Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-09 / 263. szám
NÉPÚJSÁG 1982. november 9.-. kedd Üzemlátogatáson a KAZEP nyugdíjasai Szebb ez, mint az álom így látják a nyugdíjasok a KflZÉP-et Idős munkásemberek ülnek a szépen terített asztal mellett, már elfogyasztották az ebédre felszolgált marha- pörköltet, itt-ott lecsúszott egy-két üveg sör is. Vidám beszélgetéssel múlik a délután, a család, az egészség és az unokák mellett a legtöbb szó a régi munkahelyről, a mostani vendéglátóról, az orosházi Kazángyártó és Építő Ipari Szövetkezetről esik. Szalai József 1974 óta nyugdíjas, a szövetkezet egyik alapító tagja, ö aztán igazán illetékes arra, hogy összehasonlítsa a múltat és a jelent. — Tudja, a maiak sosem akarják elhinni, hogy úgy is lehétett dolgozni, ahogy mi tettük annak idején. Páran összeálltunk, és csináltunk egy szövetkezetei, de a néhány behozott szerszámon és a lelkesedésen kívül másunk nemigen volt. Bíztunk, persze, hogy bíztunk a boldogulásban, a könnyebb jövőben. de hittük is, meg nem is, hogy ez tényleg bekövetkezik valamikor — meséli a múltról. Elmondja azt is, hogy néha szinte hulladékból kellett valamit csinálni, és volt olyan, hogy hazaszaladt egy zacskó szögért, amit eldugott, valamikor, mert csak így lehetett befejezni a megkezdett munkát. Előfordult, hogy télen sem tudtak fűteni. mert nem volt tüzelő, de ez ma már mind csak emlék. — Nem tagadom, az üzem- látogatás során egyszer-két- szer majdnem kicsordult a könnyem. Olyan jó volt látni a mai gyönyörű üzemet és érezni, nem dolgoztunk annak idején hiába. Én nagyon szeretem ezeket a fiatalokat, akik ma a szövetkezetben dolgoznak. Amit mi örökségül rájuk hagytunk, azzal ők nagyon jól gazdálkodtak. Hering József nagy vargabetűvel került a KAZÉP- hez annak idején. Az .ötvenes években Orosháza népszerű tánc- és illemtanára volt. Fiatalok százait tanította. Amikor a tánctanárságnak befellegzett. Hering József elment a Talajjavítókhoz nehézgépkezelőnek. Brigádvezetőségig vitte, és csak egy átszervezés miatt hagyta ott ezt a munkahelyet. Utána került a KAZÉP egyik elődjéhez, a Kazángyártó Szövetkezethez. Hegesztői és kazánszerelői vizsgát tett. csoportvezetőnek is kinevezték. — Mostani fejjel, ha újrakezdhetném az életemet, megint • kazánszerelő lennék. Szerettem én a táncot is, de azt nem lehet ahhoz hasonlítani, amit akkor érez az ember, mikor engedelmesen alakul keze alatt az anyag. A munka kedvéért még azt is elviseltük, hogy télen-nyá- ron a szabadban kellett dolgoznunk, mert megfelelő műhelyünk nem volt. Azokat a csodálatos gépeket, amelyekkel a maiak dolgoznak, mi még hírből sem ismertük. Csak ezért sajnálom, hogy nyugdíjba mentem, mert szívesen kipróbálnám: mire lennék én képes egy ilyen modern üzemben. Kovács Gyula is gyakorlatilag alapító tagnak számít, bár ő három hónappal az alakuló közgyűlés után lépett be a szövetkezetbe. — A múltról már beszéltek a többiek, nincs ahhoz mit hozzátenni. Igaz, ami most van, arról sem tudok sokat mondani. Nekem ez szebb, mint az álom. A gyönyörű rend és tisztaság, amit az üzemekben láttam, a sorban álló, készülő kazánok, vagy itt, ezen a kinti telepen a csodálatos kerámiaműhely, ezt én szavakkal nem tudom leírni. Nem lehet elmondani, milyen hihetetlenül nagy utat tett meg ez a szövetkezet harminc év alatt. Mi, régiek büszkék vagyunk, hogy olyan örökséget hagytunk a maiaknak, melyet ők idáig tudtak fejleszteni. Én csak azt kérem a mostani fiataloktól: dolgozzanak úgy ezért a szövetkezetért, -hogy mire nyugdíjasok lesznek, ők is elmondhassák: nem hittük volna, hogy ekkorát is lehet fejlődni. L. L. Eredményes vállalkozások a medgyesegyházi ÜFÉSZ-nál Igazgatósági ülésre készült Liker János, a Med- gyesegyháza és Vidéke ÁFÉSZ elnöke, amikor a közelmúltban bekopogtattam hozzá. " íróasztalán már együtt voltak azok a beszámoló jelentések, melyeket időben valamennyi igazgató- sági tagnak eljuttattak. Még volt idő a testület üléséig, hogy megkérdezzem a szövetkezet elnökét: mit emelne ki azon témák közül, melyek az igazgatósági ülésen kedvező fogadtatást remélhetnek? — Ügy gondolom, a dohányfelvásárlásban vállalt gesztorságunk