Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

1982, november 13., szombat Szobabelső a Kis Jankó Bori Emlékmúzeumban Múzeummá vált matyó múlt Aki napjainkban Mezőkö­vesden jár, talán kétkedés­sel fogadja Bálint György 1936. május 7-én megjelent Varrottas és nyomor című cikkét. így írt Bálint György: „Mezőkövesd évek óta az ország legszebb idegenforgal­mi kirakata. A nagy idegen- forgalmi szezon idején na­ponta robognak az autócarok e szép és színes matyófalu­ba, hogy az idegenek igazi magyar parasztokat láthas- saTTak. igazi nemzeti viselet­ben. Idegenvezetők több nyelven magyarázzák a tu­risták előtt a falu szépsége­it. A matyók ott állnak ün­nepi viseletűkben, s az ide­genvezetők büszkén mutat­nak rájuk: íme, a matyók, voici les matyó, these are the matyos. A matyók pe­dig hallgatagon álldogálnak gyönyörű varrottasaikban. Ennyit lát az idegen. Ez van a kirakatban ... A festői matyóhímzések elcsigázott, rosszul táplált, beteg teste­ket takarnak. 13 820 nincste­len, filléres keresetek. 60 százalékos munkabércsök­kenés, tüdővész, trachoma, életképtelen gyerekek — íme, a matyók, uraim és höl­gyeim, íme a .magyar falvak királynője!’ A matyó paraszt vasárnap világraszóló lát­ványosság, hétköznap nincs­telen, kínlódó zsellér. Meg kell menteni Mezőkövesdet, rendet és jólétet kell terem­teni sürgősen a tarka kira­kat mögött, mert különben az egész Mezőkövesd nem lesz egyéb, mint borzalmas, kegyetlen hazugság." Ma már szükségtelen bi­zonygatni, mennyire igaza volt Bálint Györgynek negy­venöt évvel ezelőtt, és azt sem kell erősítgetni. hogy Mezőkövesd élete mennyire megváltozott. Ami Bálint Györgyöt felháborította, ma már a múlté, de mementó- ként gondos múzeumi ke­retben és tálalásban ott ta­lálható még" a matyó város­ban. Mezőkövesden a megyei múzeumi szervezet kereté­ben működő Matyó Múze­um mellett a nem kevésbé •híres Kis Jankó Bori Emlék­múzeum, és ez év június 26- tól két matyó tájház is őrzi és ismerteti a múltat az utó­korral. Az ötvenes évek derekán elhunyt matyó népművész, a nagyhírű hímzőasszony, Kis Jankó Bori mezőkövesdi há­za, a róla elnevezett utcá­ban' immár több mint két évtizede emlékmúzeum. A Matyó Háziipari Szövetkezet­hez tartozó emlékidézö ház berendezése, s a ház külseje is igen markánsan idézi meg a matyó múltat és Kis Jan­Jcllegzctes matyó ablak a tájházon: muskátli és szent­szobrocska (Lac/.o József felvételei — KS) kó Bori művészetét. Termé­szetesen megtalálhatók az emlékmúzeumban a Kis Jan­kó Bori rajzolta himzésmin- ták, a hímzések, a nagyhí­rű népművész életére, mun­kásságára utaló relikviák. A házat már a népművész éle­tében is látogatták a világ minden tájáról, erről tanús­kodnak a harmincas évektől vezetett emlékkönyv be­jegyzései is. Feltétlenül ér­demes felekeresni, megtekin­teni. A legősibb matyó utcák egyikében áll ez az emlék­múzeum, s nem messze tőle, a 21-es számú házban, meg a szomszédos Mogyoróköz 4. szám alatt nyílt meg a Bor­sod megyei Múzeumi Igaz­gatósághoz tartozó két táj­itokká és gyékényből font gyermekültető, a régi ma­tyó élet jellegzetes darabjai a tájházban ház. Mindkettőben Gari Mar­git, az ízes-szíves, nagy nép­rajzi felkészültségű asz- szony a kalauzunk. Gari Margit néni a húszas évek­től áll kapcsolatban a nép­rajzzal, már apjához jártak a magyar népélet kutatói, több mint tíz évig a Kis Jankó Bori Emlékmúzeum gondnoka volt, a Matyó Há­ziipari Szövetkezettől ment nyugdíjba, s most a tájháza­kat kezeli nagy szakérte­lemmel és ügyszeretettel. A Mogyoróköz 4. szám alatti ház a múlt század má­sodik felében épült. Vályog­falú, nádtetős. A