Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-30 / 281. szám

o 1982. november 30., kedd NÉPÚJSÁG Javítani kell a húskombinátban az egyéni védőfelszerelések minőségét Munkavédelmi jogszabály írja elő: a vállalat védőöl­tözettel és egyéni védőesz­közökkel (egyéni védőfelsze­reléssel) köteles ellátni a dolgozót, ha a munkaköré­ben, illetőleg a munkahelyén egészségét vagy testi épségét károsító hatás áll fenn, ille­tőleg léphet fel, vagy az egyéni védőfelszerelés bizto­sítását közegészségügyi ér­dek indokolja. A vállalati munkavédelmi szabályzat határozza meg, hol, milyen munkakörben van rá szük­ség. November 25-én ennek a munkaegészségügyi rendel­kezésnek a végrehajtását ellenőrizték országszerte számos vállalatnál, üzemnél a szakszervezeti munkavé­delmi felügyelet szakembe­rei. Békés megyében egye­bek közt vizsgálatot tartot­tak a Gyulai Húskombinát­ban, ahol olyanok a munka- körülmények, hogy a dolgo­zók mintegy 70 százalékát kell egyéni védőfelszereléssel ellátni. Erre a célra pedig a vállalat évente több mint 8 millió forintot fordít. * * * A húskombinátban Vágré- ti László, az SZMT munka- védelmi felügyelője és Tú- róczy Géza, a vállalat mun­kavédelmi vezetője a terme­lési folyamatban szinte va­lamennyi dolgozó védőfel­szerelését ellenőrizte. Az ő kíséretükben néhány ta­pasztalatot én is feljegyez­tem. A. következőkben ezek­ről igyekszem beszámolni. Tudvalevő, hogy a hús- feldolgozáshoz sok vizet használnak fel, ami miatt szinte valamennyi üzem­részben csizmát kell hasz­nálni. De milyen legyen a csizma? A sertés-előtisztítóban pa­naszkodnak: — A saválló csizma csú­szik, hamar feltörik, a nem saválló talpa ugyan nem csúszik, de bélése nincs, mint a savállónak, emiatt a láb izzad, és gombásodik. A feldolgozásnál a sertést a gerincnél kettéfűrészelik, ami nagy zajt okoz. Zajvé­dőt azonban nem használ­nak az üzemrészben. — Miért? — kérdezem Haj­dú József művezetőtől. — Nem írták elő. — Mérik a zajt? — Igen, és azt állapították meg, hogy a zajszint a meg­engedett érték alatt van. A fűrésznek hosszú ideig való használata miatt azonban már emelkedett a zájszint. A szalonnázóban, ahol éles késsel dolgoznak, kötelező a lánckesztyű használata. Őré Ferenc és Dézsi Mihály elégedetten állapítja meg: — Mindenki használja is, az üzemrészben évek óta nem fordult elő baleset. * * * Pántya János műszakveze­tő a baleseti helyzet javulá­sát annak is tulajdonítja, hogy javult a fegyelem: — A szalag diktálja az ütemet. Folyamatosan dol­goznia kell annak, aki ke­resni akar. Lényeges még, hogy a dolgozók évek során nagy begyakorlottságra tet­tek szert — állapítja meg. Volosinovszki Zoltánná mérlegelő munkaköre alap­ján nem csizmát, hanem bakancsot visel. Panaszkq- dik: — Márciusban kaptam, és már kezd leválni a talpa, mert rossz a ragasztás — mondja, és mutatja is a bakancsot. ,Az egyik előtér padozatát egy kis részen légkalapács- csal törik fel. A zárt helyen óriási a zaj. — Miért nem használnak zajvédőt? — kérdezi Vág- réti László. Mivel pedig er­re nem lehet mentség, meg­tiltja a munka folytatását. Kiderül, hogy a mulasztó éppen az egyik csoportveze­tő. A szakmunkástanulók a csontozó üzemrészben