Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-10 / 264. szám
NÉPÚJSÁG 1982. november 10-, szerda Harminc éves a gyulai Vasipari Szövetkezet Ha divat lenne a vállalatoknál az alapítási év feltüntetése, akkor a gyulai vasiparnál ez állna: alapítva 1952. Ugyanis éppen harminc évvel ezelőtt, 17 alapító taggal alakult meg a Motorszerelő, Gépjavító, Épületlakatos KTSZ, a mostani vasipari szövetkezet jogelődje. A kis kollektíva harminc évvel ezelőtt még mindössze 83 ezer 500 forintos termelési értéket produkált az első évben. Most azonban már, három évtized után ez az összeg az idén várhatóan megközelíti a 60 millió forintot. Fő profilja az öntöde, valamint a különböző vasipari termékek, gépalkatrészek gyártása. Legnagyobb megrendelő az Április 4-e Gépgyár, de ezenkívül jelentősnek mondható exporttevékenységük is. Legnagyobb szocialista partnerük az NDK. ahova mintegy 12 millió forint értékű gép- alkatrészt szállítanak. Ezenkívül három tőkés ország*ba jut el termékük, Ausztriába, Dániába és az NSZK-ba. Tőkésexport-értékük megközelíti az idén a tízmillió forintot. A három évtized alatt megtett útról, eredményekről és a még fellelhető gondokról november 5-én tájékoztatta a tagságot Dudás István elnök, majd a kollektíva közös vacsorán vett részt, amely előtt megemlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulójáról. Béla Ottó Közgazdászok társasága Ami a műszakiaknak a MTESZ, az a közgazdásznak a Magyar Közgazdasági Társaság. Ez a társadalmi szervezet fogja össze a gazdasági életben egyre fontosabb szerepet betöltő, közgazdasági munkát végző értelmiséget. A társaság megyei szervezetének titkára dr. Szekeres István, az OTP igazgatóhelyettese. — Egyre több fiatal közgazdász érkezik Békés megyébe, de még mindig nem elég. Ha megnézzük a statisztikákat, megyénk meglehetősen hátul kullog a rangsorban, még ma is vannak olyan komoly termelési értéket produkáló szövetkezetek, ahol nincs felsőfokú végzettségű pénzügyi, számviteli szakember. Bár évente húsz-huszonöt fiatal kezdi meg a munkát megyénkben, csak lassan növekszik a közgazdászok száma, mert csaknem ennyien mennek el nyugdíjba, vagy távoznak más megyébe. A közgazda- sági társaság megyei szervezete igyekszik bevonni a szakembereket a közös munkába, de sajnos számos objektív ok nehezíti munkánkat. Az egyik legfőbb ok. hogy a megyében élő hatszáz közgazdász mintegy fele Békéscsabán dolgozik. A vidékiek viszont szétszórtan tevékenykednek, egy-egy területen egyet-kettőt találni közülük, így nagyon nehéz összefogni őket. Nem véletlen. hogy a megyei szervezet kétszáz tagjának túlnyomó többsége a megyeszékhelyen található. Ha ez a kétszáz tag mind aktív lenne, nem is lenne különösebb baj, de közülük csak 80—100 olyan, akikre rendszeresen számítani lehet a különféle rendezvények, továbbképzések, összejövetelek szervezésénél. A többi inkább csak névlegesen tartozik a közgazdasági társasághoz, legfeljebb a tagdíjat fizetik. A nehézségek ellenére a közgazdasági társaság igyekszik színvonalas munkát végezni. Az egy évvel ezelőtt újjáválasztott vezetőség újult evővel látott munkához, és ez meg is látszik a programok sűrűsödésén. Minden hónapban rendeznek egy-két olyan előadást, konzultációt, melyeken az országos főhatóságok, a központi irányító szervek, vagy egyes szakterület jeles képviselői vesznek részt és tartanak előadást. Ezek az összejövetelek általában aktuális közgazda- sági kérdésekhez kapcsolódnak. s egyben jó továbbképzési lehetőséget is jelentenek. A legtöbb közgazdász ugyanis nem tud rendszeresen eljárni a Budapesten rendezett szakmai előadásokra, vagy országos konferenciákra. így tudásuk naprakészen tartásához nélkülözhetetlenek ezek a megyei rendezvények. A közgazdasági társaság megyei szervezete négy szakcsoportban tevékenykedik. Érdeklődési és munkakörüknek megfelelően az ipari, a pénzügyi, az élelmiszer-gazdasági vagy a kereskedelmi szakcsoportba jelentkezhetnek a közgazdászok. Érdekes, hogy nemcsak egyének, de vállalatok is tagjai a megyei szervezetnek. Ezek a jogi tagvállalatok nemcsak anyagilag támogatják a társaságot, hanem helyet is adnak a különféle rendezvények megtartásához. Külön is ki kell emelni a megyei szervezet kitűnő kapcsolatát a békéscsabai Sebés Györgv Közgazdasági Szak- középiskolával. A szervezet könyvtárát a szakközépiskolában helyezték el. -és e könyvtáron keresztül be tudják szerezni Budapestről is a ritka és nehezen hozzáférhető szakkönyveket. A különféle előadások pedig szerves részei a tanárok továbbképzési programjának. A Magyar Közgazdasági Társaság Békés*megyei szervezete már eddig is jelentős eredményeket könyvelhet el. de a vezetőség nem elégedett. Úgy vélik, jóval nagyobb lehetőségeket rejt ma-' gában ez a szervezet, mint amennyit eddig kihasználtak. A jövőben ezért fokozottabban igyekeznek bevonni a munkába elsősorban a fiatal közgazdászokat. A társszervekkel különféle közös rendezvényeket szerveznek, a MTESZ-szel pedig nemrég együttműködési megállapodást kötöttek. Erősíteni kívánják a kapcsolatot a párt- és tanácsi szervekkel, és felajánlják segítségüket a döntéselőkészítő munkába. A megye egyesületbe tömörült közgazdászai ma már olyan szellemi tőkét képviselnek, hogy mindenképpen érdemes és kell is számolni velük. Lónyai László Telelőben a csikóménes A szokatlanul hosszúra nyúlt, napfényes időjárás miatt a szokásosnál később, csak most, a novemberi fagyok beálltával terelték telelőbe a csipkéskúti csikóménest. A félszáz egy—hároméves lipicai csikó kora tavasztól egészen mostanáig a Bükk-fennsíkon levő nyári karámban nevelődött. A zordabb időt azonban már istállókban töltik az állatok, már csak napközben hajtják ki legelőkre őket, hogy az erdei ösvényeken futkossanak. vágtázzanak két-három órát. Hazánk egyetlen tisztavérű lipicai csikóménesét a névadó szülőföldjéhez, a jugoszláviai Lipicához hasonló természeti környezetben tartják: a lovak a Bükk- fennsík sziklás kemény talaján, az időjárás szeszélyeinek kitéve igénytelenné és edzetté válnak. A nemes járású — igába, hintó elé, sportcélra alkalmas — lipicaiakat külföldön is szívesen vásárolják. Munkások és mérnökök összefogásával Színescserép-gyártás Békéscsabán Már láthatunk házakat piros, vagy barna cserepekkel fedve. Esztétikailag megkapó, szemet gyönyörködtető látvány. És gyártják Békéscsabán, a III-as számú cserépgyárban. Érdekes a színes házfedők gyártásának története. Az új, korszerű gyár beindítása után nem sokkal elhatározta a vállalat, hogy megbontja a háztetők egyhangúságát, s a natúr cserép mellett úgynevezett „angobozott” tetőfedőt is gyárt. Jobb mint az eredeti Az indulás nem volt köny- nyű. Köti Imre, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat termelési főmérnöke — akit szívesen emlegetnek a színesgyártás magyarországi atyjának — az NSZK-ban szerzett tapasztalatok alapján a gyár műszaki gárdájával kimunkálta a színes cserép gyártásának feltételeit. Egy probléma volt: az angob alapanyagát csak nyugati importtal tudták volna biztosítani. Ez viszont rendkívüli módon megdrágítja a gyártást. De nem adták fel szándékukat. A népgazdaságnak, az országnak kell, hát meglesz. Kísérletezéshez fogtak — eredménnyel. Az angob alapanyagát sikerült különböző agyagporokból, vegyi festékekből hazánkban előállítani. így a cserép ára — natúrhoz viszonyítva — csupán egy forinttal több. Az 1976-ban beindított tömeges gyártás tehát stabilizálódott. A műszakiak leleményességét dicséri, hogy amíg 1977-ben csupán 400 ezer darabot tudtak gyártani, a múlt évben már nyolcmilliót. ebben az évben pedig kilencmillióra számítanak. Szokták mondani: „Jó bornak nem kell cégér”. Ha valahol, itt él a szólásmondás. Ugyanis a kilencmillióval az igényeknek csupán egy hányadát tudják csak kielégíteni. Szinte felmérhetetlen a piaci érdeklődés. Kérdezheti az olvasó, hogy egyedül az esztétikai szempont. vagyis a változatos háztetők láttatása miatt gyártják-e a színes cserepet. Szó sincs erről. A szín mögött nagy előnye, hogy az angobbal olyan réteget képeznek az építőanyag felületére. amely hatványozottan megnöveli a víztaszító képességét, öntisztító tulajdonságot kap. mert a festék nem engedi a szennyeződést — ellentétben a natúr cseréptől — nem ragad rá a por és egyéb szennyeződés. Érdekes a gyártás mechanizmusa is. A préselésig, illetve a szárítás befejezéséig együtt készül a natúr cseréppel. Ezután festik, majd szilikonozzák a terméket, ami ugyancsak a víztaszító és fagyálló tulajdonságát javítja. A festés úgy történik, hogy az angobot folyadék formájában nyomásporlasztóval rálövik az anyagra. Ez fényt, szinte lakkot von a cserépre, ami a már felsorolt, tulajdonságokkal látja el az építőanyagot, miután az égetésnél rásül a festékréteg a cserépre. Amire nagyon büszkék a vállalat műszaki szakemberei: a csabai színes cserép fényesebb és tartó- sabb az NSZK-énál. Node az agyag előkészítését, préselését festését és égetését mégsem az igazgató, vagy a főmérnök végzi. Természetesen az ő vállukat nyomja a termelésirányítás gondja, de a munkás izzadt- ságcseppjei öntözik naponta, darabonként a terméket. A munkások felelőssége nélkül nem lesz piros vagy barna a háztető. Mutassunk be közülük kettőt, akik „ringatták” a csabai színes cserép „bölcsőjét”. Fémfestöböl - cserépfestő A nagycsarnok kattogó présgépei, a monoton zúgá- sú szállítószalagok, az automatával nyíló és záródó szárító és égető ajtóinak csattogása .fogadja a gyárba lépőt. Joggal viseli a „legmodernebb” jelzőt a csabai cserépgyár. Embert alig látni a csarnok gépei mellett. Néhány aszsony és lány tekintetével találkozik csak az idegen. ök is a kapcsoló- szekrények lámpáit figyelik, s gpmbnyomással vezérlik az automata gépsorokat. De azért még így is akad sok kétkezi munka, ami — most már biztos — a téli leálláskor nagyjából megszűnik, mert tovább csökkentik a fizikai munkát. A csarnok közepén a „rna- lombati” találom a cserépfestés mindenesét. Karasz Vilmos a gyár létrehozásának első percétől ott bábáskodott a modern cserépgyártás megteremésén. A régi gyárból került oda. s a szerkezetek vasvázait, állványait, valamint a gépeket tette korrózióvédetté. A beindulás után, amikor a műszakiak kiötlötték a cserépszínezést — új szakmunkásgarnitúra nem lévén — vállalta, hogy megpróbálja. Jobbkeze lett a főmérnöknek. Ugyanúgy törte a fejét a festék alapanyagának hazai előállításán, mint a műszakiak. És a munkások, mérnökök összefogásának stabil eredménye lett. Karasz Vilmos tele ambícióval vállalta a felelősséget. Készíti a festéket agyagporokból, és a vegyipar által biztosított alapanyagokból. Az elkülönített kis munkahelyet ezért is nevezik malomnak. Itt őrlik, keverik az alapanyagot a színnek megfelelő arányban. Karasz Vilmos arca árulkodik munkájáról: piros, barna. szürke verejtékcsatornák szaladnak napbarnítot testén. A harminchat éves, szimpatikus munkás. Oltani kellene felelősséggel telített lelkesedését. — Nézze, most már nagyon jó. Sikerült. Büszke is vagyok rá, hiszen valamit adtunk az országnak. Többet. Ez nagyon jó érzés. Nem is tudom megmondani, hogy milyen . . . — De fárasztó lehet, mert még ott van a csoportvezetői munka is ... — Ha valaki szereti, amit csinál, csak fele energiába kerül. . . Karasz Vilmos naponta másfél tonna festéket készít el. ami 70—75 ezer cserép festésére elegendő. Nagyon sokszor nem fér a munkaidőbe a teendő. Ilyenkor zokszó nélkül „teszek rá még egy lapáttal” jelszóval tovább folytatja. Ilyen ember. Pedig van család is. Asszonya beteges, s az otthoni munka egy része is rá vár. Két fia és két lánya „időt kér”. Amikor kórházban volt a felesége, ő gondoskodott a gyerekekről. Bekapkodta ennivalóját, majd futás haza a gyerekek ebédjével. De legyen termelésről, munkaszervezésről, különböző gondok megoldásáról szó, az ő esze. gondolata, keze ott van. Joggal viseli a Kiváló Újító arany és bronz fokozatát. Nem mennék könnyebb munkára... Régi téglás ő is. Lerakó volt az öreg gyárban. Az új gyár tette a színes cserép gyártásához. A harminc évi téglagyári munka bizony már látszik Pusztai Jánosné arcán. És mindig fizikai állományban. Közben — férje is téglagyári munkás, most már rokkantságin — felneveltek két családot. Két fiú, illetve két felnőtt, 29 és 24 évesek. Kívánkozik a kérdés: — Nem lett volna lehetőség könnyebb munkát keresni? Hiszen a régi gyárban is, és it is fizikai munkát végez... — Lehetőség éppen volt — mosolyog a fáradtságot egyáltalán nem mutató asz- szony. — De maga képes lenne ilyen hosszú idő után otthagyni a kollektívát? Akikkel az ember ennyi ideig jóban-rosszban együtt volt, nincs szíve elhagyni őket. Téglás család a miénk. Ezt már kiverni sem lehet belőlünk. — Hogy ment az átállás? Hiszen ez egészen más mint a régi. — Az az! Egyszerűen újra kellett tanulni. Ott a Il-es- ben lerakó voltam, itt meg kocsirakó — ami a termék válogatásával is jár. És kézzel! — Nem lehet könnyű . . . — Hát, nem. Hatan vagyunk a műszakban, s naponta 24—26 ezer cserepet kell kézbe venni. De jó a kollektíva, kezünk jár, de beszélgetünk, tréfálkozunk — s elfeletjük még a fáradtságot is. — Általában az a tapasztalat, hogy az asszonyok bátrabban megmondják a vezetőknek, ha valami nem tetszik. És maguk? — Hajaj! De mennyire! Ügy vagyunk vele: ha mi magunkénak tartjuk, hogy jó munkát végezzünk, akkor a vezető is vezessen jól, a művezető szervezzen jól, s mindenki dolgozzon jól! Valamennyiünk pénze benne van a termelésben. ’Tartsa mindenki ehhez magát! — Most van-e valamilyen gondjuk? — Van. Kissé félünk az átállástól, mert még folytatódik az automatizálás, kevesebb lesz a fizikai munka. Félünk, hogy mi' lesz velünk. Mert a pénz mégiscsak kell. — Gondolom, azért nem kerülnek utcára . . . — Azt én sem hiszem. Most is úgy állunk, hogy még az ötnapos munkahetet sem élvezhetjük, mert kevés a munkaerő, a cserép meg kell az országnak. így csak akkor mehetünk szabadnapra, amikor a termelés engedi. De hát megfizetik . . . — Anyagi gondja azért van a családnak ... Nevet. — Nincs. Ami kell, megvan. Én keresek 5—6 ezer forintot, az „öregem” is illő nyugdíjat kap, a gyerekek is keresőképesek. Szövetkezeti lakásunk van, hát elégedettek vagyunk — mosolyog bizakodva. — Csak legyen egészségünk ... Ezt kívánjuk! Varga Tibor A Békéscsabai Á. G. területén nitrogéntartalmú műtrágyát szórnak az őszi talaj-előkészités előtt Fotó: Fazekas László Isoperl: hőszigetelő perlit A tesztvizsgálatok bizonysága szerint a hőveszteség akár 40 százalékkal is csökkenthető az új hőszigetelő szárazperlit-keverék, az Isoperl alkalmazásával. A Könnyűbeton- és Szigetelőanyag-ipari Vállalat nyírtelek—belegrádi gyárának új termékét a helyszíni felhasználás során csak vízzel kell megkeverni, és az elkészült vakolat, habarcs vagy beton azonnal használható. Az Isoperl halmazsűrűsége miatt a kivitelezési munkálatoknál kisebb fizikai erőkifejtést igényel, és hőszigetelő paraméterei kedvezőbbek a korábban importból származó anyagokénál. Az Isoperlt ötféle változatban gyártják a szabolcsi településen: többek között készül külső, illetve belső falak vakolásához, valamint falazó perlithabarcs készítéséhez is.
