Békés Megyei Népújság, 1982. november (37. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-21 / 274. szám

1982. november 21., vasárnap mánkban alapfeltétel lenne, mindenki szépen, tisztán, hi­bátlanul, választékosán be­széljen. Azért csak lenne, mert egyelőre mindez még nem minden kollégánál van így. Ezért is tulajdonítunk nagy fontosságot az anya­nyelvi műveltséget elmélyítő formák mellett azoknak is, amelyek a részvevők szóbeli információcseréjére épül” — indokol a szakszervezeti tit­kár. Ehhez azonban olvasottság kell. A békéscsabai, Szabad­ság téri központban — egye­dül az ágazati szakszervezet­hez tartozó munkahelyek kö­zül megyénkben — szakszer­vezeti letéti könyvtár kapott helyet a földszinti előadóte­rem „könyvsorán*’. Nem vé­letlen ez az elnevezés: a szekrényekben sorakozik a most hatszázkötetes, fejlesz­tésre kerülő, gyakran cseré­lődő könyvtári készlet, a mel­lette levőben a Kossuth Könyvkiadó, az azt követő­ben pedig a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat bizo­mányosi „szekrényboltja” ka­pott helyet. Ebben a külön­böző oktatási alkalmaknak is helyet adó tanácskozóban ta­lálható a vállalati szak- könyvtár is. Nyolcvanegy őszén, az igencsak elnőiesedett válla­lat kismamáinak irodalmi totót szerveztek. Havonta egy-egv irodalmi műről ti­zennégy kérdést tartalmazó kérdőívet kézbesített a bene­vezett gyesen levőhöz a pos­tás. A nyolcfordulós vetél­kedésnek osztatlan sikere volt. Abban az évben indí­tották a „35 év — 35 könyv" elnevezésű ágazati szakszer­vezeti szintű műveltségi ver­senyt is, amelynek országos döntőjében az Univerzál csa­pata a harmadik lett. Tovább lehetne sorolni az irodalmi műveltség gyarapí­tását célzó rendezvényeket is. De essék néhány szó a kü­lönböző oktatási, továbbkép­zési formákról is. A szerve­zett vállalati oktatásokon — szakmai alap- és továbbkép­zéseken — több mint két- harmadszázan vesznek részt. A szakszervezeti, nemrégiben indított politikai oktatásokon tizennégy csoportban több mint háromszázan gyarapít­ják ismereteiket! Az egyik nyitó foglalkozáson levetí­tették: Magyar József: Mi. büszke magyarok című kis- filmjét. A dokumenetumjá- téknak akkora sikere volt, hogy „közkívánatra” minden munkahelyen — ahol arra lehetőség van — vetíteni fog­ják, s így be is építik az oktatás anyagába: A műveltséghez azonban más és több is tartozik. Rö­viden megfogalmazva: a fel­tételek biztosítása. Az ötna­pos munkahétre való áttérés nagy, de nem megoldhatat­lan gondokat okozott a ke­reskedelemben is. Elsősorban munkaszervezési kérdések­ben. Sajnos, de még ma sem megoldott minden helyen, hogy az úgynevezett bevá- sárlónaRokon, tehát csütör­tökön és pénteken este a szokásosnál tovább nyitva tartó boltokban dolgozó kis­gyermekes szülők a korábban záró gyermekintézményekből hová vigyék a gyerekeket, vagy szombaton délelőtt, amikor ugyancsak nincs böl­csőde, óvoda. A vállalat vezetői, így a y közművelődésért felelős szakszervezeti bizottság a „házi népművelőket” tömö­rítő művelődési bizottsággal közösen azon munkálkodik, hogy a felmerülő problémák­ra, a dolgozók — s az ő köz­vetítésükkel a vevők — köz­érzetének állandó jobbításá­ra minél gyorsabban és ha­tásosan válaszoljon, megold­ja, vagy enyhítse azokat. Hi­szen a vállalati közművelő­dés úgy is értelmezhető, mint hathatós eszköz a jobb gazdálkodás megvalósítására. Például úgy, ahogyan azt a Békés megyei Univerzál Kis­kereskedelmi Vállalatnál is teszik. (nemesi) Oktatáspolitika Család, iskola és népfront: egy nyelven! Nem csak móka Még valamikor az ősz elején jártunk a békési 3-as szá­mú új általános iskolában, ahol az egyik pedagógusnő, csak úgy mellesleg megjegyezte: Egyszer igazán érdemes volna megkeresnünk itt egy kisdiákot, az 5. osztályos Rácz Jenőt. Okos, értelmes, talpraesett, csintalan gyerek, akit minden érdekel, mindenről van véleménye, egyszóval élmény vele beszélgetni. NÉPÚJSÁG Hz Univerzál Akikkel biztos, hogymin- dennan találkozunk, ők a kereskedők. Talán ezért is lehet az, hogy érzékenyeb­ben reagálunk, ha nem úgy, és nem olyat válaszolnak, amit mi, a vevők szeretnénk, ha nem kapunk meg vala­mit, ha nem olyat kínálnak a pult túlsó oldaláról. Fi­gyelmünk és érdeklődésünk azonban csak az áruházak­ban, kisebb-nagyobb üzletek­ben dolgozó elárusítók ve­lünk kapcsolatos megnyilat­kozásaira terjed ki. A pult túlsó oldala igazándiból rejt­ve marad. Megyénk egyik legna­gyobb kereskedelmi vállala­ta a piros-fehér U-betűs emblémájáról mindenki szá­mára ismerős Univerzál. Az öt városban csaknem száz boltja van, amelyekben ezerötven kereskedő dolgozik. Művelődésük, oktatásuk dol­gairól beszélgettünk Szabó Imre szb-titkárral, R adnai József nevel, a vállalat mű­velődési bizottságának titká­rával és Araczki Jánossal, a művelődési bizottság' társel­nökével. — Törekvésünk, hogy egész évben folyamatosan legyenek a rendezvények, programok — adja meg az alaphangot a társelnök. Ez azért is oly fontos és meghatározó, mert a keres­kedelmi, pénzügyi és ven­déglátóipari vállalatok, szö­vetkezetek hajlamosak ar­ra, hogy minden rendezvényt októberre, a KPVDSZ ha­gyományos kulturális hónap- _ jának idejére összpontosít­sanak. Így, úgymond, „letud­ják” a részvételt is, a köz- művelődési munkát is. Az ágazati szakszervezeti me­gyei bizottság természetesen küzd ez ellen, ahogyan ismét mind többen látják be: a művelődés csak folyamatá­ban képezhet értékeket. „Erőfeszítéseink ellenére sem tudtunk igazán átütő eredményt, jelentős változást elérni a családi nevelésben. Természetesen nem gondol­juk azt, Imgy ez egyedül a Hazafias Népfront feladata, de a szülői munkaközössé­gek. sokezres tábora, az isko­lák és a népfrontbizottságok ez irányú együttműködése még sok tartalékot rejt ma­gában” — olvashatjuk a Szülők Híradójának 1982. szeptemberi számában, amely dr. Molnár Bélának, a HNF Országos Tanácsa tit­kárának egyik előadásából közölt részleteket. Egyébként ebből a sok-sok hasznos öt­letet, értékes információt tartalmazó kiadványból ösz- szesen 3 ezer példányt kap Békés megye. Két megyei felmérés A nevelési elvek még ered­ményesebb megvalósulását két másik dokumentummal is szeretné előmozdítani a népfront országos titkársá­ga. Az egyik: az 1982 83-as tanévre szóló „Ajánlás” s a másik: „Módszertani út­mutató a szülői munkakö­zösségek működéséhez.” Nos, ezek után lássuk, milyen fontosabb lépésekre került sor a népfront ré­széről itt, Békés megyében. A HNF megyei pedagógiai csoportjának legutóbbi ülé­sén Gellai Béla, a művelő­déspolitikai munkabizott­ság elnöke ismertette azo­kat az állásfoglalásokat és feladatokat, amelyeket a népfront megyei elnöksége az augusztus 27-i tanácsko­zásán meghatározott. Az egyik a középfokú oktatási intézmények szőlői munka- közösségének (SZMK) moz­galmi segítségét és tovább­fejlesztését, a másik pedig a szocialista hazafiságra kultúrája De hát mj is történik hó­napról hónapra az Univer- zálnál ? Szervezetten iga­zán csak a megyeszékhelyen dolgozók vesznek részt a programokban, bár az utób­bi években a gyulai és az orosházi kereskedők is mind több rendezvényre invitálják munkatársaikat. Minden év­ben nagy sikert arat az UFIT, amelynek gesztora a KISZ-szervezet. A fura rö­vidítés a fiatalok találkozó­ját jelenti. Ezen rendezvény elsődleges célja, hogy meg­ismerjék egymást a megye városaiban, egy-egy telepü­lésen belül is a másiktól tá­vol dolgozó fiatalok, kicse­rélhessék gondolataikat, kö­zösen próbáljanak megoldást keresni a mindennapi gon­dokra. választ a kérdésekre. A folyamatos művelődés biztosításához az is szüksé­ges, hogV ismert legyen: mi­re és milyen mértékben van igény. Afféle közvélemény­kutatást tartanak évről év­re, s ez alapján készül el a munkaterv is. Már ötödik éve rendezik meg az anya­nyelvi vetélkedő különböző szintű fordulóit. „A mi szak­A csabai központ oktató- cs klubtermében a rendezvények sora váltja egymást. Itt tartja foglalkozásait a gasztronómiai és a kézimunka-szakkör is. Az elmúlt évben. készült felvétel az egyik nagy sikerű anyanyelvi vetélkedő egy pillanatát örökí­tette meg Fotó: Császár Lajos való nevelés családi és is­kolai lehetőségeinek jobb hasznosítását tartalmazta. Több segítséget az SZMK-nak A HNF megyei pedagógiai bizottsága a 33 középfokú tanintézetünk közül 28-ba kérdőíveket küldött szét az­zal a céllal, hogy felmérje az SZMK tartalmi munká­jának pozitívumait. haté­konyságát; s ugyanakkor megállapítsa az esetleges fogyatékosságokat is. (Mel­lékesen itt jegyezzük meg: mindössze két iskola nem küldte vissza válaszait.) Az általános megállapítá­sok között szerepelt: az SZMK a legtöbb helyen eredményesen dolgozik, s a munkaterveket „a sokszínű­ség jellemzi”. A KlSZ-szer- vezettel is egyeztetett prog­ramok tanúsága szerint az intézmények vezetői főként az iskolai. rendezvényekre való mozgósításban, a tár­sadalmi munkák, valamint a tanulmányi kirándulások szervezésében számít az SZMK aktív közreműködé­sére. Elgondolkodtató vi­szont az, hogy az iskolák 10—15 százaléka igényli csak a szülők segítségét a tanulmányi helyzet javításá­val, a hiányzás elleni küz­delemmel és a nevelési kér­dések megoldásával kap­csolatban; s hogy mindösz- sze egy helyen bővült ki íz SZMK vezetősége a HNF képviselőjével. Az a kívána­tos, hogy a jelenleginél még több tanintézetben vonják be a szülőket az ifjúságvé­delmi teendők ellátásába. A felmérésből kitűnt: az elő­ző két oktatási évben a szü­lők által teljesített társa­dalmi munka értéke elérte az 1 millió 800 ezer forintot. Az SZMK a legkülönfélébb feladatokban vesz részt (szemléltető eszközök ké­szítése, sportpálya- és üdülő­építés, szakipari munkák stb.). Jó lenne, ha még több szülő vállalná e közhasznú akciókban való közreműkö­dést. A válaszok összesítése után világossá vált az is, hogy a 26 tanintézet közül az SZMK-nak csupán 17-ben van anyagi bázisa. A megkérdezett iskolák­nak több mint a fele „nem”- mel válaszolt arra a kérdés­re: kap-e segítséget az SZMK a helyi népfrontbi­zottságtól? Ezzel, és a kap­csolatok szorosabbra fűzé­sével függenek össze az elő­terjesztés végén megfogal­mazott javaslatok, ajánlások: egyebek között az SZMK ré­szére szóló szóbeli és írás­beli tájékoztatás bővítése, a szülők akadémiájának, va­lamint a megyei SZMK fó­rumának szervezése és így tovább. Diákok vallomása a hazáról Ahhoz, hogy a népfront megfelelő alapállásból ki­indulva képes legyen segí­teni a hazafias nevelés ügyét, szintén a felmérés módszeréhez folyamodott ebben az évben. Ennek ered­ményeit Krisztoff Andrásáé, a HNF megyei politikai munkatársa összegezte és elmezte részletesen. Július végéig pontosan 533 kitöl­tött kérdőlap érkezett be a „Nem térkép e táj” címmel. Nem egy iskolaigazgató és tanár mellékelt ezekhez ki-, sérőlevelet, amelyben örö­mét, elismerését fejezte ki a nagyszerű népfrontkezdemé­nyezés iránt. A hazával, a hazaszeretet­tel kapcsolatos őszinte meg­nyilatkozások egyúttal cá­folják azt a néhány felnőtt által korábban hangoztatott nézetet, hogy a gyermekek­nek „nincs fogalmuk” a ha- zafiságról, és • ennek igazi jelentését még a pedagógu­sok, szülők és a fiatalok kö­zött is .tisztázni kellene” a jövőben. A spontán megfogalma­zott válaszokban a diákok a hazát ahhoz a szűkebb és tágabb közösséghez, környe­zethez kapcsolták, amelyben szabadon mozoghatnak, ta­nulhatnak; s amelyben dol­gos emberek élhetnek boldo­gan. A haza fogalmát össze­függésbe hozták a Himnusz- szál, a Szózattal, az állami címerünkkel és a nemzeti színű zászlónkkal egyaránt. A hazaszeretetet szintén sa­ját környezetükben (szülők, nagyszülők, idős emberek, költők, történelmi hősök stb.) példáján látták, és ta­pasztalták. * * * Mindössze csak két téma­kört említettünk azokból a további elemzésre, gyakor­lati lépésekre váró felada­tok közül, amelyek — min­den kétséget kizáróan — a HNF oktatáspolitikai mun­kájának fontos részének te­kinthetők. Akár a szülői munkaközösségek és a nép­frontbizottságok kapcsolatá­nak erősítését, akár a csa­ládi nevelés hatékonyságá­nak segítését, vagy e leg­utóbbi témát, a hazafiság kérdését vesszük alapul, egyértelműen bebizonyoso­dik. hogy a népfront a szé­les aktívahálózaton keresztül is képes pozitív irányban hatni és tömegméretekben képviselni a szocialista ne­velés ügyét úgy. hogy szá- • mot vet az eddigi eredmé­nyekkel; s a maga sajátos eszközeivel szorgalmazza a fogyatékosságok megszün­tetésére irányuló törekvése­ket. Bukovinszky István A könyvtárban, de még az úttörőszobában is folyik a tanítás, úgyhogy marad az igazgatói iroda — bár ide a legtöbb diák szorongással lép be. A mi kis beszélgetőpart­nerünk sem kivétel, félénken nyitja az ajtót, óvatosan lép­ked a fotelig, lopva körül­néz. Később aztán, amikor belemelegszünk a beszélge­tésbe, feloldódik, de mind­végig a fotel szélén ül, ösz- szezárt térddel, keze az ölé­ben, néha végigsimít a bár­sonynadrágon, igazít egyet a kockás flanellingen,'ami alatt meleg garbópulóvert, fölötte pedig kurta, kék is,kolakö- penyt visel. Vékony, kedves­arcú kisfiú, nagy, sötétbar­na szemekkel, sötét haja a homlokán. Mivel is kezdhetnénk más­sal, mint az iskolával. Kér­dezni se nagyon kell, mesél Jenő szívesen. Kerek, értel­mes mondatokat formál, gaz­dag szókincse nem egy fel­nőttnek is dicséretére válna. — Az 5. a-ba járok, ez matematikatagozatos előké­szítő osztály. A matekot Ka­ti néni, szóval Gyurovics Ka­talin tanárnő szerettette meg velem, harmadikban és ne­gyedikben ő tanított. Csuda rendes volt, nagyon szeret­tük. Tetszik tudni, ha példá­ul felmérést írtunk, ő már előtte szólt, hogy mire fi­gyeljünk. Ezt más is megtet­te, az igaz, de ő úgy lélek­ből ■foglalkozott velünk, so­kat játszottunk is, volt egy pad a játszótéren, oda leül­tünk, beszélgettünk filmek­ről, meg mindenféléről', még vicceket is mondtunk. Kis­dobos rajtitkár is voltam, most meg úttörő vagyok. No­vember 7-re műsort adott a raj, de én nem szerepeltem, mert úgy volt, hogy me­gyünk külföldre, cselgáncs­versenyre. A rajban én va­gyok a mókamester! — Ezek szerint sokat szok­tál mókázni, tréfálni? — Hát, én sem vagyok va­lami jó lélek — villan hun­cutul a szeme — a múltkor például voltunk anyuékkal lakodalomban. Az unoka- testvérem meg én össze­akaszkodtunk az utcán há­rom gyerekkel, de aztán jött két járókelő, és elillantunk. Jenő szülei a Hidasháti Állami Gazdaságban dolgoz­nak, az édesapja az állatte­nyésztésben, az édesanyja pe­dig a gyümölcskertészetben. Hárman vannak testvérek, az öccsét Robinak, a nővérét Hajnalkának hívják. — A Szabadkai úton la­kunk, ott épült a házunk, meg még most is épül, van benne nagyszoba, gyerekszo­ba. ebédlő, főzőfülke, csak a fürdőszoba hiányzik még, de az is lesz jövőre. Van ott­honi órarendünk is, Robi a tűzfelelős, Hajni szokott be­vásárolni, meg mi etetjük a csirkéket is, mert az öcsém fél tőlük. A disznókat is szoktam, két fándli darát, meg egy fándli herelisztet összekeverek. A mosás anyu meg Hajni dolga, a takarí­tás is. Persze mindenkinek vigyázni kell a rendre. Anyu­val szoktunk beszélgetni, mi­kor lehet, mikor jó kedve van, és mondjuk a konyhá­ban segítek neki. Nagyon kí­váncsi természetű vagyok, például arról is kérdeztem, hol ismerkedett össze az apuval. Hát, egy bálon, és anyut nem akarták hozzáad­ni. hogy apu cigány, de utá­na mégis megbékéltek az anyu szülei. — És az számít? Lesüti a szemét, a szőnyeg mintáját vizsgálgatja, mint­ha onnan olvasná a választ, aztán felemeli a fejét: — Szerintem nem az szá­mít, csak tetszik tudni, van­nak olyanok a cigányok kö­zött, akik rossz utat követ­nek, és miattuk van az egész. — Mi szeretnél lenni? — Katonatiszt. A nyáron voltam Békéscsabán olvasó­táborban, az'nagyon, de na­gyon jó volt. A legjobban tetszett, hogy elmentünk Gyulára, ott még sose vol­tam. A táborban kaptam könyveket, az egyiknek az a címe, hogy „Akikre büszkék vagyunk”. Amikor elolvas­tam, gondoltam, hogy jó len­ne katonatisztnek lenni. A fegyver is érdekel, egyszer céllövöldében lőttem is egy babát, meg egy tálcát, na­gyon örültem, olyan jó ér­zést sose tudok elképzelni, mint egy nyereség, amit én magam szereztem. A pénz, az más, utálom a pénzt, mert sosincs elég. — Vannak barátaid? — Sok, majdnem az egész osztály. A legjobb azért a Tóth István, vele együtt csel- gáncsozok "meg Dávid Péter, együtt tanulunk, ők sokat se­gítenek, rendesek. — Szerinted milyen a jó barát? — Aki segít, de ha rosszat csinálok, akkor beárul. Mert aki rosszat tesz, annak bűn­hődnie kell. És persze igaz­ságosnak is kell lenni. Ami­kor rajtitkár voltam, édes­anyám is mindig azt mond­ta, hogy a magad véleménye mellé a másokét is meg kell kérdezni. — Van példaképed? — Igen, Dom Imre, ő kö­zépiskolás, és cselgáncsösr Erős, célratörő, jószívű, bá­tor; tisztességes, mindig meg­hallgatja a kicsiket is. És jó versenyző, meg jó sportoló is egyszerre. — És te milyennek látod magad? — Hát„ én szoktam ideges lenni, ha például nincs ott­hon tea, pedig azt nagyon szeretem, vagy ilyesmi, és nem is vagyok kitartó, mert először például kajakoztam, aztán jött a cselgáncs, de en­nél most már megmaradok. Hát, az is előfordul, hogy verekszem. Igaz, jó ha tar­tanak az embertől, de nem merik kimondani a többiek, amit gondolnak, szóval még­se jó, mert olyan felnőttek lesznek, hogy a főnöküknek például nem mondanak el­lent, de a háta mögött szid­ják. — Akkor te milyen felnőtt szeretnél lenni? — Olyan, aki kitart az igazság mellett, mert úgy nincs lelkifurdalása az em­bernek ... Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents