Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-09 / 263. szám
1982. november 9., kedd \ NÉPÚJSÁG at-akció Mint ismeretes, elkészült Békés megye hosszú távú szolgáltatásfejlesztési terve, amely 1990-ig határozza meg a tennivalókat. Ebben szó van többek között arról, hogy a textiltisztításra nagy figyelmet kell fordítani. A VI. ötéves terv végéig 25 százalékkal szükséges emelni a teljesítményt. Folytatják a Békés megyei Patyolat Vállalat gépesítését. Ezenkívül nagyon fontos, hogy a kisebb településeket is bekapcsolják a hálózatba, hogy bővüljenek a mosási és vegytisztí- tási lehetőségek. Mankó nélkül Vajon képes-e erre a szolgáltatóipar? Mielőtt megpróbálnánk válaszolni, ejtsünk néhány szót a jelenről. Mert bármennyire is haragszunk néha, egy-egy rossz tapasztalat kapcsán a Patyolatra, meg kell mondanunk: a textiltisztítás egyik legszínvonalasabb szolgáltatásunk. A tevékenységi köre meglehetősen széles, egészen a kilós mosástól a szalonruháig, a szőnyegtisztítástól az ágyneműkölcsönzésig. Ugyanakkor a megrendelések nagy részét háromnapos határidőre teljesítik. Persze, ez nem ment magától. Az állam óriási áldozatokat vállalt, hogy ez a szolgáltatás egyáltalán létezhessen. Nem csupán a gépparkot. a műhely- és üzlet- hálózatot fejlesztette, hanem adókedvezményekkel, dotációkkal segített. Egyenesen elképesztő: Harminc évig a kilós mosás ára 3 forint volt. A gazdaság változott, eljött az ideje, hogy a szolgáltatási vállalatok is a saját lábukra álljanak. A két évvel ezelőtt bevezetett úgynevezett normatív szabályozás a támogatások egy részét megszüntette. Ez kikerülhetetlenül azt jelenti: meg kell tanulni gazdálkodni. De hogyan? A szocialista szolgáltató szervezetek hátrányos helyzetben vannak. Ugyanannyi tiszta jövedelmet vonnak le tőlük, mint a termékelőállítóktól. A szolgáltatás viszont nem helyettesíthető más tevékenységgel. Nincs rá lehetőség, mint például az iparban, hogy a gazdaságtalan termék helyett mást gyártsanak. A textiltisztítás készenléti ipar. Annyit kell mosni és tisztítani, amennyit a megrendelő behoz. Télen kevesebbet, nyáron többet. Közben növekednek az energia- és egyéb költségek. Sürget az idő zük, inkább előre nézzünk. Az nyilvánvaló, hogy a központi támogatások ideje lejárt. Elsősorban a vállalati gazdálkodás javításával, a költségek csökkentésével lehet előbbre jutni. — Konkrétan mire gondol? — Csak a saját erőnkre hagyatkozhatunk. Mindenképpen »gazdaságossá, nyereségessé \ell tenni a textil- tisztítást. Nagy szerepe van lakosságnak is bevezetjük a gyapjú, a bársony, a függönyök festését. A munkaközösség tagjai bérbe veszik a berendezést, megvásárolják a festéket. Az egyéb költségeket is ők viselik. így meggondolják, hogy mennyi anyagot, energiát használnak fel. Esetleg nem háromszor, hanem egyszer teszik gépbe a kelmét. — A vállalat legérzékenyebb pontja a szállítás. HoMi hát a teendő? Knyihár Jánost, a Békés megyei Patyolat Vállalat igazgatóját nem éri váratlanul a kérdés. — A jövő bennünket is foglalkoztat, hiszen sürget az idő. Sajnos, az idén veszteséges a vállalatunk. Hogy miért, azt most ne elemezebben az áraknak. De ez nem elég. Sokat segíthet az új vállalkozási formák meghonosítása. amelyet 1983. január elsején szeretnénk bevezetni. Kétségtelen, az egészséges versenyt, a gazdasági eredményességet csak úgy lehet megvalósítani, ha a jelenleginél sokkal több önálló érdekeltségű szervezet jön létre. Csak ez lehet az önköltség, az árak reális alkalmazásának, a vevők jobb megbecsülésének az alapja. — A vállalati gazdasági munkaközösség létrehozását mindenekelőtt a jobb munkaerő-gazdálkodás indokolja — mondja az igazgató. — De van itt más is. Ilyen formában szeretnénk foglalkoztatni a gépi vasalókat, a kelmefestőket. Az a tervünk, hogy gazdasági