Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-07 / 262. szám
1982. november 7., vasárnap NÉPÚJSÁG B EKÉS MEGYEI fl[ ÚJSÁGJ . Sa rkadkeresztúron D Sarkadkeresztúri alkotó településrészekről már XIV. századbeli krónikákban olvashatunk, a község jelenlegi nevét azonban csak 1882-ben vette fel hivatalosan. Sarkadkercsztúr a Gyula és Debrecen közötti műút mentén terül el, több mint négy kilométer hosszan. A falu főutcája meglehetősen kanyargós. Lakosainak száma jelenleg 2400. de volt olyan időszak — a hetvenes évek elején —, amikor elérte a 3024-et. Amikor a község vezetőit az elvándorlás okairól faggattuk, nagyon is elfogadható okokat soroltak fel. Kevés a munkalehetőség Sarkadkcresztúron; a helyi Egyetértés Tsz-ben mindössze 150 aktív tagnak tudnak munkát biztosítani. Igaz, mostanában nemcsak a mezőgazdasági termelésben keresik a szövetkezet vezetői a tagság boldogulásának lehetőségét1. Tény azonban, hogy a rendkívüli nehézségek között gazdálkodó üzem sem bérben, sem szociális juttatások terén nem képes sokat nyújtani tagjainak. Éppen ezért megközelítőleg hatszáz lakos máshol, a községen kívül keresi kenyerét. Reggelente sokan ülnek buszra, hogy eljussanak a Sarkadi Cukorgyárba, a békéscsabai baromfifeldolgozóba, a Sarkadi Kendergyárba, vagy éppen a Gyulai Húskombinátba. A község tanácselnöke szerint a busz „ágytól ágyig” viszi az eljáró dolgozókat. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között nehéz társadalmi munkaakciókat szervezni. Beszélgetéseink során minduntalan a sarkadkeresztúri gondokra terelődött a szó. Mint említettem, a legnagyobb gond az elvándorlás, amely — sokak örömére — az utóbbi időben megállni látszik. Sőt! Az idén harmincegy új házat építenek a sarkadkeresztúriak. S ami még teljesebbé teszi a tanácsi és pártvezetés örömét, hogy fiataloké lesznek az új otthonok — várható, hogy valamelyest enyhül a másik nagy gond: az elöregedés. De soroljuk tovább a gondokat, melyek nem oldhatók meg hirtelen, s feltétlenül jellemzőek. A község két óvodája közül az egyik — a kettes számú — nagyon zsúfolt. Naponta 25 gyereket látnak el, de sajnos, egy teremben. Nincs mód arra, hogy elkülönítsék a kicsiket, pedig a pedagógiai elvek is ezt kívánnák. Nagyon hiányzik a művelődési ház. Ahogy a község vezetői mondották: tizenhét (!) éve a páncélszekrényben porosodik az épület tervrajza. Megvalósításához 5-fi millió forintra lenne szükség, de erre nemigen futja a tanács évente ötmillió forintos költségvetéséből. Másik gond a mozi hiánya: jelenleg a pártszékházban tartják a vetítéseket. Kedvezőtlenül érinti a lakosokat a jövő évtől érvénybe lépő rendelet, mely szerint nem kapnak kamatmentes kölcsönt a belvizes házak helyreállítására. Annál is inkább, mert a lakások 20 százaléka vályogfalú, belvíztől veszélyeztetett. Nagyon hiányzik a fogorvosi rendelő és egy fogorvos. Természetesen nemcsak gondok akadnak Sarkadkcresztúron. A Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ építi a Béke vendéglőt, ahol nemcsak háromszáz ember étkeztetését oldják meg, helyet kap benne a mopresszó jellegű filmszínház is, várhatóan december végétől. Az alapellátás jónak mondható —■ ebben is a sarkadi ÁFÉSZ munkája dicsérendő. Nemrég a TSZKFR csonthéjas üzemet létesített, ahol 120 asszony kapott munkát. Ha lassan is, de fejlődik a község. Csonthéjas és fokhagyma Korszerű kémiatanterem — Sok társadalmi munkát végeztek itt, Sarkadkeresz- túron az elmúlt években a szülők — mondja Kriszto- ván Sándor, a helyi általános iskola igazgatója. miközben büszkén mutatja az udvaron levő bitumenes kézi- és kosárlabdapályát, amelyet sok városi iskola megirigyelhetne a sarkadkeresz- túriaktól. Majd belépünk a sárgára festett iskolaépületbe, és egy hosszú folyosó végén jobbra fordulunk. Itt áM a kémia- szaktanterem és a hozzá tartozó szertár, amelyhez hasonló ma még nem sok községi általános iskolában található. — Három éve, 1979-ben készült el ez a terem, ahol most a kémia—fizika és élőménvt érnek el ebből a tárgyból. Több volt tanítványom pedig ma már felsőoktatási