Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-06 / 261. szám

1982. november 8-, szombat NÉPÚJSÁG Kijev 1917,1943 Novemberi mementó A Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékműve Rockwell Kent. a híres amerikai festő Kíjevben jár­va csodálattal jelentette ki: „Sokszor láttam már parko­kat a városokban, de most látok először várost egy parkban" —. Ukrajna fővá­rosának szépségét. gazdag­ságát az is ismeri, aki még' soha nem járt ott. az 1500 éves Kijev zöldellő, virágos utcáinak, csodás műemlékei­nek híre eljutott a világ minden tájára. írók. költők, művészek, filmrendezők al­kotásai, művei örökítették meg a Dnyeper-parti ősi vá­ros múltját, jelenét. Az iskolákban tanítják: Kijev másfélszer akkora, mint Budapest — Moszkva és Leningrád után a legné­pesebb városa a Szovjet­uniónak. 2,2 millió lakosú. A magyar turisták fényké­peken, diafilmeken mutat-" ják meg itthon a gyönyörű várost: a freskóiról, moza­ikképeiről híres Szófia szé­kesegyházat. a XI—XII. szá­zadi aranykaput, a barlang­kolostort. az ékszerkupolás András-templomot és sok más történelmi értékű mú­zeumot. Kijevben minden utca. minden tér a történelem di­cső vagy tragikus emlékét őrzi. „Ebben a házban írta halhatatlan műveit Tarasz Sevcsenko . .. Ezen a jár­dán kopogtak Alexandr Hazaanya Puskin léptei ... Itt az Ul- janov utca 12-es számú há­zában lakott két évig Lenin édesanyja. Marija Alexand- rovna és nővérei. Anna II- jinicsna. Marija Iljinicsna. A Puskin utca 32-ben pedig Lenin bátyja. Dimitrij II- jics élt feleségével. Vlagyi­mir Iljics családja segítsé­gével tartotta a kapcsolatot az oroszországi és a kijevi szociáldemokrata szerveze­tekkel ..." — magyarázzák az idegenvezetők a várossé­tákon a csoportoknak, pár perc alatt évtizedeket lépve a történelemben. Maradjunk le a gyorsan tovahaladó turistáktól. s őszi sétánkon időzzünk még a századforduló városában, amikor Kijev az ország for- radalmi-demoxrata mozgal­mának egyik középpontja. 1897-ben alakult meg a mun­kásosztály felszabadítására a „Harci szövetség", illegális orgánuma a Munkásújság, amely a lenini eszmék meg­valósítását hirdette, a for­radalmi marxista párt létre­hozására mozgósított. A he­lyi pártszervezetek össze­fogásában. a marxista iro­dalom terjesztésében nagy jelentősége volt annak, hogy 1903-ban Kijevben tartózko­dott az Uljanov család. s állandó összeköttetést tartott Leninnel. 1905—1907: az el­ső orosz forradalom napjai­ban Kijev utcáin is bolsévi- kok vezették a felfegyver­zett munkásokat és katoná­kat. harcolva a cári önkény- uralom megdöntéséért. Ha felkeressük a város Pe- cserszkij kerületét, itt talál­juk az Arzenál-gyárat, Ki­jev forradalmi központját. 1917—18-ban a gyár munká­sai alkották a proletariátus élcsapatát. A gyár falain ma is látni a golyók és repeszek ütötte sérüléseket. Egy ma­gas kőalapzaton emlékezte­tőként áll a korabeli ágyú. A Központi Lenin Múzeum kijevi részlegében számos dokumentumból ismerhetjük meg az ukrajnai forradalmi mozgalmat. Kijev az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság fő­városa lett 1922-ben. s ha­marosan ipari központtá fej­lődött. Az emlékezés útja az Ok­tóberi Forradalom terétől az Örök Dicsőség parkjába visz. 1941—45: a kijeviek nem fe­lejtenek. A sebek begyó­gyulnak, de helyük örökké megmarad. Naponta tízezrek keresik fel a Dnyeper ma­gas partján az ismeretlen katona sírját, mely fölött felkiáltójelként nyúlik az égbe a karcsú obeliszk. Öröktűz, friss koszorúk . . . Az innen elvezető hosszú széles fasor két oldalán hősi halált halt harcosok sírjai. Rajtuk mindig van virág. Kijev a Nagy Honvédő Háború hőseinek emlékére monumentális emléljműcso- portot állított: a negyven- hektáros parkban fit éven át épült a múzeum, mely kö­rül a hatalmas szoborcso­portok. domborművek a vá­ros sokat szenvedett lakói­nak — anyáknak, gyerme­keknek. harcoló katonáknak, partizánoknak, megkínzott komszomolistáknak — kőbe zárt élő képei. A novemberi napfény fémes csillogással vonja be a Hazaanya lenyű­göző nagyságú. 