munkaközösségeknek adjuk ki a szállítást, a szalonokat pedig szerződéses üzletvezetők irányítanák. — Csökken-e a vállalási határidő? — Természetesen. Nézzük a vasalókat. Egyelőre tizen- ketten jelentkeztek, van közöttük termelésirányító és segédmunkás. Tagjaik a tartalékgépeken napközben, szombaton, vasárnap és éjszaka is dolgozhatnak, sőt bérmunkát is vállalhatnak. Minél jobb a gépkihasználás, annál kevesebb a költség. Szerződéses szalonok Valóban a kis szervezetek rugalmasabbak, csökken az adminisztráció, megnő az érdekeltség. De hallgassuk tovább Knyihár Jánost: — A festésben , is nagy- lehetőségek rejlenek. Eddig rongyszőnyeget festettünk a svédeknek. Ez az üzlet egy idei? szünetel. Gondoltunk egy. nagyot, és januártól a gyan lehetne ezt egyenesbe hozni? — Mindenesetre megpróbáljuk. Ezt a munkát egy polgári jogi társaságra szeretnénk bízni. Nagyjából megvannak ehhez az embereink. Egyelőre a vállalat bérbe adná a járműveket, míg nem lenne annyi pénzük, hogy megvegyék a gépkocsikat. Számításaink szerint 10—20 százalék költségét tudnánk így megtakarítani. Most nagyon sok gondunk van a járművek kihasználásával. Az új rendszerben megszűnik a feketeszállítás, nyugodtan vállalhatnak visszafelé fuvart más vállalatnak, a lakosságnak. — És mi lesz a szalonokkal? — Az összesét meghirdetjük. Ezek már most is önelszámoló rendszerben dolgoznak. Tudjuk, hogy ezek többsége veszteséges, időszakos „munkanélküliség” van. Csúcsidőben megnövekszik a termelés, az átlagoshoz képest is kétszeres a teljesítmény. A szerződéses rendszerrel 30 százalék körüli költségcsökkentést lehet elérni. Nemrégen dőlt el, hogy a mosáshoz is kapnak a vállalatok árkiegészítést. így mindent egybevetve szerény nyereségre is szert tehetnek. — De hogyan oldják meg a javítást, a karbantartást? — Ez a vállalat dolga. A különböző alkatrészeket, anyagokat beszerezzük, a nagyobb szakértelmet kívánó javításról a mi szakembereink gondoskodnak. Az elmondottakhoz, úgy véljük, aligha szükséges kommentár. Kíváncsian várjuk a Patyolat újabb akcióját. A sikerben és az esetleges kudarcban ugyanis mindannyian osztozunk. Seres Sándor Kecskeméti találkozó Több ezer hallgatója van a Moszkva Rádió magyar nyelvű adásainak Kecskemét volt a házigazdája november 6-án a Moszkva Rádió baráti klubok hazai találkozójának. A tanácsháza dísztermében 13 órakor felvételről hangzott el a Moszkva Rádió jól ismert szignálja. Ezzel kezdetét vette az MSZMP KB agitációs-propaganda osztálya, valamint az MSZBT Országos Elnöksége egyetértésével megrendezett találkozó, amelyen a Moszkva Rádió magyar nyelvű adásait hallgatók, illetve a baráti klubok képviselői vettek részt. A meghívottak között volt Vagyim Guszev, a Moszkva Rádió magyar osztály vezetője. Képviseltette magát a Magyar Rádió elnöksége is, Bócz József elnökhelyettes és dr. Eke Károly személyében. Ott volt a találkozón Mihajlovics Rugov Jura, a SZU Össz-szövetségi Rádió és Televízió budapesti tudósítója, akit jól ismernek a békéscsabai klubban is. Több esetben járt már a megyeszékhelyen. A TV-vel együtt készített riportot az össz-szövetségi rádiónak a város életéről. Az üzemekben dolgozókkal beszélgetett, és interjút készített az üzemek vezetőivel is. Az országos találkozó aktualitását az adta. hogy a Moszkva Rádió magyar nyelvű adását 50 évvel ezelőtt, 1932. szeptember 6- án, éjjel 23—01 óra között kezdte meg. Volt a találkozónak olyan résztvevője, aki már az első adásokat is hallgatta, ahnak ellenére, hogy ez veszéllyel járt a horthysta rendszerben. Azóta nemcsak Európában, hanem valamennyi földrészen egyre többen vannak, akik szívesen hallgatják a Moszkva Rádió különböző nyelvű adásait. A • magyar nyelvű adás másfél órás. A műsort a klubok tagjai is hallgatják, és a rádió szerkesztőségével rendszeres kapcsolatot