Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-06 / 261. szám
NÉPÚJSÁG 1982. november 6.. szombat Artyom Veszjolij: Levél a kórházba Képzőművészeti irányzatok az impresszionizmustól napjainkig Utak, keresztutak II. Happeningek és szent tehenek ü.refcUn r. hiusmmn zimmerírar'i strafe 34 4* 50 Pfg. dada — OCCDOQCH-H- , XJ <v rC-O TO E </) D TJ-C ~C2 a> ■o ős •a co co co co co CO CO CO CO CO o in O) LO CO o*» O CD 004 k O sí £2® k Jahr 1 d«a Weltfrieden*. Avis J*iia H 'Sch Kupier schwacher. Wird Deutschland verhungern? D*nn muß es unterieichnen. Fesche junge Dame, iweiundvier- i.ger Figur lür Hermann Loeb. Wenn Deutschland rieht unter- ze.chart. so wird es wahrscheinlich unterzeichnen. Am Markt iitr L nhr.tswerte überwiegen die Kursrückgänge. Wenn aber Deuts«",*nd unlerreichnet. »o ist es wahrs«.íemlTcli, daß es -'•trzeuhnet um nicht zu unterzeichnen Amorsaie. AtMuhr- •be -.dblattmitbra.sendeshmunels. Von Viktorhahn Lo,d George • f.M .djß es rn .glich wjre. daß Clirr.enceau der Ansicht ist. ■jC Wilson gla-bt. lleutschland müsse Unterzeichner', weil es ■ unterzeichnen mehl wnd können, infolgedessen ck .tri der — ■ duda sich für Je absoluie Prc9freitie:t.. Jj die l’r-'se das h.. ■_ itt.-uinent st. ohne das man nie erfahren w...dr daü L'e..-»*a-J r '. le i.’ g n.v ti' unterzeichnet blot um zu u*■ l< r;e.» linen L C, dad« *t' ' i'ir«l r ' nt sowe ; Jir guten Sitten es «ru be- > Die neue Zeit beginnt mit dem Todesjahr des Oberdada * Mitwirkendc Baader, Hausmann, huclsenbeck, I i stan I /ara A DADA folyóirat címlapja Kedves Fomuska! Gyakran emlegetünk, ha nincs harc. Mi. akik már voltunk kórházban, tudjuk, hogy nem fenékig tejföl. Te csak vigyázz magadra, gyógyulj meg gyorsan, amit mindnyájan kívánunk is neked. Leírom, hogy mennek erre mifelénk a dolgok. Ideküldték hozzánk az üteghez Zaharcsukot. ismered azt a zsiványt; Tata- rovszkajából való. vörös kancája van, Garaszkának hívják. A gyűlésen aszond- ja nekünk ez a Zaharcsuk: — Haljak meg. ha csak egy lépéssel is elmaradok tőletek! Testestül-lelkestül a szovjethatalom mellett állok. Tisztában vagyok a felső vezetés harci feladataival. Le a kizsákmányolókkal! Proletárok, egyesüljetek! Na jó. gondoltuk magunkban. Aztán megtámadtuk Nye- vinnomiszkaját. Néztük, hogy honnét jön az ellenség. Egy óra sem telt belé. kapjuk a jelentést. hogy mindenünnét. Nesze neked: onnét a kadétok gyalogkozákjai, onnét a szárnyakról a kadétok lovassága jön nekünk, onnét meg, onnét ni. a kadétok páncélvonata. Én egyből kinéztem magamnak azt a páncélvonatot. Nyikita Szemjonovics. az ütegparancsnok kiadta a parancsot: — Üteg. harckészültség! Cél nyolcvan, magasság hetvennyolc . . . Pontos célzás . . . Tűz! Bu-uumm! Megkínáltam szépen a kadétokat. Az én küldeményem pont a szerkocsiba talált ... A megfigyelők jelentik elölről telefonon. hogy talált, de én anélkül is látom. hogy talált, csak úgy süvít kifelé a gőz. Aztán Mityka Gyagel is odapörkölt, ő is talált. Abban a pillanatban lávaként megindult a kadétok lovassága, csak úgy verte a port. A lövészárokból kiugráltak a támadó gyalogkozákok. Zaharcsuknak egyből inába szállt a bátorsága: — Vissza kell vonulni, elvtársak. Fussunk, elvtársak, amíg lehet! De nem volt időnk vele foglalkozni. — Üteg. pergőtűz! Géppuskák. tűz! Erre elszabadult a pokol, nem lehetett látni, meddig tart a föld. hol kezdődik az ég. A kadétok megfutottak. Megindult a gyalogságunk .. . előre! Lovasság... előre! Mi is persze... löve- get fölkapcsolni, előre! Hurrá, hurrá! A páncélvonat a hátát fordította felénk, el- szelelt. A gyalogkozákok megadják magukat, a tisztek főbe lövik, fölkoncoltat- ják. de nem adják meg magukat. Miénk a kadétok trénje. a lőszer, a liszt, elfogtunk 120 gyalogkozákot, éppen borscsot főztek — az is a miénk lett. De rég ettünk főtt ételt, két hete kon- zerven éltünk, azon is csak. ha volt, hát most jóllaktunk. akár mehetünk is tovább. Lohol oda Zaharcsuk az itatóvödörrel. — Adjatok nekem is! — mondja. — Hát eddig hol voltál? — kérdezzük tőle. — Félre kellett mennem, rám jött a hasmenés. Eszébe juttattuk, azt ígérte. hogy egy lépéssel se marad el tőlünk: kilöttyintet- tük a leves alját a földre, egy kanálnyit sem adtunk neki. Nevettek rajta az emberek. Megnéztük a harcmezőt, olyan volt, mint a borogyi- nói csatatér. Egy halott cserkesztől elvettem egy aranyozott mausert. Gyógyulj meg gyorsan, Fomka, akkor aztán a tiéd lesz az a mauser. A lakosság elhalmozott bennünket minden jóval, dinnyével, tejföllel és így tovább. A népi himnuszt húzták. Hogy micsoda öröm, micsoda vigadalom kerekedett ott... •' Megkaptuk a parancsot, hogy indulás. Pihenőre bevonultunk egy tanyára. Éjjel hatan, a hetedik Zaharcsuk. elindultunk járőrbe. Nyílt mezőn megyünk. csend van, nyugodt minden. Akkora köd van, hogy még a lova fülét se látja az ember. Zaharcsuknak nincs nyugta, egyre mondja a magáét: — Jól nyissátok ki a szemeteket fiúk. ravasz népség a kadét. Észre se vesszük, és már át is csúszik mellettünk. Na jó, gondoltuk magunkban. Hajnalodott. Egy vízmosásban kerülgettük a bokrokat. Elöl fölnyerítettek a lovak. beszéd hallatszott. Hát ez meg micsoda!? Feszülten figyeltünk. Akkor összefutottunk, majdnem a homlokunkat is összeütöttük a kadétok járőrével. Ök is hatan vannak, mi is hatan vagyunk, hisz Zaharcsukra úgysem lehetne számítani, ha valami történnék. — Melyik ezredből vagytok? — Az umanszkiból. Aha. A hangjáról meg a nagy szakálláról megismerem Prohor Artyomovics apót. — Te vagy az. Prohor apó? — Én. Közben Zaharcsuknak be nem áll a szája: — Lőjetek már, hisz kadétok ! — Te vagy az. Szenyka? — Én bizony — mondom az apónak. — Lőj már! — Ne ugass! — mondom Zaharcsuknak. — Falubeliek, nem árt tudni, hogy mi van odahaza. Zaharcsuk hátrafordítja a kancáját, megáll mögöttünk, várja, hogy mi lesz. Már csak három lépés választ el tőlük, ök is lövésre készen tartják a karabélyt, mi is lövésre készen tartjuk a karabélyt. Kezet fogunk velük. Prohor Artyomovics apó. Szmetanyin, Vaszka Pjankov, Fegya Sztyecjura. aki a Malevano-majornál úgy nekivadult, hogy a saját lova farkát is lekaszabolta. meg két ismeretlen embert is. — Rég eljöttetek otthonról? — Nem olyan régen. de nem is tegnap. — Mi van az én asszonyommal? — Most már bármikor megszülhet, de a földdel elbír. — Milyen a sorotok? — Megvagyunk — mondja az apó —, harminc rubel zsold, de nem adnak se cukrot, se dohányt. Mikor lesz már vége ennek az egésznek? — Adjátok meg magatokat. és nektek már vége is van. — Igaz, hogy levágjátok a foglyok tojását? — Marhaság, apó. Minek nekünk a tiétek, mikor a sajátunk is megvan hiánytalanul? Adjátok meg magatokat! — Azt leshetitek, inkább adjátok meg magatokat ti! — mondja és közben olyan szaporán pislog, mint a kuvik. — Azt ti is leshetitek — mondom. Beszélgettünk még egy darabig. Megkínáltuk őket gyári cigarettával, aztán szétmentünk. Egy szál hajuk se görbült meg. egy szál hajunk se görbült meg. Aztán Ovecska falunál harc volt. Ott bizony szorultunk. A harci helyzet meghátrálásra kényszerí- tett bennünket. Megbomlott az arcvonal, mindenütt rések keletkeztek. Mindenki azt nézte, hogy merre futhat . . . hogy ki kit hagy le. Az ember csizmájára egv púd sár tapadt, a lába csontig feltörve, már ereje se volt a futásra. A Kubanynál úgy leterheltük a kompot, hogy a víz alá merült, az ágyúk is lementek a víz alá. az embereknek ki kellett úszniuk. Kész röhej, de kinek volt akkor röhögni való kedve. Fáj az ember szíve, ahogy nézi. hogy kapálóznak a bajtársai a Kubanyban és jajgatnak: — Segítsetek. húzzatok ki! . . . Kievickéltem, Gyagilját is kihúztam a szőke loboncá- nál fogva. Jó sokat ivott, nem sok hiányzott. hogy örökre bennmaradjon a vízben. De csak életben maradtunk. és most már minden rendbe jött. Most itt vagyunk pihenőn Szuvorovszkajában. táncolunk az esti mulatságokon, megszorongatjuk a lányokat, pálinkát nyakalunk. így azért el lehet éldegélni. Milyen az ellátás és a rend a kórházban? Minél előbb gyógyulj meg. és gyere. nagyon hiányzol nekem, a cimborák is emlegetnek. Mihamarabb várom a válaszod. Mély tisztelettel: Sz. Polovinkin. Fordította: Bratka László Mostanában gyakran hallunk happeningekről, melyeken a rendezők válogatott meghökkentésekkel tartják sokkban a résztvevőket: nyílt színpadon csupaszra- véresre borotválják egymást, miközben kézről kézre adnak egerekkel teli szatyrot, de szelíd hétköznapokon is elképesztő telefonhívásokkal, ismeretlen helyre való beállítással keltenek feltűnést, mindezt előre megrendezve, mintha a véletlen szülte volna. Ezekbe a szertelenségekbe, igen sok energiát ölnek, pedig már hatvan éve is volt egy mozgalom. mely már hasonlót csinált: a dadaizmus. „Mindenkinek kiáltania kell. Nagy pusztító, romboló munkát kell végeznünk. Kisöpörni, kitisztítani mindent. Az egyéniség csak azután lesz teljes, ha a banditák kezébe jutott világgal (melyet a banditák széttépnek. és századokra lerombolnak) tökéletes és vad őrültséggel rohanunk szembe. Cél nélkül és tervek nélkül: jöjjön a fékezhetetlen őrület, a bomlasztás" — írja Tristan Tzara, egyik vezérük, 1‘918-ban a dadaizmus manifesztumában, s írhatnák mottóul a happeninget művelők is. Felfedezésnek kiáltják ki, amit már régen felfedeztek, de hát egy újszülöttnek minden vicc új. A happeningcsinálók elődei, a dadaisták nagyobb, s akkor korszerűbb mesterei voltak a botránykeltésnek. 1916. február 5-én a zürichi „Cabaret Voltaire”, a dadaisták fóruma tartott megnyitó ünnepséget. A Voltaire Kabaré nemzetközi irodalmi klub, kiállítóhelyiség és kis színpad volt egyszerre. A háború borzalmai elől Svájcba emigrált művészek alapították. A német író, Hugo Ball kezdeményezte, akihez rövidesen csatlakozott a későbbi hangadó és teoretikus román író, Tristan Tzara. Richard Huelsenbeck, a német író, és az elzászi festő és szobrász, Hans Arp. Svájcban találkoztak, az anarchistáknak. a pacifistáknak, a politikai menekülteknek ebben a dzsungelében. A dadaizmus volt az izmusok legféktelenebbje. Minden tagadott, csak a Nagy Októberi Forradalmat nem. A dadaizmussal plakátokon, karikatúrákban, könyvborítókon, kirakatrendezésekben, kerámiákban, faapplikációkon, festett és nyomott textíliákon egyaránt találkozunk. Ma is jelen van tehát mindennapj ink- ban anélkül, hogy tudnánk, honnan indult, s hogy a groteszk, a sokszor nevettető fintor, a szétszabdalt forma mögött mennyi szenvedés volt, s mennyi harmóniát akaró igény. Természetesen más harmónia, mint amit a tegnap polgári társadalma kínált. A dadaizmus „rendetlen rendjében" ne keressünk mélyebb értelmet, logikát. A dadaizmus minden stílus tagadása. A tagadás stílusa. Hat évig tartott: 1916-tól 1922-ig. A szobrász Hans Alpot idézzük: „Kijelentem — írja —. hogy Tristan Tzara találta ki a Dada szót 1916. február 8-án, hat órakor. Tizenkét gyermekemmel voltam jelen, amikof Tzara kiejtette ezt a szót. és mindannyiunkban jogos elégedettséget és lelkesedést váltott ki vele. Mindez a zürichi Terresse kávéházban történt, mialatt egy brióst emeltem a bal orrlyukamhoz. Meg vagyok győződve arról, hogy ennek a szónak semmi jelentősége nincs”. Mások szerint Hugo Ball és Huelsenbeck bukkantak a szóra egy német—francia szótárban 1916 februárjában amikor a Voltaire Kabaré dizőzének művésznevet kerestek. De lehet, hogy mégis Tristan Tzara talált rá, mikor a Petite Larousse-en- ciklopédia lapjai közé csúsztatta a papírvágó kést, s az éppen a „dada” címszónál állt meg, jelentése szerint a „vesszőparipánál”. Tzara így nyilatkozott: „Az újságokból arról értesülhetünk, hogy a kru-négereknél úgy hívják a szent tehén farkát: DADA. Hogy Oroszországban bizonyos vidéken a kockát és az anyát így nevezik: DADA. S hogy a falovacska, a dajka, és a kettős igenlés az oroszban is. románban is: DADA." Azaz a szónak se gazdája, se értelme, s ha volna, akkor is csak a tiltakozást, a „mozgalom abszurd voltát” jelölné. A „dada” nem volt olyan egyértelmű politikai jellegű csoportosulás, mint a futurizmus. S akikben megbotránkozást .akart kelteni, azok derültek legjobban rajta. Bohóckodásukban, sokszor obszcén kihívásukban mégis többet kell látnunk polgárt ingerlő gesztusnál, abszurd helyzeteket teremtő felelőtlenségnél. Amikor a dadaisták jelentkeztek, már minden világosan látó fő tisztában volt • a háború értelmetlen-’ sósé vei, reménytelenségével, a helyrehozhatatlan pusztulással. De érezték ’ a polgári társadalom tragikus #s nevetséges ellentmondásait is. A rombolás és újat építés végletei között születtek egymás után az izmusok. Az expresszionizmus, a fu- turizmus, a kubizmus már virágzott, amikor feltűnt a dadaizmus, s élt is formai eszközeikkel. Nem a formateremtést tartotta lényegesnek. hanem valamennyi művészi irárty lerombolását. Megnyilatkozásaikból kétségtelenül úgy látszik, hogy a „dada” művészellenes volt. Marcel Duchamp bajuszt rajzolt Mona Lisának. s pornográf célzásű szöveget írt a képre, Hans Arp pedig azt írta, hogy: „A dadaizmus megtámadta a szépművészeteket. A művészetet mágikus ürülésnek nyilvánította. beöntést adott a Milói Vénusznak." Tristan Tzara színpadra lépett, s a .közönség szeme láttára borotválkozott meg (ez a ..fürdőszobatitok" akkor sokkul intimebb dolog volt, semhogy megbotránkozást ne keltett volna); színpadi ágyúkkal nem egymásra lőttek, hanem egymás mellett süvítették el a golyókat, a háború paródiájaképpen: az első dadaista kiáltványt így proklamálták: „Kívánsága szerint ingyen és bérmentesen gyógyítja az impotenciát"; egy kölni kávéház udvarán rendezett kiállításukat csak a W. C.-n át leheteti megközelíteni, s akvárium állt a sarokban, benne vörös folyadék, alján hullámzó női hajjal. Ma ezt, happe- ningnek mondják. A dadaizmus nem hagyott hátra maradandót, de részese volt annak a sokrétű szellemi mozgalomnak. az avantgardé-nak. mely konzervatív társadalmi és művészi kötöttségeiből segítette kiszabadítani Európát. Fel- szabadítóan hatott a társadalomkritikára. a humorra, kezdeményező volt az új reklámgrafika terén, elindította a fotomontázst, az újfajta tipográfiát, az öncélú művészkedés felszámolásával egyengette az utat a tárgykultúra megbecsülése felé. A pop-art. ez a ’60-as években elterjedő irányzat benne gyökerezik. Mint a dadaizmus, hozzá hasonlóan tiltakozik, lázit a frázisok, az ember áruba bocsátása ellen, a művészi banalitások ellen. A pop-art a popular, azaz a ,,népszerű” szóból ered, mellyel az „előkelő" és a „fennkölt" művészettel való szembenállást fejezi ki. A pop-art mindent felhasznál anyagául a használati tárgyaktól kezdve a jelmondatokig. hogy felfokozott groteszk hatást érjen el. Sajnos, többször visszaél lehetőségeivel. mint amennyire nyilvánvaló lenne tiltakozása az embertelenség ellen. Koczogh Ákos (Következik: Vissza, visz- sza.) Mark Szergejev: Egy esztendőnyit éljünk bár csupán Egy esztendőnyit éljünk bár csupán — reménytelen is gondoljunk előbbre — egy esztendőnyit éljünk bár csupán, de vakmerőn, gátakkal nem törődve. Vágy tépje szivünk, magasság után, őszinteség, igazság szárba szökjön. Egy esztendőnyit éljünk bár csupán, mint valóban utolsót itt a földön. Kis eskü sarjad s pici vétek is, édes füvecske támad s lágy esőcsepp, a burok meg gyakorta szétesik, belül az izzó boldogság erősebb. Kőháti Zsolt fordítása Hamid Guljam : Barátköszöntő Leningrádból, Moszkvából, Grúziából, Moldvából való jóbarátaim, ha vendégségbe küld hozzám a távol, a házam szebb és tágasabb megint! Hallgatjuk a csalogány-éneket, üzbég zöldtea-illatban fürödve — mi lehet drágább, mint a szeretet, barátság és testvériség szülötte?! Keletnek bölcsessége így izgat: — Gazdag csupán, ki barátokban gazdag! Veress Miklós fordítása