102 méter magas szobrát. Lépjünk be a Nagy Hon­védő Háború történetének Ukrán Állami Múzeumába: 18 teremben nyolcezer tárgy — ritka dokumentumok, ka­tonák személyes tárgyai, csa­ták ereklyéi, csapatzászlók, fegyverek, fényképek — a hősi tetteket idézik. A há­romszintű épületet végigjár­va szinte átéljük Kijev csaknem háromhónapos ke­mény harcát. A hitlerista seregek 779 napig tartották megszállva a várost. 200 ezer békés lakost űztek a halálba és több mint száz­ezret hurcoltak el németor­szági kényszermunkára. A kijeviek mégsem törtek meg. Megszervezték az ille­gális és partizánmozgajmat. s kapcsolatba léptek az I. ukrán fronttal. Segítségük­kel 1943. november 6-án N. F. Vatutyin hadseregtábor­nok egységei győzelmet arattak. Kijev felszabadult! Aki ma a város központ­jában a Krescsatikon végig­sétál. nehezen tudja elkép­zelni. hogy itt 1943-ban min­den romokban hevert. Itt van a város főtere, gyönyö­rű világos épületek, külön­leges fajú. virágú parkok dí­szítik. Két évvel ezelőtt itt fogadták a Görögországból hozott olimpiai lángot. s vitték tovább Moszkvába. Kijev az építészet, a tu­domány. a kultúra városa, nem lehet betelni vele, minden évszakban más ar­cát mutatja. Ősi és mégis örökké fiatal, lakóinak kö­szönheti halhatatlanságát. . . Ma Kijev szebb, mint va­laha! Horváth Anita — Kádár Márta A meggyilkolt kijevi polgári lakosság és a hadifogságban meghalt áldozatok emlé­kére Kijevi városkép — Bogdan Hmelnyickij államférfi szobra Kijev felszabadításáról készült monumentális alkotás (Aczél Gábor felvételei — KS) V. Zikijev: Helytállás harcban és munkában Városunkban és megyénk­ben sokan ismerik ezt a sze­rény, különös lelki vonzó­erővel bíró egyéniséget. Ahol megjelenik, mindenkinek valami egyszerű és kellemes dolog jut róla eszébe. Svan még egy jó tulajdonsága: bármely pillanatban kész se­gíteni a rászorulóknak, ami­ért őszinte tiszteletet érez iránta környezete. Ez az em­ber nem más, mint Alek- szandr Georgijevics Donsz- koj, a penzai Május 1. kerü­let párt- és komszomol szer­vezetéhez tartozó veterán­tanács titkára. Most 80 esztendős, és év­századunkkal csaknem egy­idős. Szemtanúja és cselek­vő részese volt -azoknak a történelmi eseményeknek, amelyek hazánkban végbe­mentek ^Uekszandr Georgi­jevics büszkén viseli az 50 éves SZKP-tagságért járó ki­tüntetést. Ezt nemrég vehet­te át eredményes pártmun­kája elismeréseként. Az októberi forradalom idején a haladó érzelmű munkásokhoz tartozott. Ti­zenhat éves volt, amikor a szerpuhovi fonóüzemben a textilipari szakszervezeti bizottság titkárává választot­ták. A városban az elsők között lépett be a Komszo- molba. Aktívan részt vett a többi gyár Komszomol-sejt- jeinek szervezésében is. Azután a moszkvai pártis­kolán és a keletkutató inté­zetben folytatta tanulmánya­it. Amikor megkezdődött a Nagy Honvédő Háború, a katonák első soraiban ott volt Donszkoj is. Sok ezer kilométert járt be a veszé­lyes frontszakaszon. Harcolt Ukrajnában, a Don folyónál. részt vett Berlin ostromá­ban. valamint Prága felsza­badításában is. Hazánk nagyra értékelte ezeket a tetteket, számos éremmel és érdemrenddel tüntette ki. A mindennapi életbölcses­séget és a pártmunkában szerzett gazdag tapasztalatot Alekszandr Georgijevics jól tudja hasznosítani a felnö­vekvő nemzedékek hazasze­retetre való nevelésében. — Testületünk munkájá­nak szükségességéről. és eredményeiről nap mint nap meggyőződöm — mondotta. — A párt, a Komszomol és a háború veteránjaival, to­vábbá a kerület és a város kiváló fiatal dolgozóival ta­lálkozókat szervezek, ami nagyban segíti a különböző generációk tudatformálását. Valóban, a Május 1. ke­rület veteránjainak taná­csa, amelyet A. G. Donszkoj vezet, jelentős nevelő- és propagandatevékenységet fejt ki az ifjúság soraiban. Újságcikkben egyszerűen le­hetetlen beszámolni mind­ezekről, a szervezet által al­kalmazott módszerekről, in­tézkedésekről. Ennek ellené­re mégis érdemes megemlí­teni azt a találkozót, amely­re. a Nagy Honvédő. Háború női résztvevőit és a fiatalo­kat hívják meg a szervezők. Az októberi forradalom 65. évfordulójának tiszteletére rendezendő összejövetelen ott lesznek azok a veteránok is, akik több mint 50 évvel ezelőtt léptek be a pártba. Ez alkalommal sok egyéb érde­kes programra is sor kerül. Az ünnepség előkészítésé­ben nem csekély feladatot vállalt A. G. Donszkoj; a háborúban, a politikai tevé­kenységben és a munkában kitűnt penzai veterán. (Pen- zenszkaja Pravda) Az első motorkerékpártól a nagy szériákig A Szovjetunióban 1931-ben kezdték meg a motorkerék­pár-gyártást. A közúti mo­torkerékpárok első szériáját a leningrádi Vörös Október gyárban állították elő. A 300 köbcentis, egyhengeres, két­ütemű. 3 ezres fordulatszá­mú 6—6,5 lóerős (4,2—4,55 kW) gép óránként 75—80 ki­lométeres sebességet ért el, s százkilométerenként 4— 4.5 liter benzint fogyasztott. A motorbicikli elöredöntött hengerrel készült. A követ­kező évtizedekben minden szovjet cég ezt a konstrukci­ót alkalmazta gépein. Ez a fajta elrendezés lehetővé tette a motorkerékpár ma­gasságának csökkentését és súlypontjának mélyebbre helyezését. Ma a szovjet motorkerék­pár-gyártás egyik legna­gyobb központja az izsevszki gépgyár. Nemrég fejeződött be a nagyüzem rekonstruk­ciója, s így az idén már 360 ezer motorkerékpárt gyár­tanak Izsevszkben. Ez a mennyiség a szovjet motor­kerékpár-gyártás egyharma- dát teszi ki. Az izsevszki gépgyár a Szovjetunióban leginkább el­terjedt és közkedvelt 350 köbcentiméteres motorke­rékpárok előállítására ren­dezkedett be. A gyár szerelő­szalagjairól a közelmúltban került le a hatmilliomodik motorbicikli. Az első gépeket 48 évvel ezelőtt bocsátották piacra. Jelenleg az T,zs—Pla­néta—3. a Planéta—Sport, az Izs—Jupiter—3 és az oldal­kocsis Izs—Jupiter—3K mo­torkerékpárokat gyártják. Ezeknek a gépeknek két­ütemű motorja van, de a Planéták motorja egy-, a Ju­pitereké pedig kéthengeres. Teljesítményük 18-tól 25 ló­erőig (12,6—17,5 kW) terjed. Izsevszkben kizárólag sportcélokra használható mo­torokat is terveznek. A köz­úti gépek bázisán fejlesztet­ték ki az Izs—Jupiter S—12 verseny-motorkerékpárt, amelynek teljesítményét — a kompresszió növelésével, a szívás tökéletesítésével és két porlasztó elhelyezésével — sikerült 37 lóerőre (26 kW) emelni. A sportklubok eddig 150 darabot kaptak az új típusból kipróbálásra. Sok újdonság készül- a többi szovjet motorkerékpár­gyárban is. A minszki üzem könnyű, 125 köbcentis, illet­ve a kovrovi gyár 11 lóerős (7,7 kW) motorral ellátott K—175-ös gépein a fiatalok gyorsan megtanulhatják a motorozás fortélyait. Fej­lesztik a 250 köbcentis gépe­ket is. A konstruktőrök nö­velik, a motor teljesítményét, csökkentik a gép súlyát, és fokozzák megbízhatóságát. A kísérletek eredménye a Vosz- hod—250 SZKU—5 új mo­dell, amely paramétereit te­kintve a legjobb külföldi tí­pusokkal vetekszik. Az irbitszki és a kijevi üzemben gyártják a Dnye­per és az Ural elnevezésű nehéz motorkerékpárokat. Mindkettőnek kéthengeres, /légyütemű. 650 köbcentis motorja van, teljesítményük 28. illetve 32 lóerő (azaz 20—22,5 kW). E két motor­kerékpár-típus oldalkocsival készül. (BUDAPRESS—APN)

Next

/
Thumbnails
Contents