartására. A tábornok-elnök koncepciójának helyességét társadalmi és gazdasági je­lenségek egyaránt alátámasz­tották. A katonai hatalom első évtizedének gazdasági csodája — az évi 10—12 szá­zalékos növekedés — a kül­ső piacok felé fordulással járt együtt. A régió orszá­gaival nemegyszer súrlódás­ra vezető gazdasági straté­gia szolgálatában állt a kül­politika is. A külpiacok felvevőképes­ségének beszűkülése, a nyersanyagárak robbanása elkerülhetetlenné tette e koncepció felülvizsgálatát. A hetvenes évek végén mind több szó esett a belső piac bővítéséről, s ennek politi­kai áráról. Nevezetesen ar- rgl, hogy a hazai kereslet­kínálat fellendítése szükség­szerűen együttjár a politikai liberalizálással. Szétszórt ellenzék A brazil események iga­zolták az elméleti tételekét: a politikai erjedés egyre erő­södött. A kétpártrendszer többé nem felelt meg cél­jának, így kerülhetett sor olyan — a hatalom iránti bi­zalmat növelő — intézkedé­sekre, mint az 1964-ben száműzött politikusok vissza­térése. Hazatért a kommu­nista párt szinte teljes ve­zetése, s más népszerű el­lenzéki politikusok. Bár a kommunista párt helyzete még ma sincs legalizálva, működését hallgatólagosan megtűrik. Engedélyezték Ft-nak, a legmagasabb napi 90 ezer Ft-nak megfelelő összeg —, ezért a pénzért azonban a bérlő a házzal együtt személyzetet és gép­kocsit is kap. Ugyancsak a díjban foglaltatik a nagyon fontos személyiségeket meg­illető bánásmód — például a helyi klubokban. Az ötletet egy véletlen ta­lálkozás adta, legalábbis a tulajdonos, Gil' Brenner így meséli. Egy Palm Beach-i klubban „futott össze” Ká­roly angol trónörökössel, aki — meghallván, hogy házak bérbe adásával foglalkozik — megjegyezte: „Fel kellene vennie a kapcsolatot a nagy- nénémmel, Margit hercegnő­vel. ö éppen most vett egy olyan ellenzéki pártok mű­ködését is, amelyek szemmel láthatóan az MDB bázisának szétforgácsolódásához vezet­nek. Az egyik legnépszerűbb ellenzéki politikus, Lula (Ináció da Silva) szakszerve­zeti vezető például a mun­káspárt színeiben indul. Az ellenzék tehát mind megosztottabb, sőt az egyes pártokon belüli riválisok egymás esélyeit rontják. Még mindig érvényben van rá­adásul az a sajtótörvény, amely szigorúan szabályozza a választási propagandát, így a televízió sem ismertet­heti a jelöltek nézeteit, ha­nem csupán nevük és párt­juk említésére szorítkozhat. Plusz fékek A hosszú idő óta első ál­talános választások kiszá­míthatatlanságát elkerülen­dő, beépítettek bizonyos fé­keket is. Ilyen a „voto vin- culando”, azaz , a kapcsolt szavazatok rendszere. Ennek értelmében a legalább öt különféle testületbe pályázó jelöltek között nem válogat­hat kedvére a szavazó. Ha egy bizonyos párt emberére adta voksát a parlamenti szavazócédulán, köteles ugyanannak a pártnak a je­löltjeit választani helyi szin­ten is. Ez nyilván nehéz dön­tések elé állít majd sok vá­lasztópolgárt. Mindezek ellenére a mos­tani választások fontos for­dulópontot jelentenek. A kontinensnyi ország 125 mil­lió lakosából 55 millió vá­lasztásra jogosult keresheti majd fel a szavazóhelyisége­ket. 60 százalékuk életében először szavaz — s nem mindegy, hogy miként. . . Major László házat a Karib-tenger egyik szigetén, és szeretné kiad­ni.” Brenner megfogadta a ta­nácsot, s a kérdésre, vajon miért van szüksége az angol királynő testvérének a ház bérbeadására, beérte azzal a magyarázattal, hogy a „a ház személyzetének folyama­tos foglalkoztatása” csak így oldható meg. Ezután követ­kezett a felismerés: a hét­köznapi, szürke, ám vagyo­nos emberek többsége szíve­sen áldoz a tudatért, hogy világhíresség házának vendé­ge. Hogy a nagyságnak mi­féle szele csapja meg X-t, Z-t vagy Y-t, amikor bő­röndjeivel a nevezetes házba belép? Ezt nem lehet tudni. Brenner nem is nagyon ku­tatja. ö beéri azzal, hogy vállalkozásával milliókat ke­res. Képünkön a fiatal kutatók éppen a növények gázcseréjének tanulmányozására szolgáló kísérletet végeznek az egyik tu­dományos intézet számára <apn — KS) Vakáció világhírességek házában

Next

/
Thumbnails
Contents