intézményben tanul. , Tudja, nálunk a közelmúltban öt évig folyamatosan tartott az „Egy nap az iskoláért” akció, s ez idő alatt mintegy 15 ezer társadalmi munkaórát teljesítettek a sarkadkeresztúriak. Emellett csaknem 100 ezer forint készpénzt fizettek be az alapba. Tizenkét vállalati kollektíva társadalmi munkájának eredménye az előbb látott kémia-szaktanterem, a két bitumenes sportpálya és a padlástéri klubkönyvtárunk — fejezi be az igazgató. A sarkadkeresztúri általános iskolában eredményesen együtt dolgozó, többre, jobbra törekvő, zömében fiatavilágórákat tartjuk a gyerekeknek — folytatja az igazgató. — Egyébként kémia- oktatásunk színvonala jónak mondható; a középiskolába kerülő fiataljaink jó eredlokból álló pedagógusgárda neveli a gyerekeket, akik remélhetőleg majd felnőttként is, szüleikhez hasonlóan, sokat tesznek községükért, iskolájukért. lentmondani. Kiderül, hogy mégsem jöttünk teljesen hiába. Beszélgetésünk során Piroska néni elmondja, hogy mindig szeretett kézimunkázni. A A hímzönö Szilágyi Piroska néni kezdetben szabódik: — Hiába küldte magukat ide a tanácselnök, most nem tudok egyetlen kész térítőt sem mutatni. Az a helyzet, hogy még félkész állapotban lecsapnak rájuk a rokonaim, kérik, hogy adjam nekik. És én nem tudok elszeretik a kézimunkát. Mert varrni is szoktam, bár nyugdíj előtt könyvelő voltam a sarkadi víz- és csatornaműnél. Most több időm van rá, segítek mindenkinek, aki szeretne tőlem tanulni. Rajzolok mintákat is, előfordult már, hogy a saját mintámat láttam viszont — kihímezve. A TSZKER 1979 októberében hozta létre Sarkadke- resztúron a Csonthéjas gyümölcsök feldolgozó üzemét, a hajdani „Ferenczi”-ma- Jomban. Már messziről érezni a fokhagyma szagát, a szorgos női kezek éppen hagymát dolgoznak fel. Oltyán Sándorné üzemvezető elmondotta; idei tervüket várhatóan sikerül teljesíteniük, s ha figyelembe vesz- szük, hogy az itt előállított termékek 99 százaléka tőkés és szocialista országokba kerül. mindez különösen elismerésre méltó. — Milyenek a munkafeltételek, hányán dolgoznak jelenleg itt? — Most mintegy 140-en dolgoznak az üzemben, közülük 123 nő. Hogy milyenek a feltételek? — kérdezi szinte önmagától az üzemvezető. — Tudja, innen nem nagyon mennek el, sőt, egyre többen jönnek haza dolgozni a nők Keresztárra: Gyuláról, Sarkadról és a környező településekről. Jó, hogy a% TSZKER exportüzeme létrehozta ezt a csonthéjas-feldolgozót, ahol szezonban diót és mogyorót törnek az asszonyok. így helyben megoldódott a nők foglalkoztatása. Egyébként, ami a keresetet illeti, teljesítménybért alkalmazunk, s így nincs vita, mindenki annyit kap, amennyiért megdolgozott. Amikor pedig nincs szezon a csonthéjasoknál, akkor kiegészítésképpen babot és fokhagymát dolgozunk fel — azért érezhették már távolból js a hagymaszagot — fejezi be az üzem vezetője. tavalyi, nyíregyházi országos kiállításon egy sióagárdi hímzéáés menyasszonyi ruhával vett részt — sikerrel. Elvégezte a Békés megyei Művelődési Központ „C” kategóriás díszítőművész-szakkör vezetői tanfolyamát, igaz, most nem vezet szakkört a községben: — öreg vagyok már és fáradt, nincs rá energiám. De gyűjtöm a különböző hímzéskönyveket, tartom a kapcsolatot azokkal, akik A varrógépnél Az oldalt írták: M. Szabó Zsuzsa és Verasztó Lajos. A fotókat készítette: Fazekas László. Idős asszonyok között Sarkadkeresztúron több mint hat éve, 1976. augusztus 15-én adták át az öregek napközi otthonát. Az intézmény vezetője Drozdik Jó- zsefné, fiatalasszony így beszél tevékenységükről: — Ez a szociális létesítmény tanácsi kezelésű, mintegy húsz idős ember, nők és férfiak járnak rendszeresen ide. Patronálja a napközi otthont a TSZKER csonthéjas üzemének Szabó Pál Szocialista Brigádja és a helyi általános iskola úttörői is. Közben .belépünk a jó meleg belső szobába, ahol most hat idős asszony tartózkodik. — A férfiak majd csak dél felé jönnek, most csak így egyedül vagyunk, mi asszonyok — mondja Erzsi néni, azaz Kun Jánosné, aki 81 éves, és csak szeptember óta jár a napközibe. Szabó Gáborné, Mariska néni alapító tagja a napközi otthonnak: — Jól érzem itt magam, korábban, amikor még jobban tudtam menni, sokat kirándultunk, eljutottunk Kalocsára, Debrecenbe és a Hortobágyra is. — Na és ne felejtsd el, hogy nemrég voltak vendégeink is! Kétegyházáról, Elekről és Gyulaváriból jöttek hozzánk — szól közbe Ilus néni; aki a jelenlevők „korelnöke” a maga 84 évével. özvegy Hajdú Gáborné, Mari néni is alapító tag: — Tudja, kedves, én már voltam 30 hónapig Okány- ban, a szociális otthonban, de visszavágytam ide a „lányok” közé .— mondja a jelenlevők nem kis derültségére. Bakucz Sándornétól, aki 80 éves, érdeklődtünk, hogy milyen az egészségi állapota. — Ilyen is, olyan is, de azért jól érzem itt magam. Beszélgetünk, felelevenítjük a régi szép időket — mondja, s látom az arcán, hogy képzeletében néhány évtizeddel „visszaforgatta” az idő kerekét. Nagy Istvánné. Juliska néni búcsúzóul eny- nyit mond még: Én is itt voltam a megalakulásnál, azután megszakítottam a tagságot. Igen rosszul látok, aztán visszajöttem ebbe a közösségbe. Kis téesz — nagy csapásokkal A helyi egyetértés Termelőszövetkezet nem tartozik megyénk nagy területű té- eszei közé, az évente idelátogató belvíz és más természeti csapások azonban még egy nagyobb üzem gazdálkodását is megrendítenék. Vegyük csak példának az idei nyarat! Már tavasszal megjelent a belvíz a búzatáblákon, a biztosító szakemberei annak rendje-módja szerint felmérték a károkat. És ekkor következett egy nyugodtan kegyetlennek is nevezhető időszak: június elseje és július 31. között 385 (!) milliméter eső hullott Sarkadke- resztúr körzetében. Leverte a jól fejlődő búzát és hatalmas akadályokat teremtett az aratást kezdő kombájnok előtt. Az amúgy is soványan termő földek hektáronként csak 1,6 tonna búzát adtak. A kiesés ötmillió (!) forint. Kár esett a kétszáz hektár napraforgóban is. Megjelent a növényeken az egész megyében hatalmas károkat okozó és utólag már kivédhetetlen betegség, a szártőrothadás — a kár félmillió forint. Nem csoda, hogy a könyvelés kimutatásai láttán ugyancsak főni kezdett a szakvezetés feje: hogyan pótolják a kieséseket, hogyan kerüljék el az év végi veszteséges zárást? Senki sem esett pánikba, megpróbált önmagán segíteni a téesz tagsága. Szerencsére, ez év közepén vasipari tevékenységbe fogtak. A Szellőző Művek 3. számú, sarkadi gyárával léptek kooperációs kapcsolatba, ventillátor-alapkeretek és más alkatrészek gyártására szerződtek. Az üzlet várhatóan félmillió forint nyereséget hoz, s mindezt hét ember termelte meg a kis melléküzemágban. A múlt évben 270 hektárra gyepet telepítettek a szövetkezetben. A szépen fejlődő fűfélék nemcsak jó minőségű széna készítésére adnak lehetőséget, hanem magfogásra is. Az Egyetértés Tsz vezetői szerződést kötöttek a karcagi Alföldi Gyepvetőmag-termesztési Rendszerrel, amely jó árat fizetett a begyűjtött vetőmagért. A növénytermesztésnél több sikerrel szerepelt az idén az állattenyésztés. A 230 hízómarhánál elérték, hogy naponta egy kilogrammal gyarapodjon a súlyuk. S hogy minek köszönhető ez? A jó minőségű takarmánynak és — mint Torma József, a szövetkezet elnöke mondotta — az ágazatban dolgozó gondozók hozzáértésének, állatszeretetének. A nagy gyepterület kihasználására felfejlesztett juhállomány js szépen hozta az eredményeket. A 2700, anyajuh és szaporulata kedvező hízékonysági, szaporasági mutatókat produkált, jól alakult a, bárányok értékesítése. A szövetkezet helyzetéről szólva nem szabad elfeledkezni a nyári hatalmas esőzések utóhatásának semlegesítéséről. Az átvizesedett földeken ugyanis erősen felszaporodtak a gyomok, a talajok magas nedvességtartalma még most is érezhető. Ebből adódik, hogy a korábbinál több és jobb vegyszert kell felhasználni a hívatlan növények irtására. S hogy jövőre nőjön a búzatermés, lecserélik az eddig vetésre használt magvat. Magasabb biológiai értékű, első és másodfokú szaporulatból származó vetőmagot vetnek a napokban a téesz gépei — mire községriportunk megjelenik, a vetésről már múlt időben beszélhetnek a szövetkezet dolgozói.
