Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-30 / 281. szám
* NÉPÚJSÁG 1982. november 30., kedd nczél György és Várkonyi Péter Bukarestbe utazott * Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára és Várkonyi Péter, a Központi Bizottság titkára, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására hétfőn délután rövid munkalátogatásra Bukarestbe utazott. Az otopeni * repülőtéren Aczél Györgyöt és Várkonyi Pétert Petru Enache és Miu Dobrescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, a KB PVB póttagjai köszöntötték. * Harmonikusan élni a természettel Gyulán az Erkel Művelődési Központban nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott tegnap, hétfőn délután dr. Gonda György államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke. A környezetés természetvédelemről szólva a bevezetőben elmondta, hogy ez a téma, ez a fogalom alig egy-két évtizede került felszínre. Az első világértekezletet, amely ezzel a témával foglalkozott, Stockholmban tartották. Ezt megelőzően U Thant egykori ENSZ-főtitkár drámai felhívásban fordult az emberiséghez a környezet védelmében, mivel az utóbbi évtizedek felgyorsult gazdasági fejlődése az emberi környezetet is veszélyeztette. A mezőgazdaságban például a gépek és eszközök rohamos előretörése, a kemikáliák alkalmazása hozott veszélyt környezetünkre. A városiasodás is szerepet játszott. S mi a helyzet napjainkban? Erre néhány példát is említett az előadó: a világon egy óra alatt 6 ezer hektár termőterület vész el. Ugyancsak egy óra alatt 700 tonna olaj jut a tengerekbe, s 1600 kipufogógázt árasztó személygépkocsi fut le a gyártósorokról. Mindezek arra figyelmeztetik az emberiséget, hogy valamit tenni kell. így született meg a különböző országokban, közöttük hazánkban is a környezet és a természet védelmét szolgáló törvény. Ennek betartása és betartatása valamennyiünk érdeke. Őszi tavacskák Fotó: Faz-ekas László n Magyar Nemzeti Bank tájékoztatója HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1982. NOVEMBER 30-TÖL Devizanem vételi közép eladási árf. 100 egységre forintban Angol font 6333,67 6340,01 6340,35 Ausztrál dollár 3806,62 3810,03 3814,24 Belga frank 81,39 81,47 81,55 Dán korona 454,02 454,47 454,92 Finn márka 726,47 727,20 727,93 Francia frank 563,01 563,57 564,13 Holland forint 1449,30 1450,75 1452,20 Japán yen (1000) 158,69 158,85 159,01 Kanadai dollár 3212,29 3215,51 3218,73 Kuvaiti dinár 13655,27 13668,94 13682,61. Norvég korona 559,56 560,12 560,68 NSZK márka 1593,30 1594,89 1596,48 Olasz líra (1000) 27,54 27,57 27,60 Osztrák schilling 226,64 226,87 227,10 Portugál escudo 43,78 43,82 43,86 Spanyol peseta 33,49 33,52 33,55 Svájci frank 1848,80 1850,65 1852,50 Svéd korona 531,81' 2597,40 532,34 532,87 Tr és cl. rubel 2600,00 2602,60 USA dollár 3983,24 3987,23 3991,22 Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1982. szeptember 21-i közlésnek felelően vannak érvényben. megVALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1982. NOVEMBER 30-TÖL Pénznem vásárolható vételi eladási legmagasabb bankjegycímletek árf. 100 egys. forintban Angol font 50 6149,81 6530,21 Ausztrál dollár 50 3696,12 3924,74 Belga frank 5000 79,03 83,91 Dán korona 1000 440,84 468,10 Finn márka 100 705,38 749,02 Francia frank 500 546,66 580,48 Görög drachma 500 50,32 53,44 Holland forint 1000 1407,23 1494,27 Japán yen (1000) 10000 154,08 163,62 Jugoszláv dinár 100 50,67 53,81 Kanadai dollár 100 3119,04 3311,98 Kuvaiti dinár 10 13258,87 14079,01 Norvég korona 1000 543,32 576,92 NSZK márka 1000 1547,04 1642,74 Olasz lira (1000) 50000 26,74 28,40 Osztrák schilling 1000 220,06 233,68 Portugál escudo 5000 42,51 45,13 Spanyol peseta 5000 32,51 34,53 Svájci frank 1000 1795,13 1906,17 Svéd korona 100 516,37 548,31 Török lira 1000 21,88 23,24 USA dollár 100 3867,61 4106,85 A századforduló táján még több