Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-21 / 274. szám
1982. november 21., vasárnap NÉPÚJSÁG BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Nagykamaráson N agykamarás neve mellé a hetvenes évek végén állandó jelzőként került a „belvizes község”; 1979 januárjában ugyanis a község kétharmadát sújtotta a belvíz, amely már az 1960-as évek végétől jelentkezett a faluban. Ezzel a témával kezdjük mi is a beszélgetést a tanácsházán Gazsó Jánossal, a községi pártbizottság titkárával, Fodor András tanácselnökkel és Nagy László vb-titkárral. Nos, azóta a belterületen megépült több mint 2 kilométeres csatorna, elkészültek az ideiglenes levezető árkok. A végső megoldás azonban csak a melioráció lehet, hiszen a község határában elterülő jó minőségű termőföldeket továbbra is károsítják a belvizek. 1979. után egyébként 60 új ház épült a faluban bel- vizés költcsönnel, 120-at pedig felújítottak — ám legalább ugyanennyit kellene még felújítani, de a tulajdonosok, zömmel idős, kisjövedelmű emberek erre nem tudnak vállal- kozni. Nagykamarás, s a tőle mindössze két kilométerre fekvő Almáskamarás 1982. január elsejétől közös tanácsú község, nagykamarási székhellyel. A két település egymással mindig is közeli kapcsolatban állt, s ez most már hivatalosan erősödik tovább. Közös a gyógyszertár, egy orvosi ügyelethez tartoznak, közös a labdarúgócsapat, s 1982. január 1-től — miután a két tsz nagykamarási Ságvári Termelőszövetkezet néven egyesült — közös a mezőgazdasági nagyüzem is. A kamarásiak zömének ez a tsz ad munkát, az eljárók száma nem számottevő, annál is inkább, mert a tsz létesített egy ipari segédüzemet, s működik Nagykamaráson egy kihelyezett részlege a Békéscsabai Kötöttárugyárnak. Nagykamarás 2440, Almáskamarás pedig 1570 lakost számláló település, a lélekszám az utóbbi két évtizedben csökkent — Szegeden valóságos lakónegyedet alkotnak az egykori kamarásiak. Elöregedőben a község: a két településen csaknem 1300 idős ember él. Öregek napközi otthona létesítésére egyelőre nincs lehetősége a tanácsnak, ám az idős emberek szociális étkeztetését mielőbb megoldják. A belvíz és hozzá az 1978-as vihar nagy pusztítást végzett a faluban, ami érthetően lassította, de mégsem állította meg a fejlődést. A községben ugyanis jó gazda módjára bánnak a meglevő értékekkel, adottságokkal, kihasználnak minden lehetőséget, panaszkodás és a külső segítség várása helyett igyekeznek, amit csak lehet maguk megoldani. 1975- ben kezdték el egy 250 méteres, négy méter széles betonút építését, melyhez a tanács anyagot, a lakosság pedig a munkáját adta. Az egykor térdig sáros utcákban ma már összesen a 2 kilométert meghaladja a betonút; Nagykamarásnak immár hat utcájában tudnak közlekedni télen-nyáron a járművek, s jelenleg is tovább folytatódik a betonútépítés. Igaz, sok utcában csak az egyik oldalon van gyalogjárda. Nemrég készült el egy állatfelvásárló-hely, amely régi kívánsága volt a lakosságnak, hiszen jelentős a háztáji gazdálkodás, évente 5600 sertést, 250—300 hízómarhát adnak le a termelők. Felújították az iskolát, óvodát, egy másik iskolaépületet és a könyvtárat kibővítették, tornatermet alakítottak ki, elkészült az úttörőtábor, most tervezik a művelődési ház, az általános iskola fűtésének korszerűsítését. Átvezetik az ivóvizet Almáskamarásra, a vezetéket már kiépítették, s a bekötést utcatársulásos formában kívánják megoldani. így fejlődik, apró léptekkel, nem látványosan, de biztosan Nagykamarás és Almáskamarás. Szűk esztendők után nyereség Lassan kikerül a kátyúból a közös szekere a nagykamarási Ságvári Tsz-ben. 1979-ben és ’80-ban veszteséggel zártak, tavaly már 3,5 millió forintos nyereséggel, az idén pedig hozzávetőlegesen ennek a háromszorosára számítanak. A szűk esztendők magyarázatára csak egy adat: a tsz termőterületének több mint egyharmada a belvíz miatt 10 éven át nem hozott termést. Vajon. hogyan tudtak most előbbre jutni a közös gazdaságban? Erről kérdezzük Kovács Ferenc tsz- elnököt. Mindenekelőtt a termelésszerkezet-váltást említi; a korábbitól eltérően most már csak búza, kukorica és cukorrépa termesztésével foglalkoznak a növénytermesztési ágazatban. Hozzájárult az eredményességhez az a tény is, hogy használatba tudták venni a víztől visszanyert területeket. A másik fontos tényező a takarékosságra, gazdaságosságra ösztönző szigorító intézkedések sora. A növénytermesztéshez hasonló termelési értéket produkált a tsz állattenyésztési ágazata is. Ez utóbbiban sertéssel és baromfival foglalkoznak. Évente 8-9 ezer sertést adnak át a húsiparnak. A baromfikombinátban 30 ezres tenyésztörzset A baromfikombinátban tartanak, s a keltetésre alkalmas tyúktojást a BAR- TÖV-nek adják át. Húscsibe- tartással is foglalkoznak, évente 500 ezret kap innen a baromfiipar. A szövetkezet a bábolnai termelési rendszernek, az IKR-nek a taggazdasága, s ennek megfelelő gépparkkal rendelkezik. Ahhoz azonban. hogy a lehetőségeiket, adottságaikat jól ki is tudják használni, minél több szakemberre van szükség. A tsz novemberi vezetőségi ülésén éppen erről tárgyaltak: a szakmunkás-ellátottság és a beiskolázási terv szerepelt napirenden. Az oldalt írták; Bede Zsóka, Tóth Ibolya. A fotókat Veress Erzsi készítette. „Becsületesen végezni a munkát” Régóta foglalkoztatják a munkásmozgalmi hagyományok, a település múltja a községi pártbizottság titkárát, Gazsó Jánost. Sok-sok feljegyzés őrzi az idős szülök elbeszéléseit, a régi idők emlékét. Tőle tudjuk, hogy 1841-ben települtek e vidékre az északi megyék lakói, s a község a környező jobbágyfalvak szomszédságában- alakult ki. A szabadságharc kudarcát követően nehézzé vált a megélhetés. Kis területre szorították be az embereket, többségük Erdélybe, főként Arad ipari üzemeibe járt el dolgozni. A századforulót megelőző években Aradon találkoztak a szakszervezeti mozgalommal, a szocialista eszmékkel. S. Kovács István, Mag Mihály, M. Szántó András itthon is hirdette az új gondolatokat, s a Tanács- köztársaság idején vöröskatonának álltak. A munkáshatalomnak rövid ideig örülhettek, de a bukás után is folytatta munkáját a mozgalom bázisa. Megalakították a szociáldemokrata pártot, és a földmunkások szak- szervezetének ■ helyi csoportjait. A vezetők az Aradon tanult munkások lettek. A községi elöljáróságba is eljuttatták képviselőiket. Az érezhető ellenzékiség szószólói a község lakóinak érdekeit próbálták érvényesíteni. Nemzedékváltás a ’30- as években történt a munkásmozgalom vezetői között, gondolataik, eszméik egyre inkább kommunista töltésű- ek lettek. A már említetteken kívül az Urbán testvérek, s Bojtos Sándorék tartották a kapcsolatot Ságvári Endrével és munkatársaival. Illegális gyűléseiket a Boda- tó partján, nádas bozótjaiban tartották. Ma emléktábla hirdeti a történteket ezen a munkásmozgalmi emlékhelyen. Nagy letartóztatásokra vonult ki a csendőrség 1941. november 24-én. Elvittek több mint negyven embert. Katonai bíróság ítélkezett felettük. A „bűnük” a szocialista eszmék hirdetése, a politikai agitáció, a sztrájkok szervezése volt. Bojtos, a vezérük azt vallotta: „A munkát mindig becsületesen kell elvégezni, csak azután lehet követelni.” A leghosz- szabb börtönbüntetésre őt ítélték, maid büntető századdal a frontra irányították. Eltűnt a háborúban, de a nagykamarásiak őrzik az emlékét. A kommunista mártír szobrát 1971. novemberében, a 30.- évfordulón avatták fel a-községben. Finom, friss a kenyér A kamarásiak a maguk kenyerét eszik. No, nem éppen arról van szó, hogy ki-ki maga süti, hanem arról, hogy Nagykamaráson működik az Orosházi Sütőipari Vállalatnak egy kis üzeme. Itt süti Jantó Pál pékmester a kamarásiak kenyerét, naponta 12 mázsányit Hz oktatás és a művelődés összetartozik Szabó Éva éneket tanít, kórust vezet az iskolában, irányítja a művelődési ház életét, egyik intézményből a másikba vezet az útja. Egész napját kitölti az emberekkel való törődés. A fiatal népművelő négy éve. került a községbe. Boldog, hogy taníthat, s örül, hogy a köz- művelődéssel foglalkozhat. Nagykamaráson öt éve valósították meg az oktatási, művelődési intézmények integrációját, bevált, jó módszernek bizonyult. — Szerencsésnek tartom magam — mondja Éva. -—• Szeretek tanítani, s így az iskolával, a kollégákkal természetes, jó a kapcsolatunk. Pedagógusok vezetik a ház kiscsoportjainak többségét. Felsorolni is sok, mi minden zajlik a művelődési házban, iskolában, könyvtárban, ami a közművelődés területéhez tartozik! Oviklubba járnak hetenként egyszer a nagycsoportos óvodások az iskola épületébe. Megismerik, megszeretik a környezetet, a pedagógusokat, tanévkezdéskor nem is sírdo- gálnak. Orosz szoktató tanfolyamot szerveztek az óvodásoknak, az elsősöknek és harmadikosoknak. A játékos foglalkozást élvezik a gyerekek, de a pedagógusok is. Bábcsoportot alakítottak a gyerekekből, a művelődési házban próbálnak rendszeresen. Megyeszerte ismerik az arpatőr színjátszók a felsősök CSISZI amatőr színpadát. Az egészségügyi ismeretekkel a védőnő ismerteti meg a gyerekeket egy tanfolyam keretében. Közel 40 hetedik, nyolcadik osztályos jár a társastánctanfolyamra. Ügy mondják, a mozgásukon, de még a viselkedésükön is meglátszik, amit ott tanulnak. A hét" végén hazajáró középiskolások is érdeklődnek a tánctanfolyam iránt. Van a kultúrban hetenként kétszer filmvetítés, vasárnap délelőttönként pedig 140 bérletest várnak az iskolamoziba. Megújulásra készül az ifjúsági klub. Tsz-tagok járnak a szocialista brigádklubba, javában készülnek a közművelődési vetélkedőre. Rendszeresek a TIT-előadá- sok az értelmiségi klubban. A nyugdíjasok gyakran gyülekeznek a kibővített, megszépült könyvtárban, hiszen közösségüknek a könyvtáros az irányítója. Hímzőszakkör felnőtteknek, gyerekeknek, kiscsoportok, szakkörök az iskolában, ifjú zenebaráthangversenyek Medgyesen, gyermekmese-előadások helyben, diszkó, zongoratanítás — nem unatkozik itt senki késő ősztől az iskolakapu zárásáig. Nyáron más dolga van az ittenieknek. Termelik a télire valót, művelik a közöst, a háztájit, s ebben a munkában a gyermekeknek is vannak feladataik. Bözsi néni és a bébiholmi — Ügy kezdődött ez az egész — meséli a Békéscsabai Kötöttárugyár bedolgozó részlegében Káli Ferencné részlegvezető —, hogy annak idején, jó tíz évvel ezelőtt munkát akartam vállalni. Végigjártam Békéscsabát, hol lehetnék bedolgozó, s közben meghallottam, hogy Kevermesen van a BÉKÖT- nek egy részlege. Hát minek járjak én akkor el Csabára? Később aztán egyre többen voltunk, így alakult meg kilenc évvel ezelőtt, huszonegy dolgozóval ez a részleg, s nagyjából mindig ennyi a létszám. . A leghátsó gépnél ül Bözsi néni, azaz Hildák Károlyné, aki a részlegben a legidősebb. — Nem tudtam én varrni sose — mondja, miközben a csinos női overall nyakrészével vesződik — azelőtt a MÉK-nél, meg a téesznél voltam, mint családtag'. Ha gondoltam volna, hogy a nyugdíjnál majd számít, nyilván belépek, de hát ki tud előre okos lenni! Szóval, esténként be-bejöttem ide — akkor még két műszak volt — megtetszett, néhány nap alatt meg is tanultam, és a mai napig nagyon szeretem csinálni, csak az a baj, hogy rontja a szemet. Ez a nya- kazás is például, nagyon ha- ladatlan, jól oda kell figyelni. Szóval innen szeretnék nyugdíjba menni. Általában csecsemőholmi készül ebben a részlegben, de varrnak olykor női köntösöket, overallokat, egyebeket is a kamarási lányok, asszonyok. Egész napos első osztály Az általános iskolában 216 gyerek tanul. A falubeliekhez csatlakoztak a bánhe- gyesiek is, akiket az iskolától hazáig mindennap autóbusz hoz és visz. Ebben a tanévben az első osztályban bevezették az egész napos oktatási rendszert. Mittnacht Jánosné és Reck Mihályné kapták a nagy 'feladatot, dolgozzák kj elképzeléseiket, tanítsák, neveljék az új elvek szerint az iskola legfiata- labbjait. — Az ötletet Békéscsabáról hoztuk — magyaráz Mächler Ferenc igazgatóhelyettes. — Gyakran megfordultunk a 11-es számú iskolában, megtetszett az egész napos rendszer eredményessége, mi is megpróbálkoztunk vele. A tapasztalataink jók, csak sok a gyerek. Az osztály létszáma 39. Szeretnénk őket e rendszer szerint továbbtanítani a felsőbb osztályokban is. Ha a feltételeket megteremthetjük, ilyen lesz a következő első osztály is. ,Az apróságok terme zsúfolásig tele gyerekekkel. Kedvesek, vidámak, érdeklődők. Az osztályterem hátsó terében tarka függöny rejti a padlót borító szőnyeget, a játékos- és könyvespolcokat. Bizony, volt, aki év elején, a szabadfoglalkozás idején el is szenderedett itt. Az egész napos rendszer egyik előnye éppen ez, hogy megkönnyíti az óvodából iskolába szoktatás nehéz napjait. — Kezdetben féltünk az újtól — meséli Mittnachtné tanító néni — most már érezzük az előnyeit. Komoly, összehangolt munkát kíván a felkészülés, az együttokta- tás, -nevelés a pedagógus párostól. A gyerekeinket így alaposabban megismerjük, hiszen a szabad időben is többet vagyunk együtt. Több idő jut a korrepetálásra, a gyengébbek felzárkóztatására. Differenciáltan, a gyerekek tudásához mérten határozzuk még a házi feladatot. A táskájukat csak hét végén viszik haza. Az iskolai munka mégis csak akkor válik teljessé, ha a szülők legalább naponta negyed órát a gyermekeik tanulásával foglalkoznak. Mi pártoljuk az egész napos rendszert, csak, hát magas a létszám. Persze, ha belegondolok, a napköziben mihez kezdenénk 39 gyerekkel?! Bizonyos, hogy a tanulás, a gyakorlás számukra is így eredményesebb.