szegény­parasztok jellegzetes három- osztatú háza, most látható berendezése a századunk ele­jének lakásbelsejét érzékel­teti. A „házban", azaz az utcai helyiségben századvégi festett bútorok, „piros pipi karton" ágynemű, az idő­szak divatjának megfelelően, a falakon tányérok, szentké- pék, fotók, a pitvarban és a konyhában egyszerűbb faze­kasmunkák. a konyhalócán kis almárium. A kamrában a menyecske ágya, ládája, háztartási eszközök, meg az éppen nem használt ruhada­rabok. Ugyancsak a múlt századból való a másik ház, a Kis Jankó Bori utca 21. szám alatti, amelyet 1899-ben alakítottak át istállóból la­kóházzá, majd szabadkémé-, nyét az ötvenes években le­bontották. Berendezése már az 1920-as évek lakásbelső­jét, divatját és szegénypa­raszti tárgyi környezetét tár­ja a látogató elé. A búboske­mence helyett itt már be­épített rakott tűzhely van, a bútorzat már nem paraszto­san festett, a láda helyett komódot találunk, az ágyne­mű is fehér, a cserépedé­nyek mellett már megjelen­tek a gyári termékek —- vas- fazekak, bádogvödrök —, ál­talában a tárgyak már a hú­szas éveknek . felelnek meg. Mindkét ház udvarán kony­hakerti vetemények és kis- kerti virágok idézik a régi matyó környezetet. Alig pár lépés a városias főútvonaltól ez a múltat idé­ző néhány ház. Mezőköves­den múzeumi látvánnyá lett a matyó múlt. De emlékezni kell rá, és nemcsak a nép­rajzkutatóknak. Ezt szolgál­ják a Matyó Múzeum mel­lett az új tájházak is. Benedek Miklós Járművezető—gyalogos partnerkapcsolat Békéscsabán Október közepe táján bizonyára sok békéscsabai au­tósnak, gyalogosnak feltűnt, hogy a város néhány pont­ját fotóállvánnyal, fényképezőgéppel „felfegyverkezett” emberek szállták meg. A kereszteződések környékén pe­dig terelőkűpok tűntek fel, amelyek között a baleseti helyszínelőktől jól ismert távolságmérő kocsival serény­kedett néhány „civil". A jó szeműek közül egyesek a munkában polgári ruhás rendőröket is felfedezhettek. A következőkben e szokatlan ténykedés indokairól és várható következményeiről lesz szó. A következő sorok írói voltak a munka irányítói. Elmélet és gyakorlat Fékcsikorgást hallva gya­logosan, kerékpáron, moto­ron, vagy akár autón közle­kedve olykor elakad a lé­legzetünk. Aztán általában megkönnyebbülten sóhaj­tunk: szerencsére rtem tör­tént semmi. Megúszta a dol­got az is, aki szabálytalan­kodott, s az is, akivel szem­ben ezt tette. De bizony olykor halljuk, látjuk a bal­esethez szirénázva robogó mentőt, rendőrautót. Ez pe­dig már azt jelenti, hogy va­laki megsérült, meghalt. A baleseti okkutatók egy­behangzóan állítják, hogy vannak körünkben olyanok, akik az átlagosnál gyakrab­ban válnak a balesetek elő­idézőivé, s olyanok is, akik a többségnél inkább lesznek a közlekedés kárvallottjai: gyakran a két szerep eggyé olvad. A véletlennek is van szerepe, de nem úgy, aho­gyan azt sokan gondolják. Csak az idő, a hely és a partner megválasztása függ a véletlentől. Ebből kitűnik: ezekre az emberekre job­ban oda kell figyelni. Lehe­tőleg el kell érni, hogy vi­selkedésük megváltozzon Ennek egyik — s legelső — lehetősége, hogy a veszély- helyzeteket teremtőket el lehessen érni. Jelenleg az Országos Közlekedésbizton­sági Tanács ötéves fejleszté­Mert ezúttal is egészen új dologról van szó. Tudomá­sunk szerint a rendőrség sem idehaza, sem külföldön még sehol nem állította a korszerű technika eszközeit kifejezetten a veszélyhelyze­tek elkerülésének szolgálatá­ba. Tapasztalatok Joggal volna kérdezhető: miért épp a zebrákat „száll­tuk meg?" Azért mert ha­zánkban — nemzetközi ösz- szehasonlításban — a jár­művezető-gyalogos partner- kapcsolat igen rossz. A bal­esetek száma, aránya itt a legtűrhetetlenebb. Ebben ter­mészetesen — zebrán innen és azon túl — nemcsak a járművezetők a „főludasok". De mivel ők a tanultabbak (hisz a gépjárművezetők kö­telességeikből vizsgát is tet­tek), tőlük többet várunk el. Városaink többségének zeb­ráira a gyalogos többnyire még csak rálépni is csak akkor merészel, ha messze- távol nincs autó. Akkor meg minek a zebra? Kivétel azért szerencsére van. Es néhány napos megfigyelé­sünk alapján Békéscsaba biztosan ilyen. Noha a gép­járművezetők azt a bizo­nyos sokat hangoztatott „ab­szolút elsőbbséget" itt sem biztosítják. (Más kérdés — kutatási mérések bizonyít­ják —. hogy ennek többnyi­re csak abban az esetben séget elsőbbségadási szándé­káról. A motorizált békés­csabaiak többsége ezt teszi. Alig láttunk megugrasztott vagy megtorpanásra kény- szerített gyalogost, csakúgy, mint a járdáról semmivel nem törődő, a jármű elé „becsapódó" embert. Alig láttunk ilyeneket — mond­tuk. De azért találkoztunk néhánnyal, és ezekben az esetekben a járművek rend­számának kezdőbetűje több­nyire eltért a nagy többség­től. ■*­Új szemlélet A forgalombiztonság — s ezúttal természetesen a gya­logosok életének — védelmét szolgáló új rendőri módszer őket, az elenyésző kisebbsé­get rögzítette fényképsoro­zaton. Őket, akik azt hiszik, hogy a partner idegzete kö­télből van. s úgy ugrál, ahogy ők zenélnek. Okét. akik akarva vagy akaratla­nul (ez a biztonság szem­pontjából egyre megy) rá­erőszakolják a többségre szándékukat. De mivei a partner bőrébe nem bújhat­nak, ‘előbb-utóbb baj szár­mazik kockázatos magatar­tásukból. A motoros fényképezőgép rögzíti kirívó viselkedésü­ket. Vad lassításaikat, gyor­sításaikat, hirtelen irány­változtatásaikat- csakúgy, mint a különféle jelzések fi­gyelmen kívül hagyása mi­att teremtett veszélyhelyze­teiket. Méghozzá századmá­sodperces pontossággal. A kutató és a rendőr akarata ugyanis megegyezik: bizo­nyító erejű módszerekkel kell kiszűrni a valós veszély- helyzeteket teremtőket. Ezen fáradoztunk — most még csak a kísérlet végső fázisában — október köze­pén Békéscsabán. Egy új védekező rendszer életké­pességét próbáltuk ki — egyelőre következmények si tervének 20. főiránya foglalkozik e cél megvalósí­tásával. Az itt végzett mun­ka keretében tettünk látoga­tást abban a megyében, amely az utóbbi évek kezdeménye­zéseivel (több fény, segítek előzni akció) részint felhívta magára az ország figyelmét, részint bizonyította a helyi közlekedésbiztonsági aktivis­ták új iránti fogékonyságát. lehetne eleget tenni, ha mindegyik autós mindegyik zebra előtt megállna — akár v van rajta gyalogos, akár nincs.) Mi nem is ezt várjuk el. Csak azt, hogy autós és gya­logos úgy igazítsa útját, hogy egymás mozgását ne zavarják, s a zebra előtti se­bességcsökkentés folytán a járművezető ne hagyjon két­nélkül. Azért, hogy végle­ges bevezetése után, ahol a fegyelem szinten tartására kell törekedni, ott azt szol­gálja. s ahol annak helyre- állítása indokolt, ott az történjen meg. Méghozzá mielőbb! Destek Miklós. Irk Ferenc Fotó: Bacsa András Egészséges, divatos A fatalpú, zárt felsőrésszel ellátott, úgynevezett gyógy- papucsok nemcsak a láb egészségét óvják, de diva­tosak is. Egészséges a viseleté, mert a lábujjakat kapaszkodásra, erőkifejtésre készteti, a talp­része pedig a gyógybetét- hez hasonlóan van kiképez­ve. Boka- és térdzoknival viselve jól illik a bő szok­nyához. a farmernadrághoz és -szoknyához, valamint a most divatos sort-, bermu- da-, térd- és répanadrághoz. B. K.

Next

/
Thumbnails
Contents