mint ezerre becsülték a tanyák számát Gyula környékén. Ám itt is, mint országszerte a nagyüzemi gazdálkodás kialakulásakor sorvadni kezdett a tanyavilág. Egy felmérés szerint 1960- ban a város környékén mintegy 850 tanyát tartottak számon. Hogy azóta mi történt a Gyula környéki tanya világban? Erről hallottunk érdekes és tanulságos beszámolót a közelmúltban a Hazafias Népfront gyulai városi bizottságának ülésén. Az előadó, Sótyi János, a helyi Munkácsy Termelő- szövetkezet elnöke beszámolójához alapos, elemző felmérést végzett. Jelenleg mintegy 330 tanya van még a környéken, és ebből 250-re tehető a lakott tanyák száma. Nagy részüket tsz-tagok lakják. Különösen az utóbbi években nőtt meg a városi lakosság körében a tanyák iránti kereslet. Ennek is tulajdonítható, hogy míg korábban aránylag olcsón hozzá lehetett jutni ezekhez, addig manapság már százezreket kérnek egy jó helyen fekvő, aránylag jó állapotban levő tanyáért. Vannak, akik hétvégi háznak használják, de mivel általában a tanyákat 400 négyszögöl földterülettel lehet eladni, így a városi emberek is megtermelhetik a háztartásukhoz szükséges zöldség- és gyümölcsféléket, sőt, többen állattenyésztéssel is foglalkoznak. Hogy mi lesz a tanyák sorsa? Milyen jövő vár rájuk? Most még nehezen lehet egyértelműen állást foglalni e kérdésben. Az tény, hogy sok helyen már ott a villany, mintegy 163 tanyában. Bevezetése és a költségek vállalása azt jelzi, hogy ezekre az épületekre hosszabb távon számítanak. Van olyan gazdálkodó is, aki lebontotta régi, roskadozó tanyáját, és olyat épített helyébe, amely a városban sem vallana szégyent. Egy másik jel, ami a tanyák tartós fennmaradására utal, az itt folyó termelés. A beszámolót élénk vita követte. Sokan mondták el véleményüket, sok kérdés hangzott el. Volt. aki a tanyák ellen emelt szót; olyan is, aki azt szorgalmazta, csökkenteni kellene a távolságot a tanyasi és a városi lakosság életkörülményei közt. Voltak, akik a tanyán élő idős emberek sorsáért aggódnak, s joggal, mert mostoha időjáráskor a mentőautónak például nehéz bejutni a közutaktól távolabb eső tanyákba. Az is elhangzott, hogy nem nevezhető követendő életformának a tanyasi élet. Megoszlottak a vélemények; de a tanyák életkedve igyekszik megcáfolni azokat, akik már meghúzták a lélekharangot felettük. Kép, szöveg: Béla Ottó Munkásör orvosok értekezlete November 26-án a MEZŐGÉP Vállalat üdülőjében az éves munka értékelésére ültek össze Békés megye munkásőrségének vezető orvosai ■és egységparancsnokai. A megjelenteket Malya Jenő munkásőr százados köszöntötte, többek között' Tóth Pál munkásőr ezredest, a munkásőrség Békés megyei parancsnokát, dr. Sonkoly Kálmánt, a megyei parancsnokság egészségügyi szakcsoportvezetőjét. Dr. Bodai Ernő, az orosházi egység vezető orvosa értékelte az egészségügyi szolgálat éves munkáját. Megállapította, hogy az egészségügyi ellátás színvonala, a szakszolgálat munkája biztosította a munkásőrök szűrését, a szükséges gondozásokat. Munkájukat jól képzett egészségügyi munkásőrök segítették. Dr. Sonkoly Kálmán szakcsoportvezető értékelte a megye és az egységparancsnokságok egészségügyi szolgálatainak munkáját. Leszögezte: az orvosi ellátás a me- * gyében jó, a munkásőr orvosok nagy felelősséggel végzik munkájukat. A munkásőr orvosokat nagy megbecsülés övez; az állomány körében, erre minden . orvos rá is szolgált a végzett egészség- ügyi nevelő, jnegelőző és gyógyító munkájával. A jövő évi munka során az egészséges életmódra nevelésnek kell előtérbe kerülni. Törekedni kell az egységes ellátás biztosítására. Tóth Pál átfogó értékelést adott Békés megye munkásőreinek ebben az évben végzett munkájáról. Utalt a megyei pártbizottság ülésén megfogalmazott értékelésre, amely szerint a pártbizottság kedvezően értékelte a megye munkásőreinek munkáját, amit több éven át lelkiismeretesen teljesítenek. Az értekezlet hozzászólásokkal folytatódott, majd közös ebéddel zárult. Életszínvonal és gazdaságpolitika N apjaink egyik legfontosabb gazdásági és politikai célkitűzése az elért életszínvonal megőrzése. Gazdasági helyzetünk elemzésekor mindenképpen számolni kell az adott gazdasági körülményekkel, s azzal a gazdaságpolitikával, amelynek középpontjában a külső egyensúly helyreállításával kapcsolatos törekvések állnak. Másfelől azonban — remélve, hogy ez a kormányzati program nem válhat hosszabb távú gazdaságfejlesztési stratégiává — vizsgálat tárgyává kell tenni az életszínvonal-stagnálás máris előrelátható következményeit. Erre vállalkozott a nép- gazdasági tervezés fejlesztésével foglalkozó — a közelmúltban lezajlott — szakmai konferencia egyik nagy feltűnést keltett előadása. (Kovács Ilona: „Életszínvonalpolitika a gazdaságpolitika szolgálatában két ötéves tervidőszakban”.) Az előadó első lényeges megállapítása, hogy a reálkeresetek növekedésének esetleges túlzott visszafogása automatikusan visszafogja a munkahelyi teljesítményeket. Ugyanakkor egyre többen kényszerülnek arra, hogy különböző úton-módon jövedelemkiegészítés után nézzenek. (Ebből a szempontból csakis pozitív hatású lehet, hogy a kisvállalkozások társadalmilag szervezett keretek között működhetnek.) Nyitott kérdés viszont, hogy miként lehetséges stagnáló reálbérszínvonal mellett differenciált anyagi ösztönzést megvalósítani? A nominálbérek emelésével ugyanis csak akkor lehetséges az anyagi ösztönzés, ha egyesektől még akkor is elveszünk valamicskét, ha ők a korábbiakhoz képest többet teljesítenek. Ez voltaképpen megfelelne annak a kormányzati álláspontnak, miszerint a reálkeresetek szinten tartásához is több és jobb teljesítményre van szükség. Ám a reálkeresetek, illetve a jövedelmek hosz- szabb távon való stagnálása — párosulva az áruellátás esetleges romlásával. — eleve kizárja a keresetek ösztönző hatásának javulását. Külön probléma a munkából származó jövedelmek — jövedelemszerkezeten belüli — csökkenő tendenciája. Ez az arány jelenleg 66,4 százalék (az 1979-es 68,5 százalékkal szemben). A természetbeni társadalmi juttatások aránya 1979 óta váltó-' zatlanul 13 százalék, a pénz- beni juttatások aránya — nagyobbrészt a nyugdíjkiadások növekedése miatt — 17,8 százalékról 18,9 százalékra emelkedett. A természetbeni társadalmi jövedelmek növekedésének mérséklése még feltűnőbbé tette azt a korábban sem elhanyagolható differenciálódást, ami például a falusi és a városi lakosság egészségügyi, kulturális és oktatási ellátását, vagy a nyugdíjasoknak például a munkássághoz viszonyított helyzetét jellemzi. Mindez egyre súlyosabb gond, annak ellenére, hogy például a jelenlegi ötéves terv megkülönböztetett figyelemmel kezeli az egészségügyet ; az infrastruktúra általános fejlesztése azonban háttérbe szorul. Ez persze megint csak a gazdasági kényszerhelyzetre visszavezethető állapot, ettől függetlenül egyre sürgősebbek azok a vizsgálódások, amelyek az elmaradó infrastrukturális fejlesztések és beruházások, valamint a hosszabb távú gazdasági növekedés közötti összefüggésrendszert elemzik. Már csak azért is, mert bizonyított tény a fejlett infrastruktúra egyensúlyformáló szerepe, hatása. S ha mindemellett még arra az alapvető közgazdasági összefüggésre is figyelünk, hogy a jövedelem és a fogyasztás döntő tényezője a nemzeti jövedelem növekedésének, akkor ugyancsak nem ártana elemző vizsgálatokat végezni a szűkebb értelemben vett fogyasztás alakulásával kapcsolatban is. Az élelmiszerek részaránya — az összes fogyasztáson belül — már nem relatíve lassúbb növeke- kedést, hanem abszolút visszaesést mutat 1979 és 1981 között. Az élvezeti cikkek részaránya hasonlóképpen. Változatlanul csökkenő tendenciájú a ruházkodással kapcsolatos kiadások aránya, de némileg más a helyzet a tartós fogyasztási cikkek esetében: az 1980. évi mintegy 0,6 százalékos csökkenéstől eltekintve e cikkek fogyasztási részaránya növekvő ugyan, de 1981-ben, 1978- hoz képest alacsonyabb hányadú. Egyértelmű részarány-növekedés csak a fűtésnél, a háztartási energiánál és a szolgáltatásoknál figyelhető meg. Nem igaz tehát, hogy a lakosság nem mutat különösebb hajlandóságot kiadási — következésképpen: fogyasztási — szerkezetének módosítására. S e ponton vissza kell kanyarodni az infrastruktúrához. Feltételezhető, hogy az emberek könnyebben békül- nek meg a termékfogyasztás viszonylag lassúbb növekedésével vagy éppen stagnálásával, ha az infrastruktúrában határozottan érezhető javulást tapasztalnak. Nemcsak az egészségügyben, az oktatásban és a közművelődésben, hanem az infrastruktúra anyagi ágazataiban is: például hírközlés (telefon!), lakásépítés, közlekedés stb.... K özgazdaságilag el kell fogadnunk — mondta Kovács Ilona, a népgazdasági tervezés fejlesztésével foglalkozó konferencián —, hogy a nemzeti jövedelem belső felhasználásának visszafogásával egyidejűleg a lakossági fogyasztást is vissza kell fogni. De ez csakis akkor hozhat eredményt. ha közben a gazdaság működési feltételei radikális módon javulnak, megteremtve ezzel a gazdaság, az életszínvonal későbbiekben várható növekedésének biztosítékait. Vértes Csaba Pályaválasztók látogatása Gyulán Nyomdaipari társulás alakult Hétfőn Debrecenben megnyílt a debreceni Alföldi Nyomda, a békéscsabai Kner Nyomda és a budapesti Ofszet Nyomda exportfejlesztő társulásának irodája. Az ország e három nagy nyomdaipari vállalatánál az utóbbi években olyan nagyszabású rekonstrukciót, illetve exportfejlesztő beruházást valósítottak meg, hogy ma már e három nyomda adja Magyarország nyomdaipari exportjának csaknem a 70 százalékát, s ennek megközelítően a háromnegyede könyv. A társulástól azt várják, hogy ezzel megteremtődnek a kapacitás még jobb kihasználásának, a kooperációnak, a szélesebb körű piackutatásnak és a munkaszervezés javításának feltételei, s ennek eredményeként tovább növelhetik exportjukat. Békés megyében, a gyulai Semmelweis Egészségügyi Szakiskolát nem sokan ismerik, vannak, akik összetévesztik az egészségügyi szakközéppel. Ez nem ad érettségit, de a szakmunkás iskoláknál magasabb végzettséget. A diákok sok-sok szakmai gyakorlaton vesznek részt a kórházban, rendelőintézetben és másutt. A pályaválasztás megkönnyítése érdekében éppen ezért rendszeresen tartanak nyílt napokat, és minden évben meghívják az érdeklődő általános iskolásokat és szüleiket ezekre. Az előző évekkel ellentétben most nem a pedagógusok, hanem a diákok mutatták be iskolájukat az érdeklődőknek, akik négy napon át találták nyitva a kaput, hogy megismerhessék az itt folyó oktatást. Az iskola 2. és 3.-os diákjai mutatták be a programokat, tantermeket, szakmai gyakorlatokat, a kollégiumot. Nagy volt az érdeklődés, és a feltett kérdésekre is választ kaptak a látogatók. A szülők a pedagógusokkal, az általános iskolások a diákokkal folytattak eszmecserét. A megye minden részéből érkeztek érdeklődők. A nyílt napokon részt vett Ruttner Erzsébet, a pályaválasztási tanácsadó munkatársa. is, aki felméréseket végzett, s figyelemmel kísérte a programot, mely hasznos volt az itt tanuló diákoknak és a vendégeknek egyaránt. Rndrás-napi szokások András napja, november 30. az első hagyományos disznóölőnap. Ettől kezdve aztán egészen a farsang végéig minden reggel hallható valamelyik falusi ház udvarán a böllértől üldözött disznó kétségbeesett visítása, majd fellobban a tűz a perzseléshez. András napját nemcsak a disznóölésre készülők várják nagyon, hanem a lányok, is, mert ez a férjjósló nap. Elterjedt szokás, hogy ezen a napon a falusi lányok egy cseresznyefaágat, egy szilvafaágat és egy körtefaágat tesznek vízbe. Mindegyik faág egy-egy legényt jelent. Amelyik karácsonyra kivirágzik, az lesz a férjük.