tartanak. Levélben és telefonon kérik a szerkesztőséget, hogy a műsort a hallgatók kívánságai szerint állítsák össze. Ezt mindig szívesen teljesítik. . „A hallgatók kívánsága kötelez bennünket” — mondotta Vagyim Guszev kecskeméti hozzászólásában. A Találkozás a hallgatóval című adás ezeket az igényeket elégíti ki. A hallgatók gyakran találkozhatnak az éter hullámhosszain neves szovjet emberekkel. Kedvelt és állandó műsor a Válaszolunk hallgatóinknak. Ismert az ifjúsági műsor is, amely pénteken és vasárnap hangzik el. Dr. Tímár Ede, megyénk szülötte, a történelemtudományok kandidátusa fogalmazta meg: „Akik rendszeresen hallgatják a Moszkva Rádiót, olyan információkra tesznek szert, amelyeket másutt nem szerezhetnek be.” Az országos találkozón a békéscsabaiak is képviseltették magukat. A Penza Klub Moszkva Rádió Baráti Köre, a Lenin Tsz, a Volán 8. számú Vállalat MSZBT- tagcsoportjának küldöttei is részesei voltak az eseménynek. Az országos elnökségi beszámolóból derült ki, hogy a Tiszántúlon Békéscsabán szervezték meg elsőként 1978 szeptemberében a Moszkva Rádió baráti körét. A Penza Klub baráti köre megalakulása óta jött létre az orosházi üveggyári klub, a napokban alakul meg Tótkomlóson a községi klub, é& a közeljövőben a dombegyházi ifjúsági klub. A jó munkát végzők között a békéscsabaiakat másodikként említette a beszámoló. A találkozóról rádiófelvétel készült. Azok, akik nem tudtak részt venni a találkozón, november 13-án. az esti második adásban hallhatják a Kecskeméten elhangzottakat a „Barátság útjain” című műsorban. Bánfi József Autóbusszal Békéscsaba—Budapest között UiíSI-W. Az Orosházi Üveggyár dolgozói zárt autóbuszvárókat építenek Gádoros község területén. Az ezentúl eggyel több helyen megálló autóbuszt a téli hónapokban sem lesz kellemetlen várni Fotó: Fazekas László Borongós hajnali sötétség uralkodik a város fölött. Csendes, szinte kihalt minden. Aki a munkája miatt mégis kénytelen útnak indulni, fázósan húzza össze magán a kabátot. Még szokatlan a hirtelen beköszöntött hideg, az idén ajándékmelegével elkényeztetett bennünket az ősz. A békéscsabai autóbuszpályaudvar a sötétség és a kissé hűvös hajnal ellenére is ilyenkor már élénk. Indulnak a korai járatok. Az első 5 órakor Békésre, majd sorra áll be a kocsiállásokra a többi: Debrecen—Miskolc, Kecskemét—Budapest. A BZ 34-35-ös számú budapesti járat is percnyi pontossággal indul útjára 5 óra 30-kor. Nagy Pál gépkocsi- vezető és Biró János jegykezelő már megszokta a korai kelést, s így mindketten kedélyesek- El is kél ez a vidámság, mert az utas bizony álmosan, fázósan, némelyik szinte morózusan húzódik beljebb a kényelmes ülések felé. Egy vidám társaság azért hoz némi hangulatot, tévedés ne essék, nem éjszakai mulatozókról van szó. Ellenkezőleg, ők a mindennapi „utasok", ismerősök, kollégák, akik kedves élcelődéssel köszöntik a „fiúkat”, a busz vezetőjét és társát. Kár, hogy csak ide mennek a Volán 8-as számú Vállalat központjába. Amikor leszállnak, minden csendessé válik, csak a motor egyhangú búgása teszi még álmosítóbbá a hangulatot. A jegykezelő hamar befejezi a munkáját, kevés az utas, s azok is a monoton zúgásra elnehezülő pillákkal bóbiskolnak. Kondorosig meg sem állunk. A jegykezelőnek van egy kis ideje a beszélgetésre. — Két hónap telt el a szeptemberi árváltozás óta. Mik a tapasztalatai, hogyan fogadták az utasok? — Kezdetben meglátszott az utasforgalmon — mondja. — Az utóbbi időben azonban észrevehetően többen vannak. Sőt, nemegyszer zsúfoltság is van egyes szakaszokon. Tapasztaljuk viszont, hogy most jobban meggondolják az emberek, miért indulnak útnak. Már nem mennek egy pár zokniért vagy más apróságért a városba. Azelőtt ilyen utasunk is volt nem egy ... Kondorosra érünk. Nyolc perc várakozás. A büfében lehet friss virslit, forró kávét, pár lépéssel arrébb a másikban lángost kapni. Lehet reggelizni, de kinek van erre kedve ilyen korán, alig hat 'órakor? Az utasnak aligha. Csak a két volános reggelizik, ez érthető, hiszen ők jóval korábban indultak el otthonról. A várakozás percei hosszúnak tűnnek, ugyanezt meg lehetne tenni Szarvason, ahol korszerűbb körülmények között tölthetnék ezt az időt az utasok is. Nem szólva arról, hogy ott a friss étel mellé már friss szellemi terméket, újságot is kaphatnak, ami Kondoroson még nincs. Kondorost elhagyva már élénkül az országút forgalma, főleg megrakott teherautókkal, kamionokkal ta- lálkpzunk. Az előbbiek kukoricát, cukorrépát szállítanak, egy pótkocsis vontató meg sárgarépát, az utóbbiak, a kamionok pedig hozzák- viszik a bel- és külföldi ipar termékeit. Kardoson már megtelik utasokkal a busz. Sokan ezzel a járattal mennek naponta Szarvasra, a munkahelyükre. Az egyik asszony mellém ül. Jó alkalom a beszélgetésre: — A családból ketten járunk Szarvasra dolgozni — mondja —, a lányom és én. Az Árpád étteremben dolgozom, a lányom bolti eladó. Bérletünk van. Személyenként 640 forintba kerül, ebből a vállalat 80 százalékot térít. Szarvason teljesen kiürül a busz, felszálló alig akad. Várakozás nincs, csak amíg az utasok helyet cserélnek. Pedig itt indokoltabb lenne, már a távolság és az utazási idő miatt is. Viszont — nem tudni mi okból — Szarvason négy helyen is van megállója ennek a távolsági járatnak: a vasútnál, a pályaudvaron, a főiskoláknál és a kempingnél. Nem sok ez egy kicsit? A helyközi járatoknál jó, de a távolságinak csak meghosz- szabbítja az amúgy sem rövid menetidőt. Kunszentmártonban találkozunk a kecskeméti járattal, Csabára megy, csaknem üresen. Szarvason biztosan megtelik. Itt is várakozunk öt percet, de sehol egy presszó, büfé, uram bo- csá’ (!) illemhely. Csak egy árva újságosbódé. Ezt az egyetlen lehetőséget kihasználva ezután a buszon mindenki újságot olvas ... Apropó! Sehol sem láttam kifüggesztve az új díjtarifatáblázatot, pedig az utastájékoztatáshoz ez is hozzátartozik ... Kecskemét, reggel 8 óra. Itt már igazán nagy a forgalom, alig tudunk besorolni a buszpályaudvar felé vezető útra. Érdekes, ebben a nagy városban viszont a járatnak csak egy megállója van: a buszpályaudvar. Itt a várakozás tisztességes 15 perc, ki kell használni, mert hosszú még az út Pestig. A büfében kitűnő a választék és friss minden, mintha csakis a mi kedvünkért készítették volna. Kecskemétet elhagyva már kevesebb a látnivaló, hacsak nem nyújt némi változatosságot a szembejövő nagy forgalom. Egyetlen említésre méltó akad: Örkény, ahol 7 percet várakozunk, de ez tűnik a leghosz- szabbnak, mivel itt aztán semmi sincs. Csupán egy ajtó nélküli odú-buszváró, de nem illik rá a név: körülötte gaz, a téren pedig bokáig érő sár, latyak. Télen, hóban-fagyban nehéz a le- és felszállás, sem járda, sem út nem vezet sehová. Ugyanakkor néhány kilométerrel tovább Dabas — utramodern autóspihenőjével. Miért nem ott várakozik a busz? A válasz: mert a forgalmas úttesten átmenni veszélyes. Pedig Kecskeméttől hosszú az út idáig, az utasnak szüksége van felüdülésre, igényli a megfelelő körülményeket. Hogy hói, mi a veszélyes, azt bizonyára jobban tudják a szakemberek, Rogy az utasnak mi a jobb, azt viszont ő tudja. Ha már így van, akkor Örkényben olyan körülményeket kellene teremteni a tanácsnak, a közlekedés illetékeseinek, amelyek méltó kiegészítői a kulturált utazásnak... Budapestre érve sok helyen csak lépésben tudunk menni, de dicséretére legyen mondva a busz vezetőjének, a járat pontosan 10.25-kor, menetrend szerint gördül be az impozáns látványt nyújtó Stadion pályaudvar 15-ös kocsiállására. Innen pár lépés a metró, pár perc a városközpont... Kasnyik Judit