várható eredményességéről jó véleménye lesz az igazgatóságnak — adta a választ máris a szövetkezet elnöke. — Tudni kell ugyanis, hogy Medgyes- egyházán és környékén a régmúlt időkre visszamenően nagy hagyománya van a dohánytermelésnek. Még akkor is ezt kell mondani, ha tudjuk, hogy az utóbbi évtizedekben gyakran visszaesett, majd ismét fellendült szövetkezetünk működési területén a dohánytermelés. Nos, a múlt évben felkerestük a kiskunfélegyházi dohánybeváltót. Itt arról tanácskoztunk, mi lenne, ha a mi megyénkben a Medgyes- egyháza és Vidéke ÁFÉSZ vásárolná fel a dohányt, hogy a termelőknek ne okozzon gondot egy esetleges kisebb mennyiség hosz- szas fuvaroztatása. Javaslatunkat a dohánybeváltó vezetői kedvezően fogadták. Ez azt eredményezte, hogy az idén már szövetkezetünk vásárolja fel a megyében levő 830 termelőtől a dohányt és elküldi Kiskunfélegyházára. Ez az idén szövetkezetünknek 18—20 millió forintos felvásárlási forgalmat jelent. És bár minden évre a dohánybeváltó határozza meg az ÁFÉSZ- nak a leadható mennyiséget, mégis úgy véljük, 1983- ban dohányfelvásárlásból származó forgalmunk eléri a 25—30 millió forintot. Mivel ez a vállalkozásunk sikeresnek ígérkezik, gondolom, erről szívesen hallanak az igazgatóság tagjai. Ez tehát az egyik, amiről beszámolok. — Van másik ehhez hasonló is? — Igen. A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombináttal ez év augusztus végén megállapodást kötöttünk bérhizlalásra és vemheskoca-tar- tásra. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gazdaság a mi javaslatunk alapján malacokat ad ki hizlalásra. A hízott sertéseket mi vásároljuk fel, és adjuk le a gazdaságnak. Számításaink szerint minden 100 kilogramm súlyban leadott sertésen 600 forint hasznuk lesz a tenyésztőknek. De jónak ígérkezik az előhasi kocák tartása is. Úgyszólván hetek alatt elterjedt szövetkezetünk működési területén a bérhizlalás és az előhasi kocák tartása. Ez azt eredményezte, hogy jelenleg 12 tenyésztő kötött szövetkezetünkkel megállapodást 500 sertés hizlalására, miközben 80 tenyésztő 100 vemhes koca tartására vállalkozott. Ha minden jól alakul, ez a vállalkozás már az idén 300 ezer forintos felvásárlási forgalmat hoz az ÁFÉSZ számára. 1983-ban pedig már 2 millió forintos forgalomra számítunk. Az igazgatósági ülésen felszólalók elismerően fogadták a Medgyesegyháza és Vidéke ÁFÉSZ vezetőinek kezdeményezését. Az igazgatósági ülés befejeztével a következőket mondta Liker János elnök: — Mindinkább azt követeli tőlünk az élet, hogy próbáljunk új lehetőségeket keresni. Csak a hagyományos ágazatokkal versenyben maradni szinte lehetetlen. Igaz, hogy ezek a vállalkozások a kockázatot is feltételezik. Ennek tudatában lépnünk kell. Balkus Imre Battonyai Petőfi Tsz Nem idegen test az ipar A hetvenes évek elején, amikor a battonyai Petőfi Tsz vezetői az ipari tevékenység bevezetése mellett döntöttek, sokan nem tapsoltak a hír hallatán. Pedig nagyon is kézzel fogható indokai voltak az új pénzkereseti lehetőség megteremtésének: az 1970-es esőzések akkora belvízkárt okoztak a tsz-ben, hogy veszteségeik rendezésére állami segítséget kellett igénybe venniük. A kezdetről Sánta Mihályival, a Battonya határában található kis ipartelep vezetőjével beszélgetünk: — Régen ebben az épületben gépállomás volt, majd a békéscsabai MEZŐGÉP mezőkovácsházi gyáregységének az üzeme. Ezt az - üzemet vette meg a szövetkezet, gépekkel együtt. Na és természetesen, jöttek a dolgozók is. Én is mezőgépes voltam, nem bántam meg, hogy negyven társammal együtt a szövetkezethez csatlakoztam. A vasipari üzem azóta nagyot fejlődött. Ma már kilencven — a lakatos-, a hegesztő- és a festőmunkában jártas — férfi keresi itt a kenyerét. A lakatosüzem továbbra is jó kapcsolatot tart a MEZÖGÉP-pel, mező- gazdasági gépekhez gyárt alkatrészeket, felszereléseket. Nem is egy üzemnek: a mezőkovácsházi, az orosházi és a makói gyárnak. A három partner szállítja az adapterburkolatokhoz, trágyaszórókhoz, borsóbetaka- rítókhoz készülő alkatrészek alapanyagát. Az ipartelepet kész- és félkésztermékek hagyják el. És egy szám a fejlődés jellemzésére: az eltelt egy évtized alatt megnégyszereződött az itt előállított termelési érték. Többször esett szó ipartelepről — és joggal. Hiszen a régi vasipari üzem mellett 1980-ban felépített egy új üzemcsarnokot a szövetkezet építőbrigádja. A világos, kellemes környezetű helyiségben egy év múlva kezdődött a termelés. Ügyes kezű lányok, asszonyok varrják az előre kiszabott csecsemőholmit a Békéscsabai Kötöttárugyárnak. De készítenek exportmegrendelésre lemberdzsekeket, j égeralsókat is. Hetven nő talált biztos munkalehetőségre az üzemben. Ismét egy adat: az idén megközelítőleg 140 ezer ruhadarab kerül ki a varrók keáe alól. Ez év januárjában lépett be a termelésbe a legújabb üzemcsarnok. Ott húszán gyártanak alumínium ételhordókat a Tiszafüredi Alumíniumgyárral kooperálva. Az első, tanuló évben 80 ezer ételhordót készítenek az üzem munkásai. Betanításukban jelentős szerepet vállalt az anyagot, gépeket is biztosító tiszafüredi gyár. A szövetkezet vezetői az idén csak szerény nyereséget várnak az „alumíniumosok- tól”, jövőre azonban már többre számítanak. Említést érdemel még a szövetkezet tésztaüzeme, ahol a tagsági viszonytól. Látták ugyanis, hogy a tsz nehéz helyzetben van, nem biztos, hogy egészében megkapják a bérüket. Az alkalmazottak pénze azonban garantált, senkit nem érhet csalódás fizetéskor. Mostanában azonban fordul a kocka. A dolgozók látják, hogy a melioráció íratására emelkednek a szövetkezet hozamai, stabilizálódik a gazdálkodás. Az emberek bíznak a Petőfi Tsz-ben, mind többen kérik felvételüket a tagok sorába. Beszélgetésünket végighallgatta Jócsák István, a tsz főmérnöke is. A mezőVilágos, kellemes munkacsarnokban dolgoznak Fotó: Fazekas László Az ipari • főágazat az idén várhatóan 28 millió forint termelési értéket állít elő. Első hallásra ez nem sok, de tegyük hozzá: anyagmentes termeléssel, pusztán a dolgozók munkája révén jut hozzá a 'közös gazdaság. És a nyereséghez is, amely jól jön a közös kasszába. Lehetne nagyobb értéket is termelni, ehhez azonban anyagokat kellene vásárolnia a szövetkezetnek, amire most nincs pénz. Egyelőre nem jut a további fejlesztésekre sem, a beruházásokat korlátozó gazdasági szabályzók miatt. Ráfordítás nélkül szeretné a szövetkezet vezetése emelni a főágazat nyereségét. Gondolnak exportáruk előállítására, esetleg hiánycikkek gyártására. Hogy hogyan, egyelőre nem tisztázott, de bíznak kooperációs partnereik segítségében, akik eddig jó üzlettársnak bizonyultak. harminc nő gyárt házi jellegű, levesbe való vagy második fogásnak megfőzendő tésztát. Nagy hagyománya van az építőágazatnak, amely 40 munkással dolgozik a tsz karbantartásra szoruló épületein. Summázva: a 650 dolgozó tagot számláló szövetkezetben 250 munkásnak és szakvezetőnek ad kenyeret az ipari tevékenység. Azt, hogy a tagság hányad részét teszik ki, nem lehet egyértelműen meghatározni. Hogy miért, arról szóljon ismét Sánta Mihály: — Az a helyzet, hogy az ipari, vagy másként mellék- tevékenységnek nevezett főágazatban dolgozók harminc százaléka alkalmazotti viszonyban áll. Főként kezdetben sokan idegenkedtek gazdasági termelés és az ipari munka kapcsolatáról tud teljesebb képet adni: — Most már örülünk, hogy annak idején — bizony, az elnökünk gyakran határozott fellépésének hatására — meghonosodott nálunk az ipari tevékenység. Nemcsak, mert biztos jövedelemre tesz szert a közös, hanem mert munkát tudunk adni sok nődolgozónak és olyan tagoknak, akikre a gépesítés miatt már nincs szüksége az alaptevékenységnek. A mezőgazdasági és ipari főágazat harmonikusan él együtt. Hogy egy példát mondjak: az alumíniumüzem asszonyai éppen a cukorrépát szedik. Nem az egészet, hanem amit a gép elhagyott. Ha egy-egy hektárról 5-6 mázsa elhullott répát összeszednek, nekünk már megéri. Elmondja még a két szakember, hogy az üzemek dolgozóit rendszeresen igénybe veszik a csúcsmunkák idején. Átlagosan 15-16 napot dolgoznak az alaptevékenységben, s ez alól egyetlen üzem sem kivétel. Természetesen, mindez megköveteli, hogy a kooperációs partnerekkel egyeztessenek, ne menjen egyik tevékenység sem a másik rovására. Idáig ez sikerült. Regi gép is lehet hasznos M. Szabó Zsuzsa