nagy asztal körül dolgoznak. Va­lamennyiükön kötény és csizma van. Természetesen nem hiányzik a kezükről a lánckesztyű sem. — Panasz? — kérdezem Szél István szakoktatótól. — Nincs. Mindenről gon­doskodik a vállalat. Ez is egy feltétele annak, hogy a fiúk jó szakmunkások legye­nek. Tennovan Sándor első éves tanulóhoz fordulok: — Láttál mar balesetet? — Egyszer. Az egyik tár­samat a csont megszúrta. Éppen akkor nem volt raj­ta lánckesztyű. — No, ebből okulhattál. — Nem is tudnék lánc­kesztyű nélkül dolgozni, annyira megszoktam már. * * * Prókai Ferenc, az SZMT munkavédelmi főfelügyelője összességében kedvezőnek tartja a helyzetet és megál­lapítja: — A dolgozók többsége megérti: a saját érdekében is szükséges az egyéni védő- felszerelések használata. Persze, azért továbbra sem csökkenhet a nevelő-, felvi­lágosító munka. A felügye­lőség — a tapasztalatokból okulva — javasolja a SZOT- nak, hogy szorgalmazza: a gyártók fordítsanak nagyobb gondot a minőségre. A hús­iparnál különösen a csizmák és a bakancsok minőségét szükséges javítani. Pásztor Béla Három villanás az első munkahelyről... Láttam őket kipirult, iz­gatott arccal kijönni az érettségi vizsgáról. Akkor már magabiztosan.. Érezték, hogy az élet előtti küszöböt botlás nélkül lépték át. S va­lóban. Az érettségi mind­hármuknak jól sikerült. A sors iróniája, hogy bár a közgazdasági szakközépis­kolában végeztek, ketten mégsem a szakmában he­lyezkedtek el. Svecz Mariká­ból „óvó néni”, Sóki Évából „tanár néni” lett nagyhirte- len, csak Galambos Ildikó helyezkedett el képesítésének megfelelően. Megkértem őket, beszéljenek életük első munkahelyéről. tanultakat nem mindenhol tudom alkalmazni a gyakor­latban. Például vajmi keve­set tanultunk arról, hogy a számítógépes • adatfeldolgo­záshoz miként is kell hozzá­fogni? Az én segítőm ebben Kovács Miklós elszámoltatá­si csoportvezető. Van' türel­me, hogy ha kell, többször is elmagyarázza, mit is kell tennem ahhoz, hogy az adat- feldctfgozáshoz jó „táplálé­kot” adjak. Hiszek abban, hogy a munkahelyem megte­remti a feltételeket a to­vábbtanuláshoz. Hiszen me­lyik helyen nem látják szí­vesen a szakképzett munka­erőt ? Galambos Ildi­kó — ha lehet azt mondani — hármuk kö­zül a legkomo­lyabb. — Tudom, hogy az osztá­lyunkból sokan nem a „szakmában” helyez­kedtek el. Volt olyan, aki el­mesélte, hogy pánikszerűen menekült az első munkahe­lyéről, mert nem nézték nor­málisnak, hogy érettségivel a zsebében felszolgálónak ment. Azért választotta azt a munkahelyet, mert ven­déglátóipari főiskolán szere­tett volna továbbtanulni. Nem ettől menekült el, ha- nem az ottani bánásmódtól. Egyszóval, neki keserű ta­pasztalatai voltak az első munkahelyével. Szerencsémre jó kollektí­vába kerültem. A DÉLÉP szeghalmi 545-ös üzemében, Békésen dolgozom. Ahogy összeszámoltam az ott dol­gozók átlag életkorát, 24-25 év. Nem volt tehát a beil­leszkedés nehéz. Eszközgaz­dálkodási munkakört látok el. Én a szakterületen sze­retnék továbbtanulni. Az a tapasztalatom, hogy a köz- gazdasági szakközépiskolában Iában. ­Sóki Éva ma­gas, nyúlánk, barna hajú. manökentí­pus. Most ké­pesítés nélkül tanít Csárda- szálláson, az általános isko­— Érettségi után nem is próbálkoztam a felvételivel. Ügy döntöttem, hogy először megpróbálom, hiszen nem tudhattam, hogy hogyan hat­nak rám a gyerekek. El tu- dom-e látni a feladatokat, fogom-e szeretni őket, lesz-e türelmem hozzájuk? Nem is tudom, merjem-e mondani, mert attól félek, hogy az is­merősök el sem hiszik, ha olvassák, pedig igaz, hét tan­tárgyat tanítok: fizikát, ké­miát, testnevelést, éneket, rajzot, gyakorlatot, technikai ismereteket. Eleinte féltem, hogy nem bírok megbirkózni a rám bízott feladattal. De úgy tűnik, sikerülni fog. Hozzá kell ehhez tennem, hogy olyan segítségem van, mint Gajdán Feri bácsi, aki­nek a helyébe kerültem, ő ugyanis nyugdíjba mént, de még most is bejár, és ha si­kerül megbirkóznom a ne­kem szánt feladattal, azt ne­ki és az igazgatónőnek, Ku- rilla Gézánénak köszönhe­tem. Egyébként egy összevont osztálynak, az ötödik-hato­dikos gyerekeknek az osz­tályfőnöke vagyok. Mondha­tom, hogy hirtelen csöppen­tem be a mély vízbe. Nem­rég szakfelügyelő járt ná­lam. Talált hibát az oktatá­si módszeremben, azt hi­szem, ez természetes. De összességében az volt a véle­ménye, hogy jó pedagógiai érzékem van. Ez a dicséret nekem többet ér minden­Svecz Mária az érettségi után a szarvas] óvó­nőképzőbe je­lentkezett. A felvételi nem sikerült. — Az az igazság, hogy ritkaság ugyan, de én nem kenődtem el. Ha nem sike­rült most, majd jövőre is- ríiét megpróbálom. Nem tra­gédia tanulás előtt egy-két évet dolgozni. Sikerült a bé­késcsabai Luther utcai óvo­dába kerülnöm gondozónői minőségben. Persze, a gye­rekek óvó néninek hívnak. Irtó jó érzés a kicsikkel, a gyerekekkel foglalkozni. Ara­nyosak, .kedvesek. Szeren­csém van a munkatársaim­mal, segítettek a beilleszke­désben. Sokat köszönhetek Balogh Lászlónénak; olyan türelmes nemcsak a gyere­kekkel, hanem velem is. Mindenesetre jók a benyo­másaim az első munkahe­lyemről ... Hárman első munkahe­lyükről nyilatkoztak, s hogy pozitívan — lássuk be —, ahhoz a munkahely kollek­tívája is nagyban hozzájá­flz ÉDOSZ közreműködésével Negyvenötezer fizikai dolgozónak lesz könnyebb Az ÉDOSZ felmérésekkel, elemzésekkel segíti a válla­latok munkavédelmi tevé­kenységének javítását. A szakszervezet mind többször tesz javaslatot a hiányossá­gok felszámolására, kezde­ményezi a korszerű megol­dások bevezetését. Mivel az iparágban — más ágazatok­kal összehasonlítva — igen magas a nehéz fizikai mun­ka aránya, a javaslatok többsége ennek csökkenését segíti. A tervek szerint — összhangban az élelmiszer- ipar műszaki fejlesztéseivel — a VI. ötéves terv idősza­kában 45 ezer fizikai dolgo­zó munkája válik könnyeb­bé. A korszerűsítések nyo­mán három év alatt eddig már mintegy húszezer anyag- mozgató napi munkafeltéte­leit javították meg. Különösen a gabona-, a cukor- és a sütőiparban gya­kori még a kézi anyagmoz­gatás, ami nemcsak gátja a termelékenység növelésének, hanem éppen nehéz volta miatt elvándorláshoz vezet. Az üzemek munkaerőhiány­nyal küzdenek. A munkaerő megtartására és egyúttal mű­szaki színvonal emelésére, mind több gyárban új beren­dezéseket szerelnek fel. A típusok megválasztásánál a szakszervezeti javaslatot is figyelembe veszik. A gabo­naipar vállalatainál már 53 zsákológép működik az em­berek helyett, s további har­mincat állítanak hamarosan üzembe. A cukoriparban a .répara­kodás az egyik legnehezebb művelet, ezt is mindenütt gé­pesítik, a többi között pél­dául a szolnoki és az ácsi gyárakban. A sütőiparban — ahol a három műszak amúgy is megterheli a dolgozókat — az új üzemek kialakításánál eleve fokozottan ügyelnek arra, hogy minél kisebb le­gyen a kézimunka-igény. E szempont figyelembevételé­vel részben szakszervezeti közreműködéssel kezdték meg a Békéscsabai Kenyér­gyár építését és a gyulai sü­tőüzem rekonstrukcióját. Napirenden szereplő gond a zajártalom elleni védeke­zés. Az ÉDOSZ pályázatot hirdetett a magas üzemi zaj- szint csökkentésére. A legsi­keresebb javaslatokat közre­adták. A hűtő-, a baromfi- és a húsipar hűtőgenerátorai halláskárosodást előidéző ro­bajjal működnek, ezért leg­több helyen már zajvédő ka­binokat állítottak fel a gép­kezelőknek. A konzervipar­ban — például a kecskeméti és a hatvani üzemben — az ágyúdörejhez hasonló zajt előidéző présgépeket és a le­mezvágókat hangtompító burkolattal látták el a dol­gozók védelmére. Máshol — ahol lehetőség van rá — a gépek fém alkatrészeit kisebb zajt okozó műanyagokkal váltják fel. Mindezek mellett fontos szerepük van az egyéni vé­dőeszközöknek. Hiába látja el azonban az üzem költsé­ges felszereléssel dolgozóit, ezek az eszközök a gyakori minőségi kifogás miatt gyak­ran hatástalannak bizonyul­nak; tovább károsodik vise­lőjük egészsége. Éppen ezért az ÉDOSZ — a vállalati, szakszervezeti megbízottak közvetítésével — a védőesz­közök elleni kifogásokat, pa­naszokat összegyűjti, továb­bítja a gyártó üzemekhez, s nyomon kíséri az ottani in­tézkedéseket a bajok mielőb­bi orvoslására. Túl sok a zsír meg a szénhidrát — kevés a zöldség, gyümölcs Közétkeztetés Szarvason Elkészült az ebéd a vas-, fémipari szövetkezet üzemi kony­Fotó: Veress Erzsi háján A korszerű táplálkozás megköveteli, hogy az otthoni és a munkahelyi étrendek megfeleljenek a biológiai szükségleteknek, vegyék fi­gyelembe a táplálkozási szo­kásokat, a választék tükröz­ze az élettani sajátosságokat. Ez sajnos még nem általá­nos, de tapasztalható némi javulás. Egyre több fehérje­dús húst, tojást, tejet és tej­terméket fogyasztunk. Az már kevésbé megnyugtató, hogy 60 százalékkal több zsiradékot eszünk, mint kel­lene. A cukor és az édesség­félék fogyasztása az elmúlt öt évben mintegy 75 száza­lékkal magasabb a kívána­tosnál. Rengeteg táplálkozá­sunkban a szénhidrát-tar­talmú termék. Burgonyából, zöldségből és gyümölcsből a szükségesnek csupán a két­harmadát fogyasztjuk. Ugyanakkor kevés a gyors- fagyasztott gyümölcs- és egyéb ilyen készítmény. Nagyjából ezeket a meg­állapításokat igazolta az a vizsgálat, amelyet a szarvasi járási-városi Népi Ellenőrzé­si Bizottság és a városi ta­nács termelés- és ellátásfel­ügyeleti osztálya végzett a közelmúltban. Az ellenőrök 9 üzemet, intézményt, szövet­kezetét vizsgáltak, ahol az év első felében csaknem 2500-an étkeztek. Megállapí­tották, hogy az üzemekben és a fogyasztási szövetkezetben emelkedett az előfizetők szá­ma. A munkahelyi étkezte­tést viszont a dolgozóknak csak 60—65 százaléka veszi igénybe. így az üzemi kony­hák más vállalatoknak is főznek. A nyersanyagokat megle­hetősen sok helyről szerzik be, a megoszlás is nagy szó­ródást mutat. Az állami gaz­daság gépjavító gyáregysége például az áruk 40 százalé­kát a kiskereskedelemtől, 7 százalékát a nagykereskede­lemtől vásárolja. Ezzel szem­ben a fas-, fémipari szövet­kezet a nyersanyagok 80 szá­zalékát veszi meg a nagyke­reskedelmi vállalattól. Jel­lemző az is, hogy nem szor­galmazzák eléggé a baromfi­hús felhasználását, pedig a kedvezményes akció jó és ol­csó beszerzési lehetőségeket kínál. Ami az ételek mennyiségét és minőségét illeti: a 400 kérdőívre érkezett válasz ön­magáért beszél. Általában kevesellték az adagokat, az ízzel csak 50 százalékuk volt elégedett. A megkérdezettek 70 százaléka — elsősorban fizikai dolgozók — több té­rítési díjat fizetne, ha több ételt kapna. Sokan kifogásol­ták, hogy túlságosan fűsze­resek a levesek, egyhangúak az ételek, a köretek, a má­sodik fogást hidegen tálalják. Az étlapok összeállításával sincs minden rendben. Ezek nem tükrözik az idényjelle­get, kevés a főzelék, a gyü­mölcs. A kérdőíveket kitöl­tők mintegy 15 százaléka fo­gyasztana szívesen húspótló­kat, rántott zöldségféléket. Az étkezés kulturáltságán is van javítanivaló. Az evőesz­közök, a tálcák tisztasága nem mindig felelt meg az egészségügyi előírásoknak. S. S. Szépségápolás, divatrevü Vasárnap a kozmetikusok tanácskozása zárta azt a két­napos kongresszust, amelyet a Magyar Fodrász- és Koz­metikusegyesület tartott a Duna Intercontinental Szálló­ban. Az egyesület 36 ezer tagja közül hatezer a koz­metikus szakember. A vasárnapi programban hazai és külföldi szakmai be­mutatók szerepeltek, egye­bek között előadások hang­zottak el a környezeti hatá­sok okozta bőrtünetekről, az A vitaminsav bőrgyógyászati és kozmetikai alkalmazásá­ról, a különféle masszázsok­ról és a bőrégések kezelésé­ről. Az egyesület vezetői a kongresszuson elmondták: a hazai szépségápolási kultúra kibontakozását segíti, hogy ez évtől az egyesület tagja a világszervezet művészeti szekciójának is. A magyar szakemberek nemzetközi el­ismerését jelzi, hogy a leg­utóbbi prágai Barátság Ku­pán 14 ország mesterei közül a legsikeresebbnek a magyar válogatott bizonyult. 1983- ban az egyesület részt vesz a hamburgi nemzetközi kongresszuson, a salzburgi Aranytrófea versenyen, egy hollandiai versenyen és az ulánbátori Barátság Kupán. Budapesten az egyesület 25 éves jubileumát nemzetközi szépségrevü és kiállítás kö­szönti majd. A vasárnapi tanácskozást a szépségápoláshoz szorosan kapcsolódó divatrevü is ki­egészítette. A Magyar Divat- intézet kollekciója a téli új­donságok mellett az 1983-as tavaszi, nyári ruhákat is fel­vonultatta. Eszerint divat a bőr- és a műbőr kombináció­jú öltözék, a lilás és a zöld- árnyalatú kötött ruha és kosztüm, valamint a folklór­elemek felhasználásával ter­vezett nadrágszoknya és mel­lény. Ismét viselik a klasszi­kus kosztümöket, a barokk stílusú alkalmi ruhákat, s ezeket sok fodor, csipke dí­szíti. A szoknyák, női ruhák hossza rövidül. / (

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents