Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-27 / 279. szám

1982, november 27„ szombat A légi szállítású amerikai egysegeknek „válság esetén” a világ bármely pontján — elsősor­ban Európában — elsőrendű harci feladatokat szánnak A novemberben befejező­dött Autumn Forge ’82 (őszi összekovácsolás) fedőnevű NATO-hadgyakorlat-soro- zatba mintegy 300 ezer kato­nát, több ezer harckocsit, 'kétezer repülőgépet és 300 hadihajót vontak be. A két és fél hónapig tartó erőfitog­tatás súlypontja a feltétele­zett közép-európai hadszín- téri zónára, ezen belül az NSZK hadműveleti körzetei­re összpontosult. Érdemes megemlíteni, hogy a Varsói Szerződés utóbbi időben tar­tott gyakorlatain résztvevők összlétszáma általában nem lépte túl a 60 ezret, még a bulgáriai Pajzs ’82-n sem. JÍtcsoporfosítási tervek Az atlanti haderőnek nem titkolt célja a támadó harc- cselekmények begyakorolta- tása hagyományos, vegyi és nukleáris fegyverek csaknem egyidejű bevetésével. A csa­patok gyülekezési körleteit és megindulási terepszaka­szait rendszerint úgy vá­lasztják meg, hogy az NDK és Csehszlovákia határa 90 perc alatt elérhető legyen. Az első lépcsőben helyet fog­laló hadműveleti - csoportosí­tásoknak ott kell lenniük — mondják a NATO katonai vezetői —, „ahol a legvaló­színűbb az összeütközés a Varsói Szerződés haderői­vel”. A nyugatnémet Die Welt nemrég azt írta, hogy „a csapatok az átcsoportosí­tással gyakorlatilag arra a területre kerülnének, ahol a valóságban harcolniuk kel­lene". Ez az elgondolás már a ’60-as években felmerült. Ak­kor gazdasági, s még inkább politikai okokból nem' került sor az amerikai szárazföldi erő mozgatására. A Reá- gan-kormányzat most ismét elővette a régi, ám időköz­ben átdolgozott tervet, a „Master Restationing Plant". Az NDK katonaújságja, <) Volksarmee,— az e tárgy­ban szeptemberben lezajlott amerikai—nyugatnémet meg­beszélésre utalva — így írt: „Az átcsoportosítási terv azt a szándékot tükrözi, hogy a NATO fő támadó erőit kele­tebbre helyezzék át... Tény­legesen hadászati jellegű fel­vonulásról van szó,' amely szervesen kapcsolódik az elő­retolt amerikai atomfegyver- hordozó» eszközök alkalmazá­si tervéhez. Ha ezt a rend­szert 1983-tól még Per­shing—2 rakétákkal és ro­botrepülőgépekkel is kiegé­szítik, a veszély rendkívüli­en megnövekszik ...” Helmut Schmidt nemrégi­ben félreállított kormánya igyekezett halogató taktiká­val kiegyensúlyozni az egy­re fokozó)dó washingtoni nyomást. Ám az óvatos tar­tózkodás sem akadályozta meg a szociáldemokrata— szabaddemokrata koalíciót abban, hogy idén tavasszal meg ne kösse amerikai part­nerével a „Wartime Host Nation Support" elnevezésű egyezményt. Eszerint „kri­tikus helyzetben" az NSZK- ban levő öt amerikai hadosz­tályt mindössze tíz nap alatt további hattal egészítenék ki, és létszáma meghaladná a 400 ezer főt. Az USA 17. légi hadseregét ugyancsak megerősítenék: a mostani 306 gép újabb ezer géppel egészülne ki. Lehetőség a rohamra Most a jelekből úgy tűnik, a Bonnban kormányra jutott CDU—CSU koalíció jóval lojálisabb az amerikai átcso­portosítási tervek terén. Ha az áttelepülés pénzügyi prob­lémáit áthidalják, az ameri­kai dandárok a jelenlegihez képest négy—hat órával rö­vidíthetik le az „előretolt te­repszakaszok" elfoglalásá­nak idejét. A NATO-erők ez­zel biztosíthatnák maguknak a gyors és meglepetésszerű roham lehetőségét. A szó­ban forgó terv megvalósítá­sára ugyan több évet irá­nyoznak elő, az ilyen szintű harcképességből fakadó ta­nulságokat azonban a Varsói Szerződés államainak időben le kell vonniuk. Serfőző László alezredes Amerikai harckocsi az NSZK-bcli Gailsbach városában, a NATO őszi hadgyakorlatának egyik akciójában (Fotó; AP — MTI — KS) A jugoszláviai „zöld terv” A sci-fi helye világunkban Az élelmiszer mindig je­lentős szerepet játszott Ju­goszlávia külkereskedelmi mérlegében. A most folyó tervidőszak (1981—85) „zöld terve” azonban minden ed­diginél nagyobb exporttö­rekvésekről ad számot. Az is igaz, hogy az agrár-ipari kombinátok növekvő élelmi­szer-termelése erre megadja az alapot. Érdemes azt is megemlíteni, hogy évekkel ezelőtt Jugoszlávia az élel­miszerekért még főleg gépe­ket és technológiákat vásá­rolt. Manapság a Takovo, a Podravka, a Vitina, a Fruk- tal stb. élelmiszeripari ter­mékei mellett kínálatként már ott szerepelnek a jugo­szláv gépek, az új élelmi­szergyártási technológiák is. A nagy kombinátokban a legkorszerűbb gyártósorok ontják az élelmiszeripari és élvezeti cikkeket. A „zöld terv*’-ben meg­szabott cél, hogy a mezőgaz­daság és az élelmiszer-ter­melés exportja ez évben el­érje az egymilliárd 65 millió dolláros értéket, 1985-ben pe­dig már a kétmilliárdot. A szakemberek véleménye szerint ez az elképzelés sem­miképpen sem túlzott, sőt szerény. Az ország 14,3 mil­lió hektáros szántóterületé­ből jelenleg csak 10 millió hektárt művelnek meg. Ezenkívül a traktorgyárak összesen 400 000 darabos ter­melése is fokozatosan nő. Nagy reményekre jogosíta­nak az 1985-ig tervezett be­ruházások, amelyek összege 4 milliárd dollár. Ezt főleg a mezőgazdasági kombiná­tok fejlesztésére fordítják. Jelenleg 67 nagyüzem fog­lalkozik Jugoszláviában élel­miszer-termeléssel. 140 nagy teljesítményű hűtőgyár biz­tosítja a termékek jó minő­ségének megőrzését. Az al­más- és szőlőskertek, a zöld­ségtermő táblák kiváló ter­mése, a nagygazdaságok és a kistermelők jó együttműkö­dése, a kombinátok és a ke­reskedelmi vállalatok mun­kájának összhangja — meg­annyi biztosíték, hogy Jugo­szlávia megőrzi helyét a kül­földi piacokon, és még széle­síti is kapcsolatait. A mezőgazdasági dolgo­zóknak minden bizonnyal sikerül teljesíteniük a hús és hústermékek 438 millió dol­láros, a szőlő és a bor 90 millió dolláros, a zöldség és a gyümölcs 300 millió dollá­ros exporttervét. Ugyancsak jelentős tétel az exportlistán a — főleg fejlődő országok­ban értékesített — gyártási technológiák sora. (BUDA- PRESS—TANJUG) A Cseh írószövetség lapja, a Kmen szerkesztősége a science- fiction néhány ismert képviselő­jének feltette ezt a kérdést: mi­lyen helyet foglal el ez a mű­faj a mai világban? A kérdésre két cseh író válaszolt: Zde- nek Volny és Ondrej Neff. Zdenek Volny: Ha erre a kér­désre választ* akarunk adni, elő­ször azt kell megkérdeznünk: miért van ennyi olvasója a sci- finek? Miért a sci-fi az az egyet­len irodalmi műfaj, amely kö­rül klubok is alakulnak több országban, köztük Csehszlová­kiában is? ,,A tudomány és a művészet között van egy nagy hasonla­tosság — mondta valamikor John A. Wheeler — mindkettő az igazságot keresi.” És valóban a tudomány és a művészet az egyedüli olyan eszközök, ame­lyek segítségével az ember meg­közelítheti az igazságot, az igaz­ságot önmagáról, jelenéről, amelyből kifejlődik a jövő, az objektív realitásról, amelynek termékei vagyunk és amely elől sehová nem menekülhetünk. Természetesen a művészetnek megvannak a maga sajátos esz­közei. Ezzel azonban az isme­retek. amelyeket közvetít, nem lesznek értéktelenebbek. Termé­szetesen a művészet nem ala- csonyodhat )e a hazugságig, és nem is maradhat el a társada­lom mostani anyagi és eszmei állapota mögött, lépést kell tar­tania a fejlődéssel. Éppen ezért is nehéz a témaválasztás. Ami­kor Anna Karenina a vonat elé vetette magát, Oroszországban sokkal kevesebb vasútvonal volt. mint amennyi orbitális űrállo­más ma van. Mi, a XX. század végének emberei már nem mer­nénk ilyen banálisán befejezni egy szerelmi történetet. És mi lehet akkor a sci-fi témája? Környezetvédelem? A levegő szennyezettsége? Az egész földre kiterjedő háborús konfliktus? Bizonyos, hogy a jelen nagyon sok témát kínál, az emberek so) megoldatlan kérdésre keresnek választ, és talán éppen azért ol­vassák a tudományos-fantaszti­kus irodalmat, mert a^-, ha nem is vernei előrelátással, de vála­szolni akar, és egyúttal figyel­meztet is, ráadásul „érdekesen”, mert gyakran mentes a gondol­kodási kliséktől, a sima sablo­noktól. és nem a kitaposott úton jár. Ondrej Neff: Mi a sci-fi, ki­hez szól, és kihez nem. mi a helye a' világ'ban? Ez valójában nagyon bonyolult kérdéskomp­lexum. Hiszen a műfajnak ren­geteg változata van. ráadásul másképp hat a sci-fi az Egye­sült Államokban, mint Olasz­országban. másképp Japánban, mint a Szovjetunióban, másképp Bulgáriában, mint Csehszlováki- ban. Mivel" minden közösség szá­mára a legnagyobb jelentősége a belföldi szellemi terméknek van, engem leginkább a cseh tudományos-fantasztikus iroda­lom érdekel, amelyet Josef Nes- vadba alapozott meg a ’60-as évek elején — a műfaj egyetlen olyan cseh képviselője, akit az ország határain túl is ismernek — és amely most sajátos fejlő­dési stádiumba jutott, olyan ál­lapotba, amelyet talán konjunk­túrának is nevezhetnénk, de ta­lán nem is helyes a konjunktúra kifejezés alkalmazása, hiszen úgy tetszik, ez a műfaj most már véglegesen megtalálta az őt megillető helyet a kultúra vi­lágában. i A nagy válság árnyékában Botrányba fulladt a Fehér Házban tartott ünnepség, amelyen Reagan elnök fo­gadta George Stigler pro­fesszort. a . közgazdasági No- bel-díj idei nyertesét. Az el­nök és a tudós beszélgetése után ugyanis — amelyet megelőzően Reagan éppen arról biztosította amerikai üzletemberek egy csoportját, hogy „látja már a napfényt" a gazdasági élet horizontján -r- az új Nobel-díjas találko­zott a sajtó képviselőivel a Fehér Házban. Stigler pro­fesszor a többi közt kijelen­tette: „Válságban vagyunk, s ez olyan méretű, mint a ’30- as évek válsága". A Fehér Ház helyettes sajtófőnöke azonnal közbelépett. jelt adott a sajtókonferencia be­fejezésére, és az ünnepeltet levezették a szónoki emel­vényről. 28 MILLIÓ MUNKANÉLKÜLI Nem mutatható ki, meny­nyire befolyásolta a profesz- szor nyilatkozata a kormá­nyon levő republikánus párt szavazatveszteségét az öt nappal később tartott időkö­zi választáson, az azonban cáfolhatatlan. hogy szavai megalapozottak: a válságje­lenségek ma az egész tőkés világban súlyosabbak, mint bármikor voltak az 1929— 1933-as gazdasági válság óta. A munkanélküliek száma például az idén eléri a 28 milliót, egyedül az Egyesült Államokban 11 millió (10 százalék) fölött van már, jö­vőre pedig előreláthatóan 31 millióra növekszik, vagyis azonos lesz az 1929 október végén kirobbant válság mély­pontján mért adattal. Igaz, hogy akkor kevesebb, mint fele volt a föld lakossága a jelenleginek, ez azonban nem vigasztalja a munkanélkülie­ket és családtagjaikat, akik­nek már Amerikában is csak 41 százaléka kap segélyt, míg az első olajárrobbanás után. 1974-ben még 66 százalékuk kapott. CSŐDÖK A megszigorított hitelfel­tételek és a fogyasztás csök­kenése miatt bekövetkezett csődök száma is megközelíti már a nagy válság idején ta­pasztalt mértéket: 24 000 amerikai vállalat ment tönk­re az idén (1930-ban 27 000). A Német Szövetségi Köztár­saságban, ahol a télre 2 mil­lió munkanélkülire számíta­nak, az idei év első felében 50 százalékkal több vállalat jelentett csődöt, mint a tava­lyi év megfelelő időszakában. Még rosszabb a helyzet Nagy-Britanniában, ahol jö­vőre több mint 4 millió munkanélkülivel számolnak. Az infláció elleni küzde­lem jegyében a magas hitel- kamatláb eszközével elért termelés-visszafogás egyéb­ként a fejlett tőkés orszá­gokban a termelőkapacitás kihasználtságát és a terme­lőberendezés elavulását is magával hozta. Az Egyesült Államok iparának kihasz­náltsága például a tavalyi 78- hóz képest már csak 69 szá­zalékos. IDEGES A TŐZSDE Egyidejűleg növekedett az országok külső és belső adós­sága, s míg előbbi miatt már több mint 20 ország kérte az esedékes visszafizetés átüte­mezését, az utóbbi tovább szűkíti a gazdaság termelő beruházások útján történő gyógyításához szükséges esz­közöket. Egyedül az Egye­sült Államok költségvetési deficitje 110 milliárd dollár­ra rúg az idén, jövőre pedig elérheti a 150—180 milliár- dot.) Az így keletkező tőke­hiány az egész világgazda­ságra kihat. Jellemző a vi­lágkereskedelem rohamos szűkülése: míg tavaly 30 milliárd dollárral csökkent a nemzetközi kereskedelmi for­galom, az idén csökkenése a Nemzetközi Valutaalap elő­rejelzése szerint eléri a 80 milliárdot. Nem csoda, ha ilyen kö­rülmények között végletesen ideges a gazdasági jelensé­gekre érzékeny tőzsde. Míg október közepén páratlanul forgalomemelkedéssel reagált a Wall Street a kamatláb- csökkentésre, a hónap végén egy nap alatt 36 ponttal esett a részvényforgalom .in­dexe, s ez felidézte 1929. ok­tóber 29-e, a világgazdasági válság kirobbanásának em­lékét, hiszen azon a napon volt csak hasonló — 38 pon­tos — zuhanás. Meg kell természetesen je­gyezni, hogy jelenleg a bé­nultságból való kilábalás né­hány vonása is kirajzolódik. Jövőre általában némi gaz­dasági növekedésre lehet számítani, az Egyesült Álla­mokban például nem többre, mint 2 százalékosra, ami még nem elegendő a munka- nélküliség növekedésének megállításához. Érthető, hogy egy nemzetközi közvéle­mény-kutatás adatai szerint az USA és Nyugat-Európa lakossága egyre jobban ag­gódik jövője miatt. Vajda Gábor 1982 októberének vegén is fclbolydult méhkashoz hasonlított a New York-i tőzsde (Fotó; ap — mti — ks)

Next

/
Thumbnails
Contents