Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-10 / 264. szám

1982. november 10., szerda Záhony — átrakó. Az or­szág „keleti kapuja”, szok­tuk mondani a MÁV záho­nyi átrakó körzetére. Való­ban, ahogy körbenézek az átrakón, szinte beláthatatlan a vagonok, sínek és átrakás­ra váró áruk tömege. Az el­múlt fél évben három-négy­száz fajta áruból 8 millió tonna súlyt mozgatott meg az átrakó mintegy 7 ezer dolgozója. Négy darupálya, 17 daru és sok-sók munkás­kéz segíti a gyors rakodást. Itt érkezik az országba a vasérc, a koksz, a szén, és természetesen itt rakják át a Szovjetunióba exportált Ikarus autóbuszokat, gépe­ket, mezőgazdasági terméke­ket. Kukoricaszárítás — keve­sebb olajjal. Juhász András, a debreceni Béke Tsz elnö­ke a macsi üzemegységben levő nagy Bábolna szárító­nál alkalmazott új eljárás­ról beszélt, amelynek lénye­ge: csökkent az olajfelhasz­nálás, anélkül, hogy a meg­szárított kukorica minősége romlana. A bábolnai szárító tornyának egyik oldalára horganyzott lemezből készült légcsatornarendszert szerel­tek fel. Ezen keresztül ára­moltatják a korábban sza­badba ment 50—70 fokos meleg levegőt az újrafel­használáshoz. Korábban ez a hőenergia teljesen kárba veszett, most visszajuttatják a szárító tüzelőberendezésé­hez. A visszakevert meleg levegővel magasabb hőfok­ról indulnak, s ennél fogva természetesen kevesebb energiára van szükség, hogy elérjék a 100—120 fokot. A légcsatornarendszer beikta­tásával az óránkénti olajfel­használás 300 kilogramm he­lyett 250—260 kilogrammra csökkent. A kilogrammon­kénti 10 forintos árral szá­mítva ez már jelentős ősz- szeg egy szárítónál,, egy szezonban. Facsemeték Debrecenből. A debreceni Hunyadi Ter­melőszövetkezet telepéről ezekben az őszi hónapokban mintegy 100 ezer facseme­tét szednek ki és értékesíte­nek. A nagy mennyiségű fa­csemetét géppel emelik ki a földből, szállítás előtt ke­rülnek a címkék a kisfákra. CSOKGRiD VJ W n V <D * "»»»nlKtAr Mezőgazdasági áruház. Szegeden a Marx téri P pa­vilont bérelte ki és alakítot­ta át saját beruházásban a Szeged és Vidéke ÁFÉSZ egyszerű raktár technológiá­val, jórészt önkiszolgáló rendszerben működő mező- gazdasági áruházzá. A 726 négyzetrhéter alapterületű pavilonban a mezőgazdasági áruk teljes választéka meg­található, egyebek között növényvédő szereket, mű­trágyákat, vetőmagokat, me­zőgazdasági kisgépeket és szerszámokat forgalmaznak. Az őszi mezőgazdasági mun­kák idején nyitó áruház kö­rülbelül 5 millió forintos készlete az AGROKER-é, az ÁFÉSZ az értékesítést vál­lalta. Az új áruház az el­múlt héten nyílt meg. Versenyben a vevőkért. A napokban nyílt meg Vásár­helyen a helyi ÁFÉSZ és a Kiskunhalasi Kötöttárugyár közös divatáruboltja. A bolt fő profilja a kötöttáru, ezen belül is elsősorban az olcsó árkategóriába tartozó puló­verek, kardigánok, főként műszálasak, de vannak mű­szállal átszőtt kosztümök, estély; ruhák és szettek is. Emellett a forgalmazott áru­cikkek anyagaival azonos anyagú fonalakat is árusít a bolt. Saját gyártmányaiból, illetve készítményeiből teljes egészében a halasi gyár lát­ja el az üzletet. Csapdákkal járják a ha­tárt. Példátlan karrier! Az Alföld közepéről egy szürke kis „senki” elindul, és rövi­desen a belváros sztárja lesz, sötét odú helyett fény­ben úszó otthont kap: igaz, otthagyja a háztájiját és a kamráját, és a kamrában családtagonként a fél mázsa szemes terményt, de cseré­ben csoda szép hölgyek epe- kedő pillantásait nyeri el. A tiszagyendai ifjú Négyesi Gábor és társai csapdákkal járják a kunhegyesi határt, és ahol hörcsöglyukat talál­nak, oda fehér zászlócskát tűznek. Vigyázat! Nem mindegy, melyik lyukba, merthogy egy jobb hörcsög lakásának két ajtaja is van. A csapdások valóságos de­mográfiai robbanásról be­szélnek. Talán azért is van, hogy — amint mondják — a prém nem túl magas áron fogy: 25 forint darabja. De bizakodnak, hogy tavasszal a 40 forintot is eléri. Ügy számolják, 40 prém ad egy női bundát. Szoborrongálás Szolnokon. A tények minden kommen-' tár nélkül is önmagukért beszélnek. A szolnoki Cent­rum Áruház mellett letör­ték a kútfigurát. A múlt hét péntekről szombatra virradó éjjel a kedves, szép kútfi­gurát, a guggoló nőalakot valakik elmozdították talap­zatáról és felborították. A szobor — amelyet fennállása kilencszázadik évfordulójá­ra ajándékba kapott a vá­ros — súlyosan megrongá­lódott, letört a feje. Mind­ezt szándékosan tették. A pécsi, az egri és a miskolci, közelmúltban történt szo- borrongálások után Szolno­kon is megjelent a barbár­ságnak, a vandalizmusnak ez a riasztó fajtája. S egy sokak által szeretett, kedves, megszokott szobor esett ál­dozatul. Ehhez sajnos nincs mit hozzátenni. Gozmozdony a MAV­kertben. A szegedi köz­nyelv eddig MÁV-kertnek hívta azt a kis terecskét, amelyet ezentúl bizonyára úgy emlegetünk majd: „ahol a mozdony áll." A Szegedi Vasútigazgatóság és a Köz­lekedéstudományi Egyesület régi törekvése valósult meg azzal, hogy egy működőké­pes, de a) forgalomból már kivont jellegzetesen alföldi gőzmozdonytípust, a 375-öst közszemlére tették Szegeden. A nem mindennapi látvá­nyosság a mezőhegyesi fű­tőházból — ahol társadalmi munkában csinosították ki — „saját lábán” tette meg az utat a Tisza pályaudva­rig. ahonnan a különleges szállítmányoknál nélkülöz­hetetlen gondos előkészüle­tek után a napokban érke­zett közúton a szabadtéri „múzeumba”. A hiány. Ha zűrzavar van a világgazdaságban, mi sem várhatjuk, hogy népgazda­ságunkban minden úgy menjen, mintha mi sem tör­tént volna. De a mienkhez hasonló, sőt, nagyobb gon­dokkal küszködő szomszéd országban azért fogkrém mégis akad. Nálunk pedig nem lehet kapni. A rádió múltkori reggeli jegyzete után, s a fogászati hónap indításakor legalább annyit várna az ember, ha fogkré­met nem is, de legalább in­formációt kapjon: mi lesz, mikor lesz. összeállította: Verasztó Lajos Dombegyház — 1982 őszén Ha az anyaghiány nem késleltette volna a munká­latokat, akkor talán már ha­marabb is át lehetett volna adni rendeltetésének az új, 30 személyes bölcsődét. A Petőfi Termelőszövetkezet építőbrigádja ugyanis rövid idő alatt fejezte be a köz­ponti támogatással készülő létesítményt. A kiváló cím­mel kétszer is kitüntetett kollektíva ez év márciusá­ban fogott hozzá az építés­hez és szeptemberre már kész lett vele. Erről és más beruházások­ról, felújításokról Iszály György vb-titkár tájékozta­tott bennünket. Mint mon­dotta, nyolc hónap alatt ké­szült el négy tanterem, a szükséges szertárakkal és egyéb járulékos helyiségek­kel. Ezek értéke elérte a 3,5 millió forintot. Ugyancsak az iskolánál, de már ebben az évben. 451) négyzetméter alapterületű járda is épült. Ehhez és a nyári takarítás­hoz jelentős társadalmi mun­kát szerveztek az érdekelt szervek. Különösen nagy ak­tivitás tapasztalható Magyar- dombegyházán, ahol egyéb­ként ravatalozó és gázcsere­telep is épül. A 3,5 kilométer hosszú csatorna létrehozásával meg­oldódott az a gond, amelyet a belvíz okozott a települé­sen. Bajok vannak viszont a közvilágítással. Előfordult, hogy több alkalommal sö­tétben maradtak a társközsé­gek, mert a transzformátor meghibásodott. Máskor meg nappal igen, de éjjel nem égtek a lámpák. A tanács­nak különben 700 ezer fo­rintjába kerül évente a köz- világítási költségek fedezése. Mihelyt elkészül a vízmű- vesítési terv, ez alapján el lehet majd dönteni: ki, mennyit fizet a bekötésért. A kútfúrás 460 ezer forintba és a hidroglóbusz csaknem 2 millió forintba került. A tár­sulat megszervezése után fognak hozzá a nyomóveze­tékek lefektetéséhez. Termé­szetesen bizonyos mennyisé­gű társadalmi munkát is be kell kalkulálni a munkálatok idejére. A tervek között sze­repel még a művelődési ház és a könyvtár felújítása, melynek egyik legfontosabb része a tetőcsere és a helyi­ségek bővítése lesz. Ennél már közelebb áll a megvalósuláshoz a célcso­portos lakásberuházás. Az el- kéozelések szerint az első ütemben a Felszabadulás, valamint a Kossuth út sar­kán fekvő telken épül fel az első négylakásos tömb, a következőkben pedig a má­sik. Körív alakban egy köny­vesbolt köti majd össze a két épületet. Egy ilyen üz­letre nagy szükség van Dombegyházán, hiszen az ÁFÉSZ papírboltjában akad­nak könyvek, de ezek ko­rántsem elégítik ki a vásárlók igényeit. Az élelmiszer- és iparcikkválaszték színvo­nalán szintén javítani kell. A városok elég távol esnek, és ezért érdemesebb az ön­álló ellátásra berendezkedni. A kereskedelem helyzetéről szóló témát napirendre tűzik a tanácsülésen is. Hasonló komolysággal és következe­tességgel jártak el a nagy­község vezetői, amikor az iskolák központosítása miatt szorgalmazták az autóbusz- járatok sűrítését a társköz­ségekbe. Főleg a hét végi közlekedésben jelentkeztek nehézségek. Végül is sike­rült megértetni az illetéke­sekkel, hogy még a csökkenő népességű településeket is be kell kapcsolni a vérkeringés­be. Magyardombegyházán és Kisdombegyházán megszűnt az iskola, viszont az utóbbi helyiségben- még működik egy tagóvoda. Az oktatási és közművelődési intézménye­ket összevonták, s a ’70-es évek közepétől egy gazdasá­gi hivatal látja el a teendő­ket. Ennek hatékonysága — amint hallottuk — „felér egy GAMESZ-tevékenységgel”. Az egészségügyi helyzetre vonatkozóan pozitív ered­ményekről lehet beszélni. A két épületszárnyban nem­csak rendelőket alakítottak ki, hanem a földszinti ré­szen helyet kapott a taka­rékszövetkezet, a húsbolt és az autóbuszváró is. Mintegy 420—430 dombegy­házi lakos ingázik naponta, és 1500 körül volt tavaly a helyben dolgozók száma. A fentebb említett Petőfi Tsz dinamikusan fejlődik. Ezt az is fémjelzi, hogy a szövetke­zet néhány éve tekercselő melléküzemet létesített. Bi­zonyos létszámú munkaerőt a konfekcióüzem és a zöld­ség-, gyümölcsfeldolgozó részleg is foglalkoztat, ör­vendetes, hogy az idén meg­alakult az öttagú tanácsi há­zi brigád, amelynek munká­ját jól lehet hasznosítani a kisebb építkezéseken. A beszélgetést az iskolá­ban Sellei Pál igazgatóhe­lyettessel, a HNF helyi bi­zottságának elnökével foly­tattuk, aki ebben a ciklusban lett tanácstag, és elvállalta az ügyrendi bizottság elnöki tisztségét is. Reggeltől estig mindig bőven akad tenniva­lója ott, ahol irányító-cselek­vő részvételére, vagy más egvéb jellegű munkájára szükség van. A tanács, nép­front, iskola, szülői munka- közösség, valamint a lakos­ság együttműködése révén sok olyan kisebb-nagyobb feladatot meg lehetett olda­ni, amelyek területrendezés, környezetvédelem, vagy akár a tömegsport szempontjából a nagyközségnek egyaránt hasznosak. Igaz, hogy pél­dául a tornaterem építése csak a távlat; tervekben sze­repel, de most ősszel fejező­dött be a közös összefogás­sal létesített bitumenes pá­lya építése. Rossz idő ese­tén a testnevelési órákat a művelődési házban tartják a nevelők. További konkrét célt je­lent az iskola belső területé­nek kialakítása, egyebek kö­zött a kerékpárállványok felszerelése, a vizesárkok el­készítése, majd a régi kerí­tés lebontása után a terület parkosítása az épület utca felőli részén.. Számos tenni­való lesz még a jövőben, de szerencsére ezek megvalósí­tásához szinte valamennyi korosztályban megvan a leg­szükségesebb feltétel: a kö­zös akarat, az őszinte tettre- készség. Kép. szöveg: Bukovinszky István Több fény — nagyobb biztonság A gépkocsivezetők többsé­ge előtt ismeretes a közleke­désbiztonsági tanács felhí­vása, amellyel a gépjármű- vezetőkhöz fordult az őszi és téli időszakban bekövet­kező balesetek csökkentése érdekében. A KBT arra kéri a gépjárművezetőket, hogy függetlenül a látási vi­szonyoktól tompított fény­szóróval közlekedjenek. A tompított fényszóró a KRESZ szerint azt jelzi, hogy a szembejövő jármű mozgásban van. Egyúttal elősegíti ast is, hogy a szem­ben közlekedő járművek ve­zetői egymást kölcsönösen, időben észleljék, és a másik sebességét pontosabban tud­ják meghatározni. A ponto­sabb információ miatt több idő áll rendelkezésre a biz­tonságos manőverek (kike­rülés, előzés) végrehajtásá­ra. Ezekben a hetekben a me­gyei rendőr-főkapitányság sűríti akcióprogramjait, ami a közlekedés biztonságát se­gíti. Ilyen ellenőrzésre került sor nemrégiben megyénk te­rületén. Baukó András fő­törzsőrmesterrel, Kormá­nyos Pál rendőr törzszzász- lóssal és Köteles Gyula ön­kéntes rendőrrel Békéscsaba és Gyula útvonalán „cir­káltunk”. Az első gépkocsi, amelyet Békéscsaba belterületén ál­lítottak le az ellenőrző rend­őrök a CB 17—71-es rend­számú Moszkvics. A kocsi jobb oldali sárvédője hiány­zott, az irányjelző kopott, fehér színű. A gépkocsive­zető figyelmeztetésben ré­szesül ... A Békéscsabai Köztiszta­sági Vállalat vegyes hasz­nálatú. FS 00—07 forgalmi rendszámú gépkocsijának vezetője a menetlevél hiá­nyos vezetéséért kapott rendőri figyelmeztetést. Baukó András karjelzés­sel állítja meg az AZ 14—65- ös MHSZ-tanulókocsit. Üd- vözlik egymást az oktatóval, s a kocsi máris gurulhat to­vább. A főtörzsőrmester el­mondása szerint az oktatók nagyon sokban segítik a közlekedési rendőrök mun­káját. A Szarvasi úton egy útke­reszteződésben, nyitott ajtó­val, indítókulccsal áll egy elhagyott kocsi. Az FK 85—36-os rendszámú gépko­csi a DÉMÁSZ „égisze” alatt fut. A fenti felsorolással még'nem ért véget a sza­bálytalanságok sora. Mire előkerül a gépkocsivezető, kiderül, hogy a menetlevél­kezelésben is hibát talál az intézkedő járőr. A bírság 200 Ft. Jaminai vasúti átjáró. A lámpa pirosat villog, csö­rög, kolompol a hangjelző, sőt a sorompót fokozatosan engedik. Ennek ellenére, egy kerékpáros se jobbra, se balra nem nézve ment a bi­ciklijén, mintha a világ leg­simább. legbiztonságosabb körülménye között tenné. Iszonyatos felelőtlenség. Nemcsak a kerékpáros van veszélyben, hiszen ha a vo­natnak erőteljesen fékeznie kell „kibillenhet” a sínről, s akkor ki tudja hány em­bert érhet tragédia... A kerékpáros „olcsón" meg­ússza: 100 forintos helyszín­bírsággal. Ugyanitt! A sorompót még csak félig húzták fel. de a BEn 65—71-es Moszkvics, és az SE 38—01-es gépkocsik nem tudták kivárni, áthaj­tottak a síneken. Baukó fő­törzsőrmester elmondása szerint jó pár évvel ezelőtt pontosan ketté hasított egy gépkocsit a leszakadó so­rompó ... Hát, ilyen veszé­lyes a félig felhúzott sorom­pó alatt áthaladni. Az UI 09—48-as rendszá­mú Wartburg szabálytalanul előzi a járőrkocsit, s való­színű nem vette észre, hogy követjük, és bemérjük ... bi­zony jóval túllépte a meg­engedett 80 kilométeres se­bességet. Itt a büntetés 300 forint... Elmúlt 16 óra. Szürkül. . . Itt-ott már a gépkocsik többsége bekapcsolt lámpá­val közlekedik, de néhányat figyelmeztetni kell, hogy végre kapcsolják be a tom­pított fényszórót, és gondol­janak a látni és látszani igazságára . .. Előttünk húz el a BZ 36—11-es Volán-autóbusz te­le utasokkal. A lámpája nincs bekapcsolva . . . A ZE 42—86-os Zsiguli szintén világítás nélkül köz­lekedik. Ezenkívül nincs sárfogó a gépkocsin. A hely­színi bírság 100 forint. Az ID 06—64-es Moszk­vics tulajdonosa átadta gép­kocsija vezetését egy fiatal­embernek, akiről többek kö­zött kiderül, hogy: nem használja a világítást, 100 kilométerrel alig tudjuk utolérni, s miután sikerült, még azt is megtudjuk, hogy nincs nála a jogosítványa ... A helyszínbírság itt sem ma­rad el. Az intézkedő rendőrök kérdéseire a gépkocsivezetők elmondják, hogy valóban nem rossz kezdeményezés a tompított fényszóró nappa­li használata is. Kedvező hatását az északi országok évek óta statisztikával bi­zonyítják. Svédországban, Norvégiában, Dániában, Finnországban a tompított fényszórót a gépkocsiveze­tők éjjel-nappal használják. Finn statisztikák szerint a rendelkezés bevezetésének egy éve alatt a szembe ha­ladó járművek összeütközé­sének száma 25 százalékkal csökkent! Miután a gépkocsivezetők hozzállása kifejezetten pozi­tív — ami a tompított fényszóró éjjel-nappali hasz­nálatát illeti —, remélhető­leg az országban és me­gyénkben is mind többen jönnek rá, hogy a több fény = nagyobb biztonság! Kép, szöveg: Béla Vali

Next

/
Thumbnails
Contents